Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
4. oldal 1994. december 24., szombat Körkép „Fogjuk meg a felénk nyújtott kezet!” Egy régi, romániai karácsony emléke Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor tűzszünetet rendelnek el a háborúskodó felek között, a haragosok megpróbálnak kibékülni vagy legalább is közelíteni egymáshoz. Pár évvel ezelőtt, 23-án hajnalban Romániába, pontosabban Temesvárra indultam egyik kollégámmal. Előtte éjjel hallgattam a rádiót, főleg a romániai forradalom eseményeit, s elnyomott az álom, mielőtt kikapcsolhattam volna. Szundikálásomból fegyverropogásra ébredtem. A bemondó egyenes adásban számolt be a forradalom eseményeiről. Nem tudtam tovább aludni. Felöltöztem, s valami furcsa érzés futott át rajtam, holnap karácsony, a szeretet ünnepe, vajon itthon leszek-e szeretteim társaságában? Hajnali 5 órakor értünk Makóra, ahol a főutcán három férfi állt az úton. Az egyik rendőr volt. Megállítottak, és megkérdezték, hová megyünk. Szinte könyörögtek - pedig vadidegenek voltunk hogy ha csak tehetjük, ne menjünk át Romániába, forduljunk vissza! Nagyon veszélyes! Még sötét volt, mikor a határhoz értünk. Ismerős szolnoki taxisokkal találkoztunk. Élelmet vittek a rászorulóknak, vállalva a veszélyt. Döbbenetes hír érkezett. Egy szegedi taxist lelőttek... Határzárt rendelnek el, mert... Megkerestem a parancsnokot. Érdeklődtem, hogy mikor mehetünk át, állítólag veszélyes szekusokat kell ártalmatlanná tenni, addig határzár van mindkét oldalon. A parancsnok megpróbált lebeszélni az útról. Veszélyes, gondolja meg... A taxisok úgy döntöttek, ők mennek, és azok is, akik az ország más részéből jöttek, hogy segítsék a bajbajutottakat, hogy orvosságot, élelmiszert juttasanak el a rászorultaknak. Ismerősök, ismeretlenek összeölelkeztünk, jó utat kívántunk egymásnak, hiszen megnyitották a határt. Csak tízes konvojokban engedtek el a román határőrök. Ők is féltettek bennünket. Szólt a rádió. Rádiós kollégám szinte könyörgött, ne menjenek át a határon, nagyon veszélyes... Vezetés közben fényképeztem. A konvojtól nem maradhatok le. Végig a községekben, városokban, ahol elhaladtunk, tapsoltak, „V” betűt mutattak. Könnybe lábadt a szemem. Arad külvárosában, vagy á belvárosban? Nem tudom. Piros lámpát kaptunk. A konvoj megállt. Pillanatok alatt kiugrottak a kocsikból az emberek, s az út mellett állóknak kenyeret, zsemlét, szalámit osztogattak. Volt, aki megköszönte, de többségük csak állt megdöbbenve, könnyes szemmel, mert hihetetlen volt nekik a gondoskodás, a szeretet megnyilvánulása. Fegyveres katonák állították meg a konvojt. Nem tudni kik voltak, melyik oldalon álltak. Az utat úgy zárták el nehézjárművekkel, hogy csak lépésben, a járműveket kerülgetve jutunk tovább, mikor végeztek az ellenőrzéssel. Megérkeztünk Temesvárra. Egy raktár udvarába tereltek minket. Itt „megszabadultunk” az ajándékba hozott gyógyszerektől, élelmiszerektől. Csoportképet készítettünk, s mikor búcsúra került a sor, egy idős ember odajött hozzám, megkérdezte, honnan jöttem. Elbeszélgettem vele, megkért, ha szerencsésen hazaérkezem karácsony éjjel, az éjféli misén fogjuk meg egymás kezét, s jelképesen az övékét is. Ők is ezt teszik. Bár én református vagyok, 24-én délután felkerestem a szolnoki Belvárosi templom plébánosát, s elmondtam neki a temesváriak kérését. Részt vettem az éjféli misén, s mikor a plébános elmondta a gyülekezetnek a kérést, mindenki felállt, megfogta a mellette lévő kezét, s néhány pillanatig a csendben békesség, szeretet honolt a szolnoki, s talán éppen akkor a temesvári gyülekezet lelkében is. Új év kezdődik. Próbáljuk meg jelképesen megfogni egymás kezét, s ne engedjük el egész évben. Nagy Zsolt Szeretni egymást A karácsonyi faluban mindig nagy volt a forgalom. Az érdeklődőknek azonban csak egy része volt vevő. Az árusok a megmondhatói ennek. Volt, aki úgy vélekedett: ha a bevételt nézzük, felezni kell a tavalyit... Sokan elmentek a csillogó-villogó ajándékok, a vonzó, finom, puha ruhák, a gyönyörű Barbie babák, a több ezer forintos játék- autó-csodák mellett. Legfeljebb megálltak néhány pillanatra, hogy legalább megnézhessék, amit nem vehetnek meg. Gyerekek sorolták el kívánságaikat, kézen fogva sétálva szüleikkel, hogy: nézd csak, anya, apa, én ezt szeretném! A kívánságok nagy része elérhetetlen, megfizethetetlen vágyat fogalmazott meg a szülőknek. A mamák-papák korábban csak év közben vonszolták el a drágább ajándékoktól a gyerekeiket, mondván, hogy majd karácsonykor... Most már egyre többen mondhatják el azt, hogy: karácsonykor sem. Hiszen egy valamirevaló játék olykor a havi fizetés tíz százalékába kerül. Egyre többen vásároltak apróságot, kis ajándékot. Könyvet (bár ma már az sem számít apró ajándéknak, az árát tekintve), pici figurákat, kazettát, egy sálat, egy kesztyűt... Pedig volt már olyan idő, nem is nagyon régen, amikor az ilyesmi nem számított igazán ajándéknak, amikor „jobban futott a szekér”. Szinte sértés volt ruhát vagy olyan használati cikket ajándékozni, amit az illető is bármikor megvehetett magának. De nagyot fordult a világ. Most, a karácsonyi faluban járva, azt tapasztaljuk, hogy nagyobb keletje volt az apróságoknak. Az ajándékozott is bizonyára megértő lesz, hiszen nem az ajándék árát, értékét kell nézni, hanem azt, hogy milyen szívvel adják. Sokan kicsit csüggedten csomagolták karácsonyra a fenyőfa alá szánt apróságaikat. És azzal nyugtatgatták magukat, hogy legalább igaz szívvel adják. Ebben a világban, amely egyre hidegebb, egyre könyörtelenebb lakhelye az embereknek, sokan nem is annyira az ajándékot várják a fenyőfa alá, hanem azt meghitt, nyugodt, szeretetteljes estét áhítozzék, ami mindig is a szenteste jelképe volt. Hogy legalább akkor, azon az estén legyenek együtt azokkal, akik kedvesek számukra, együtt a fenyőfa alatt, kizárva a külvilágot - minden fenyegetésével, közönyével, hidegségével és szegénységével. Ez a karácsonyunk arról is szól, hogy nagyot változott a világ. És benne mi magunk: Fölértékelődött a szeretet. Paulina Éva Mióta „karácsony”? Hívők és nem hívők egyformán megünneplik a karácsonyt,' de ha megkérdeznénk, ÍWgy mi ifi-ez a nap valójában, sokan nem tudnának mást mondani, mint hogy Jézus születésének napja, illetve, a szeretet ünnepe. Honnan is ered a karácsony? A karácsony szavunk török eredetű, a karacs (adó) és az on (tíz) jelentésű szavakból állt össze. Az év vége volt a papi tized beszedésének ideje, s amikor Magyarország jelentős részét megszállták a törökök, és ők is adót szedtek, a keresztény jobbágyok számára összemosódtak a különböző adófajták, így a papi tized török neve maradt az ünnepen. Eredetileg nem Krisztus testi,.hanem lelki születése, újjászületése, azaz a vízkereszt volt a megváltó emléknapja. Miután az egyház legyőzte a Jézus ember voltát hangsúlyozó arianizmust, a testi születésnapot tette meg ünnepnek. Annál is inkább, mert a téli napforduló már az antik világban is fontos dátum volt, ekkor ünnepelték ugyanik Mitraszt, a Nap istenét, aki ebben a minőségében a fény megfelelőjeként, a Jó segítőtársa is volt, akinek közreműködésével a Jó legyőzte a Gonoszt. Az eredetileg perzsa istenalak kultusza katonák közvetítésével jutott el Rómába és a provinciákba, ahol egy darabig úgymond versenyben volt a kereszténységgel. Mitrasz a legyőzhetetlen isten ünnepe, fontos és jól ismert nap volt. S amikor a római egyház 354-ben december 25-ét a kereszténység alapítójának születésnapját kezdte ünnepelni, annak ez a tény is oka volt. Az emberek azonban nem felejtették el olyan gyorsan a Nap istenének ünnepét. Olyannyira nem, hogy Nagy Leó pápa még 450-ben is elutasította, sőt ördöginek nevezte azt a hiedelmet, hogy a keresztények karácsonykor a Nap újjászületését köszöntik. Bár Mitrasz alakja az idővel homályba veszett, a régi pogány ünnepeknek nagyon sok eleme a mai karácsonyi szokásokban is megtalálható, ilyen például a ma már tipikusan kereszténynek minősített misztériumjáték. A társadalmi változásokkal együtt ugyan változott a karácsonyi szokások megítélése, sőt maguk a szokások is változtak, de az emberek számára, legyenek bármilyen vallásúak vagy akár ateisták, a karácsony a szeretet, a szereibe vetett hit ünnepe. Csabai Ágnes Iskolaavatás Karácsony előtt felújított épületbe költöztek a gödöllői zeneiskola diákjai; az iskolát pénteken adták át. A műemlék jellegű épületben a bővítés után a korábbi 500 helyett 677 gyerek tanulhat. Szikrák a fenyőfáról Gyertyafényben- Segíts felkelni! - mondta az anya, és a lány engedelmesen odalépett az ágyhoz. Támasztékul szolgált a reszketeg kezeknek. A sovány, sápadt asszonyt a fotelhez támogatta, és óvatosan leültette.- Meggyújtom a gyertyákat. Jó? - kérdezte, de nem várt választ. Sercent a gyufa, s a karácsonyfán fellobbantak a lángok. Néhány csillagszórót is meggyújtott, eloltotta a villanyt, és halkan énekelni kezdett: „Mennyből az angyal.. Az anya szája mozgott, de hang nem jött ki rajta, mintha csak magában mondaná a szöveget: „ . . . lejött hozzátok . ..” Amikor a lány befejezte a dalt, kis csomagot fektetett édesanyja ölébe:- Boldog karácsonyt - mondta, és megcsókolta az arcát. Az anya felnyitotta a dobozt. Míves ezüstbross volt benne.- Köszönöm - mondta. - Tűzd majd a halottas ruhámra.- Ugyan, anyuka! - ellenkezett a lány.- Nem kell titkolóznod! - szólt rá az anya. - Az orvos nem mondja, érzem én, nem érem meg az új esztendőt. Gyere ide hozzám! A lány a fotel karfájára ült, átölelte édesanyja vállát, odabújt hozzá szorosan. Olyan szorosan, mint régen kislánykorában, és hangosan, hüppögve sími kezdett. Duna Televízió • • Ünnepi műsorok A Duna Televízió december 24-én, szombaton éjfélkor közvetíti II. János Pál pápa karácsonyi ünnepi miséjét a római Szent Péter-bazilikából. December 24-én 12.20 és 13.10 között a „Gyermek született nekünk” című adásban zenés beszélgetés keretében ismerkedhetnek meg a nézők a karácsony történetével. A 19.30-kor kezdődő „Békesség a földön az embernek” című műsorban egy erdélyi család karácsonyát mutatják be. Az ünnepi program zárásaként vasárnap 21.30-tól egy római hangversenyt sugároznak Jósé Carreras, Placido Domingo, Luciano Pavarotti közreműködésével. B ékés karácsonyt és gyümölcsöző új esztendőt kíván az OMTEC Kft. minden kedves leendő és meglévő ügyfelének NISSAN Márkaképviselet, szerviz: OMTEC Kft. Szolnok, Abonyi út 63. Telefon: 56/423-530 *67929/1H* Karácsonyi készülődés Az adventi időszak az előkészület, a várakozás, a reménykedés időszaka. Készülünk az ünnepekre, díszítjük a lakást, ünneplőbe öltöztetjük a szívünket. Képösszeállításunkkal az ünnepi készülődés néhány jellegzetes mozzanatát szeretnénk megmutatni. Advent első vasárnapján a szolnoki Belvárosi nagytemplomban misével kezdődött a készülődés. Abonyban advent második vasárnapját ökumenikus hangversennyel köszöntötték a református és katolikus hívek. Sok szolnoki számára a karácsonyi falu megnyitása jelentette a karácsonyi készülődések igazi kezdetét. December 12-én a szolnoki Városi Művelődési Központ adott otthont a Bartók Béla Zeneiskola immár hagyományos karácsonyi hangversenyének. Török- szentmiklóson is hagyomány, hogy a karácsonyi készülődést nemcsak a vásárok jelentik, de különböző programokat is szerveznek: december 17-én a művelődési házban rendezték meg a 8. minősítő népzenei hangversenyt.
