Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-28 / 305. szám

1994. december 28., szerda Kunsági Extra - Kenderes 7. oldal Szánkózni volna jó! így karácsony táján mindenki nagyon várta már a fehér puha hótakarót, hiszen a növényeknek is szüksége volna erre a csapadékra, s a gyerekek is nagy örömmel szánkóznának. Reméljük, hogy a most lehullott hó tartós lesz, s a szünidő­ben hóembert építhetnek a gyerekek. Balról: Andrási Tímea, Nagy Tibor, Tóth Evelyn S hogy mennyire is várták a szünetet? A kérdésre az álta­lános iskola három diákja vá­laszolt: Nagy Tibor (2.o.) már na­gyon várta, mert szeretne el­menni a papájáékhoz, mivel évközben kevesebbet látja őket. Egyébként jó tanuló, ám a szünetben is tanul majd, hi­szen januárban jönnek a fel­mérők, s ezeket szeretné je­lesre megírni. Testvéreivel - akik 4 és 2 évesek - együtt szokott szánkózni, pontosab­ban ő húzza a kisebbeket, ám meghógolyózni nem szokta őket. Nagyon szeret olvasni, nincs kedvenc meséje, bármi jöhet, hiszen a tévét nem sze­reti nézni, inkább olvas, műve­lődik. Miután osztálytársa, Gyuri, a szomszédjukban la­kik, így most a szünetben is sokat játszanak majd együtt. Andrási Tímea (5.a.) 11 éves, s ő is várta a rövid vaká­ciót. Testvérével, aki hatéves, tévét néz, játszik úgynevezett Mars-játékot, ami hasonlít a Nintendohoz. Mamájához is átmegy majd, hiszen az egyikkel kertlába­sok, a másik Bánhalmán lakik. Örült a karácsonyi ajándéknak is, egy szép cipőt kapott. Ő édesanyjának fülbevalót, könyvet vett. Már nagyon várja a szilvesztert, melyet a bánhalmai mamáéknál tölte­nek, hiszen ekkor éjfélig is fennmaradhatnak. Rossz je­gyei nincsenek, ám németből a félévi előtt szeretne javítani, így a szünetben is előveszi a könyvet. Testvérével nagyon szeretne hóembert építeni, mert már régen nem volt ak­kora hó, hogy ezt megtegyék. Tóth Evelyn (6.b.) nyáron költözött ide édesanyjával Kartalról (Pest megye), így még csak most ismerkedik az alföldi tájjal. A szünetet ott­hon tölti nagyszüleinél, s bízik abban, hogy nagyokat szán­kózhat, hógolyózhat, mert ott mindig van hó. A karácsonyfa alatt régvárt fényképezőgép várta, így megörökítheti téli élményeit s a hozzátartozóit is. Mivel szépen rajzol, így csa­ládtagjainak képeket festett az apró ajándékok mellé. Édesanyja egyébként ház­tartásbeli, nevelőapukája gaz­dálkodó. Beszélgetésünk köz­ben megjegyezte, hogy szokat­lan neki néhány alföldi kifeje­zés. A szilvesztert már ő is várja, hiszen akkor éjszaka is ébren lehet, s megörökítheti a családi mulatozást, a játékot. A január 2-i sulikezdést vi­szont egyikőjük sem várja! Hagyományos fajtát tartana Czakó István, a Tisza II. Szö­vetkezet alkalmazottjaként terményboltban dolgozik, s vál­lalkozóként a darálást és a ser­tésfelvásárlást végzi a települé­sen. Régóta foglalkozik sertéstar­tással, s most az ingadozó árak, és a takarmány magas ára miatt egyre többen abbahagyták itt is a tartást. Közel negyedére csökkent az állomány Kenderes községben. Beszélgetőtársam is az elmúlt héten adta le anyakocáit, mert új, nagyüzemi jellegű ser­tés- tenyésztésére kíván áttérni a régi, hagyomá­nyos zsírsertés helyett. Am az alapanyag be­szerzése gondot jelent, s mint mondja, jó lenne, ha ennek a beszerzésé­ben a polgármesteri hi­vatal is segítene. Húsz év után váltott, hiszen korábban sütő­ipari szakmunkásként, az egykori sütőipari vál­lalatnál dolgozott. Most negyedmagát tartja el egy fizetésből. Lánya, Andrea, most vesz részt egy átképzésen, cukrász lesz, a fia István, a tö­rökszentmiklósi mezőgazda­sági szakközépiskolában tanul, most ötödéves. Mint megfogalmazta, a me­zőgazdaság zsákbamacska, hi­szen sok tényező befolyásolja. Az a baj, hogy nem nagyon tá­mogatják azokat, akik most visszavették a földet, hiszen olyan drága a talajmunka, a ve­tőmag, hogy nem tudják megfi­zetni, így gond lesz a tavaszi vetéssel is. Felvásárlóként egy örmé- nyesi betéti társaságnak dolgo­zik, s azt tapasztalja, hogy mi­nimális a kínálat, pedig most 160 forintért viszik a sertést. A garantált ár viszont 115 forint, ebből azonban a termelők nem tudnak kijönni. 160-170 forin­tos garantált ár már jobban ösz­tönözné a termelőket a tartásra. Mint terménydarálást is vál­laló, azt látja, hogy mivel nincs jószág, kevés a munkája. Neki nincs saját földje, így 15 hektárt bérelt, hogy a takar­mányt megtermelje a 10-12 anyakocájának. Miután vala­miből élni kell, így az új állo­mányt rövidesen szeretné beál­lítani. Már sok nagyüzemi fajta van, ám meg kell találnia azt, amelyik a hagyományos tartás­sal is tartható, ezért elmegy Hódmezővásárhelyre és Her­ceghalomra a megfelelő fajtá­ért. Mozgalmas élet a klubban Ladányi Lajos, a Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub elnöke már nyolc éve. Korábban a Kö­zép-Tiszai Állami Gazdaság­ban dolgozott mint gépesí­tési főműve­zető. Már fiatal kora óta sze­ret „nyü­zsögni”, ren­dezvényeket szervezni. Mára sem csökkent ez a lelkesedése, hiszen 120-130 fős tagságának hatalmas ösz- szejöveteleket szervez a klubtitkárral, dr. Bakos Im- rénével. Hogy is jött létre ez a klub? Az általuk „pletyka-placcnak” nevezett piacon rendszeresen találkoz- gattak nyugdíjas társaikkal, s megbeszélték a falu történéseit. Az akkori kultúrház igazga­tónője megengedte, hogy bejár­janak a házba beszélgetni. így alakultak meg tizenöt fővel A három valaki, aki vásárolni jár: Magyar László, Ladányi Lajos és Országit Sándor 1984-ben. A férfiak mellé aztán jöttek az asszonyok is, majd megalakult az énekkaruk. Először csak a szomszédos községek klubtagjait hívták meg találkozókra, s ahogy erő­södött a létszám, úgy vették fel a kapcsolatot más klubokkal is. Évente tartott nyugdíjas-ta­lálkozóikon 2-300 klubtárs vesz részt Szol­noktól Rákóczi- falváig. Támoga­tást az önkor­mányzattól kap­nak, s különböző pályázati pén­zekből. A na­pokban karácso­nyi ünnepségü­kön vendégül lát­ták a klubtársa­kat, s már a szil­veszteri bulira készülnek. Lajos bácsi, mint „valaki”, bevásárolni jár, hiszen reggelente a felesége mindig megkérdezi: el- menne-e valaki a boltba? Ő, mint „valaki”, elmegy, így a pi­acon találkozik a férfiakkal, ahol elbeszélgetnek a falu prob­lémáiról, a nyugdíjról is. Kapós a kenyerük, fogy a hitelük Reggel tízkor már az utolsó kenyeret viszik a vásárlók a pékség boltjából A hajdúszoboszlói székhelyű Vibrátor Kft. tavaly Kendere­sen beindított egy pékséget. Az ötlet megálmodója Barabás Sándorné édesapja volt, aki azt tanácsolta lányának, próbál­kozzon meg a házukban kiala­kított pékséggel. Az induláshoz nagy segítséget kaptak a szol­noki munkaügyi központtól, hi­szen a 8 tartós munkanélküli foglalkoztatásáért hitelt adott nekik a központ. Rajtuk kívül még 5 alkalmazottal dolgozik a pékség. Általában napi 13-14 mázsa kenyérre van megrende­lésük, ám az ünnepekre ennek kétszeresét igényelték a fehér, az alföldi, a házi és a kukorica- pelyhesből. Emellett természe­tesen péksüteményt (kifli, zsömle, kakaóscsiga, fonott ka­lács, briós, ökörszem) is készí­tenek. A dolgozók két műszak­ban dolgoznak, hogy teljesíteni tudják a megrendelést. Áz induláskor sikerült a FORNEX Kft. segítségével POLIN-gépeket, kemencét be­szerezniük, melyekkel köny- nyebb a munka. Ezeket banki hitellel vásárolták meg, melyet már vissza is fizettek. A mun­kaügyi hitelből még 2 évig tartó törlesztés van hátra. A tulajdonosnő induláskor nem gondolta, hogy ilyen kapó­sak lesznek a termékeik. Édes­apja is úgy kalkulált, hogy a napi 5-6 mázsa már biztosítaná a megélhetésüket. Termékeiket összesen 22 helyre szállítják Kenderes, Bánhalma, Fegyvernek, Kisúj­szállás területén. A terítést saját kocsival a férj végzi, aki pék is egyben. Központjuk Hajdúszo­boszlón van, s a kft. fő profilja a mélyépítési munkák végzése. Barabásné édesanyja a könyve­lést, a számlázást végzi. A pékségben új termékek bevezetését is tervezik, ám előtte mindig felmérik a piacot, hogy mire van igény. A tulaj­donosnő korábban a közgazda- sági után egy üzletvezetői tan­folyamot végzett, s nem gon­dolta, hogy egyszer egy jól menő pékség üzemeltetője lesz. Ám az eltelt időszak bebizonyí­totta, hogy jó döntés volt ez, s így a hitel visszafizetése sem okoz gondot számukra. A kenyérpiacon sikerült ol­csó árat kialakítaniuk, hiszen 56-64 forint között kínálják ke­nyerüket, melyet nagyon meg­szerettek a település lakói is. Az árra, a minőségre a későbbi­ekben is figyelni fognak - ígéri vevőinek. Sláger a fagyigép A Parabola Műszaki Kereskedés nyáron nyílt meg a községben. A tulajdonosa Vályi Lajos, kisújszállási vállalkozó. A bolt al­kalmazottjától, Czakó Andreától - aki eredetileg férfiruha-ké­szítő - megtudtuk, hogy a bolt első nagy rohama most, a kará­csonyi bevásárláskor volt. A kecsketartó gazda Ökrös Zoltán István éppen kecskéjét vezette, amikor meg­szólítottuk. Megtudtuk, hogy két és féle éve munkanélküli, korábban a kunhegyesi BHG-ban dolgozott sávcsoma­golóként. Most költözött át ide édesanyjával, lányát és fiát rit­kán látja. Úgy döntött, hogy felfejleszti állatállományát, ami most csu­pán egy kecskéből áll, ám ta­vasszal három anyakecskét sze­retne beállítani. Egyrészt mert Ökrös Zoltán és kecskéje szereti a kecsetejet, másrészt pedig a kisgidáknak finom a húsa is. Egyébként Zsuzsi, a kecske szereti, ha vakargatja. A hét­köznapok nehezen telnek, ta­vasszal talán akad azonban egy kis kertásás, melyet majd elvál­lal. Most két hónapja nem ka­pott jövedelempótló támogatást sem, így csak édesanyja kis- nyugdíja az egyetlen jövedel­mük. Már sikerült beilleszked­nie, hiszen több volt munka­társa is itt él a községben, s ve­lük jókat beszélgetnek, s így gyorsabban telnek a hétközna­pok is. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Korényi Éva A kenderesiek a szendvicssütőt, a kézimixert, a fagyigépet, a kávéfőzőt és a szintetizátort ke­resték elsősorban. Többen sze­meztek a mikrohullámú sütők­kel is. A forgalom csekély részét teszi ki a tévé- és videovásárlók köre, ők is általában fizetés után jönnek vásárolni. így a bolt profilját videofilm-köl­csönzővel is bővítették, hiszen a gyerekek a meséket, az akció­filmeket keresik, míg a felnőt­tek a nekik szólót. A kölcsön­zésért tagsági díjat kell fizetni. Idén 94 tagja van a kölcsönző­nek, ahol a filmek igazodnak az igényekhez. Fél év alatt a kenderesiek megszoktak, igénylik ezt a szolgáltatást, s néhány eset ki­vételével becsülettel be is tart­ják a kölcsönzési időszakot, s időre visszaviszik a filmet. Aki késik, az néha hetekig nem mer újabb filmet kivinni. A boltban az áraik alacso­nyabbak a település más ha­sonló üzletéhez képest, s ezt úgy tudják elérni, hogy a tulaj­donosnak bolthálózata van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom