Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

6. oldal Az Új Néplap Szajolban 1995. január 12., csütörtök Mindenki tanul tovább Szajolban két végzős nyolcadik koptatja a padokat. Mi a bét ke­restük fel, ahol nem kimondot­tan lélegzetelállítóan magas a létszám: tizenhét. A lányok he­ten vannak, a többiek a másik nemhez tartoznak. A legjobb tanuló Hegedűs Levente, aki ugyan akkor hiányzott, de aho­gyan a többiek állították, végig ötös. Gimnáziumba ketten iparkodnak, szakközépiskolába kilencen, a többiek szakmun­kásképzőbe. Hogy hová? A Ti- szapartiba, a gépipariba, keres­kedelmi és közgazdaságiba. A hőn óhajtott szakmák: asztalos, villanyszerelő, géplakatos és hentes. A legjobb sportoló Papp Kati. A legérdekesebb gyűjte­ménnyel Kábái Lajos rendelke­zik, aki kőzeteket gyűjt, van is már neki vagy kétszáz. Bélyege is közel ezer. A gyerekek kedvenc tantár­gyai: az osztályfőnöki óra, test­nevelés, irodalom, matematika és kémia. Kedves tanáruk pedig Forró Márta. Hogy másról is essék szó: je­lenleg tíz közülük szerelmes, a többi - az egyikük állítása sze­rint - csalódott. De csak átme­netileg, ennyit az iskola egyik végzős osztályáról, akiknek a napjai, elnézést a hónapjai már megszámlál tattak. Legalábbis ebben az intézet­ben. A 8. b osztályban szemmel láthatóan nem okozott nagy megrázkódtatást, hogy óra közben toppantunk be Móni, a „rettenetes” Ezt a jelzőt nem a külseje, ha­nem az eredményei miatt kapta. Ugyanis azok rettenetesen jók. Az ifjú hölgy még növésben van, hiszen eddig 140 centire futotta. Tízéves, a 4. b diákja és már valamivel több mint 29 kiló. Ami érdekes a személyé­ben, az az, hogy Zelei Mónika cselgáncsozik. Kovács Gábor edző irányításával, heti öt edzéssel készül a versenyekre. Egy-egy tréningen száz fek­vőtámasz a feladat. Nem egy­szerre. tízesével, kellő szüne­Farkas Gézáék családja a nap­pal kel. Jobban mondva a nap kel utánuk, ugyanis aznap, amikor beszélgettünk, például háromkor csörgött a vekker. Ennek az a rendkívüli prózai oka, hogy az itt előfizetett 495 Új Néplap közül 250-et ez a család visz ki. Elsősorban Zsu­zsa meg Géza szervezésében, de segít a két lány, a 21 éves Andrea és a két esztendővel fia­talabb Gabriella is. Sőt szomba­tonként a harmadik gyerek, a 11 éves Géza is kézbesíti az ő 13 újságját. Szóval ez egy tekkel tarkítva. Meg temérdek erősítő, lazító mozgás, speciális mozdulat. Hogy ezeket nem akárhogyan végezheti, bizo­nyítja: négy első és egy máso­dik helyezést ért el eddig a kü­lönböző szintű versenyeken Szajolban, Esztergomban, Ceg­léden. Általában négyes tanuló, és elmondása szerint a kedvenc tantárgya a matematika. A ked­venc étele a tejbegríz, és ha minden az elképzelése szerint alakul, rendőr szeretne lenni. ízig-vérig koránkelő família. Nem csoda, hogy mindezek következtében este 8-kor már villanyoltás következik. Hogy mikor lustálkodnak kissé? Szombaton: a kézbesítések után újólag irány az ágy. Olyany- nyira, hogy a reggeli meg az ebéd sokszor egybeesik. Hogy ki mit olvas el elsőként a lapunkból? Zsuzsa, a háziasz- szony a legutolsó oldalt, majd a hirdetést meg a többit, Géza, a férj mindent. Gabi meg Andi, a nagylányok az elején kezdik, és így haladnak tovább. Fesztivál a suliban A község általános iskolái­ban mintegy háromszáz diák tanul. Valamikor ápri­lisban úgynevezett tavaszi fesztivált rendeznek. Hogy mi minden lesz azon a hé­ten? Nyílt tanítási órák, napok, amelyekre szeretettel várják a szülőket, a családtagokat, az érdeklődőket. A programot kulturális és sportvetélkedők színesítik, ezekre az osztályok külön készülnek. Az áprilisi prog­ram a szülők-nevelők báljá­val zárul. Ezúton kérik a cégeket, vállalatokat, szövetkezete­ket, káeftéket, betéti társa­ságokat, magánvállalkozó­kat, magánszemélyeket - ha tudják - segítsék, támogas­sák ezt az iskolai, alapítvá­nyi bált. Nem másért, mert a bevé­telt a nyelvi labor kialakítá­sára, illetve a számítógépes szaktanterem fejlesztésére fordítják. Aki minderről bővebben szeretne tudni, keresse sze­mélyesen Kátainé Berki Mária tanárnőt, vagy taní­tási napokon a 446-200-as számon is érdeklődhet. Népszerűségi lista A választások után mi is összeállítottunk egy nép­szerűségi listát arról, hogy a húsz induló közül kikre szavaztak legtöbban, kik állhatnak a képzeletbeli dobogó tetejére, külön­böző fokaira, továbbá ki az a tizenegy személy, aki a következő négy évben a település ügyes-bajos dol­gait intézi. A legtöbb voksot Wes- niczky Antal (független) kapta, 886-ot. Utána Ke- penyes Mihály (MSZP, SZDSZ), 848, illetve dr. Czifra Mária (független) 723 következik. A további sorrend: Hamar Mihály (független) 622, dr. Csabai Gyula (független) 576, dr. Varga István (független) 539, Szatmári János (függet­len) 521, Tüski Istvánná (független) 509, Németh Ferenc (MSZP, SZDSZ) 506, Ábel Lászlóné (füg­getlen) 491 és Szőllősi Jó­zsef (MSZP, SZDSZ) 477 vokssal. ők lettek a helyi „szená­torok”, tizenkettedikként a polgármester csatlako­zott hozzájuk. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Farkas Gézámé és Gabriella lánya éppen az aznapi lapot futja át Kérem, így néz ki egy „rettenetes” sportoló? Ugyan, de­hogy! Arról nem is beszélve, hogy Zelei Mónikának az eredmé­nyei a rettenetesen jók Ébresztő háromkor Két évtizedes munka Szabó Zsigmondot ismét pol­gármesternek választották, te­hát a következő négy évben folytathatja az 1990-ben elkez­dett munkát.- Gratulálunk, polgármester úr. Minek köszönhető, hogy újólag is befutott?- Talán az embereket kel­lene megkérdezni, hiszen ők az illetékesek. Valamit azonban pontosítani szeretnék: én nem 1990-ben kezdtem, hanem tu­lajdonképpen 1974-ben. Azóta foglalkozom az emberekkel, az ügyeikkel, kisebb-nagyobb gondjaikkal. Gondolom, ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy megismerjenek, egyálta­lán tudják, ki az a Szabó Zsig- mond.- Átalakult a képviselő-testü­let?- Eléggé. A tizenkét ember­ből végül is négyen maradtunk, a többség új.- Mi minden valósult meg a közelmúltban?- Azzal kezdem, hogy a 4 ezer 200 lakos Szolnok vonzá­sában él. Az elmúlt időszakban sokan kiköltöztek a panelból, telket vásároltak, mutatós házat építettek. Ily módon több mint száz telek épült be, és pillanat­nyilag nincs is több portánk. Bizonyára majd a képvi­selő-testülettel kialakítunk va­lahol újabbakat, de most más a cél. A meglevő községrészeket rendbe tenni. Maradt mit csi­nálnunk, mert például a belterü­leti útjaink csak 52 százalékban portalanítottak. Hogy a megva­lósított elképzelésekről is essék szó: négy év alatt épült 5,2 ki­lométer út. A telefonhálózat most épül, a Matáv beruházásban, 31 ezer forintba kerül egy jelentkező­nek. A bekötést megkezdték, százat már teljesítettek, és re­mélem, minél hamarabb újabb kétszáz lesz. Szólok a szenny­vízrendszerről is, ez mindössze öt kilométer hosszúságú. Tud­juk, tovább kell építeni, és azt is: a legnagyobb feladatok egyike lesz ez.-A munkanélküliség?- Minket is érint, úgy saccol- juk, mintegy háromszázan le­hetnek munka nélkül Szajol­ban. Közel százan jövedelem- pótló támogatásban részesül­nek. Azért azt is el kell monda­nom, hogy nálunk sok a mun­kahely. Vállalkozónk 122 akad, és van mintegy hatvan ki­sebb-nagyobb bolt, üzlet.-Az 1995-ös elképzelések?- Biztosítani az intézmények zavartalan mindennapjait: lett légyen szó az óvodáról, az is­kolákról vagy az öregek nap­közijéről. Akadnak háziorvosa­ink, van védőnői szolgálat, és a fiatalok megtartása érdekében További telkek osztása helyett még komfortosabbá szeretnék alakítani a belterü­leteket, mondta Szabó Zsig- mond polgármester támogatjuk a sportot is. A fo­cistáink voltak már jobbak, a cselgáncsozók, birkózók vi­szont nagyon szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Változatlanul gond a kultu­rált szórakozás, pedig van kul- túrházunk is. Ennek a minden­napjait, tevékenységét testületi­leg vitatjuk majd meg. Hogy mire futja és mire nem, a számszaki adatokat jó hónap múlva, a költségveté­sünk elfogadása után tudom ismertetni. Allomásfőnök alpolgármester Az elképzelések szerint a szerencsétlenség színhelye megmarad emlékparknak Hamar Mihály négy esztendeje a szajoli állomás főnöke. Ko­rábban is a vasútnál dolgozott különböző beosztásokban, majd december óta a település alpolgármestere is. Azon a tra­gikus estén otthon volt, éppen a munkahelyére iparkodott, mi­vel az egyik forgalmi szolgálat- tevőt helyettesítette. Közel la­kik az állomáshoz, és ahogyan öltözködött, hallott egy hatal­mas robajt. Nem tudta mire vélni a dolgot, de pár perc múlva megjelent egy ember. Lihegett, feldúltan közölte.- Főnök úr, kisiklott a gyors! Azonnal jöjjön! Rohan, és talán pár perc sem telt el, máris az irodájába ért. Akkorra tele volt a helyiség emberekkel: rengetegen telefo­nálni akartak, mások az apróbb sérüléseiket jöttek bekötöztetni. Látta, sok az áldozat, akik szinte kivétel nélkül a második kocsiban tartózkodtak. Ő is tette a dolgát: a berendezéseket lezáratta, megnézte a tornyot, a váltót. Másnap reggel ötig volt szolgálatban. Hazament, de annyira a történtek hatása alá került, hogy nem bírt aludni. Nyolcra visszajött, és este 11-ig dolgozott. Kellett egy hét, hogy a romokat elbontsák, majd a szeméttelepre hordják. A sze­relvény nagyjából épségben maradt, két kocsit kellett elszál­lítani, a többi vagon saját kere­kén gurult Szolnokra. A nemdohányzó váróterem, az utasellátó meg a két szolgá­lati lakás helyén most egy üres tér árválkodik. A területet ge­reblyézték, egyengették az em­berek. Ahogy hallottam, nincs még döntés arról, hogy mi lesz a szerencsétlenség helyszínén. Állítólag emlékpark, benne va­lamilyen oszloppal, emlékmű­vel, amely megörökítené a 31 áldozat nevét. Azt is fontolgat­ják, hogy esetleg a megmaradt várót egy fallal kettéválasztják: a dohányzók meg a nem do­hányzók is fedett helyiséghez jussanak. Egyébként ezen a fontos vasúti csomóponton na­ponta 180-190 vonat áll meg, halad át. Ha nincs megállója, akkor 40-es sebességgel. Még most is dolgoznak az emberek a helyreállítási mun­kálatokon, és ahogyan az állo­másfőnök polgármester-helyet­testől hallottuk, január 17-től minden visszakerül az eredeti állapotába. Magyarul akkorra végeznek. Egyidős a gépével Godó József meg a szikvizes csodamasinája egyidősek, hi­szen mindketten 1927-beliek. Ámbár a történeti hűség kedvé­ért azt is el kell mondani, hogy a tulajdonképpeni vállalkozó a felesége, Józsi bácsi pedig dol­gozik, főnök, helyettes, beosz­tott, azaz mindenes. Nála egy üveg szóda tíz forint, egy 21,5 literes ballonnal pedig százöt­ven. Viszik a buborékos nedűt: a cégek védőitalként használ­ják, de sok fogyasztó is felke­resi. Godó József nagy idők ta­núja, 1944 nyarán, amikor az angolok-amerikaiak bombázták az állomást, ő is ott volt. Leven­teként vitték ki, csodával hatá­ros módon élte túl. Azt is látta, hogy az állomás Törökszentmiklós felőli végé­ben állt egy vagon, tele haran­gokkal. Ezeket azután a repülők távozása után belebontották a bombatölcsérekbe, majd földet hánytak rájuk. Két nap alatt nagyjából elsi­mították a terepet, és a haran­gok - a kisújszállásiaké is kö­zöttük van - azóta is ott hever­nek valahol 3-5 méter mély­ségben. Már keresték őket, de eddig nem találtak nyomukra. Pedig Józsi bácsi állítja: emlék­szik arra a 10x10 méteres részre, ahol lehetnek. Talán az idén nagyobb szerencséjük lesz a kutatóknak. A földet addig kell(ene) vallatni, amíg élnek a szemtanúk. Mert ha egyszer ők is elmennek, ki mutatja meg a néma harangok helyét?

Next

/
Oldalképek
Tartalom