Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-05 / 286. szám
n 2. oldal Körkép Tűzoltók, mentősök, katonák s a polgári lakosság példás összefogásával zajlott a mentés Emberi mulasztás? / Göncz Árpád és Horn Gyula a MÁV Kórházban (Folytatás az 1. oldalról) örményesi lakos ellen. Vasárnap délelőtt a főkapitányságon rövid megbeszélést tartottak. Döntés született arról is, hogy a vizsgálati osztály a bűncselekmény alapos gyanúja miatt őrizetbe vett két vasutas előzetes letartóztatását indítványozza. A tragédia következtében a helyszínen huszonheten, a szolnoki MÁV Kórházban pedig ketten veszítették életüket. A sérültek száma 52 volt. A megyei rendőrfőkapitány előbb megdöbbenésének adott hangot, majd kiemelte azt az áldozatkész munkát, amelyben nagyon sokan segítettek, köztük a mentők, a rendőrök, a tűzoltók, a polgári védelmisek, a honvédség, a szolnoki és a szajoli önkormányzat, a Vörös- kereszt, a kórházak, az ÁB Aegon, a Jászkun Volán, a véradók. Nem hagyta szó nélkül a szajoliak megható segítőkészségét sem, amit jólesően fogadtak a mentésben részt vevők. Egy kérdésre válaszolva elhangzott: a MÁV 5 millió forintot oszt szét a károsult családok között; a hat családot, amelyet szinte kibombázott a szerelvény otthonaikból, a szolnoki önkormányzat és a honvédség segítségével elhelyezték Szolnokon. A MÁV ezenkívül nekik 250 ezer forint gyorssegélyt biztosít. Kiderült, az anyagi kár megközelítően 250 millió forint. Egyébként a győri vasútállomás dolgozói egyhavi keresetük egy százalékát felajánlották az áldozatok családtagjai és a sérültek megsegítésére. Mindazok, akik csatlakozni kívánnak a kezdeményezéshez, a MÁV által a Magyar Hitel Bank Rt.-nél vezetett 215-08668-7210 és a Postabank Rt.-nél levő 021- -19104-7021-es számlaszámra fizethetik be adományaikat. A Vöröskereszt szolnoki szervezete kéri a lakosságot, hogy a hat szajoli család megsegítésére konyhafelszerelésre, hűtőszekrényre, bútorra lenne szüksége. A felajánlásokat az 56/422-542 és a 375-104-es telefonszámon fogadják, illetve Szolnokon, a Mária utca 38. szám alatt. Az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. munkatársai megkezdték a gyorssegélyek kiosztását a szajoli vasúti tragédia sérültjeinek és az áldozatok hozzátartozóinak körében. Először a sebesülteket ellátó szolnoki, karcagi és ceglédi kórházakat keresték fel a tíz-tízezer forintos azonnali készpénzsegéllyel, amelyet majd a károk felmérése nyomán követ a biztosítási szerződés szerinti kár- kifizetés. Az ÁB-Aegon biztosító kezeli a MÁV utasbiztosításait. A rendőrség kéri azokat a balesetet szenvedett utasokat, hogy akik a szerencsétlenség során okirataikat, egyéb holmijaikat elvesztették, hétfőn reggel 8 órától munkaidőben - lehetőleg személyesen - jelentkezzenek a megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályán Szolnokon, a Baross u 39. szám alatt. A MÁV Szolnoki Állomásfőnökségétől kapott tájékoztatás szerint mától ismét a megszokott menetrendnek megfelelően közlekednek a szajoli vasútállomáson áthaladó vonatok. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nem csak részvéttáviratban nyilvánította ki együttérzését. Szombaton személyesen is megjelent Szolnok két kórházában és a „halált hozó” helyen. Mi a MÁV Kórházban találkoztunk vele. Kíséretében tartózkodott Hóm Gyula miniszterelnök, Kuncze Gábor belügyminiszter, dr. Kovács Pál egészségügyi és népjóléti miniszter, Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Kálnoki Kiss Sándor, a MÁV vezérigazgatója és dr. Pintér Sándor vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány. Jelen volt Várhegyi Attila, Szolnok város polgármestere is. A MÁV Kórházban Göncz Árpád fehér köpenyes orvosok gyűrűjében az intenzív osztályra igyekezett. Visszafelé már lassabban jött. Szeme fényét őszinte fájdalom mattí- totta, a döbbenet barázdákat szántott arcába. Azokat a súlyosan sérült betegeket látogatta meg, akik életének megmentéséért összehangolt csapatmunka folyik most, ezekben a percekben is. A köztársasági elnök úr megnyugodva tapasztalta, hogy a sérültek a lehető legjobb helyen vannak, és kitűnő orvosi ellátásban részesülnek. Megköszönte a MÁV Kórház dolgozóinak áldozatkész munkáját. Hóm Gyula miniszterelnök szerint mindent - ami a betegek ellátásával kapcsolatos - túlzás nélkül példa értékűnek lehet nyilvánítani. Mint elmondta, nagyon is át tudja érezni az áldozatok és az orvosok helyzetét egyaránt. Ő talán kissé másként tudja megítélni és átélni ezt a tragédiát, hisz nemrég maga is súlyos balesetet szenvedett. Az is szörnyű volt, de attól még tragikusabb, mikor az ember ilyen súlyos betegek ágyánál áll - hangsúlyozta. Akik túlélték a tragédiát Szolnok, MÁV Kórház. Baleseti sebészet. A folyosón épp fiatal, szép arcú lányt tolnak a műtőbe. Mézszínü haja ziláltan terül szét a hófehér lepedőn. Szeme behunyva. Nem tud semmiről. Mi lesz vele?! Felépül - súgja valaki mintegy megnyugtatásként a fülembe. Súlyos lépsérült, de egészséges lesz. Úgy legyen! Utána nézek. De már a lengőajtók szárnyai lebegnek csupán... A szobákban a „közönséges” betegek mellett ott fekszenek a sors vagy a szerencse kegyeltjei - a szajoli vasúti katasztrófa túlélői. Azok, akik - kis híján - majdnem átlépték a világi élet mezsgyéjét. így vallanak: Dr. Sulyok Attila állatorvos, Szolnok: - Nyíregyházáról - ott dolgozom - utaztam Szolnokra haza, amikor a szerencsétlenség történt. A menetiránynak háttal ültem. Mindenre emlékszem. Két erős kilengés után történt a borulás. Ezzel egy időben teljes sötétség nehezedett ránk. Kiszakadtak az ülések. Egy kupacba zuhantam a kocsi aljára a többiekkel, a romokkal, a törmelékkel. Óriási pánik keletkezett, amit a magam módján igyekeztem mérsékelni. Ehhez legelőször arra volt szükségem, hogy a fejemet úgy tudjam irányítani, hogy levegőhöz jussak. „Leellenőriztem” a végtagjaimat. Mozogtak. Egy-másfél óra múlva szabadultam ki, miután egy sérültet és egy ülést leemeltek rólam. Hogy ülök-e legközelebb vonatra? Hát persze. Hisz dolgozni menni kell. Kiss Andrea főiskolai hallgató, Cegléd: - Nyíregyházáról, a főiskoláról tartottam hazafelé a vonattal, amikor hirtelen egy lökést éreztem. A szemben ülő utas kipottyant az ülésből, fordult egyet. Az események további menetét nem tudtam követni. Nem veszítettem el ugyan az eszméletemet, csak egyszerűen nem tudom, hogy mi történt abban a sötétségben és óriási káoszban. Az szinte biztos, hogy minden felborult. Saját lábamra álltam, de a vál- lamra esett a csomagtartó, alattam pedig emberek voltak. Nem mertem megmozdulni. A pánik maximális volt. Egy lány rémülten sikoltozott, hogy nem kap levegőt. Én úgy-ahogy igyekeztem megőrizni a lélekjelenlétemet. Egy fiúnak sikerült kiszabadulnia a vagonból. Utána már egymást segítettük. Engem is kihúztak. Akkorára megérkeztek a mentők és a tűzoltók. Szerencsém volt, mert körülbelül negyedóráig tartott csak az egész. Megúsztam két bordatöréssel és bokazú- zódással. Voltaképpen csak a pályaudvaron állva döbbentem rá, hogy mi történt. Ékkor jött rám a sokk. Vonatra pedig ezután is muszáj lesz ülnöm. Radosztics Ferenc, Körmend:- Debrecenből Körmendre igyekeztem pénteken, a szerencsétlenség napján. Minden előzmény nélkül, mintha egyszer csak belö- vést kapott volna a vagon, amiben utaztam. A kocsi egy hatalmasat dobott magán. Egyik lábam beakadt, zuhantunk egymásra. Sötétség és óriási rémület keletkezett. Szerencsére az egyik kezemet tudtam mozgatni, így segítettem másoknak a menekülésben, no meg magamnak is, mert ennyivel is kevesebben lettek rajtam. A jobb kezem és néhány bordám eltört. De már kívánom a cigarettát, úgyhogy biztosan megmaradok. * * * A folyosón elegáns, fiatal nő szólít meg ügyvédje kíséretében.- Nem tudja, mi lett a sérültek táskájával és személyes holmijával?- Asszonyom, sajnos nem tudok segíteni, én csak újságíró vagyok. Talán a rendőrségen vagy a helyszínen érdeklődjenek.- Pénz volt nála. Ugyan hova lett?- Fogalmam sincs. De szerintem egy emberéletet nem lehet pénzzel mérni. Vagy mégis? Persze ő csak látogató vagy hozzátartozói?) volt, nem túlélő és bizonyára nem Szajol felől érkezett... Nem azonosították A két, ez idáig azonosítatlan holttest személyleírása: körülbelül 70 éves, 165 centi magas, közepes testalkatú nő (képünkön). Őszesbama, vékony szálú haja rövidre vágott. Füleiben patkó alakú fülbevalót, bal kezén ezüst pecsétgyűrűt, jobb kezén piros köves gyűrűt viselt. A bordó színű ruhájának nyakrészét egy dupla levél alakú bross fogta össze. A másik 15-20 év közötti, körülbelül 170 centi magas fiatalember. Barna színű haja rövidre nyírt. Világoskék pulóvert és farmernadrágot viselt. Részvéttel Szolnok polgármestere, Várhegyi Attila részvétét fejezte ki az elhunytak hozzátartozóinak. Közleményében köszönetét mondott a mentési munkákban részt vevőknek. Elrendelte, hogy december 5-én, hétfőn valamennyi önkormányzati intézményen helyezzék ki a gyász zászlaját, más intézmény, vállalat, vállalkozás, civil szerveződés vezetőit s Szolnok város polgárait arra kérte, hogy ki-ki a saját módján fejezze ki részvétét. \ 1994. december 5„ hétfő Gyászolunk Ti, huszonkilencen, három napja, péntek délután még nevettetek. Készültetek a vidám hétvégére, vártátok az otthoni ízeket, szüléitek ölelő karját, a terített asztalt, az esti beszélgetéseket. Mert kevés kivétellel diákok voltatok mindahányan, ezért bocsássatok meg, hogy tegezlek benneteket. De hát jószerével fiaim, lányaim lehettetek volna. Ti, huszonkilencen soha nem érkeztek már haza. Szajol, a váróterem környéke lett a végállomásotok. Tilos volt, de belopóz- tam, néztelek benneteket. A barna, jóvágású fiút, aki ingben, szakadt nadrágban, véres arccal, véres térdekkel feküdt a fekete lepellel bélelt koporsóban. Egy szőke, szép lány piszkos arccal, lehetett 17 vagy 18 éves. Mintha még akkor is csodálkozna: mi történt itt? Te jó Isten! Én nem ezt akartam! Én nem ide utaztam. Tudom, egyen sem akartátok. A 84 éves nagymama, a 18 esztendős Balogh Katalin, a 17 éves Pádár Tünde, a 21 esztendős Szádvári Ágnes, a 8 éves Károlyi Melinda - egyen sem ide váltottatok jegyet. A szajoli váróterem hideg kövére, ahová átmenetileg tettek benneteket. Ti sem értitek, mi sem, miképpen következhetett ez be. Egy kisírt szemű nyíregyházi édesanyával hozott össze a véletlen. Zokogva ismételgette: „Eltemettem az anyám, az apám, a testvérem, az anyósom, az apósom. Ez a lány maradt nekünk, kettőnknek az urammal. Benne bíztunk, aki majd gondol ránk, öregségünkre segít rajtunk. És tessék, többé nem szól hozzánk. Én nem tudom, hogy egy évet, tízet, százat vagy kétszázat kapnak a vétkesek, teljesen mindegy. Engem a legkegyetlenebbel büntettek, azzal, hogy nincs többé gyerekem. Minek, kinek éljek?” - nézett rám szomorúan. Bevallom, nem tudtam neki mit válaszolni, hogyan gyógyítsam a gyógyíthatatlant, magyarázzam a megmagyarázhatatlant. Egyet tudok, és én ezt már nemegyszer leírtam: vannak pályák, beosztások, szakmák, ha úgy tetszik, hivatalok, ahol nem lehet tévedni. Ha az utasszállító repülő pilótája elvéti a leszállást, százak koporsója lesz a gép. Ha a buszvezető nem figyel a sínek előtt a piros jelzésre, gyerekek tucatja kerül temetőbe. Ha a mozdonyvezető nem látja a pirosat, negyvennégy halott a következmény. Ha a váltóőr nem állítja vissza a megfelelő vágányra azt a kis szerkezetet, családok tucatjainak okoz tragédiát. Huszonkilenc ember ágya örökre üresen marad. Huszonkilenc ember soha nem ül már az asztal mellé, huszonkilenc tányérba nem mernek többé levest. Huszonkilencen nem adnak csókot, ölelik át szeretteiket, nyújtják a kezüket. Ok, de még inkább a hátramaradottak az igazi áldozatai ennek a tragédiának, amelyhez hasonlónak vagy hasonlóknak soha nem lehetne, szabadna bekövetkeznie, hiszen élet csak egy van. Az övékét iszonyatos, döbbenetes módon, néhány pillanat alatt elvették. A jóvátehetetlent ki teheti jóvá? Az újságíró, a bíróság, az ügyészség, esetleg az idő? Nem tudok erre válaszolni. Ti pedig, szajoli huszonkilencek, pihenjetek békében. A pótolhatatlant, a legdrágábbat vették el tőletek, az életeteket. Amelyből egy van. Gyászolunk benneteket, béke poraitokra. D. Szabó Miklós Az áldozatok A katasztrófa során huszonkilencen vesztették életüket. Az áldozatok többségét már sikerült azonosítani: Károlyi Magdolna 8 éves, Kisújszállás Pádár Tünde 17 éves, Szolnok Maksa Sarolta 21 éves, Cegléd Herczeg Károlyné 57 éves, Budapest Márföldi Péter 19 éves, Nyíregyháza Juhász Józsefné Nyíregyháza Nagy Roland 17 éves, Debrecen Nagy Sarolta Adrien 17 éves Budapest Csók Noémi 19 éves, Nyíregyháza Seremetné Kunyi Krisztina 20 éves, Debrecen Darcsi Margit 84 éves, Budapest XI. kér. Havasi Gyuláné 65 éves, Budapest XIV. kér. Bekő Andrea 19 éves, Nagykőrös Magyar János 45 éves, Szajol Sólyom Emma 29 éves, Hajdúsámson Nemes Ferencné 41 éves, Berettyóújfalu Zima Katalin 18 éves, Dunakeszi Szádvári Ágnes 21 éves, Jászboldogháza Balogh Katalin 18 éves, Törökszentmiklós Márkus Mária 18 éves, Nyíregyháza Bagdi Jenöné 46 éves, Bihamagybajom Kujbini Diala Gyula ukrán állampolgár Szabó Gabriella 19 éves, Tiszavasvári Király Károly Hajdúsámson Nagy Szilvia 28 éves, Szentendre Földesi Lajos 58 éves, Bihamagybajom Bedő Gábor 20 éves, feltételezhetően Budapest Várják a hozzátartozókat Ma reggeltől várják a vonatszerencsétlenségben elhunytak hozzátartozóit a szolnoki megyei kórház kórbonctanán - tudtuk meg tegnap a megyei kórházban tartott sajtótájékoztatón dr. Krasznai Géza osztályvezető főorvos-igazgatóhelyettestől. A hozzátartozók a helyszínen a halotti bizonyítványt is megkapják. A főorvos elmondta, hogy az igazságügyi orvos szakértői munkacsoport elvégezte a hatósági vizsgálatot. A halál oka általában súlyos belszervi, végtagi, koponyaroncsolódás vagy tartós mellkas-összenyomódás volt. Dr. Sebestyén Mihály, a sürgősségi osztály vezető főorvosa arról tájékoztatta az újságírókat, hogy 39 sérültet láttak el a Hetényi Kórházban. Jelenleg két életveszélyes és nyolc súlyos sérültet ápolnak. Az intenzív osztályon négyen fekszenek. Az állapotuk közben javult, kielégítő. A súlyos és életveszélyes sérültek többnyire koponyaalapi törést, medencetörést, tüdőbevérzést szenvedtek. Van, akinek a mellkasa nyomódott össze. A gyermekosztályon öt, a gyermekintenzíven 3 gyermeket ápolnak. A gyerekek is kielégítő, jó állapotban vannak. Van olyan betegük is, aki könnyebb sérüléssel megúszta a balesetet, de kezelésre szorul a pszichés sokk miatt. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy nemcsak az egészségügyi dolgozók részéről tapasztaltak nagy segítőkészséget, hanem a lakosság részéről is: százan jelentkeztek véradásra, így minden típusú vérből van elegendő készlet.
