Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

1994. december 8., csütörtök Szolnok Polgármesterjelöltjei 7. oldal Szolnokon Össze kell fogni Várhegyi Attila 1963. október 5-én született a Baranya me­gyei Siklóson. Felesége, Fekete Marianna jelenleg kétéves Ben­jámin nevű gyermeküket gon­dozza. A gimnázium befejezése után 1982-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára nyert felvételt, magyar-népmű­velés szakra. 1985-től - a főiskolai tanul­mányokkal párhuzamosan - be­iratkozott a József Attila Tu­dományegyetem Bölcsészettu­dományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakára. A főiskolát 1987-ben, az egyete­met 1988-ban fejezte be. Ez év júliusában a Fidesz országos választmányának elnökévé vá­lasztották, amely együtt jár a párt alelnöki tisztségével. Egy választást nem lehet két hét alatt megnyerni. Négy év szisztematikus munkája lehet csak a bizalom alapja egy hiva­talban lévő polgármester sike­rének. Szolnok jövőjéért sze­retné megfogalmazni elképze­léseit. A hangsúly a folyama­tosságon van, hiszen négy év tapasztalata, ismeretei, hibái és eredményei vannak mögötte. Néhány a megvalósítandó célok közül, a teljesség igénye nélkül: a biztonságos környezet érdekében - új technikákkal - megakadályozni a rongáláso­kat, állandó rendőri jelenlétet kell biztosítani valamennyi te­lepülésrészen. Változtatni kell az adórendszeren, a sport, a kultúra, az oktatás érdekében 1996-tól címezhető legyen az adó 20 százaléka. A fiatalokat alkalmazó cégek esetében adókedvezményeket kell biztosítani. Az oktatás to­vábbra is elsőbbséget élvez, mert az elmúlt négy év ered­ményei csak hosszabb távon hozhatnak hasznot. Emellett ki­emelten kell támogatni a böl­csődei ellátást. Az egészség­ügyben további rekonstrukcióra van szükség, s a vállalkozók támogatásával bővíteni lehet a szolgáltatásokat. A szociálpolitikában az idő­sek, a gyermekek ellátása a leg­fontosabb, a bölcsőde ezért is fontos kérdés. Az idősek szá­mára további otthoni férőhe­lyeket kell kialakítani. A sport és a kultúra ügyében - az állam mellett - a helyi adórendszer változása hozhat enyhülést. Most kerül megvásárlásra mintegy 80-90 lakás a kincstár­tól, de lényegesen akkor eny­híthetünk a lakásgondokon, ha 1995-től ismét bevezetjük a la­kásépítések támogatását. Az egyik legfontosabb kérdés a környezet és az ivóvíz javítása. Az egyes városrészek számára biztosítani kell, hogy 1998-ra mindenütt legyen artézi kút. Mindezek ígéreteknek tűn­hetnek, valójában azok is. Vi­szont megvalósíthatók egytől egyig. Megvannak hozzá a szakemberek, megvannak a kapcsolatok mind a városon be­lül, mind pedig kívül, s jó né­hányhoz már a forrás is biztosí­tott. 1998-ban mindez számon kérhető lesz, s ezt a választók meg is fogják tenni. A politikai összetételről: a város érdekében mindenkivel össze kell fogni, a célokra kell a hangsúlyt helyezni. Eddig is középen állónak gondolta ma­gát, a következőkben is a meg­egyezés híve kíván lenni. Meg kell várni, hogy ki milyen célt tűz ki maga elé, meg kell várni a választásokat, s aztán lehet megmondani, hogy mely cé­lokkal érdemes egyetérteni, s ehhez megvan-e a kellő politi­kai támogatottság. Szolnokon Vonzani és megtartani Fodor György, az SZDSZ pol­gármesterjelöltje Szolnokon született, 32 éves gépészmér­nök. Egyetemi tanulmányait Miskolcon végezte, 1986-ban tért haza Szolnokra. Négy évet a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalatnál dolgo­zott, 1990 óta egyéni vállal­kozó. Családjával Szandasző- lősön él. Egy gyermeke van, a kétéves Fodor Csenge. Rendkí­vül fontosnak tartja a családot, hiszen a mai nehéz körülmé­nyek között nincs más, ami erőt adhatna a mindennapok küz­delmeihez, melyeket bizony sokszor a létfenntartásért kell megvívni. Fodor György véleménye szerint a mai Magyarországon nagyon sok szakma, hivatás vagy akár csak feladat messze megérdemelt presztízse, elis­mertsége alatt szerepel. Ilyen a politika is. Sajnos sok esetben van is alapja annak, hogy az emberek nem bíznak a politi­kában, elfordulnak a politiku­soktól. Ezt a népet már sokszor becsapták álszenteskedő, ál­humánus, szépeket mondó ál­politikusok. Fodor György sze­rint vannak azonban olyanok is, akik valós belső késztetést éreznek arra, hogy ne csak a közvetlen környezetükkel fog­lalkozzanak, törődjenek. Saját magát is ilyennek tartja, és re­méli, hogy lesz módja ezt bebi­zonyítani is. Szolnokkal kapcsolatban az a véleménye, nagyon hiányzik a városnak az a vezetői hozzá­állás, amely képes lenne az itt élőkkel együtt meghatározni a település jövőjét. Komoly elő­készítő munka után ki kellene mondani végre, milyen várost szeretnénk-"látni '30-40 év múlva, és minden rövid távú tennivalót ennek megfelelően kellene megfogalmazni. Ha ez így történne, nem fordulhatna elő például, hogy felépülnek olyan épületek, melyek nem il­leszkednek környezetükhöz. Egy - a polgárokkal egyeztetett - hosszú távú célnak aláren­delve kell befejezni a város ál­talános rendezési tervét, kell megalkotni a költségvetést. Amennyiben polgármesterré választják, hosszú távra két le­hetőséget javasol a polgárok­nak: 1. legyen Szolnok keres­kedőváros, az Alföld lehetséges kereskedelmi központja; 2. le­gyen a város gyógy-idegenfor- galmi centrum. Mindkét meg­oldáshoz megvan Szolnok adottsága, elég, ha csak föl­drajzi elhelyezkedésére utalunk vagy arra, hogy két folyója és csodálatos termálvízkészlete van. ' "A ! mindennapok feladatai Fodor György szerint nagyobb odafigyeléssel, a polgárok dön­tés-előkészítésbe való bevoná­sával, megfelelő szakmai hát­térrel az eddigieknél jobban végezhetők. Ezért is fordított különösen nagy figyelmet az SZDSZ az önkormányzati kép­viselőjelöltek kiválasztására. Nem a parlamentet akarják a városházán kicsiben „elját­szani”, hanem a város érdeké­ben kívánnak jó szakemberek lenni és a polgárok közremű­ködésével jó döntéseket hozni. A legfontosabb rövid távon: megakadályozni a további el­szegényedést, ösztönözni a munkahelyteremtő beruházá­sokat, Szolnokra vonzani és megtartani a jól működő vállal­kozásokat, biztosítani a város­ban a nyugodt élet lehetőségét, segíteni a gyermekeink fejlődé­sét meghatározó oktatási, neve­lési intézmények működését. Szolnokon TT« •• • •• tt / i Közös jovoert Kovács Libór, a Magyar Szo­cialista Párt polgármesterje­löltje 52 éves középiskolai ta­nár. A debreceni egyetemen szerzett diplomájával harminc éve Szolnokon kezdte pályáját. Tizenhárom éve a Környezet­gazdálkodási és Építőipari Szakközépiskola igazgatója, másfél évtizede közoktatási, oktatásszervezői szakértő, több tanítási, tanári segédlet szer­zője, tanárképzési vezető-igaz­gató. Munkaügyi és művelődési szakértőként az elmúlt 10 év­ben több alkalommal választot­ták vezető tisztségbe Szolno­kon. A háttérmunka mellett négy éve az önkormányzat szo­cialista frakciójának vezetője, az oktatási bizottság elnöke. Feleségével, aki iskolaigazgató, két gyermeket neveltek fel. Ve­zetői tapasztalata, a háttérben hosszú évek óta végzett szakér­tői munkája és a szocialista frakció irányítása pontos rálá­tást biztosít számára Szolnok város gondjaira, az önkor­mányzat működésének erénye­ire, hibáira. Ismeri a feladato­kat, ismeri a meglévő és elsza­lasztott lehetőségeket, ezért ha­tározott elképzelésekkel indul a választásokon. Vallja: „Szolnoknak, az Al­föld és Jász-Nagykun-Szolnok megye fokozatosan fejlődő központjának szerepéhez mér­ten, súlyának megfelelően kell segítenie az itt élők, a családok, a különböző adottságú városré­szek boldogulását. A szolno­kiak cselekvő- és megújulóké­pessége gazdagíthatja igazán a város természeti és építészeti környezetét, munkájuk is segíti az életkörülmények jobbra for­dulását. A polgármester és a képviselő-testület kötelessége feltárni és a folyamatos fejlődés szolgálatába állítani a környe­zet és az itt élők rejtett erőforrá­sait, kellemesebbé, lakhatóbbá tenni mindennapi életterünket. Polgármesterként én sem tö­rekednék másra, mint a képvi­selők pártsemleges összefogá­sára, az egyéni értékek és szak­értelem kiaknázására, a szolno­kiak különböző érdekeinek egyeztetésére, a város és lakói sorsának mielőbb érezhető javí­tására. Az új önkormányzati testület szükség esetén kritikus támogatásával reális esélyét lá­tom, hogy biztos kézzel és fe­lelősséggel irányítva Szolnok életét, belátható időn belül el­kezdődjenek a kedvező válto­zások. Itt él a családom, itt él két „nagyfiam”, s nemcsak a múl­tam, de közös jövőnk is Szol­nok városhoz köt.” Szolnokon A környezetért Dr. Soós István (Munkáspárt) 1922-ben született Túrkevén. Iskoláit ott, valamint Szolno­kon, a Fa- és Fémipari Szakis­kolában (ma Jendrassik György Gépipari Szakközépiskola) vé­gezte. 1959-ben fejezte be a Közgadaság-tudományi Egye­temet, 1974-ben szerezte meg a doktori címet. 1990 óta tagja a városi ön­kormányzatnak - a párt listáján került be oda. Jelenleg nyugdí­jas. Előzőleg a megyei tanács elnökhelyettese, majd a szol­noki Állami Építőipari Vállalat igazgatója volt. 1950-ben került Szolnokra, 15 éve lakik a kert­városban. Mint képviselő, az önkor­mányzat által meghozott rende­letek, határozatok során át igyekezett a város érdekeit szem előtt tartani. Az új cik­lusra célkitűzései a város meg­lévő adottságaiból adódóan a következők: a közvetlen de­mokrácia intézményeinek szor­galmazása, bővítése; a környe­zetvédelemmel való fokozott foglalkozás; szociálpolitikai kérdések során az arra önhibá­jukon kívül rászorultak segítése kerüljön előtérbe. A város vízellátásának, víz­minőségének javítása érdeké­ben a víztisztító kapacitás fej­lesztése, artézikút-fúrási prog­ram készítése. A város csator­nahálózatának további bőví­tése. Az úthálózat fejlesztése. Szolnok egészségügyi, szociá­lis, oktatási, művelődési intéz­ményhálózata anyagi fenntar­tási költségeinek szinten tar­tása. A város egészének érdekei mellett a város különböző ré­szei speciális igényeinek meg­valósítása; a sport támogatása. zeti változtatás miatt megszűnt. Közben családi okokból a Dobó István utcába költöztek. Tizennégy hónapig munkanél­küli volt, mivel megfelelő állást két műszaki diplomával sem kapott. 1993. februártól egyéni vállalkozás keretén belül fegy­verjavító műhelyt nyitott, mely jelenleg is üzemel. Felesége, dr. Szalay Márta szülész-nőgyógyász és klinikai onkológus szakorvos, jelenleg a Szolnok Városi Tisztiorvosi Szolgálat tisztiorvosa. Gyer­mekeik: Veronika tizenkettő, György hétéves, mindketten a Kassai Úti Általános Iskola ta­nulói. Mint a fentiekből is látszik, a város számos körzetében lakott, illetve dolgozott, így módja nyílt megismerni a szűkebb he­lyi problémákat is a városban. Szolnokon A helyi gondok ellen Rakonczai László 1957. április 17-én született Budapesten, majd szüleivel Bodajkra költöz­tek, ahol az általános iskoláit végezte. 1971-től Budapesten, a Lékai János Közlekedésgépé­szeti Szakközépiskolában ta­nult, és 1975-ben érettségizve középfokú hajózási képesítést kapott. Tanulmányait Szolno­kon, a Kilián György Repülő­műszaki Főiskolán folytatta re­pülő sárkányhajtómű szakon. Ekkor ismerkedett meg Szol­nok városával. Tisztté avatását követően 1979 szeptemberétől Pápán dolgozott mint repülőműszaki technikus 1981-ig, amikor kü­lönbözeti vizsgák letételével felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára, nappali tagozatra. Ek­kor kötött házasságot dr. Szalay Mártával, aki tősgyökeres szol­noki lakos. Fél évig az ő szülei­nél laktak a Magyar utcában, míg 1982 márciusában meg nem kapták első szolgálati la­kásukat a Palla István körúton. Egyetemi tanulmányait 1983-ban fejezte be mint okle­veles gépészmérnök. ’83 szep­temberétől a Kilián György Repülőműszaki Főiskolán taní­tott. Ekkor kapták sorrendben második szolgálati lakásukat a Csanádi körúton, mivel az elő­zőt kinőtték, de a lakás állapo­tát is az egészségre ártalmasnak nyilvánították. Saját kérésére 1984 szep­temberétől a Szolnoki Vegyes Szállítórepülő Ezred állomá­nyába került mint javító mér­nök, a javító osztály parancs­nokhelyettese. Két év elteltével kinevezték üzembentartó mér­nökké, mely beosztást egészen leszereléséig betöltötte. Mun­kája során feladata volt a repü­lőeszközök és földi kiszolgáló eszközök üzemeltetésének és javításának irányítása, szerve­zése. Emellett 1986-ban szemé- lyiszámítógép-programozói tanfolyamot végzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Második gyermekük meg­születésekor kapták a követ­kező és egyben utolsó szolgá­lati lakásukat a Széchenyi-lakó- telepen, a Molnár Anna úton. Látva a szolgálati lakások egyre növekvő költségeit, szü­lői segítséggel vásároltak egy ÁÉV-értékesítésű lakást a Szántó körúton. 1991. decem­ber 1-jével munkaviszonya a Magyar Honvédségnél szerve­Játékai: szavak, fonnák, színek Dr. Kókai János abonyi szár­mazású, Fegyvemeken élő kép­zőművész-fogorvos „Re­quiem” című kiállítását a Tö­rökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjteményben Szécsi Pál kö­zépiskolai tanár nyitotta meg november 25-én. A költészet, a képzőművészet és a zene ösz- szekapcsolása volt ez a meg­nyitó, melyen Epres Attila színművész dr. Kókai János versét tolmácsolta, és közre­működött Balázs Zsolt, a török­szentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola igazgatója. A zene­iskola fúvósötöse - Patkósné Dobor Irén fuvolán, Fancsali Lelte kürtön, Sarkadiné Márta Irén klarinéton, Csíki István oboán, Csépes János fagotton - is játszott. Hallhatták az érdek­lődők Balázsné Tóth Hajnalka gordonkajátékát, de a művész kisfiát, Gergelyt is trombitálni. Dr. Kókai János 1960-ban született Szolnokon. Abonyi származású, ott töltötte gyer­mekkorát. Az orvostudományi egyetemet Budapesten végezte el, majd ezt követően fogorvosi diplomát szerzett. 1983-ban költözött Fegyvemekre, ahol szintén abonyi származású fe­leségével családot alapítottak. Két kisfiúk van. 1986 óta tagja a Magyar Orvosíró és Képző­művész Körnek. Kiállított már Budapesten, Kaposvárott, Sió­fokon, ’92-ben Ábonyban. Fő hivatásának fogszakor­vosi teendőit tekinti. Szakmá­jában fejlesztő, tudományos munkát végez. Fogorvosként Fegyvemeken és Tiszabőn látja el betegeit, de szabad idejében képeket fest, térplasztikákat ké­szít és verseket ír. így vall alko­tói tevékenységéről:- Szavak, formák, színek a legszebb játékaim. Eszközök olyan kimeríthetetlen halmaza, amelyeket megismerni egy élet kevés. A reális, a valóság, az objektív, a szabályos csak rit­kán tud érdekelni. Tehetem mindezt felszabadultan, köny- nyedén, talán felhőtlenül, mert nem függök a szavaimtól, for­máimtól, színeimtől - az ama­tőr legnagyobb erénye és ment­sége ez. Gyakran meglepő, meghök­kentő az, amit Kókai János al­kot. Elgondolkodtatnak elvo­natkoztatott, sokszor komor képei. A valósághű ábrázolás szép példáit is megtaláljuk ké­pei között, így a Trilógia I-II-III. című kompozíciókon. A Trilógia III. Fejfák című al­kotása egyik legsikerültebb műve, mely összefogott szín­ben és formában, s a gyász hangulatát leginkább kifejezi. A törökszentmiklósi kiállí­tást többen is támogatták. így a Kombiseed Magyarország, a Törökszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ, a városi polgármesteri hivatal, a Kulturális Szervező és Szolgáltató Iroda, a Ceglédi Cedent Fogtechnikai Kft., a Surjánhús, az Alföldi Gabona­ipari Kft., Magyar Miklós és Kerepesi Pál. Szép példa a mű­vészet mecénásainak összefo­gására is ez a kiállítás. A tárlat december 16-ig látogatható. B. Zs. Találja ki! A beérkező levelekből ítélve változatlanul sikeres olvasó­ink körében Találja ki! játé­kunk. Múlt heti feladványunk megfejtése: a Szolnoki Galé­ria. A helyes megfejtést 22-en küldték el. A három szeren­csés nyertes: Görög Lajosné, Hír Istvánná és Kalocsai Ist­ván, mindhárman szolnokiak. Mai feladványunk beküldési határideje: december 13. (kedd). Címünk: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1., s ne felejtsék a borítékra ráírni: Ta­lálja ki! Jó fejtörést!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom