Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-01 / 283. szám

1994. december 1., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - Családportrék Valamit - valamiért A most bemutatásra kerülő Mézes családnál talán a megszo­kottnál jóval több szó esik majd munkáról. Mert ha egy család vállalkozásba kezd, magától értetődő, hogy lehetetlen különvá­lasztani a magánéletet és a munkát. Sőt, olykor a magánszféra alárendelődik, s a munka lázában telnek a napok. S ha ez még­sem szül negatív eredményt, az annak tulajdonítható, hogy bi­zony nem lehetne ekkora fordulatszámon, ilyen hatékonyan dolgozni, ha nem biztosítaná mindezt egy erős családi kötelék, az úgynevezett „háttér”, na meg a közös cél és a közös jövő. Mézes József vállalkozó a kö­zelmúltban átadott SKF Csap­ágyház vezetője, s vele együtt vesz részt az irányításban és a munkában felesége, Kovács Tünde is. így bátran mondhat­juk, hogy családi vállalkozásról van szó. Kétéves kislányuk, Mézes Fanni bölcsődébejár, így egyelőre nem vállal részt a munkából.- Amikor vállalkozásra adtuk a fejünket, akkor igazán az mo­tivált bennünket - mondja Mé­zes József -, hogy néhány ke­serű csalódás után a magunk urai lehessünk, senkinek se le­gyünk kiszolgáltatva, és az egyébként tisztességes szándé­kunk ne szenvedjen csorbát. Először nagykereskedelemmel foglalkoztunk, ismerve a ma­gyar ipar különlegesen rossz Csabára, amit Debrecenben ke­restek, azt meg áthoztuk Ózd- ról. Úgy alakult, hogy belevág­tunk egy üzletnyitásba is, így párhuzamosan kis- és nagyke- reskedtünk, főleg a csapággyal. Ahogy izmosodott a vállal­kozásunk, felvettünk egy mun­katársat, két ok miatt: a felesé­gem anyai örömök elé nézett, a munkánk fizikális része pedig már igényelt egy férfi munka­erőt. A pici nevelése közben a feleségem egész hamar vissza­kapcsolódott a munkába, köny­velésbe, irányításba, bankügy­intézésbe, egyéb adminisztrá­ciós tevékenységekbe. Majd még egy munkatársat felvet­tünk, így még hatékonyabbak tudtunk lenni. A mai vállalkozók társadal­\y> Á.G'Y.A.y ,.,OüNít»M helyzetét, és tudva azt, hogy he­lyenként nagyon sok csapágyat „spájzolnak”, felhívással éltünk a vonzáskörzet cégei felé, hogy elfekvő készleteiket felvásárol­juk, és azokat újra a termelés vérkeringésébe juttassuk. Tet­tük mindezt azzal a nem titkolt céllal, hogy így ketten is jól jár­hatnak. Mi - ezt nem is akartuk titkolni - és az általunk kiszol­gált vevők. Eléggé meglepődtünk a vi­szonylag gyors munkasikere­ken, amelyek nem kis fáradsá­gunkba és a mai napig is tíz-ti- zennégy órai munkánkba kerül­tek. A feleségem szortírozta a leveleket, intézte a telefonokat, mivel egyre több megrendelés­szintű érdeklődés érkezett. Ke- let-Magyarországot járva a sze­gedi fölösleget elvittük Békés­mára nem egészen jellemző me­rényletet követtünk el egymás ellen - mi négyen -, szisztema­tikusan mindent visszaforgat­tunk a vállalkozásunkba, mert úgy éreztük, csak így tudunk talpon maradni. Belefogtunk egy üzlet építésébe, amely százezernyi buktatóval, nehéz­séggel, irigységgel, hatósági packázással járt. Csak egy do­logba nem kötöttek bele: hogy milyen színű zokniban va­gyunk. Ebbe az ember rendkí­vüli módon belelovalja magát, nem tud kikapcsolódni. Nekem alvászavart csinált az ezzel járó hatalmas stressz, mert én a 43 évem alatt pontosan negye­dennyit nyeltem le, mint az el­múlt 8 hónap alatt. Talpon tudtunk maradni - és ez rendkívül nagy öröm szá­munkra. Mindenféle anyagi ja­vakat, kárpótlást, örökséget, OTP-hitelt, szülői, testvéri, ba­ráti kölcsönt ebbe a dologba öl­tünk. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre a házra. Vállalkozásunk - feleségem keresztanyasága révén - a Príma Csapágy Kft. nevet kapta, mivel ahonnét szárma­zunk - Biharból - ott a földre, menyasszonyra, ha az jó, ha ta­karos, azt mondják: príma. A munkából való kikapcsolódást Tünde szerint csak úgy tudnák megoldani, ha messzire menné­nek. Lehetőleg annyira mesz- szire, hogy a férje ne tudjon ha­zamenni, mert képes rá, hogy két nap múltán kocsiba üljön. Nem bírja ki munka nélkül.- A Széchenyi-lakótelepen lakunk - mondja a feleség, az egész lakás kezdett már irattár­hoz hasonlítani, mielőtt ide köl­töztettük át az irodát. Fanni fél négyig van a bölcsiben, és visz- szajövünk ide egy kicsit. A fér­jem késő estig marad, én próbá­lok a gyerekre több időt szánni.- Fanni tündéd, aranyos, nyíltszívű gyerek - mondja az édesapja. - Legnagyobb szív- fájdalmamra aközben tanult meg beszélni, amíg én fél öttől tizenegyig csapágy után rohan­gáltam. Meglepetésemre kész mondatokat mond már.- Az építkezés közben vélet­lenül, valami csoda folytán már este kilenckor otthon volt Józsi - meséli Tünde -, és a gyereket még ébren találta. Fannika odament az édesapjához, és be­szélt, beszélt, magyarázott... A férjemnek kerekre nyílt a szeme és megszólalt: Te anya, ez a gyerek beszél!- Nem adta meg a sors - foly­tatja József -, hogy valaha sír­tam volna, de nem kis elérzéke- nyültséggel vettem tudomásul, hogy ebből is kimaradtam. De így lett itt minden, ennek a nem kis áldozatnak az árán, amit végül is nem bántam meg. Nem játszik a pénz főszerepet az életünkben, egy sokadrangú részletkérdés. Egy emberi kap­csolatot, egy barátságot, egy tiszta, őszinte hangot, egy baráti hátbavágást én többre tartok bármennyi százezer forintnál. Mert nem az a mérce, hogy ki­nek mennyi van a pénztárcájá­ban, hanem hogy mennyi van a szívében. Mindig azt szoktam mondani, hogy mi rendkívül gazdagok vagyunk: érzelmiek­ben. Ennyi. Tudom, belőlem harapófogóval kellett kihúzni a szavakat, mert gátlásos vagyok és borzasztó pirulós, és utálok beszélni, de a technikát most már tessék lekapcsolni, mert lemerül az elem!- em ­Szolnokon rendezte meg a hallássérültek megyei szövet­sége a múlt hét végén tagjainak a most már hagyományosnak mondható megyebált. Az idei rendezvényen minden eddiginél többen voltak. A környező me­gyékből és városokból egyaránt érkeztek látogatók. Az este hat­tól másnap hajnali négyig tartó mulatságon két fiatal bűvész is szórakoztatta a vendégeket. A műsoros vacsoraest a szövetség Báloztak támogatásával jött létre, hiszen mint Dénes Pálné, a szervezet titkára elmondta, másként na­gyon sokan nem tudnának részt venni a rendezvényen. A hallás- sérültek szövetségének a me­gyében 430 tagja van. Két évvel ezelőtt még alig 200 főt szám­lált. A 22 éves szolnoki szerve­zet támogatásból és pályázatok­ból tartja fenn magát. Ebben az évben 500 ezer forint támoga­tást kaptak, ami országos vi­szonylatban is kiemelkedő. A tagokat minden lehetséges esz­közzel támogatják, egy vacso­raesttel, szervezett kirándulá­sokkal, színházlátogatással. Mindezt saját költségen csak kevesen tudnák megvalósítani. Nagy részük ugyanis leszázalé­kolt nyugdíjas. -tbg­Gálaműsor a tehetséges gyerekekért Egy ideje megfogyatkoztak az ifjúsági mozgalmak és szer­vezetek. Ezért még inkább fi­gyelemre méltó a Szolnokon működő Curie Tehetséggon­dozó és Oktatásfejlesztő Ala­pítvány munkája, amelynek so­rán nem csupán tehetségkuta­tással és -gondozással, hanem továbbképzéssel, tanulmányi versenyek szervezésével, szá­mítástechnikai és vállalkozási ismeretek tanításával, illetve óvodáskorú gyerekek, tanulók, főiskolai és egyetemi hallgatók támogatásával is foglalkoznak. Legközelebbi rendezvényük, amely a Gálaműsor a tehetséges gyerekekért címet viseli, de­cember harmadikén lesz Szol­nokon, a Városi Művelődési Központban. A délelőtt 9 óra­kor kezdődő eseményen 18 álta­lános és ugyanennyi középisko­lai produkciót láthatunk. Előbb a kisebbek, majd a nagyok lép­nek színpadra. A négykezes zongoraművek s csellószólók mellett klasszi­kus balettel és egyéb táncokkal, valamint verses összeállítások­kal szórakoztatják a közönsé­get, de ami igazán lényeges, hogy az előadó-művészetekben tehetséges gyerekek bemutat­kozhatnak a nyilvánosság előtt. Egyelőre sajnos csupán a szolnokiak számára nyílik meg ez a lehetőség. Bár szerették volna megyei szintűvé tenni, ehhez még hiányoznak a feltéte­lek. A programnak azonban más célja is van. Támogatni kí­vánja az év folyamán Magyar- országon és külföldön élő ma­gyar általános iskolai tanulók számára kiírt Curie kémiaver­seny résztvevőit. Ezek a tanulók szorgalmasan küldték dolgoza­taikat, amelyekkel felkészültek a különböző helyszíni fordu­lókra. A legjobbak számára a döntő Budapesten lesz. A július elején kezdődő tábor a környe­zetvédelemre ugyancsak gondot fordít. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez valamiféle parkrende­zésben fog megmutatkozni, le kell szögeznünk: sokkal többről lesz szó. Hiszen itt a kémia iránt érdeklődő gyerekek továbbkép­zéséről gondoskodnak majd a nevelők. Mint a legtöbb ren­dezvénynek, természetesen en­nek a gálaműsornak is szüksége lenne támogatókra. Szponzo­rokra - vállalkozókra, magán- személyekre, cégekre -, akik anyagilag segítenék a szervezők munkáját. Ezt legkönnyebben az alapít­vány számlaszámára, a 820-159424-re befizetett össze­gekkel tehetik meg. A többség viszont úgy tudja a legtöbbet tenni értük, ha ellátogat erre az eseményre, s végignézi a tehet­séges gyerekek szemléjét. Mert abban biztosak lehetünk: érde­mes. Molnár G. Attila „RAKÓCZIS” KARÁCSONY. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói és nevelő­testülete november 15. és december 21. között karácsonyi rendezvénysorozatot szervez az általános iskolában. Felvételünkön a rendezvény egyik programja, a hét­főn megnyílt giccskiállítás látható. Kedden az iskola adott otthont a németnyelv-ta- nárok megyei továbbképzésének, december 6-án pedig német nyelvi tanulmányi versenyre kerül sor. December 7-én karácsonyi hangversenyt tartanak a Belvárosi nagytemplomban, 12-én karácsonyi vásárt rendeznek, majd 21-én karácsonyi ün­nepséggel zárul a rendezvénysorozat. (Fotó: Korényi) Szülök fóruma a Liget úti iskolában A Liget Úti Általános Iskola, valamint az Értelmi Fogyatéko­sok Országos Érdekvédelmi Szövetségének JNK-Szolnok Megyei Szervezete szülők fó­rumát rendezett november 24-én. A rendezvényen - melynek a Ligeti úti iskola adott otthont - dr. Lengyel Györgyi alpolgár­mester, Szabó Rudolfné dr., az iskolaszék elnöke, országgyű­lési képviselő, valamint a társa­dalombiztosítás, a gyámügy, a városi nevelési tanácsadó áthe­lyező bizottsága, a megyei nevelési tanácsadó és a speciá­lis szakiskola munkatársai, ve­zetői válaszoltak a szülők kér­déseire. Meglehetősen sok gyerme­ket, illetve szülőt érintett az az írásban feltett kérdés, miszerint Szolnok „állítólag” nem vállalja a vidéki gyermekek beiskolázá­sát. A választ dr. Lengyel Györgyi adta meg: Szolnok megyei jogú város 1995. szep­temberétől valóban nem vállalja a város vonzáskörzetében lakó gyermekek (bölcsődések, óvo­dások, általános iskolások) be­iskolázását - kivételt jelent a Liget úti iskola, valamint a kö­zépiskolák, hiszen ezek működ­tetése megyei feladat. Találja ki! Újra indítjuk lapunk hasábjain a nagy sikerű „Találja ki!” játé­kunkat. Minden csütörtökön megjelenik egy fénykép, mely megyeszékhelyünk jellegzetes, szép épületeinek egy-egy részle­tét ábrázolja. A feladat: ki kell ta­lálni, mely ismert épület részletét mutatjuk be. A beküldők közül három szerencsés nyertes Kardos Tamás fotóművész fotográfiáival díszített 1995-ös asztali naptárt vehet át szerkesztőségünkben. Mostani feladványunk beküldési határideje: december 6. Cím: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1. Magyarország egyik leg­sikeresebb és legismertebb együttese, a jövő év áprili­sában már tizenötödik szüle­tésnapját ünneplő Edda Mű­vek lesz Szolnok vendége. A zenészek négy év elteltével látogatnak el ismét váro­sunkba, ahol országos turné­juk egyik állomásaként a vá­rosi sportcsarnokban adnak koncertet december 2-án, pénteken 19 órától. Az Omega Kft. által rendezett bulin a most megjelent szü- linapi album dalaiból is hallhat a rajongótábor. Erre a holnapi Edda-kon- certre a szolnoki gyermek- város tizenhat lakója vehe­tett át belépőjegyet hétfőn az Omega Kft.-től. (Felvéte­lünkön öt boldog jegytulaj­donos a tizenhatból.) S akik szintén szeretnének jegyet vásárolni, azok meg­tehetik a Városi Művelődési Központban vagy az Exp- ress-irodában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom