Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
1994. december 31., szombat Hazai Tükör 3. oldal Koncert előtt A zene bevésődik a tudatba, elringat, emlékképeket idéz fel, zenét hallgatni csodálatos dolog. Ám ennél is nagyszerűbb, ha mindezt élőben teheti az ember, hiszen a látvány pótolhatatlan, egyedi színezetet ad az estének. Nos, ez történt a minap. Az ifjúság adta a koncertlátogatók zömét, legalábbis azt a zenét ők szeretik, én sajnos már kiöregedtem belőle. Az élményre váró fiatalok - nem bírván az élmény nélküli várakozást megajándékozták magukat a sötét folyosó zugában néhány kőbányaival. Az épület egyáltalán nem tiszta előterében ültek a kedves rendezők, akiknek egyik feladatuk az volt, hogy a százötven forintot inkasszálják. Valószínűleg nem volt feladatuk a leendő közönséget arra bírni, hogy a csikket ne a kövezeten nyomják el, és legalább addig tegyék le kezükből az üveget, amíg találnak egy hamutartót. Az sem volt feladatuk, hogy a magas véralkoholszintet elért fiatalokat távozásra bírják. Gyülekezett a koncert nagyérdemű közönsége. Volt, aki már előre feltankolt, volt, aki a büfében pótolta mindazt, amit addig nem ivott meg. Fiatal kislány aludta a részegek isten által óvott álmát, majd egy fiatalember, igazi Arany János-i bogár módjára, fejét bekoppintva a falba, huszárosán a leány mellé zuhant. A szívemet melegség töltötte el. íme, a demokrácia, a felszabadult magyar társadalom lecsapódása. Mert szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a zenei eseményre váróknak a hátsóajtón kellett ki-és beóvakodnia, amikor az URH, a Kontroll csoport üldözött, földalatti rockbanda volt, s az őket hallgató egyetemistákat rendőrök macerálták. Igaz, akkoriban még a híres Várklubban is csak kaviáros szendvicset és üdítőt lehetett kapni. Cigizni lehetett, bár csak külön teremben, mert ahol szólt a zene és táncoltunk, ott a szervezők nem engedték. Anélkül is elég fülledt volt a levegő. Nos, a tegnap este látott fiatalembert is végigvezették az ódon falak mentén, hogy adná ki gyomra a nem oda tartozó béltartalmát, s amikor újfent megjelent, s ismét lerogyott, mondták is neki, hogy viselkedjen rendesen, mert fotózás van. A felocsúdott gyermek barátai megjegyezték, hogy nem örülnének a szülei, ha így látnák, s ebben egyet is értettünk. Mint mondottam, a zene csodálatos dolog. Főleg, ha a zenészek elég tehetségesek ahhoz, hogy a húrokat úgy is tudják pengetni, hogy közben egyik kacsójukban a kőbányász, a másikkal csapkodják a zeneszerszámot. A fotó kedvéért azért mégis a hátuk mögé tették az üveget, bár látszott rajtuk, hogy minden másodperc hiábavaló az életükből, amelyben nem iszogathatják a folyékony kenyeret. Hát, igen. Irigy öregasszony lett belőlem, hiszen mi még kivilágított folyósokon üldögélve, beszélgetve vártuk a zenészeket, üdítőt kortyolgatva világmegváltó eszmékről cseverész- tünk, s abban a néhány szál cigiben sem volt semmi más, csak nikotin, amit ilyenkor lopva elszívtunk. Ezt annak idején kulturált szórakozásnak hívták. Ez a mai, ez úgy tökéletes, ahogy van. A kislányok idejekorán megtanulhatják, hogy milyenek a srácok részegen, rájöhetnek még időben, hogy ennek elviseléséhez nekik is inni kell. A kedves zenészek meg is mutatják a világot jelentő deszkákról, hogy kell ezt csinálni. A koncert után aztán a kisleányok egyéb élményekkel felszerelkezve hazatérnek rózsaszín lányszobájukban. Mondom én, hogy tökéletes. Egészen addig, amíg nem az én gyermekeim járnak ilyen helyekre, és így. Mert akkor elkezdenék aggódni, s kénytelen lennék valamiféle önvizsgálatot tartani, hogy én, mint szülő, valóban mindent megtettem-e azért, hogy kedves, okos felnőtteket neveljek gyermekeimből, akiket néha persze játszani is engedni kell. Csabai Ágnes KEDVES VÁSÁRLÓINK! Értesítjük Önöket, hogy a Szolnok, Pintér L. és a Törökszentmiklós, Kun Béla úti gázcseretelepünk nyitva tartása 1995. január 2-től az alábbiakra módosul: Szolnok HÉTFŐ 8-16 KEDD 8-16 SZERDA 8-17 CSÜTÖRTÖK 8-17 PÉNTEK 8-17 SZOMBAT 7-12 Törökszentmiklós HÉTFŐ 7-17 KEDD 7-17 SZERDA 7-17 CSÜTÖRTÖK 7-17 PÉNTEK 7-17 SZOMBAT 7-14 Eredményekben gazdag, boldog új évet kíván a fi! PRÍMAGÁZ WM II I—II — «rtMUWU i«<»0.a£ Sándor László alapítványa Alapítványt hoz létre Sándor László, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke. Az alapítvány természetesen egészségügyi jellegű. Kettős célt szolgál: az egészségmegőrzés, a betegségek megelőzésének segítését, valamint olyan gyerekek gyógyításának támogatását, akiknek betegsége külföldi gyógykezelést igényel. Sándor László az alapítványra az elnöki tisztéért járó tiszteletdíjat ajánlja fel. Az alapítványhoz már több vállalkozó is kifejezte csatlakozási szándékát. Érdeklődni a 1408-509-es budapesti telefonszámon lehet. Hadüzenet a szénanáthának Magyarországon egyedülálló terméket jelentetett meg a Zyma. A nálunk újdonságnak számító Vibracilt Európa sok országában regisztrálták már, forgalmát tekintve 1-2 helyen áll Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Portugáliában, Görögországban. A nátha és a szénanátha elleni készítmény hatékonyan kezeli a nátha, a krónikus és akut allergia okozta felső légúti tüneteket, orrdugulást, orrfolyást, tüsszentést. A készítményt a SOTE pulmonológiai klinikáján és a SOTE 1. sz. gyermekklinikáján is vizsgálták már. A gél és a spray formájában kapható készítmény különösen az éjszakákat teszi elviselhetőbbé. Új év Egyek felől Talán a tiszafürediek még emlékeznek rá. Kálmánkának hívták. Valaki azt mondta róla: ő Magyarország utolsó riksakulija. Ez persze csak olyan flegma, humorkodó megjegyzés volt, igaztalan is, hiszen kétkerekű kordélyán főként ládákat, kályhákat, a vas-műszakiban eladott edényeket, kondé- rokat, szóval mindenféle bolti és piaci árut szállított. Télen-nyáron pufajkás nadrágban és kabátban járt, mindig fütyült maga elé meredve, és gyönyörűen énekelt dalokat. Kisiskolás fejjel sokáig azt hittem, hogy csak félig tudja őket. Azután rájöttem, a fél- nótás mást jelent. Kemény hideg volt azon a napon, vonszolta maga után a kordélyt, és dalolt. Hová megy a bácsi? - kérdezte akkor, azon a ködös szilveszteri délutánon egy kisgyerek. - Megy az új esztendő elé - válaszolta kicsit elgondolkodva az öreg tanító nagypapa. Akkor azt hittem, mindig arról, a hortobágyi Egyek felől, a templom irányában a Part-aljáról érkezik az új esztendő. Hogy Kálmánka találkozott-e vele? Még néhány alkalommal, azt hiszem, azután meghalt. Most is éppen 365. napja tart felénk. Egy másik öregember talán felemeli az apró unokát — na, gyere, billents egyet a mutatón. Éppen a 365, napja tart felénk, lépked hol lassabban, hol sietősebben. A kórházi ágyon fekvő, nyilván úgy gondolja, ólomlábakon jár, a szerelmesek pedig észre sem veszik, hogy közelít. Pedig jön megállíthatatlanul. Micsoda találmány! Ide beépítve talán a szívünk alá, talán a fejünkbe, vagy éppen a szemünkbe, a sejtek falába, hogy egy pillanatra se feledkezzünk meg róla: neki és a rá következőknek az a dolguk, hogy minden január 1-én éppen 0 órakor elinduljanak, hogy december 31-én 24 órakor megérkezzenek. Itt van a kertek alatt, még pár óráig búcsúztatjuk az ót, s megjön az új. Van, aki várja, van aki gyűlölve gondol rá. Van, aki úgy hiszi, széppel, jóval, kedvességgel, születéssel, szeretettel érkezik; más azt gondolja, mit is hozhat: veszteséget, betegséget, halált, nyomorúságot. Mit vár az új évtől az orvos, aki éppen ereket fércei össze, s mit vár az, aki ott fekszik keze alatt? Mit vár az ügyvéd, aki százmilliókkal nem tud elszámolni, vagy a bírónő egy terhes döntés lelkiismeretével? Mit vár az apa, aki magasra emeli pár hónapja született gyerekét, s mit vár az az ember, aki véresre verte síró apróságait? Mit vár egy megye önkormányzatának elnöke, s az újonnan megválasztott polgármesterek? Mit remélnek választóik? Boldogulást, pénzt, összetartást, szeretetet, vagy netán éppen ellenkezőjére számítanak? Tudnivaló, az is a várakozás egyik formája, ha nem várunk semmit. Megtanultuk az utóbbi években, jó felkészülni minden eshetőségre, jóra is, rosszra is. Aztán csak kiderül ilyenkor év végére, hogy amit másoktól várunk, azt igazán önmagunktól kérhetjük számon. Mondják, újévi elhatározásaink tavalyi terveink maradványai. Mennyi el nem végzett tennivaló, mennyi fel nem hívott barát, mennyi össze nem kötött szál az, ami még 1995-re vár? Ha van öröme a holnapnak, akkor már van miért élni. Akkor már érdemes várni. Egy Peter Gregor nevezetű cinikus azt mondta: „Atlaszban nem az erejét, hanem a gyomrát csodálom.” Talán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ’94 csak kis keserűségekkel szolgált a nagy, egész országot megrázó, hónapokon át tartó véres drámák más népeknek osztattak ki. Néha elhisszük, hogy a magunk teremtette káoszból csak egy labirintusba jutottunk, ahonnan azért van kiút. Minden bizonnyal sok türelmet, erőt és egészséget felemészt az az igyekvés, hogy megtaláljuk ezt a kiutat. Mit is tehetünk mást itt a Tisza mentén, a Kunságban, a Jászságban, ebben a szűkebb hazában is, megadóan várjuk a pillanatot, amikor a jövő a szó szoros értelmében beköszönt hozzánk. Mit is kívánhat a szerkesztőség, a kiadó nevében a szerkesztő? Jó lapjárást az olvasónak, s egy boldogabb, szerencsésebb, békés és gazdagabb esztendőt. Ami pár pillanat és megérkezik. Nem biztos, hogy Egyek felől. Hajnal József Előzetes letartóztatásban Szilveszteri bohóságaink A Fővárosi Bíróság Hildenbrand Róbert vezette katonai tanácsa tegnap a Budápesti Katonai Ügyészség indítványára Gulyás Lajos honvédet egy hónapi időtartamra előzetes letartóztatásba helyezte fegyveresen elkövetett szökés bűntettének alapos gyanúja miatt. A végzést a katonai ügyész, a gyanúsított és kirendelt védője egyaránt tudomásul vette. Minderről Hildenbrand Róbert hadbíró ezre(Folytatás az 7. oldalról) Balesetmentesség: Van egy jó hírünk is a sok tragikus baleset után: március első hetében egyetlen egy baleset sem történt megyénk útjain. A legtragikusabb baleset: December 2-án, mint arról annak idején részletesen beszámoltunk, kisiklott egy Nyíregyházáról Budapestre tartó vonat Szajolnál. A katasztrófa során harmincegyen vesztették életüket. des tájékoztatta az MTI munak- társát a szökött katona meghallgatását követően. Mint ismert, Gulyás Lajos honvéd december 20-án megszökött szolgálati helyéről, és a hozzátartozó lőszerrel együtt magával vitte géppisztolyát is. A szökését követő napon Budapesten kirabolt egy nonstop élelmiszerboltot, majd az őt üldöző járókelőkre több lövést adott le. Egy 19 éves fiatalembert meg is sebesített. 05 Tűzoltók A szolnoki tűzoltóság az idén 760 esetben vonult ki. Munkájuk során 80 ezer kilométert tettek meg, s körülbelül 32 ezer liter benzint használtak fel. (Az adatok csak hozzávetőlegesek!) A nyári hőség és az emberi felelőtlenség miatt több alkalommal vonultak ki szalmakazal- és gabonatűzhöz, amelyek gyakran milliós nagyságrendű károkkal jártak. Szilveszter, a bohóságok, a jókedv napja, de talán nem mindenki tudja, hogy ez tulajdonképpen I. Szilveszter pápa emlékünnepe. Pápasága idején (314-335) Nagy Konstantin császár a keresztény egyházat vezető szerephez juttatta, és ezzel megszűnt annak több évszázados üldöztetése. A január 1-jei évkezdés tulajdonképpen újkeletűnek mondható, hiszen a 12 karácsonyi nap 8. napja ez, amit Rómában Janus tiszteletére kicsapongással ünnepeltek. Az egyház a pogány ünnep ellensúlyozására e napra rendelte el a circumcisio, azaz Jézus körülmetélésének ünnepét. A középkori Nyugat-Eu- rópa a bolondok ünnepét ülte ekkor, ami az újév profán ünneplése volt. A Satumáliából származó ünnep, a mi szilveszterünk őse. Európában ekkoriban többféle évkezdet volt szokásban, hazánkban az esztendőt az egész középkoron át karácsony napjától, december 25-től számították. A január 1-jei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1581-ben megreformált naptár tette általánossá. Az új naptár bevezetése nem mindenütt történt meg egyidőben, hiszen még 1620-ban is zavartak el hivatalából lelkészt, mert a karácsonyt a régi naptár szerint ünnepelte. A századfordulón még élt az a XIII. századi szokás, hogy az iparos szerszámai felajánlása fejében ajándékot várt az uralkodótól. Erdélyben a falusi bérlők udvarában szolgáló béresek ostorpattog- tatással, kolompzörgetéssel csaptak lármát, a Somló-vi- déki pásztorok a kolompolás után tojást, kolbászt, pálinkát kaptak. Ez a szokás mára a szilveszteri trombitával, kereplővel csapott zajjá „szelídült”. Petárdákról azonban egyetlen forrás sem tesz említést. Nem hangulatrontás, de óva inteném az olvasót, hogy ezen a jó hangulatú éjszakán kárt tegyen akár másokban, akár önmagában. Csabai Ágnes Mentők és tűzoltók 1994-ben Kossuth-emlékévet zártak tegnap Szolnokon „A magyarnak lesz hazája, mert Kossuthja volt” A fenti idézet Ady Endre Kossuth halálának évfordulójára című verséből való - ezt a verset szavalta LuxAdám színművész a Kossuth-emlékmüsorban. A színművész szavalata után a Ti- szaparti Gimnázium tanulói adták elő műsorukat, melyben Kossuth munkásságát idézték fel korabeli dokumentumok, versek alapján. Kossuth-huszárok fogadták a közgyűlésre érkezőket (FOTÓ: KORÉNYI) „Én a múlt embere vagyok, de ennek a múltnak jövendője van” - mondotta egyik utolsó beszédben az akkor 87 esztendő Kossuth Lajos. S hogy mennyi igazságot takar e kijelentés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idei évet halálának 100. fordulója alkalmából az ő emlékének szentelte a Kossuth Szövetség és a Kossuth Alapítvány. Az emlékév zárására, a szövetség ünnepi közgyűlésére Szolnokon került sor. Az ünnepi műsor után Nyéki József, a Kossuth Alapítvány kuratóriumi elnöke felolvasta Göncz Árpád köztársasági elnök közgyűléshez írott levelét, melyben kifejtette, hogy ma is ugyanaz a cél, mint Kossuth idejében: vagyis fejlett, erős polgári Magyarországot kell teremteni. Hogy az ünnepi közgyűlést, egyben az emlékév zárását Szolnokon tartották, annak az az oka, hogy az idén avatták föl Kossuth Lajos szobrát megye- székhelyünkön. Gavlik István a szövetség elnöke a megalakulás óta eltelt időszak szervező, koordináló munkáját értékelte beszédében. Az elnöki beszámoló után a szövetség jutalmakat adott át: a Kossuth Szövetség ezüst díszzászlóját - tizenkét szervezet és személy mellett kapta Szolnok önkormányzata, Várhegyi Attila polgármester pedig a Kossuth Szövetség emlékérmét vehette át.
