Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-27 / 304. szám
1994. december 24., szombat Jászsági Extra 7. oldal Egyedül az erdőszélen Megjött már a postás, lehet olvasgatni a kedvenc újságokat Nincs valami banánérlelő meleg, de dacolva a csípős idővel, a kapuban lesi a postást Bognár Lászlóné. Mindössze másfél évet dolgozott az Orion fényszarui gyárában. Ott kellett azonban hagynia a munkát, mert édesanyja beteg lett, agyvérzést kapott és megbénult, őt kellett gondoznia több évig. Kilenc élő testvére közül ő a legidősebb. 1969 óta lakik ebben a házban Jászágón, az erdő szélén. Egy időben a közelben levő tanyán laktak, ahova a faluból költöztek ki. Három éve egyedül él, 1991 november 7-én hunyt el a férje, akit egyik percről a másikra vitt el a halál. Szívinfarktus végzett vele 54 éves korában. Harmincegy évet dolgozott különböző munkahelyeken. Bognár Lászlóné nagy családból származik, neki is van négy gyermeke. Ketten Jász- fényszarun laknak, ketten azonban itt élnek a faluban. Nyolc unoka is gyarapítja a családot. Szerencsére gyakran jönnek látogatóba. Nem valami fényes itt az élet. Kicsi a porta, nem nagyon tart állatokat sem, öt tyúkja van mindössze. Drága a táp, mit adna a jószágoknak. Víz sincs a háznál, a kút régen kiszáradt. Vizet a távoli kútról kell hordania. A most bevezetendő gázzal sem tud megbirkózni, nincs rá pénze. ............ V an egy kis darab földjük, de kút nincs, nem tudnak locsolni. Nem is terem benne jóformán semmi víz nélkül. Itthon alig tartózkodik, elmegy hol erre, hol arra. Ritkán főz, tévét sem néz. Nem szereti, a sok reklám nagyon idegesíti.- Tisztára megunatják az emberrel, és még fizetni is kell érte, 920 forintot minden második hónapban - háborog egy kicsit. Esténként inkább olvasgat. Nem fél egyedül? Nem. Vagyona nincs, örül, ha kenyérre futja a pénze. Ugyan ki bántaná? Új totózó-lottózó Sokan próbálják itt a szerencséjüket megtalálni Új szolgáltatást vehetnek igénybe a lakosok nemrégtől Jászárokszálláson. A to- tozó-lottózóban nem bővelkedő városban, a Kossuth Lajos utca 11 .-ben fogadóirodát nyitott Ördög Zoltán helyi vállalkozó. Ezzel együtt újdonság az is, hogy gépi átvételi! totó- és lottószelvényeket is árulnak. Ezek azért jók, mert bizonyítják, a vásárló feladta totóját, lottóját. Természetesen hagyományos szelvényeket is forgalmaznak, ahogyan újságokat is. Emellett fénymásolással, lapok spirállal való összefűzésével is foglalkoznak. Később formanyomtatványok eladását is tervezik. A kis árusítóhely berendezése kellemes, családias - tudjuk meg az eladótól, Szabó Lászlónétól. A vásárlók jól elbeszélgetnek egymással, és ő is segít, főleg a gépi szelvények kitöltésében. Az oldalt Tóth András készítette Szeretik a nyugalmat Vonzotta őket a csendes, nyugodt falu Zagyi Józseféknél nagy munka van, most tapétáznak néhány helyiséget. A jásziványi házban még sincs óriási felfordulás, a legmostohább „terepviszonyok” csak a konyhában találhatók. A 37 éves József vonatvezető a MÁV-nál. Hét éve felügyeli a keze alatt levő szerelvényeket. Szakmája géplakatos. A jászkiséri javítóüzemben kezdett, ahol 1979-ig dolgozott. Eztán Budapesten, majd egy dömösi szövetkezetnél dolgozott. Kilenc év kitérő után tért vissza a vasúthoz. Vámosgyörk és Szolnok között teljesít szolgálatot, most éppen tehervona- ton. Felesége a 28 éves Varga Éva, aki a három gyermekkel van otthon. Végzettsége egyébként vegyesbolti eladó. A legnagyobb gyerek Józsika, már harmadikos, követi őt Lacika és Évike. Most nagyon jól érzik magukat otthon, mert szünet van, lehet hancúrozni. A házaspár nem jásziványi. A férj apáti, a feleség jákóhalmi születésű. Mindketten kedvelték azonban a falut, ezért költöztek ide 1990-ben. Építettek egy viszonylag nagy házat, ami másfél év alatt készült el. Szeretik a nyugalmat, éppen elég Józsefnek odabent a munkahelyén az izgalmakból. Nagyon oda kell figyelni a munkára, nézni elöl, a vezető mellől a vágányutat, a jelzőket, aztán a tolatásoknál ügyelni, hogy senki se menjen a vagonok közé. A munka mellett a munkanélküliség is okot ad az idegeskedésre, hiszen, hogy kell-e ennyi vasutas és ennyi vonal, azt nem ők döntik el. Mivel elég maguknak beszerezni az ennivalót, háziállataik alig vannak. A két kutyán és egy macskán kívül három tyúkjuk, két tengerimalacuk és két papagájuk van. A szebb városképért Most még kopasz a táj, de hamarosan megnőnek az új fák Anya nélkül Hamar felnőtté kellett válnia Jászapátin él egy fiú, aki teljesen egyedül neveli testvérét. Édesanyjuk nemrégiben meghalt, édesapjuk nem él velük, csakúgy, mint a 22 éves fivér. Tóth Zoltánnal a szakmunkásképzőben találkozunk, ott tanul. A 19 éves fiatalember kőműves lesz. Zoli édasanyja november 12-én meghalt. A kereken 50 évesen az élők sorából eltávozott asszony már korábban elvált férjétől, aki Budapesten lakik. Az édesanya az idősek otthonában dolgozott, ahol munkaviszonya megszűnt, de talán úgysem tudott volna dolgozni, mert megbetegedett. A házban hárman éltek, mert Zolinak van egy 12 éves öccse is. A halál ellen nincs mit tenni, és a két gyermeknek tovább kell élni az életet. Iskolába járnak, tanulnak. Zoli viszi a háztartást, ő vásárol, mos, mosogat, takarít. Főznie a hétvégeken kell, máskor hordják az ebédet. Ezek a foglalatosságok nem idegenek tőle, mert már beteg édesanyjának is segített. Pénzt nem keresnek, hiszen nem dolgozhatnak még. Kapják a családi pótlékot, az árvaellátást és az önkormányzat is ad segélyt. Húszezer forintnál kevesebb, amit kapnak. Természetesen az édesapa és az idősebb testvér is segíti őket, már ahogyan lehet. Ok egyben a lelki támaszaik is. Látogatja őket még egy családsegítő, vele mindent megbeszélhetnek. A ház, ahol laknak, régi vályogház, rászomlna a felújítás. Csak egy szobáját fűtik. Zoliék szerepeltek már a rádióban is, a műsor után sokan segítették őket ruhákkal. Ennek hallatára került elő egy nagyon távoli rokonuk, aki szenet és fát vett nekik. Ha valaki akar és tud rajtuk segíteni, szívesen fogadják a holmikat az 5130 Jászapáti, Táncsics Mihály utca 5. szám alá. Egy tévére is szükségük lenne, mert a régi fekete-fehér készülék már nagyon a végét járja, újra pedig nem telik. Nagy üresség támadt Jászfény- szaruban a templomkertben: kivágtak jó pár fát. Kénytelenek voltak rá, mert a nyárfák elöregedtek, veszélyessé is váltak, mivel a törzsük fele elkorhadt, egy nagyobb vihar bármikor kitörhette volna őket. Tavasszal pótolják a fákat, újabbak, immár díszfák kerülnek a helyükre. Korábban is telepítettek fákat a városban, így a templomkertbe is tettek juhart, de a sokfelé - összesen háromszáz - kiültetett csemetéből sokat kitörtek. Kár értük, hiszen az önkormányzat mindig nagyon lelkesen fásít, parkosít, játszótereket létesít és ültettet ki virágokat mindenfelé. Ha nem lennének rongáláAmikor az ember legszívesebben a meleg szobában ülne és ábrándozna, két ember keményen dolgozik Jászalsószent- györgy egy mélyebb részén, ahol szép nád „terem”. Ezt aratják, szokatlanul könnyű ruházatban.- Elég ennyi. Könnyen kimelegszik az ember, sokszor a verejték is folyik rólunk - mondja idős Borbély István, aki fiával, vágja a nádat. Hortobágyiak, Egyekről jöttek, vérükben van a szakma. sok, minden bizonnyal sokkal több pénz jutna az újabb elképzelések megvalósítására, a váBérben dolgoznak egy helybelinek, aki jövőre a lóistálló tetejére szánja a nádat. A tetőfedést is ők végzik majd. Értenek hozzá, mert amellett, hogy nádaratók, nádtetőfedők is. A foglalkozást a családban mindenki örökölte. Már a dédnagy- apa is ezzel kereste kenyerét. A 12 éves Borbély unoka is tudja már a fogásokat. Borbély István is 8-9 éves korában kezdte, de ki-kimaradozott ebből a munkából. Kőműveskedett is, kotrómester is volt. Szabadnaporos még szebb lehetne. így viszont a pénz jelentős részét a pótlásokra kell fordítaniuk. kon foglalkozott a náddal. Mindenfelé jártak az országban, sokfelé ismerik őket. A két férfi exportra is arat nádat az egyeki nádüzemnek. Számos országba szállítják az általuk levágott és gondosan válogatott nádat. Nem csak tetőre kerül az ősi anyagból, de lambéria is lesz belőle. A munkát két órája kezdték, talán két hétig lesznek itt. Ha megáll az ember, hamar megfázhat, úgyhogy véget is ért a szusszanásnyi szünet. Nádaratók verejtéke Serényen, nagy szakértelemmel dolgoznak - ez jó hírük titka <
