Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-20 / 299. szám
1994. december 20., kedd Körkép 5. oldal Családfatablók. December 17-én a Törökszentmiklósi Művelődési Központ pincegalériájában lapunk főszerkesztője, Hajnal József nyitotta meg az országos családfatabló-pályázat és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei famíliák az Új Néplapban című kiállításokat. Családfatablókat az ország minden részéből küldtek a pályázók, akik között gyerekek és felnőttek is voltak. A megye famíliáit bemutató anyagot a lapunkban megjelent „Szupemagyi” és „Köszönjük, jól vagyunk” című összeállítások alapján rendezték. Képünkön Kisjuhász Lászlóné, aki a lajosmizsei Csillik család „feltérképezésével” nyerte el a fődíjat, átveszi az oklevelet és az ajándékokat Szegő Jánostól, Törökszentmiklós polgármesterétől. FOTÓ: I. L. „A jászok különleges etnikai csoport” Kettős portré Győri Jánosról és feleségéről Karácsonyi készülődés Például Újszentgyörgyön Jászkisér újra megrendezte az Apáról-fiúra találkozót, mely rendezvénynek egyik motorja Győri János nyugdíjas tanár és felesége, a művelődési ház igazgatója. Győri Jánost ebből az alkalomból kérdeztük nem hétköznapi iéletéről. , !M jc?.n\sím ' |- Én nagyrédei gyerek vagyok, ma is nosztalgiával gondolok szülőhelyemre, de a sors úgy hozta, hogy egy itteni jász lányt vettem feleségül. Eredetileg biológia-földrajz szakos tanár vagyok, Debrecenben kezdtem a kultúros tevékenységemet, majd folytattam negyvennyolcban is, amikor államosították a líceumot. Ezután Egerbe kerültem, ahol egyébként is érettségiztem a ciszteri Szent Bemát Gimnáziumban, és ott kapcsolódtam be a kultúra mellett a sportba is. 1950 tavaszán egy budapesti főiskolával játszottunk, s akkor sikerült jegyet szereznem a Magyarország-Csehszlovákia mérkőzésre, így láthattam az aranycsapatot; 5:0-ra győztünk. De volt szerencsém látni a magyar-olasz labdarúgógálát is, ahol 2:0-ra győztünk, ezen a meccsen játszott először Puskás, és olyan fejesgólt lőtt Tóth II. átadásából, hogy azt tanítani lehetne. A sport mellett a kultúra, a néphagyományok felkutatása és bemutatása volt a szenvedélyem, és szerencsésen választottam magamnak párt, mert megláttam az akkori szőke kisleányban azt a tehetséget, ami izzott benne. Nem is döntöttem rosszul, hiszen vagy huszonhét évig volt a művelődési ház igazgatója. ■-Ugye: milyen szép ez a ház? Makovecz tervei alapján épült, a régi falai megrepedeztek egy Beatrice-koncert után. Egy művelődési ház mindig olyan, amilyen tartalommal megtöltik, nekem szívügyem a honismereti szakkör. Van egy tájházunk, abban kapott helyet a múzeum, érdemes megnézni. Tudja, a jászok különleges etnikai csoport, Kisér félig kun, félig jász település. Kétezer éve él itt ember, az első leleteket a bronzkorból tárták fel, bár van avar kori temetőnk is. 1391-ből valók az első olyan írásos emlékek - a Temesváry család birtokfelosztási levelében -, ahol a település Kysir néven szerepel. Vétek volna ezeket a gyökereket nem megismerni és nem életben tartani a gyerekekben a hagyományok tiszteletét. Talán ez a legnagyobb haszna ennek a kétnapos találkozónak, hiszen a gyermekek a honismereti szakkörökkel együtt utánajárnak, tanulmányozzák és kutatják a múltat, ezáltal megismerik anyáik-nagyszüleik és még távolabbi őseik életét és kultúráját.- Az azonos érdeklődés talán ami összetart, és egymás kölcsönös megbecsülése - veszi át a szót született Szentpéteri Julianna, Győri János hites párja immár 34 éve. Mind a ketten vonzódunk a kultúrához, a népi hagyományokhoz, így született meg az Apáról-fiúra gálának a gondolata. Öt év alatt nem is tudom, hány kisgyermek fordult itt meg, pedig az első években éppen csak volt jelentkező. A gyermekek mintha elszaladnának az élet mellett. Nem foglalkoznak a múltjukkal, pedig jövője csak annak van, akinek gyökerei vannak. Szerencsés fordulat állt be az évek alatt, a szülők is igénylik, és a pedagógusok is egyre nagyobb szeretettel oktatják a népi hagyományokat, hisz már az óvodákban vannak ilyen kis tánccsoportok.- Amíg lehet, csináljuk - veszi vissza a szót Győri János. - Úgy érzem, sikerült felnevelni egy olyan nemzedéket, amely szeretettel fordul ősei élete, hagyományai, szokásai felé. Azt hiszem, hogy amit elterveztünk, azt el is végeztük, s ha már nem leszünk e világon, a túlvilágról fogjuk szemlélni a minden évben újra és újra itt táncoló színes gyermekforgatagot. Van-e ennél nagyobb boldogság? Csabai Ágnes Újszentgyörgy parányi település Tiszaszentimre és Tomaj- monostora ölelésében. Közigazgatásilag Szentimréhez tartozik, és ha hinni lehet a statisztikáknak, a falut háromszáz lélek lakja. Több helyen jókora porták ragadnak a kertes házakhoz, az udvarokban hátul széna- és szalmakazlak bizonyítják a jószágtartás mindennapjait. A gyerekek díszítik Vízi István nyeregtetős, kétszobás új házban lakik. Jobban mondva két éve készült az otthon. A feleségével két ifjú hölgyet nevelnek: így négy ember lakja a Mártírok úti házat. Vízi István ráadásul falugondnok.- Hogy ünnepel egy falugondnok?- Ugyanúgy, akár a többiek. Én szentimrei vagyok, a nejem idevalósi. A lányaink kinőttek abból a korból, amikor a Jézuska hozza a fát, ezért ők díszítik a fenyőt. Az ajándékok a fa alá kerülnek.- Mit kapnak a szeretet ünnepére?- Meglepetés nem lesz, mert mindenki tudja, mire van szüksége. Általában ruhaneműt, ruhaféléket veszünk egymásnak.-A program?- Anyósomékhoz átmegyünk, ők a szomszédaink. A sógorékat is megnézzük Szent- imrén, vagy ők jönnek hozzánk. Édesanyámat is elhozom, kimegyünk a temetőbe is apuhoz. Szegényt kilenc éve, Szilveszter napján temettük. A Tomajra vezető műút mellett lakik egy világutazó, özvegy Jung Istvánná, vagy ahogyan mindenki nevezi: Kun Bözsi néni. A hetvenet tapossa, harminc esztendeje özvegy, és három fiút nevelt fel. A legidősebbik a szomszédja, á középső Vecsé- sen, a legfiatalabb Szolnokon él. Nincs sok nyugdíja, 13 ezer körüli, ebből rakta félre az utakra valót. Igaz, korábban olcsóbbak voltak ezek a kiruccanások. Már járt kétszer Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában. Még Görögországba szeretne eljutni valamikor. Ez nyári program lesz, én azonban most a szeretet ünnepéről faggatom.- Kevés a nyugdíj, de hát mit csináljak, ennyi van. Hogy jusson is, maradjon is, hizlalok, már levágtunk egy 180 kilós hízót. Az ünnepre várom a gyerekeket, menyeket, unokákat haza. Töltött káposzta lesz, vagy harminc darab. Nem olyan éttermi forma, hanem öklömnyi. A töltött káposzta nem szereti a gázt, jobb neki a sparhelt. Fával fűtök alá. Süteményt háromfajtát készítek. Vacsora előtt, gyógyszer helyett házi pálinka dukál, saját termés, János fiam főzette. Sült hús is adódik a hízóból, mert arra jobban csúszik az otellóbor, mint a káposztára.- Figyelmesség?- Szerény, kis ajándékokat én is adok, én is kapok. A templom sem marad ki, sokszor az éjféli misére is elvisz János fiam Madarasra. Jaj, azt még tessék beírni, ha befér: ebédre gyöngyileves, rántott hús várja a városiakat. Mivel befért, beszúrtam. Lovász Gyula, aki mentős, feleségestül, három gyerekestül egy apró házban lakik, nem messze az óvodától. Nem sokáig, mert a négy éve épülő, mutatós otthon már tető alá került, és ha minden igaz, tavasz- szal költöznek. A férj dolgozik, Aranka, a feleség másfél éve munkanélküli. Ä legnagyobb fiú, Gyula ápoló, Zsuzsa a középső Karcagon középiskolás, Gábor a legkisebb éppen az ágyban hever egy konok mandulagyulladás következtében. A szenteste a családé- A szenteste a családé - mondja Aranka. - Meg az ajándékozásé - súgja Gábor.- Szóval az estére megszokott ételek lesznek. Töltött káposzta, hurka, kolbász, rengeteg sütemény.- A gyerekek segítenek?- Érdekes, a fiúk jobban, mint Zsuzsa. O is szívesen vállal sok mindent, csak éppen a lányos munkákat nem kedveli. Égyébként a háziasszony szülei örsiek. Rendelkeznek egy 24 éves Wartburggal, és ezért a kocsival őket is meglátogatják mind az öten. Reggel mennek, este jönnek haza, mert másnap Gyulának valószínű, hogy már dolgoznia kell. Azután Gyuszinak, a nagyfiúnak is van barátnője, aki kunhegyes. Őt szintén várják a szeretet ünnepére. Kevés a fiatal a háromszáz lélek között, és őket általában nem találtuk. Hiszen köznap lévén dolgoztak, vagy valamelyik környékbeli középiskolában tanultak. Azért Takács Éva személyében - aki tizennyolc éves - leltünk egyet. Éva bolti eladó.- Hárman vagyunk testvérek, a nővérem már férjhez ment. Anyu háztartásbeli, apu Egerben dolgozik, de az ünnepnapokon itthon lesz.- Hogyan telik a szenteste?- Az ötéves húgommal feldíszítjük a fát, és amikor a tesóm elalszik, a fa alá tesszük az ajándékot. Mert ő még azt hiszi, hogy a Jézuska hozza.- Te mit kapsz?- Music centert, régi vágyam. Azután István estéje következik, apu is István, őt is köszöntjük.- Udvarló, barát?- Van, több mint egy éve.Ő is ott szokott lenni ilyenkor nálunk^- 0 mit vesz neked?- Még nem tudom.- És te milyen ajándékkal leped meg?- Mikor jelenik meg a cikk?- Karácsony előtt.- Jaj, akkor ne írjuk, mert nem szeretném, ha az újságból tudná meg. A település hangulatos, kedves kisboltja Sípos Dánielné tulajdona. Már ki is díszítette az üzletet.- A dekoráció kevés, mert az a lényeg, mit kér a vevő. Süteményt, szaloncukrot, akciós üdítőt, amely olcsóbb. Lesz kocsonyahús, virsli, december 26-án a kocsmában karácsonyi bál, vacsorával. Este héttől zenével, az ünnepi menü birkapörkölt.- És Síposéknál, a családban?- A nagylányom szeptemberben ment férjhez, most ők is jönnek a párjával szentestére. Plusz a két kicsi, a párom, szóval leszünk az asztal körül. Az ajándék még titok, de az tény: töltött káposzta, birkapörkölt, kocsonya, sütemény - egy sem hiányzik. Szóval sok munkával jár ez az ünnep. Úgy tűnik, a kemencék régi fénye ismét fennen ragyog. Nem csoda, elég benne a szár, a gally, sok hulladék, és akárhogy nézzük, ezek adják a legolcsóbb energiát. így van ez Doma Istvánéknál is, ahol nagy becsben áll a sarokban az 1965-ben épített kemence.- Várjuk a négy gyerekünket Kunhegyesről, Karcagról, Nyírlugasról párjukkal, az unokákkal együtt.- Hol tüzelnek?- A kemencében, ott fő a töltött káposzta, az az igazi. Az asszony fűt, hat kéve ízíket, gallyat eszik az ártatlan. Lesz is olyan meleg, hogy éjszakára nem fogja az ember a dunnát.- Az ünnepi étel? Réte§, krumpli is- Töltött káposzta. Oldalas, kolbász, de nem hiányzik a hajában sült krumpli meg a sült tök sem. Jaj, el ne felejtsem a rétest, mert az is sül.- Mi lesz a fa alatt?- Valami akad. A nagyobb unokák forintot kapnak, ők tudják, mire kell. Nekem lábrava- lót vett az asszony, most ez hiányzott. Közben Dománé is betér néhány mondatra. Kiderül, ha minden igaz, tizenheten ülik körbe az asztalt. Ennyi embernek karácsony hetének az elején már készülni kell. De hát mit tehet az ember, ha apró faluban lakik, és felnőtt gyerekeit messzire, máshová vetette a sors? Készül, és várja őket. Mindig: év elejétől év végéig, de a szeretet ünnepeire különösen. Elvégre nincs ez másképp Újszentgyörgyön sem. D. Szabó Mikós Karcagi diákok Amiens-ben A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium hat diákja részt vett Amiens-ben egy nemzetközi kulturális szervezet által rendezett ifjúsági találkozón. A kétévente megrendezett találkozó idei témája a szabadidős foglalkozások szervezése volt. Erről tanácskoztak a 22 ország 27 iskolájából érkezett diákok, köztük a karcagiak is. Miután a karcagiaknak 1989 óta van együttműködési megállapodásuk egy Amiens melletti mezőgazdasági szakközépiskolával, évente járnak ki gyakorlatra, szakmai útra a kunságiak. Az egy hétből két napot most is a testvériskolában töltöttek, ahol az iskola életébe és a vendéglátó családok mindennapjaiba is betekintést kaptak. Benes Gréta (2. c) volt az egyetlen lány a csoportban. Neki nem volt ismeretlen a táj, hiszen nyáron már járt kint. Most is irigyelte azt a szabadságot, ami az ottani iskolában megvan, hiszen nincsenek olyan szigorú szabályok. A családdal, ahol lakott, felfedezte Amiens környékét. Jordán László (5. a) volt a csapat videósa is. Ő már harmadszor járt Franciaországban. A két évvel ezelőtti találkozó más volt; idén csoportokban tevékenykedtek, s a kultúráról, a szabadidőről számoltak be egymásnak. Megállapította, hogy a testvériskolának jobbak a lehetőségei, ám ott más egy tanítási nap is. Jobbágy Balázs (3. a) hétvégéjét Moriuilban töltötte egy családnál, ahol jól érezte magát. A kirándulásokon találkozott a többiekkel is, s ez jó volt. Az iskolában franciaórára látogattak be. A matek után a biogenetikai gyakorlat következett, ahol a genetikáról hallgattak előadást. Irodalomból a Candide-ot tanulták, ebből sok mindent megértettek. Miután már nyáron is járt ott, akkor a rákot, most a kagylót kóstolta meg kuriózumként. Orsi Sándor {?>. a) egy átlagos családnál lakott, ahol saláta- és sajtkülönlegességeket kóstolt meg. A konferencián, a szakműhelyekben aktívan bekapcsolódott a munkába. Tetszettek neki a vizuális játékok, amelyeket közösen oldottak meg a csoporttal. Járt a híres katedrálisban, és a művelődési központ kiállításait is megnézte. Végül megállapította: kevés a tudása, így rá fog hajtani a francia nyelv tanulására, hogy legközelebb még jobban tudjon társalogni. Kóródi Istvánnak (3. a) az ételkülönlegességek közül a ka- lamár ízlett. A testvériskola sportlehetőségeit szívesen látná saját iskolájában is, hiszen ő kerékpározni szeretne, ha volna rá lehetősége. A tengerparti kirándulás s az éjszakai élet is tetszett neki, hiszen a vendéglátó diákok azt is megmutatták. Tóth Károly (2. c) egy átlagon felüli családnál lakott, ahol nem szűkölködtek a javakban, ám mégis takarékosan éltek. Rideg volt számára a csupasz kőház. Furcsa volt, hogy ott év közben nincs feleltetés, dolgozatírás, csak a vizsgákon kell bizonyítani. A diákok hazatérve mégis azt állapították meg: jobb a mi iskolai oktatási rendszerünk.- de Négy évtized után Habilitációs és magántanári okleveleket adtak át A Budapesti Műszaki Egyetemen Négy évtized után tegnap először adtak át ismét habilitációs és magántanári okleveleket a Budapesti Műszaki Egyetemen. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény ugyanis visszaállította a ha- bilitáció fogalmát, és az odaítélés jogát az egyetemek hatáskörébe utalta. A habilitáció az oktatói és az előadói képesség egyetemi megítélése, ez az eljárás 1871 óta volt honos Magyar- országon. Az egyetem habilitációval ismeri el az oktatói és előadói képességét azoknak, akik tartós tudományos tevékenységet folytatnak, tananyagformáló és ismeretátadó készséggel rendelkeznek, részt vesznek a hazai és a nemzetközi tudományos közéletben. A habilitáció célja, hogy az egyetemi tanárok ne csak kiváló tudósok, de jó pedagógusok is legyenek. Az egyetemi tanári állás elnyerésének a jövőben szükséges, de nem elégséges feltétele a habilitáció. Bíró Péter, a BME rektora 30 habilitációs és három magántanári oklevelet adott át az egyetemi tanács nyilvános ülésén. A habilitáltak között van Reviczky László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is. (MTI)