Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-16 / 296. szám

1994. december 16., péntek Hazai Tükör 3. oldal A fösvény bemutatója Moliére A fösvény című komé­diáját mutatja be a Katona Jó­zsef Színház szombaton, Bog­nár Róbert fordításában. Har- pagon szerepét Haumann Péter alakítja. A darabban fellép még Tímár Andor, Csákányi Észter, Takátsy Péter, Huszárik Kata, Újlaki Dénes, Máthé Erzsi, Ga­ray József, Lukáts Andor, Hol- lósi Frigyes, Czakó Klára, Schramek Géza, Molnár László és Kun Vilmos. A díszletterveket Khell Csörsz vendégművészként ké­szítette, a jelmezek Szakácsi Györgyi munkái. Az előadást Zsámbéki Gábor állította szín­padra. Moliére A fösvény című művét elsőként Simái Kristóf ültette át magyar nyelvre 1792- ben. Kelemen László társulata egy évvel később már műsorára is tűzte a darabot. (MTI) Kép-nap-tár címmel nyílt kiállítás tegnap Szolnokon a Mól Rt. galériájában. Az itt be­mutatott képeket láthatjuk viszont az rt. kutatási-termelési ágazatának 1995. évi reproduk­ciós naptárában. Dr. Szalóki István vezérigazgató-helyettes bevezető szavai után dr. Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg a rendkívül színvonalas kiállítást, melyet január 5-ig lehet megtekinteni. fotó: korényi A tejtermelők nem repesnek az örömtől Felvásárlási ár jövőre A termelők biztonságát növe­lendő az állam évente meghir­deti, hogy egy-egy termékből mennyit és milyen áron haj­landó felvásárolni, ezzel pró­bálja megvédeni a piacot mind a túltermeléstől, mind az áruhi­ánytól. A tej esetében ez a mennyi­ségi kvóta jövőre 1.8 milliárd liter lesz. A Földművelésügyi Minisz­térium Agrárrendtartási Hivata­lától azt is megtudtuk, hogy 1995-től egy liter extra minő­ségű tejért huszonhat forintot, az első osztályúért huszonhá­rom forintot fizet majd az állam a termelőnek. A szakember sze­rint ez a mennyiség még a tej­hiányos téli hónapokban is ki tudja elégíteni a hazai igénye­ket, sőt lehetőséget kínál a fo­gyasztás növekedésére is. Másként vélekednek a Tej Terméktanács szakemberei. Ők ugyanis szívesebben vették volna a kétmilliárd literre szóló kvótát, az extra tej huszon­nyolc, az elsőosztályű tej hu­szonhat forintos literenkénti ga­rantált árát. Ám - a szaktárca szerint - a rendelkezésre álló pénzügyi keretek erre nem ad­tak módot. A tehéntartók nem repesnek az örömtől, noha jóllehet jövőre a garantált árak árnyékában kedvezőbb feltételek között gazdálkodhatnak, mégis elége­detlenek, mert a tej felvásárlási árának növekedése az elmúlt években jelentősen elmaradt a termelési költségek növekedé­sétől. Ezen próbálnak némi­képp enyhíteni azzal, hogy jö­vőre az állam 1.50, illetve 1 fo­rint támogatást ad annak a fel­vásárlónak, aki az extra tej lite­rét harminc, az első osztályúét huszonnyolc forintért veszi meg a termelőtől. Ä földművelésügyi tárca ez­zel az intézkedéssel a feldolgo­zókat és a felvásárlókat reáli­sabb felvásárlási árak kialakítá­sára próbálja serkenteni, a ter­melőket pedig a minőség javí­tására ösztönözni. Ferenczy Europress Sok gyakorlati ismeretet tartalmaz Népfőiskolái „kézikönyv” „Önkormányzat és népfőis­kola” címmel 1992 tavaszán tanácskozássorozatot bonyolí­tottak le az ország több városá­ban, így Szolnokon is. Annak megállapítása volt a cél, hogy miben segíthetnek az önkor­mányzatok a népfőiskoláknak, s ez utóbbiak hogyan kapcso­lódhatnak az önkormányzatok­hoz. Az együttműködés szük­ségességét indokolja - most az új helyhatósági választásokat követően is - hogy mindkét fél érdeke és feladata a lakosság minél teljesebb szolgálata. Az akkori előadások anya­gából jelentetett meg a közel­múltban egy 126 oldalas köny­vecskét a Magyar Népfőiskolái Társaság. Érdekessége és ér­téke a kiadványnak az is, hogy véleménycsokrot tartalmaz a népfőiskolák lényegéről, kö­zönségéről, finanszírozásukról, módszertani ötleteket ad szer­vezésükhöz. Ezen túlmenően dokumen­tumokat tesz közzé a ’80-as években újjászerveződő népfő­iskolái mozgalom utóbbi né­hány évének történetéből. A kötet segíthet feloszlatni a még meglévő bizonytalansági momentumokat. Gyakorlati ismereteket tartalmaz. Ajánl­ható az önkormányzati tiszt­ségviselőknek, polgármeste­reknek, népfőiskola-szerve­zőknek, tanároknak, közműve­lődési szakembereknek. Meg­rendelhető: Magyar Népfőisko­lái Társaság, 1011 Budapest, Corvin tér 8. - scsj ­Rehabilitációs lehetőséget teremtenek Szanatórium épül rákbetegeknek Magyarországon évről évre nő a rákbetegek száma, szervezett rehabilitációs lehetőség azon­ban gyakorlatilag nincs szá­mukra. Ezért onkológiai rehabilitá­ciós rendelő és szanatórium lét­rehozását tervezi „A rák ellen, az emberért, a holnapért” Tár­sadalmi Alapítvány. Mindezt Eckhardt Sándor szakmai elnök mondta el az alapítvány tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján. Elhangzott az is: annak érdeké­ben, hogy a rehabilitációs köz­pont már jövőre létrejöjjön, is­mét gyűjtést rendeznek. (MTI) Látlelet Civil politizálás? Sokféle ok játszik abban közre, hogy az önkormányzati válasz­tásokat mennyire tartjuk eredményesnek. Akár attól is függet­lenül, hogy az alig több mint 40 százalékos részvétel csak némi nagyvonalúsággal fogható fel sikerként. S az sem egyértelmű, hogy valaminek a védelmében mentek el az állampolgárok sza­vazni vagy belső meggyőződésből. Mindenesetre új erőviszo­nyok alakultak ki az önkormányzatokban, s a legnagyobb kor­mányzópárt csaknem azonos mértékben megismételte májusi választási eredményét. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a függetlenként indult polgármesterek és önkormányzati képviselők létszáma meghaladja a 19 ezret, mindebből a ko­rábbi kettős hatalmi rendszer gyökeres átalakulására következ­tethetünk. Mert csak látszólag tűnhet úgy, hogy a választópol­gárok kiábrándultak a politikából, éppenséggel a kormány újabb biztatást kapott programja folytatásához. A választáso­kon indult civil szervezetek - többek között - ezért sem kaptak kellő támogatást. Akár a nagycsaládosok egyesületéről, akár a véletlenszerűen koalíciót alkotó kulturális szervezetekről van szó. Valójában nemcsak azért bizonyultak erőtlennek, mert nem volt kellően hatékony propagandájuk, hanem vélhetően azért is, mert a civil politizálás tere végzetesen beszűkült. Már nem a „szabadság kis köreinek” fenntartása a fontos, hanem a jogál­lamiság intézményrendszerének a működése. így az önkor­mányzatoké, amelyeknek a képviselői többnyire a személyes rokonszenv és megbecsültség alapján őrizhették meg újabb négy évre pozícióikat. Ebből a szempontból a párttámogatás sem volt annyira döntő, mint amennyire kezdetben fontosnak látszott. Egy-két kivételtől eltekintve, a még oly visszafogott politikai kampány sem hozott sikert. Nem is hozhatott, hiszen a szakmai hozzáértés szintje az elmúlt időszakban eléggé egyér­telművé vált. Akikhez érdemes volt ragaszkodni, azok megkap­ták a bizalmat, akikhez nem, azok most egy időre eltűnnek. Vagy talán végképp. Ám mindez a demokrácia velejárója. Ki- nek-kinek a maga módján kell rádöbbennie saját alkalmatlan­ságára, s kivált arra az igazságra, hogy a jól hangzó ígéretek fe­dezet nélkül semmit sem érnek. Végtére is a civil öntudatnak kellene megerősödnie ahhoz, hogy valamely társadalmi csoport vagy réteg érdekképviselete ne csupán pártokhoz, politikai szervezetekhez kötődjön. Az önkormányzati választások két­ségtelenül ezt a felismerést is megerősítették. Bizonyára ezért sem szánnivalóak a civil politizálás jelenlegi vesztesei. Kerékgyártó T. István / Schubert Eva a Záróra-Sztárórában a Down-kóros gyermekek életéről Nem beszélni kell, hanem cselekedni A Záróra-Sztáróra című éjjeli rádióműsor (Petőfi adó) ven­dége kedden Schubert Éva volt. A műsorban a művésznő arra volt kíváncsi, milyen élete van ma Magyarországon a Down-kóros gyerekeknek. Schubert Éva műsorában két, Down-kóros gyereket nevelő szülőt kérdezett a témáról: dr Gruiz Katalin budapesti és Hofgárt Györgyné szolnoki szülőt. Vajon miért foglalkoztat ez a probléma egy híres művésznőt? Erről kérdeztem Schubert Évát a rádióadás után.- Azért választottam ezt a té­mát, mert nagyon régóta érde­kel, hiszen az öcsém Down-kó­ros volt. Érdekelt, hogy hogyan élnek ma ezek a gyerekek, és érdekelt az anyák élete is. Amikor megszületett az öcsikém, mi egy nagyon egész­séges család voltunk. Édes­anyám szép volt, bálkirálynő, táncverseny győztese, min­denki csak Napsugárnak hívta. Az öcsém születésétől kezdve édesanyám nem mozdult el mellőle, sehová nem ment nél­küle. Én soha életemben nem ne­vettem annyit, mint velük. Em­lékszem, édesanyám, az öcsém és én ültünk egy nagy dívá­nyon, ittuk a teát. Nehéz napok voltak, mégis: soha életemben nem éreztem magam olyan boldognak, mint akkor, mert együtt voltunk. Akkoriban ezt a betegséget nem nagyon ismerték. Nem tudtak vele mit kezdeni. Gyógyszereket szedettek az öcsémmel, évekig lumbálták, szegényke örökké rettegett a fehér köpenytől. A szüleim természetesen mindenhová el­vitték, hátha segíteni tudnak rajta. A rokonságból utánanéztek, hogy nincs-e valamiféle intézet, amely könnyítene édesanyám életén, de sírva jöttek onnan haza, mert azt látták, hogy az ilyen gyerekek cukrosládákon fekszenek, szalmán. Aztán egy­szer két hétre kórházba került az öcsém, de nagyon megvi­selte. Skorbutot kapott, meg volt félemlítve, mert a kórházban hiányzott neki az a szeretet, az a gyöngédség, amit otthon megkapott. Otthon ő volt a központ. Én egész életemben úgy tanultam, hogy ő a hátam mögött ült. Amikor megtudtam, hogy ma már vannak intézmények, klubok, egyesületek, amelyek segítik a hozzátartozókat, me­legség töltött el. Hiszen manapság annyit fe­csegnek a tévében, a rádióban a szeretetről, de nem beszélni kell, hanem cselekedni a szere­tet szellemében.- Mi volt a célja ezzel a rá­dióműsorral?- Szerettem volna elérni, hogy a Down-kóros gyerekeket nevelő szülők ne essenek két­ségbe, hanem inkább fogjanak össze. És azok, akik nagyon egész­ségesek, azok képzeljék bele magukat ebbe a helyzetbe, mert senki se tudja az órát, hogy vele mikor történik hasonló dolog.- A műsorban választ kapott a kérdéseire?- Nem is kérdés volt ez a ré­szemről, egyszerűen csak fel szerettem volna hívni a többiek figyelmét arra, hogy készítsék fel a gyerekeket erre a problé­mára, mert mindenkivel meg­történhet egy ilyen véletlen, és azt kellő természetességgel fo­gadják, és ne vegyék a sorstól valamilyen tragikus csapásnak vagy kitolásnak, hanem egész egyszerűen fogadják el, és igyekezzenek a lehető legem­berségesebben bánni velük és segíteni őket, amennyire csak lehet. Főleg azoknak a szülőknek a figyelmét akartam felhívni, akik a világtól elzárkózva él­nek, mint édesanyám tette, és nem tudják, hogy elmehetnének például két hétre pihenni az egészséges gyerekeikkel külön, mert van intézmény, ahol nyu­godtan otthagyhatják a fogya­tékos gyereküket. Nagyon fon­tos, hogy ezek a szülők ne érez­zék magukat rabnak. Motivált az is, hogy gyerek­korom óta bennem volt egy szorongató érzés, hogy az én anyukámnak ez volt az élete, és hogy legalább másoknak az éle­tét meg tudjam könnyíteni. Sze­rettem volna felhívni a szpon­zorok figyelmét is erre a prob­lémára.- Most eltűnt ez a szoron­gás? Sokkal felszabadultabb- nak látszik, mint a műsor előtt volt.- Igen. Örülök, hogy beszél­hettem erről a problémáról. Mikor gimnazista voltam, ti­zenhatan voltunk barátnők, és zsúrokat tartottunk. Nálunk soha nem volt, mert azt mondta édesanyám, hogy ne érezzék rosszul magukat a barátaid az öcséd miatt. Ez mindig szorongást oko­zott bennem, és úgy tudtam kompenzálni, hogy az érettségi találkozónkat az én lakásomon tartottuk.- A továbbiban is kíván a fogytékosokkal foglalkozni?- Ha segíteni tudok, akkor természetesen. Paulina Éva Jól értesültek- Nekem elhihetik, biztos for­rásból tudom, hogy sokkal több áldozata volt a vasúti ka­tasztrófának, mint amennyit bevallanak. Naná, nem akar­nak háromnapos nemzeti gyászt. Mert azt is biztos for­rásból tudom, hogy akkor ugye el kellene rendelni, és akkor befellegzett a vezetőknek meg az ünnepnek. Azt már a vállal­kozók sem engednék, hogy így ünnep táján ne legyen vásár­lási kedv, meg hát a kocsmáro- sok is tiltakoznának ellene. Nekem elhihetik, mert én az­tán igazán biztos forrásból tu­dom ... és így tovább. Történt mindez a minap, a női fodrásznál. Szeretek fod­rászhoz járni, hiszen hol hal­lani a legbiztosabb szépségta­nácsot és a legjobb pacalrecep­tet, ha nem ott? Mi több, a má­sodik emelet kettő viselt dol­gait is részletesen elém tárják, az más kérdés, hogy érdekel vagy sem. Mindig vannak jól értesül­tek, akik a legbiztosabb hely­ről tudják. Tulajdonképpen szánom őket. Akkor, arra az egy óra hosszára ők nagyon fontosnak érezhetik magukat, s akinek ilyen zagyvaság árán is kell ez a múló dicsőség, az na­gyon magányos lehet a hét­köznapokban. Ebben a beszélgetésben iga­zából csak az zavart, hogy ezt a szomorú eseményt használta fel valaki arra, hogy az üzlet közepe legyen. Mert az embe­reket foglalkoztatja az ese­mény, ez természetes, van is­merősöm, aki elmondta, hogy ő karácsony szentestéjén az ál­tala ismeretlenekért is gyertyát fog gyújtani. Van olyan ismerősöm, aki napokig sírva hallgatta a rádiót vagy könnybe lábadt szemmel olvasta az újságot. Ez az együttérzés visszaadta az em­berekbe vetett hitemet is, lám, mégsem vagyunk annyira el­idegenedve egymástól, mégis­csak meghat bennünket mások szenvedése. Azt gondolom, hogy ez az együttérző magatartás nem is zavart senkit. Annál jobban a „jól értesültek”, akik tudni vél­ték, hogy hazudik a sajtó, ha­zudik a tévé, és különben is mindenki hazudik. Természe­tesen ők és a hírforrásaik az egyetlen letéteményesei az igazságnak. Úgy emlékszem, nem is olyan régen ezt az egyedüli le­téteményeséi című adut már kijátszották néhányan, és ha jól tudom, el is bukták vele a partit. Már csak azt kívánhatom magamnak, hogy visszjöjjenek a békebeli idők, amikor a fod­rásznál a nők újra a divatról, a gyerekekről, a férjek viselt dolgairól és egyéb ártalmatlan csacskaságokról beszélgetnek. Azt gondolom, hogy közös dolgaink rendeződését fogja mutatni, ha ráérünk újra befő­zési tanácsokat adni egy-egy divatos hullám elkészítése kö­zött. Alatt. Mindegy. Csabai Ágnes / Lakások AB-védelme Az ország csaknem 4 milliós lakásállományának mintegy 70 százaléka áll biztosítási véde­lem alatt, s az ÁB-Aegon Álta­lános Biztosító Rt. 1 millió 700 ezret megközelítő szerződésál­lományával a lakásbiztosítási piac 60 százalékát mondhatja magáénak - jelentették be a cég tegnapi sajtótájékoztatóján. A továbbiakban elmondták, hogy a lakásbiztosításokból az ez évi díjbevétel becslések sze­rint megközelíti a 6 milliárd fo­rintot, s ennek körülbelül 50 százalékára tehető a kárkifize­tések összege. A legtöbb kárt üvegtörésre, ezt követően vízkárokra jelen­tették be, a betörések a lista harmadik helyén állnak. Ösz­szegszerűségében azonban for­dított a sorrend, betörésre, rab­lásra fizették ki a legtöbb kárté­rítést, ezt követik a csőtörések, s végezetül az üvegkárok. Szóltak arról is, hogy jövőre az épületekre kötött biztosítá­sok díja 12,9, az ingóságokért 22,5 százalékkal növekszik. Er­ről a biztosítottak már megkap­ták a tájékoztatást. A tájékoztatón bejelentették: 1995. március első napjaiban kisorsolnak egy lakást a Csa­ládi Otthon Biztosítással ren­delkező ügyfelek között. Há­romezer további ügyfél pedig - szintén sorsolás útján - ingye­nesen kapja jövőre a lakásbiz­tosítást. (MTI) ./

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom