Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

1994. december 8., csütörtök Hazai Tükör 3. oldal Tizenöt éves a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművelők Egyesülete Kultúra- és érdekvédelem Kulcsátadás után örömmel vették birtokba a Tiszaföldvári Takarékszövetkezet tiszate- nyői kirendeltségének dolgozói a takarékszövetkezet új épületét, mely 6 millió forintért, re­kordidő (3 hónap) alatt készült el. Az átköltözés után (eddig bérelt helyiségben voltak) a napokban már a szép új helyre várják az ügyfeleket, akiknek új szolgáltatást is nyújtanak, például önkormányzati és vállalkozói számlavezetést, tanácsadást. A központon keresztül pedig a zsirórendszerbe is bekapcsolódnak. FOTÓ: K. É. 1979 augysztusában alakult meg a Magyar Népművelők Or­szágos Egyesülete, majd december 11-én létrejött a megyei szervezete is, mely 1989-ban önálló jogi személy lett. Dr. Hor­váth Attilával, az egyesület elnökével az elmúlt 15 évről beszél­gettem. Beszélgetésünk egyik apropóját a „születésnapi dá­tum”, december 11., az önkormányzati választások napja adta, hiszen ekkor dől el az is, hogy „kinek-minek” lesz érdekképvi­selete a következő négy évben.- Annak jegyében jött létre 15 éve az országos, majd a megyei egyesület is, hogy a kultúrát vállalja és képviseli - a mi terü­letünkön. Az alakuló ülésen - ahol engem titkárnak választot­tak - három dolgot kellett vé­giggondolnunk: a szakmaisá­got, az érdekérvényesítést és az oldott, szabadidős programo­kat.- Mielőtt rátérünk a szakma­iságra, néhány szóban össze­foglalná az előzményeket?- Az egyesületi forma meg­lehetősen új dolog volt, orszá­gos szervezetünk az elsők kö­zött jött létre, a megyei szerve­zet pedig szintén első vagy má­sodik volt az országban. Huszonnyolc alapító taggal indultunk, s megjegyzem, hogy az alapító tagok több mint fele ma is tagunk. Az akkori polti- kai és szakmai irányítás „alter­natív” szerveződésként kezelte az, egyesületféléket. Úgy vél­ték, hogy az intézményi szféra eléggé leképezi a „magyar va­lóságot”. Divatos lenne azt "mondani, hogy a hivatalos irányzattal szemben jöttünk létne, de ez nem így volt. Akkor magunk sem éreztük, mennyi és milyen lehetőséget rejt magában ez a forma. Tevékenységünket az említett három dimenzióban kívántuk folytatni.- Az első a szakmaiság . . .- Az egyesület szakmai sze­repköre akkor még nehezen vált el a megyei művelődési központétól. Mint egyesületi titkár és a módszertani központ igazgatóhelyettese jól láttam, melyek azok a területek, ame­lyeket a művelődési központ nem tud ellátni. Más dolgokat is fontosnak tartottam, mint a hivatalos szakmai irányítás. Ezeket a dolgokat kezdtük el fölkarolni az egyesület égisze alatt. Ilyen volt például az „In­nováció” című kiadványsoroza­tunk, melyben a’ratóbálokról, népszokásokról, szüreti ha­gyományok felélesztéséről volt szó. Kiderült, hogy a népműve­lőknek inkább ezekre a prakti­kus dolgokra van szükségük, mint elméleti összefoglalókra - teszem azt - a családi és társa­dalmi ünnepekről. Láttuk, hogy a mindennapi, lakossági szükségletekhez kö­tődő kultúrának van igazán fi­zetőképes kereslete. Eközben minket hivatalosan az ilyen-olyan-amolyan ismeret- terjesztő előadásokra akartak késztetni. Az egyesület volt az első az egyesületek, illetve az egyesületi, alapítványi formá­ban történő működés fölkarolá­sában is.- Az egyesület a szakmai munkán kívül fontos érdekvé­delmi szerepet is betölt.- Tudjuk, hogy mindenki a kultúrán akar spórolni. Alapve­tően hibás volt az az elképzelés, hogy először a gazdaságot kell rendbe hozni, s csak azután jö­het a kultúra. Ma már számos fejlett ország bebizonyította, hogy a kultúrának ösztönző ha­tása van a gazdaságra is. Érdekvédelmi munkánkban a legnagyobb eredménynek a kö­vetkezőt tartom: a könyvtá­ros-egyesülettel közösen készí­tettünk egy szociológiai vizsgá­latot a népűvelők élet- és mun­kakörülményeiről - mely aztán országos szaklapokban is meg­jelent. 1989-ben sikerült negy­venhárom százalékos béreme­lést kiharcolnunk. Ilyen mér­tékű emelésre talán azelőtt és azóta sem volt példa. Halkan jegyzem meg: nem tudom, mi lenne velünk, ha ez akkor nem sikerül.- Az egyesület harmadik „dimenziója” a szabadidős programok. . .- Erre nagy szükség van, hi­szen a társadalmi ünnepeknek általában a művelődési házak adnak otthont, vagyis a mi munkánk által ünnepelnek az emberek. így aztán saját ma­gunknak is csináltunk ünnepe­ket: a semmiből teremtettük a népművelők megyei farsangi báljának hagyományát. Szak­mai utakat szervezünk kül­földre, pótszilveszterszerű disznótoros összejöveteleket rendeztünk. Sőt, 1987-ben az egyesületé lett az abádszalóki Malom fo­gadó, ahol tagjaink olcsó szál­láshoz, nyaralási lehetőséghez jutottak, illetve kiscsoportos foglalkozásra is kiválóan al­kalmas az épület - amit egyéb­ként bérbe is szoktunk adni.- December 11. az önkor­mányzati választások napja, s egyben születésnap is. De nem csak a véletlenszerű egybeesés miatt fontos ez a dátum. Miért?- Az elmúlt négy év tapasz­talatait nézve nem mindegy, hogy kultúrabarát képviselő ke­rül-e a testületbe. Szeretnénk, ha a következő négy évben nem fölöttünk, mellettünk s talán he­lyettünk döntenének olyan dol­gokról, amelyek a kultúra pozí­cióival van összefüggésben. Ezért indítottunk jelölteket a megyei listán. Cs. Cs. R. Beszélnek a szemtanúk A mozdony után, az első kocsiban utazott Imre Endre 26 éves, kisújszál­lási fiatalember. Budapesten teljesít szolgálatot, a rendőrez­red zászlósa, és hét éve vonato­zik a fővárosba, illetve haza. így volt ez pénteken, december 2-án is, hiszen ha éjszakás, mindig azzal a bizonyos 16 óra 18-as vonattal megy. Magyarul, ez a gyors akkor indul a kisúj­szállási állomásról, és ő vala­mivel hat után már le is száll Zuglóban. Odaútban mindig az első kocsit választja, visszaút- ban pedig az utolsót, mert azok állnak meg szülővárosában az állomás előtt. így emlékezik vissza arra a napra: „Péntek lévén, rengeteg diák jött velünk. Részben hazafelé iparkodtak, de szó volt valami­lyen koncertről is. A szegény Károlyi kislánnyal meg az anyukájával együtt léptünk fel az első kocsiba, de ők tovább­mentek a másodikba, mert csak egy szabad ülőhely maradt. Sajnos a nyolcéves kisdiáknak is ez lett az utolsó útja. Szóval leültünk az egyik fül­kébe. A nyolc ülőhely közül hét volt foglalt. A kollégám olva­sott, én pedig a menetirány sze­rint háttal ülve kézi videóval szórakoztam. Szajolba érve arra lettem figyelmes: elkezd oldal­irányba mozogni a vagon, majd a jobb oldala felemelkedett. Egy nő sikoltott: úristen kisik­lott a szerelvény! Gurultunk még vagy 300 métert, és végre megálltunk. Sínen vagyunk-e? - kérdezték. Lehúztam az abla­kot, és kinéztem. Igen, vála­szoltam, de azt is észleltem, csak mi vagyunk, az első vagon a gép után. Mögöttünk nagy sö­tétség, és valahol messze kiabá­lás, jajgatás. Leugrottam, a társam is. Lát­tuk a mozdonyvezetőt, szakál­las, 35-40 körüli férfi volt. Mi történt? - kérdeztük döbbenet­tel. Nem tudom - felelte -, száztízzel jöttem, és váltóra tet­tek bennünket. Rohantunk az állomás irányába, óriási volt a por, a jajgatás: segítség, segít­ség! - hallatszott sokfelől. Egy vasutas nem akart odaengedni, de mutattuk a rendőrigazol­ványt. A felborult második ko­csihoz rohantunk, hat embert vettünk ki. Fiatalok voltak, ők mind éltek. Egy nagyon súlyos sérült volt, végig az eszénél: vigyázzatok a bal lábamra, mert le akar esni. Ránéztünk, alig tartotta valami. Letettük óvato­san egy padra, és mentettük a többieket. Benn egy negyven év körüli ember jajgatott: vegyék le ró­lam a barátomat, nem akarok meghalni. Ő élve jutott ki, a ba­rátja holtan. A kocsi túloldalán is kiabált egy fiatal fiú, a lába beszorult, ezért őt mi nem tud­tuk kihozni. Ahhoz már gépi segítség kellett. Emlékszem, el­sőnek egy rendőrjárőr érkezett, majd két bevetési csoport is a rendőrezredtől. Ők biztosítot­ták a helyszínt. Egyszer egy tes­tes, idősebb nőt adtak ki. Hi­ányzott az egyik lába meg a feje. Később mindkettőt megta­lálták, a lábán rajta volta cipő, csak éppen a bőr hiányzott róla. Borzasztó volt, amíg nem ér­kezett az első segítség. Mi há­romnegyed nyolcig hordtuk ki­felé az embereket. Majd felhív­tuk a családunkat: élünk. A munkahelyet is tárcsázhattuk: először azt mondták, vonuljunk be azonnal, de miután kiderült, koszosak, véresek vagyunk, azt telefonálták: csak hétfőn jöj­jünk. Kocsit küldtek értünk Kisújról, így értünk haza ne­gyed tizenegyre. Még ma is be­ugranak pillanatképek, én iga­zán nem vagyok gyáva ember, láttam is már egyet és mást, de ez szörnyű volt. Ma is mondom a szüleimnek: a második szüle­tésnapom december 2-a. Mert a vak véletlennek, annak köszön­hetem, hogy most így beszélge­tünk: mi az első kocsiban ma­radtunk.” Egyébként az interjú napján, kora este Imre Endre zászlós ismét elutazott Zuglóba. Me­gint a 16 óra 18-as gyorssal, mint pénteken, mint mindig, ha éjszakás. Természetesen oda­útban az első kocsiba szállt. Miért, miért. Mert dolgozni menni kell. És ha a munkahely messze, utazni is. D. Szabó Miklós Magyar-francia együttműködés Tízmillió frank szakképzési támogatásra A francia-magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari közös bi­zottságot a két állam még 1974-ben hozta létre. Működésűk so­rán szerény eredmények születtek. 1991-ben azonban lépésvál­tás történt, egyre szorosabb és gyümölcsözőbb együttműködés alakult ki. A közös bizottság 21. ülésszakát Franciaországban, Angers-ben tartották, ahol a magyar delegáció vezetője dr. Kis Zoltán, az FM államtitkára volt. Őt kérdeztük kétnapos a ta­nácskozás eredményeiről.- A francia kormány még 1991-ben felajánlotta, hogy mezőgazdasági végzettségű fia­talokat fogad szakmai tapaszta­latszerzés céljából. Négyszáz­ötven diák látogatása már meg­valósult. De tavaly megtorpant a program. A közös bizottság ülésén megegyeztünk, hogy ja­nuártól folytatódik, és 550 fia­tal utazhat ki gazdaságokat megismerni, tapasztalatokat gyűjteni. Ezt a programot az angers-i mezőgazdasági főis­kola, az ESA koordinálja.- Milyen témákról tárgyalt a közös bizottság ?- Az oktatás, szakképzés, to­vábbképzés volt az egyik szek­ció témája, amelyben jelentős eredmény született. A francia kormány 10 millió frankot ad egy magyarországi alapítvány létrehozására, amelynek szak­képzési célja lesz. Ez az alapít­vány ipari, kereskedelmi, ide­genforgalmi, mezőgazdasági jelleggel szolgálja majd a to­vábbképzést. Jelentős megálla­podás született a szaktanács- adás kiépítésében is. Franciaor­szágban civil agrár-tanácsadási szolgálat működik, jogi, köz- gazdasági, piackutatási jelleg­gel, és megyei szintű szerve­zetben. Nálunk az agrárkama­rák keretében működne a tanácsadás is, hogy komplex módon szolgálják a termelők érdekeit. Külön szekcióban vi­táztunk a szőlészeti-borászati együttműködésről.- E téren nem vagyunk kon­kurensei egymásnak?- Nem, sőt a keleti piacokon együttes megjelenésről is szó esett. A franciák azonban sajná­lattal beszéltek arról, hogy tör­ténelmi borvidékeinkről hami­sított borok kerülnek a piacra. Magyarországon e téren szük­séges a bortörvény és a hegy­községi törvény megalkotása. Enélkül az együttműködés nem léphet új szakaszba. Partnere­inknek ígéretet tettem arra, hogy e két törvény 1995 elején valószínűleg megszületik. A harmadik szekcióban a tejipari együttműködés lehetőségeit vázoltuk fel. A franciák további tőkebefektetésre készek ebben az ágazatban. Az ismert Da­none márka jelen van a magyar piacon, és további lehetősége­ket kínálnak. Itt jelentős, hogy magyar alapanyag felhasználá­sával, szakosítóban kialakított üzemeikben dolgozzak fel á terméket. A franciáknak Csehi országban és Romániában is vannak hasonló érdekeltségeik. A termékeiket kvóta szerint jut­tatnák el ezekre a piacokra. Itt számunkra az a fontos, hogy a magyar alapanyagok felhaszná­lásával készüljenek ezek. A ne­gyedik szekcióban az eredetvé­delem és a szabványosítás volt a téma.- Hogyan értékeli a kor­mányközi bizottság tárgyalá­sait?- A 10 millió frank, ami 200 millió forintot jelent, azt hi­szem, önmagáért beszél. Tar­tományi szintű kapcsolat kiala­kítására is lehetőségünk nyílt, ami a jövőben Veszprém me­gyével és nagyon remélem, hogy a Jászsággal, Jász-Nagy­kun-Szolnok megyével fog el­sőként megvalósulni. Az ESA főiskola képzési programjaihoz való csatlakozás a fiatalok számára, a tapasztalatszerzés szintén nagyon fontos lehető­ség. A szaktanácsadás, mely nálunk nem működik még jól, szintén profitálhat, ha a franci­ákkal jól kiépítik kapcsolatai­kat. Tehát nagyon gyümölcsö­zőnek és eredményesnek mondhatom az Angers-ben töl­tött két napot. KE Ismét lesznek exit-poll felmérések Az EBEÉ mérlege: 752 elszállított autó Az Iposz a változó világban A vasárnapi önkormányzati választások napján a Szonda Ipsos közvélemény-kutató in­tézet és a Magyar Gallup In­tézet is készít úgynevezett exit-poll felmérést Budapes­ten, illetve a megyeszékhelye­ken. Levendel Ádám, a Szonda Ip­sos igazgatója az MTI-nek adott nyilatkozatában el­mondta: az ez évi országgyűlési választásokon sikerrel alkalma­zott módszert - a felmérést végzők a szavazóhelyiségből már távozó választókat kérde­zik döntésükről - alkalmazzák ismét. így az urnák lezárása után nem sokkal megtudható, mely jelölteknek van a legtöbb esé­lyük a polgármesteri, főpol­gármesteri székek elnyerésére. A megyeszékhelyeken a pol­gármesterek személyéről ad majd előrejelzést a Szonda Ip­sos. Budapesten a főpolgármes­teri címre pályázók, illetve - a Népszabadsággal közösen a kerületi polgármesterek esé­lyeit kívánják felmérni és a hi­vatalos eredmények előtt nyil­vánosságra hozni. A Magyar Gallup Intézet igazgatója, Manchin Róbert üz­leti érdekekre hivatkozva nem kívánt részletekkel szol­gálni. (MTI) Az EBEÉ-csúcs miatt elrendelt parkolási tilalom következté­ben összesen 752 személyautót szállítottak el - közölte a BRFK szóvivője. Dézsy Mihály elmondta, hogy mindössze 40 autósnak kell megfizetnie az 5 ezer forin­tos szállítási költséget, valamint Fegyvercsempészés alapos gyanúja miatt eljárás indult két külföldivel szemben. Hétfőn a délutáni órákban a tompái átke­lőnél két külföldi jelentkezett belépésre. A gépkocsi csomag­tartójából előkerült egy 20 mil­liméteres éles géppuskalőszer. a később kiszabandó bírságot. A többi, 712 autó esetében a rendőrséget terheli a szállítási díj­Ez összesen mintegy 1,4 mil­lió forintot jelent, a rendőrség­nek, ugyanis csak a kétezer fo­rintos önköltségi díjat kellett megfizetnie. A kesztyűtartóban pedig egy 20 milliméteres lőszer indítására alkalmas gyújtószerkezettel el­látott, házilag készült fegyvert találtak. A vámhivatal az esz­közöket és a gépkocsit lefog­lalta, a rendőrség őrizetbe vette a fegyvercsempészeket. Az Ipartestületek Országos Szövetsége - Magyar Kézmű­ves Kamara felkészült arra, hogy 1995 januárjától kizárólag és fokozottan azt a munkaa- dói-szakmai érdek-képviseleti szerepet töltse be, amelyre jo­gosítványa jelenleg is szól. A jövő évtől ugyanis már működik a kézműveskamara, amely ellátja a közjogi funkci­ókat. Az Iposz a kamarával való megegyezés alapján el­hagyja a nevéből a kamara megnevezést. Szűcs György, a szervezet elnöke tegnap sajtótájékoztatón mondta el: korábban megfo­galmazott gazdasági téziseik alapján szeretnék elérni a kö­vetkező évben, hogy a kézmű­vesszektor túlélésének és fejlő­désének jogszabályi feltételei megteremtődjenek, az iparosok gazdasági pozíciói ne romolja­nak. Az Iposz minden fórumon, így az Érdekegyeztető Tanács­ban is képviseli azt a vélemé­nyét, hogy az egyéni vállalko­zók a társaságokhoz hasonlóan kapjanak lehetőséget a tarta­lékképzésre. A kisvállalkozói szektor problémái közé tartozik az exportösztönzés és a mun­kanélkülivé váló vállalkozók helyzetének megoldatlansága. Az Iposz továbbra is hangsú­lyosan kezeli a szakmunkás- képzés támogatásának kérdé­sét. A sajtótájékoztatón sor ke­rült az Iposz és a Tere Kft. kö­zötti együttműködési megálla­podás aláírására, amellyel a minőségi munkát támogatja a szervezet. Fegyvercsempészek I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom