Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. január 14., szombat Veszélyes vizeken - újabb amerikai játékfilm, feszültségekkel teli thriller kerül a mozik műsorába. „Az, hogy a film miről szól, állandóan változik, ugyanúgy, ahogy a folyó is változik napról napra, mérföldről mérföldre. Ez egy házaspár története, akiknek el kell szakadniuk egymástól ahhoz, hogy megint egymásra találjanak. Ugyanakkor egy fiúról is szól, aki rosszul választja meg azt az embert, akit bálványoz és utánoz. És végeredményben a film két ember konfliktusáról szól: egy nőről, aki tiszteli és érti a természetet, s egy férfiról, aki nem, és ez utóbbi miatt történnek a rossz dolgok. Családi dráma, feszült akció-kalandfilm” - mondja filmjéről Curtis Hanson rendező. Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt Kertész Zsuzsa a munkájáról és a tanításról, a lámpalázról, a szerelem fontosságáról és a szeretet szépségéről Partnerünk: a népszerű bemondónő Csöndes jubileumot ünnepelt Kertész Zsuzsa, a televízió népszerű bemondónője: har­minc éve lépte át a rádió kü­szöbét mint bemondójelölt.- Az érettségi után egye­temre jelentkeztem, orosz-pszi­chológia szakra, de csak előfel­vételi nyertem, kilenc hónapig dolgoznom kellett volna. Egy hirdetésben olvastam, hogy bemondót keresnek a rádióba. Mint utóbb Pintér Sanyi bácsi­tól megtudtam, négyezren je­lentkeztünk, ebből tizenegyen maradtunk, s végül ötöt vettek fel. Én a hatodik voltam, de Vadász Ági férjét vidékre he­lyezték, így felkerültem az ötö­dik helyre. 1965 februárjában írtam alá az első szerződése­met. így indult 19 évesen rádiós pályafutásom.- Mi lett az egyetemi felvéte­livel?- Később estin fejeztem be az egyetemet, előbb az orosz szakot, aztán a pszichológiát. Nem volt könnyű dolgozni, ta­nulni, s még nehezebb lett, amikor férjhez mentem és An­dor fiam megszületett. Hol haj­nalban kezdtem, hol meg éjfél­kor zártam az adást. Hogy töb­bet lehessek otthon, férjem ja­vasolta, menjek át a tévébe, ott kiszámíthatóbb a munkabeosz­tás. 1974. április 1-jén kerültem a kamera elé.- A hírek szerint nem csak bemond, hanem tanít is. Kiket és mire?- Bennem van a pedagógus hajlam. Egyre többen kerestek meg, hogy hol lehet a bemon­dást megtanulni. Láttam, hogy mekkora igény van erre, s el­kezdtem a dolgot. Rövidesen a szóvivők számára is készül egy programom. Könnyed, játékos formában folyik a tanítás, de ez csak látszólag játék, hiszen mö­götte komoly követelmények vannak. Tízfős csoportokban fo­lyik az oktatás, de egy-egy óra egyéni foglalkozás is van, ebben smink, fodrász, színpadi mozgás is szerepel. Sőt, mikrofon- és kameragyakorlat valódi körül­mények között.- A tanítás azonban csak heti két alkalommal zajlik. Mellette ott a rádió és a tévé. Kertész Zsuzsa bemondó vagy riporter?- Az én esetemben nem ér­zem a különbséget, hiszen mind a kettőt, sőt ennél sokkal többet csináltam és csinálok. Énekel­tem sanzont, volt és remélem lesz önálló műsorom, nagyon szeretem az élő adásokat. Lám­palázam nincs, nem feszélyez a nyilvánosság, mindegy, hogy nyolc vagy nyolcvanezer ember előtt szerepelek.-És a magánélet?- A szerelem mindig nagyon fontos volt számomra. A fiam­mal - aki diplomás színész, és a Katona József Színházban ját­szik - a lehető legjobb a kap­csolatom, és bár régen elvál­tunk, de a papájával is jó barát­ságban vagyok. Édesanyám nemrég hagyott itt bennünket, ő nagyon hiányzik nekem. Édesapám annak idején a he­lyi iparosok dalegyesületében karnagy volt. Én nem ismer­tem, hiszen négy hónapos vol­tam, mikor meghalt, de az em­berek szeretete a mai napig el­kíséri. Nemrég a XV. kerületi Csokonai Művelődési Ház dal­körébe hívtak, ahol egy néni régi fényképeket és egy hang­sípot adott át nekem, azzal, hogy ez édesapám tulajdona volt. Eddig őrizte, mert szép emlék neki is, de engem illet. Megható és jó érzés az emberek szeretetét tapasztalni. L. Zs. _________________________­MUNKÁCSY MIHÁLYNAK „ECCE HOMO óriási fest lilám*, mely a KRISZTUS CIKLUS Harmadik és befejező részét képezi, naponta reggeltől- estig látható az ..Ecce Homo-pavtlíonban" Egy újsághirdetés 1896-ból A festményt Sedelmeyer eu­rópai diadalútra indította: kü­lönleges vasúti kocsi vitte vá­rosról városra, előbb a konti­nensen, majd Angliában. Köz­ben Munkácsy dolgozott a má­sodik képen, amelynek eredeti címe Consummatum est! (El­végeztetett!) volt, később kapta a Golgota vagy Krisztus a Kál­várián címet. Tizenöt tanul­mány után hozzákezdett 1883 őszén a nagy kép kivitelezésé­hez. Modelljeit rajzolta, fotóz- tatta, egyszer magát köttette fel a keresztre, hogy érezze és job­ban ki tudja fejezni a fizikai szenvedést. 1884 húsvétjára ké­szen állt a 460x712 cm-es kép (Munkácsy eddigi legnagyobb méretű műve), s az Angliából visszahozott Krisztus a Pilátus előtt-tel együtt kiállították a Sedelmeyer palotájában, külön e célra épített pavilonban. Az első képet 1882-ben, a másodikat 1884-ben mutatták be Budapesten. Munkácsy ek­kor kapta meg az egyesített székesfőváros első díszpolgári oklevelét, majd több magyar város következett az ünneplés­ben. A két hatalmas festményt bemutatták Amerikában is, az elsőt Mukácsy is elkísérte 1886 novemberében. Úgy fogadták és ünnepelték, mint annak ide­jén Kossuth Lajost. Többen pá­lyáztak a kép megvételére, a győztes John Wanamaker lett, aki 120 ezer és 100 ezer (más forrás szerint 175 ezer-160 ezer) dollárért vette meg a két festményt. Jenkinstown-beli vidéki házában tartotta azokat, 1911-től pedig Philadelphiá­ban, a nyolcemeletes, ötezer embert foglalkoztató Wanama­ker Áruház különtermében. Ké­sőbbi örökösei népszerűsítették a két festményt, és minden történésben és a fájdalmas má­sodik találkozást festette meg Jézus és Pilátus között. így jött létre az Ecce homo. Ez a mű is bejárta Európát és Amerikát, útja korántsem volt már olyan diadalmas, mint elődjeié. Mu- kácsyt elfelejtették (négy évig vívta élethalál harcát Ende- nichben), majd meghalt. Aki most a Déri Múzeum Munkácsy-termébe látogat, együtt láthatja a két nagy fest­ményt és az első Krisztus-kép redukcióját. Talán egy későbbi látogatásakor már együtt lát­hatja a három nagyméretű festményt is. Történtek kísérletek már ré­gebben is az egyesítésre. 1884-ben, a Golgota budapesti bemutatásakor gyűjtés indult az első és második Krisztus-kép megvételére. Ennek élén Hay- nald Lajos kalocsai érsek és Ipolyi Arnold püspök állt. Ha sikerül az akció, ha egy nagy magyar székesegyházba került volna a két kép, a harmadik (ta­lán a golgota, talán mennybe­menetel téma) megfestésre ösz­tönözte volna a még ereje teljé­ben lévő Mukácsyt. A második kísérlet 1914-ben történt. Ekkor Emst Lajos és Lázár Béla indítványára, Cser- noch János hercegprímás tá­mogatásával indult mozgalom a két festmény Amerikából visz- szahozására, és a harmadik, az Ecce homo megvásárlására. A háború megakadályozta ezt a tervet, de Déri Frigyes jóvoltá­ból legalább az Ecce homo ha­zakerült. Debrecen, a kálvinista Róma szeretettel fogadta a hu­szas években az Ecce homo-t, 1993-ban a Golgotá-t, és most, már évek óta várja az első Krisztus-képet, a Krisztus Pilá­tus előttet. Sz. Kürti Katalin bán, majd a philadelphiai Wa­namaker Áruház képtárában álltak 1911-1987 között. 1896-ra készült el a sorozatot trilógiává, hármasképpé tevő Ecce homo, amelyet a millen- náris kiállításon mutattak be. Mint a két első kép, ez is ha­talmas vándorutat tett meg. Amerikában látta John Wana­maker is, de nem vásárolta meg, nem tette teljessé saját Munkácsy-sorozatát. Az Ecce homo 1914-ben visszatért Bu­dapestre, 1916-ban Déri Fri­gyes, Bécsben élő magyar mű­gyűjtő vásárolta meg. 1928-tól ugyanazon a helyen, a debre­ceni Déri Múzeum Mun- kácsy-termében áll. 1993-tól mellé került párdarabja, a Gol­gota is, amerikai letétként. Munkácsy 1879-80 telén fo­Együtt Munkácsy Krisztus-trilógiája A Krisztus-trilógia darabjait senki, még Munkácsy Mihály sem látta együtt, egymás mellett. Ha minden jól alakul, 1996-ban nekünk megadatik ez az élmény. A Krisztus Pilátus előtt kanadai tulajdonosa, Joseph Tanenbaum ugyanis kész arra, hogy átadja letétként a Déri Múzeumnak a művet. Deb­recen város és Hajdú-Bihar megye közgyűlése pedig kész a fo­gadásra, restaurálásra, a bemutatásra. A két első óriás kép, a Krisz­tus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) európai diadal­át után Amerikába került, John Wanamaker milliomoshoz. Egyszer engedte vissza a mű­veket Európába, az 1889-es pá­rizsi világkiállításra, ahol kitün­tető érmet nyertek. Ezt köve­tően Wanamaker vidéki házá­gott bele az első képbe, amely­nek Krisztus Pilátus előtt címet adta. Másfél év alatt harminc vázlatot és öt kompozíciós ta­nulmányt készített, s 1881 hús- vétján mutatta be műkereske­dője, Kari Sedelmeyer palotá­jában a 405x650 cm-es méretű festményt, amelynek Párizs csodájára járt. böjti, húsvéti szezonban a hall­ban függesztették fel e passió­képeket. így volt ez 1988-ig. Visszatérve Munkácsy életé­hez: 1894-ben azzal az ötlettel kereste őt fel Kádár Gábor gra­fikus, könyvkiadó, hogy tegye teljessé a sorozatot: kerekítse trilógiává. Ez az ötlet ugyan felmerült már 1884-ben is, amikor Munkácsy úgy nyilat­kozott Budapesten, hogy a fel­támadás témájával foglalkozik. Mégsem festette meg a két di­csőséges jelenetet (a feltáma­dást vagy a mennybemenetelt), ami a Golgota után következhe­tett volna, hanem visszanyúlt a Egy személyben író, kiadó és terjesztő Annyi munkával, odaadással jár - mondja Nagy Magdolna 1989-ben jelent meg első ki­adványa, 1994-pedig már a tizenegyedik. Anyagot gyűj­tött és írt Kunszentmárton megszállásáról, a mesterszál­lási II. világháborús emlék­tábláról, a karácsonyi ünne­pekről, Tiszasasról, a tisza- kürti arborétumról. S minde­nekelőtt szüleiről, a szeretet- ről, az „eszméiről”. Nagy Magdolna kerékpáron érke­zett szerkesztőségünkbe Kun- szentmártonból. Azt szeretné, hogy megismerjék munkáját.- Nagyon keveset tudnak és írnak a Tiszazugról, az ottani életről, az emberekről. Ez egy elhanyagolt téma, s én úgy ha­tároztam, erről fogok írni. Az első kiadványom ’ 89-ben jelent meg, s ifjabb Dósa József 1936-ban megjelent „Kun­szentmárton” című könyvének részleteit tartalmazza. Ezt a ki­adványt a jászok betelepülésé­nek 270. évfordulójára jelentet­tem meg - mondja egy szuszra Magdolna, miközben füzetekkel rakja tele az asztalt. - Második kiadványom egy ripportgyűj- temény a mesterszállási II. vi­lágháborús emléktábláról. „Kiadványommal tiltakozom a világban kialakult békétlen­ség, szeretetnélküliség, egymás sorsa iránti közöny, rágalma­zás, megfélemlítés, irigység, gyűlölet és mindazon rossz el­len, amely meghiúsítja egy ma­gasabb szintű erkölcsi érték megvalósulását az egyének, társadalmak életében” - idéz egyik kiadványa bevezetőjéből. - Tudja, békédének az embe­rek, s ez iszonyatos. Én ez ellen tiltakozom. Szerintem nem le­het ilyen az ember. Azt hiszem, egész életemben tiltakozni fo­gok. Ilyen vagyok - neveti el magát, majd szinte lélegzetvétel nélkül folytatja kiadványai be­mutatását.- Látja? Ez a kiadvány Ti­szasasról szól. Ennek a füzet­nek nagyon örülök, mert Tisza­sasról soha nem jelent meg önálló kiadvány. De írtam a ka­rácsonyról is, a Szeretet, így nagybetűvel, fontosságáról. Ki­adványaimban - szinte mind­egyikben - szerepelnek a szü­leim. Azt mondják, túl szemé­lyesek, családiasak az írásaim. Hát..., én az emberekről írok, s az apám is idetartozik. Meg aztán minek menjek a szom­széd utcába? Hogy idegenekről írhassak? Azt nem lehet, hiszen én arról írok, amit ismerek. De mégsem az apámról szólnak a kiadványok. Inkább azokról, akik olyanok, mint ő. Akik ren­geteget dolgoztak, akik tiszták és őszinték, akik soha nem kap­tak kitüntetést. Hogy ki adja ki ezeket a fü­zeteket? Hát én. Minden kiad­ványomat én adtam ki, önerő­ből. Miből? Négy éve egyéni vállalkozó vagyok, magánke­reskedő. És író. Az egyikből ki­forgatom a másikat. Ámi bejön az eladásokból, abból újabb ki­adványt jelentetek meg. Kevés irodalmi pályázat van, bár 1991-ben 20 ezer forintot nyer­tem el a Lakitelek Alapítvány­tól. Ebből a pénzből jelentettem meg másodszor egyetlen ver­seskönyvemet, a HIT-et. Ez az egész annyi munkával és oda­adással jár ..., ezt nem lehet anyagi haszonért csinálni. És Magdolna mondja, mondja, csak akkor hallgat el hirtelen, amikor arra kérem, saját magáról is beszéljen.- Hű, ez a legnehezebb ... Hogy is kellene ... Negyvene­dik éves vagyok, Kunszentmár- tonban élek. Jász meg kun származású vagyok. Ezt bele lehetne írni? Mert erre nagyon büszke vagyok. Gyermekko­rom óta ilyen érdeklődő va­gyok. Mindig volt vélemé­nyem. Mindenről. Régen tuda­tosult bennem, hogy a gondol­kodásom eltér a megszokottól. Mezőgazdasági főiskolát és egyetemet végeztem, tizenkét évet töltöttem a mezőgazda­ságban. Hogy most mégsem „tanult szakmámat” művelem, az nem megtagadás, inkább továbblé­pés. Persze sok mindent terve­zek, de minden attól függ, mire lesz pénzem. Szeretnék még egy kiad­ványt Kunszentmártonról, az­tán Öcsödről, Csépáról, meg egy verseskönyvet is. Úgy gon­dolom, emberekről írok embe­reknek. Művész akarok lenni, könyvművész. Cs. Cs. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom