Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
10. oldal Szatirikus Melléklet 1994. december 31., szombat Szöveg nélkül- Úgy izgulok, főnök!... És tényleg én leszek a díszvendége,.annak a szilveszteri bálnak?!- Gyanús nekem ez az állandó búékolás, Lajos! Te ebből az órából éjfélkor kivetted az elemet! Walter Béla: Másnapos dal Ringlispílen forgók mostan, homlokomra teszek jeget, s korhelylevest kanalazva kérek még egy menetjegyet. Szilveszternek éccakáján a Proccéknál voltunk bálba’, s már odalenn, a kapuban beestem egy húsos tálba. Fügét ettem osztrigával, kardhal is volt, no meg rája, csicsóka és articsóka - Bilagitot szórtam rája. S dagadóra virradóra jöttek még csak csali cselek! Szaftos birkapörkölt mellé két rúd bejglit tekercselek. Nincs kegyelem, nincs haladék: „Sültet ide, a tegnapit! Párdon... És ez itt maradék?” (Csipegetek pingvinpapit!) Hurrá! Végre főhet virsli: buékol a fali kakukk, mind a három. Csőrük smirgli, ám porhanyós kakukknyakuk! Sört a borra? Bort a sörre? Mily sorrendtől leli kedvét éhes gyomrom a rum után, hogy ne sután költse nedvét? Apropó! A diszkrét „Herrent” kéne nekem most meglelnem, mielőtt még körbespriccent - hol lehetne lízingelnem? Bepancsolok két fél puncsot, s mint nejem a nagymosáson - tisztult fejem tekergetem - túl vagyok egy agymosáson! Szédületes hangulatban fékezetten habozok, fogam vacog, bőröm perzsel - hóesésben napozok? Szól a zene, s a sötétben keresek egy facér arát, de pechemre kitapintom (nem oly nagy kunszt) Proccné farát. Aki menten úgy fölvisít, mintha erre adnék okot, tátja száját sültmalacként - belenyomok egy citromot... Procc úr mérges, párbajozna, két fegyvert hoz, igen szépet. (De én már a pisztolyokból kiettem a tölteléket.) Hazafelé a taxiban nejem se hagyja annyiban: halmazati büntetésem, hogy délig a tévét nézem... S ha a Nyájas Olvasó most kérdi, minek ily verset írni, a válaszom: Önnek ennyit már fél lábon is ki kell bírni! Róza néni pletyisládájából Azt kapjuk, amit megérdemlünk! így sommázta öreg barátném a mögöttünk hagyott esztendő történéseit év végi sújtótájékoztatóján, melyet a szolnoki Kossuth téren tartott. (Kár, hogy minden szavát nem hallhattuk tisztán, mert mellettünk a kisgazdákból lett nagygazdák tüntettek a megyei irodájukból való kiűzettetésük miatt.) A fülünkig eljutó fél szavak azonban így is önmagukért beszéltek. Nézzük hát ezekből a legfigyelemreméltóbbakat !- Torgyán József kijelentette: abszolúte semmit nem tud a nemzetbiztonsági ügyekről, mert annak a parlamenti bizottságnak nem ő, hanem a b. neje a tagja. Otthon pedig ők csakis a konyhapénz elégtelenségéről beszélgetnek, az is éppen elég a mindennapos színes hitvesi szóváltáshoz.- Privatizálták a szolnoki Pelikán Szállodát és leányvállalatait. A cég annyira ráfizetéses volt az utóbbi időben, hogy még a jelképes 1, azaz egy forintért is alig találtak bepaliz- ható külföldi vevőt. A kormány vizsgálóbiztosai most azután nyomoznak: kiknek állhatott érdekében vacakolni az eladással, ahelyett, hogy egy elegáns mozdulattal már rég elajándékozták volna a sokak szemét csípő műintézetet!- Az új megyegyűlés választási eredményeit még a szavazás előtt ellopták a gondosan őrzött koalíciós páncélszekrényből. így aztán az volt a meglepő, hogy nem volt semmi meglepő. Többen csak azt nem értik, hogy egyesek hogyan tudnak egyetlen üleppel meg- nyergelni több lovat. Vagy netán menedzserkalkulátort reggeliznek?- A szolnoki mozik filmcímei - egyes avatott megfigyelők szerint - messzemenő következtetésekre adnak okot a jövőre nézve, például: Az arcnélküli ember; Amatőr; Ajándék ez a nap; Ártatlan gyönyör; Bűvös vadász; Citromdisznó; Csapd le csacsi; Dögkeselyű; Egy pofon, egy csók; Éjszaka a földön; Édes hármas; Három szín: piros; Féktelenül; Két tűz között; Időzített bomba; Hihetetlen igazság; Puszta formalitás; Pancserock; Nosztalgia stb.- Hírlik, jövőre nem lesz forintleértékelés, mert nem lesz mit értékelni; nem lesznek munkaszüneti napok, mert nem lesz munka; nem tartanak árleszállítási akciókat, mert ami csakis fölfelé száll, azt nem lehet csak úgy leszállítani; és végleg megszűnik a békétlenség, mert nem marad min acsarkodni!- Inzultus történt a Lila patikában. Özvegy Beretvássyné - miután meglátta a gyógyszer- vásárlási számla végösszegét - infarktus helyett botot ragadott, majd összekaszabolta a berendezést, a kirakatot és a mellette álló szomszédasszonyát. A feldühödött idős garázdát végül is szemüvegének leesése fékezte meg, mert ezzel jótékony homály hullott agyára.- Für Lajos bejelentette, hogy kijelenti: abszolúte pozitívan fizetésképtelenek mindaddig, amíg az elveszett aranyat tojó tyúkot meg nem találják, illetve amíg a a népakarat vissza nem helyezi őket az elvesztett Kánaánba.- Horn Gyula tegnap arról is rendelkezett, hogy azonnal fizessék ki mindenütt a 23. havi fizetéseket, és készítsék elő a 33. havi illetmény számfejtését.- A pedagógusliga ülősztrájkkal fenyegetőzik arra az esetre, ha még több gyerek és még kevesebb pénz jut a jövőben az iskolákra. Egyébként is tele van a hócipőjük az új dokumentumokkal, az alaptantervvel, az egyre tekintélyesebb nettóval, a jövő-menő miniszterekkel, a kormány feneketlen ígéreteivel, a társadalmi prezs- tízzsel és a vonzó perspektívával. Csak így tovább! L. Gy.- Ne visítson, Jenő! Nem tudhattam, hogy helyet cserélt a malaccal! i
