Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-15 / 295. szám
1994. december 15., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal A fészek melege - Családportrék Időt kell szánni egymásra Elképzelem egy estéjüket. A két nagylány talán arról mesél, mi történt az iskolában, hamarosan az asztalra kerül a vacsora, az apuka segít a konyhában, csörög a telefon, Zsófi felfedezőútra indul a lakásban, egy fészekalja gyönyörű oroszkék cica kerge- tőzik körülötte, az egyik nagylány gitárt penget, a kicsi belecsap a húrokba ... Leülnek az asztal köré, a mennyezetről kerékpár csüng alá. Ez pedig most egy „nyugodt” délelőtt Fejeséknél. Az anyuka, Fejesné dr. Kiss Zsuzsanna gyeden van, kislánya, Zsó- fia-Katinka 11 hónapos, hamarosan saját lábán fog jámi-kelni. Addig is, amíg mi beszélgetünk, 10 éves nővére, Veronika vezetgeti erre-arra, aki most azért nincs suliban - a Fiumeiben nélkülözi őt az ötö-. dik osztály -, mert betegszabadsága utolsó napjait tölti itthon. Az apuka, Fejes Ottó magától értetődő módon melegíti a tejet a kicsinek, sőt, meg is itatja vele, aztán ő fogadja a védőnőt, ezenkívül a macskákra is jut ideje. Tizenöt éves, gimnazista nagylányuk, Zsuzsanna ezen a dél- előttön a Verseghy padjait koptatja. A szülők ötévi ismeretség után házasodtak össze. Zsuzsanna még a szegedi egyetemre járt, amikor első lányuk megszületett. Ez idő tájt heti három napot töltött az egyetemen, aztán utazott is haza a családjához. A kis Zsuzsára addig férje és édesanyja vigyázott. A körülmények úgy hozták, hogy Zsuzsi 9, később Veronika 10 hónapos korában bölcsődébe került. Zsófival talán kétéves koráig marad itthon az anyuka, de azt mondja, az a maximum. Mert végül is nagyon jó neki itthon a babával, de nem tartja „rossz anyának” azokat sem, akiknek gyerekei bölcsődések. A napok mostanság igencsak a kis Zsófi körül telnek. - Elég hagyományosan nevelem - meséli Zsuzsa —, főzök neki, elvégzem a házimunkát, levegő- zünk, két és fél órát is sétálgatok vele. Ez eléggé megterhelő, itt, a panelházak között, mert ugyan megismerjük egymást az itteni anyukákkal, de ezalatt otthon meg semmit sem tudunk csinálni. Ezért gyakran érzi úgy az ember este, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok. Azért mire jönnek az iskolából a nagylányok, várom őket, a férjemmel együtt, ha ő nem délutános. A gyereknevelésben ugyanis neki is nagyon nagy szerepe van, ez egyedül nem megy. Ottó három műszakban dolgozik a vegyiművekben. A gépipariban érettségizett, azután technikusi minősítőt végzett. Tizennyolc éves kora óta ez az első munkahelye. Az időbeosztása nem túl kellemes, az viszont előny, ha itthon van. Amikor én is dolgoztam (tehát a gyed előtt) és nem építkeztünk (tehát nem volt „hadiállapot”), addig is nagy részt vállalt át, ő vitte-hozta a gyerekeket. Egyedül ezt meg sem tudnám oldani. Szóval, hazajönnek a lányok, ilyenkor megbeszéljük, mi történt az iskolában. Zsuzsa már önállóan tanul, Veronikát esetleg ki kell kérdezni. Ő gitározni tanul 3 éve, ezt Zsuzsa is elkezdte, meg még sportolni is jár, tehát van úgy, hogy este sincsenek idehaza. De én mindig itt vagyok, és fogadom azt, aki megtér valamilyen programról. A gyerekek közt viszonylag nagy korkülönbségek vannak. A két nagy kezd összenőni, az egyik a kamaszkor végén, a másik az elején van. Ennek kapcsán vannak közös programjaik, de több a súrlódás is. Elég jól tanulnak, ezzel meg is vagyunk elégedve. A lakás pedig - bármennyire is háromszobás - kicsinek bizonyul, éppen ezért most építünk egy nagyobbat magunknak, itt a Kaán Károly úti lakótelepen. Ez nagy anyagi terhet ró a családra, kölcsönt kellett felvennünk. Én az adóhivatalban dolgozom hat éve, jogtanácsos vagyok. Szerintem egy nőnek nagyon nehéz megfelelni azoknak az elvárásoknak, hogy a gyerekeit is megfelelően tudja nevelni, s amellett még dolgozzon is. És ez teljesen független attól, kinek milyen az iskolai végzettsége, mert a munkahely után itthon várják a feladatok. Nem értek egyet azokkal sem, akik azt mondják, hogy nem mennyiségileg fontos az együtt töltött idő, ha az minőségi, azaz tartalmas. Ez szerintem nem elég. Mindennap oda kell figyelni a gyerekre. Korosztályának megfelelően, mindig le kell követni, hol volt, mit csinált, mit evett, mit tanult. Amikor iskolába kerülnek, akkor nagyobb időt kell rájuk szakítani, nemcsak a tanulással, hanem a barátaival, problémáival is foglalkozni kell. Ellentétben sok véleménnyel, erre időt kell áldozni. Hogy merre- felé terelgetjük őket? Nem vagyok benne biztos, hogy a szülő tudja orientálni a gyerekét. Amihez tehetségük van, azt meg kell próbálni kibontakoztatni, s amire lehetőségük van, azt kipróbálhatják. Kikapcsolódás? Színházbérletünk van, a gyerekeknek is. A lányok turisztikai szakkörbe járnak az iskolában, hétvégeken igazi „bakancsos” kirándulásokat tesznek az országban. A férjem sportol. Triatlonozik, tagja a Triatlon SE-nek. Bár ez az idén picikét abbamaradt, nem járt edzeni az építkezés miatt. Ez igazi család- és emberpróbáló munka. Döntően a férjem végzi az anyagbeszerzést, a szervezést. Jelentős gondjaink vannak például a határidőcsúszások miatt. Úgy néz ki, jövő év szeptembere körül költözhetünk. Egy barátnőm építkezéssel töltött 4 év után levonta a végző konklúziót: tulajdonképpen az embereknek jurtában kellene élniük. * * * Elképzelem, hogy amikor az építkezés lázában akad egy-egy csöndes perc, és kinéznek a Széchenyi-lakótelepi lakás ablakán az épülő házak felé, látnak már valamit saját leendő otthonukból is.'- em Találja ki! Úgy látszik, a karácsonyi készülődés ellenére játékos kedvűek kedves olvasóink - ezt bizonyítja a szerkesztőségünkbe beérkezett több mint negyven, helyes megfejtés az előző heti Találja ki! játékunkra. A múlt heti Szolnoki Extrában a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat székházát, vagyis a megyeházát láthatták. Nagyon sok megfejtőnk nemcsak az épület nevét, de még tervezőjét, építésének idejét is megírta. Nekik ezúton is szeretném megköszönni, hogy ilyen érdeklődéssel vetették bele magukat a játékba. Következzen a három szerencsés nyertes, akik Kardos Tamás fotóművész által felajánlott asztali naptárakat nyertek: Szöllősi Mátyásné (Jánoshida), Papp Jánosné (Szolnok) és Dobosné Mádl Veronika (Szolnok). A nyerteseknek gratulálunk, s kérjük, fáradjanak be szerkesztőségünkbe nyereményükért, illetve amennyiben já- noshidai nyertesünk postán kémé a naptárat, kérjük, jelezze szerkesztőségünknek (akár levélben, akár telefonon). Remélem, legújabb feladványunkhoz is ilyen nagy kedvvel kezdenek. A beküldési határidő: december 20. Címünk: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1. S ne felejtsék el a borítékra ráírni: Találja ki! Amatőr rádiósok - támogatás nélkül A szolnoki Rádió Amatőr Klub az 1930-as években jött létre, másodikként az országban. A ’90-es évek elejéig az MHSZ keretén belül működött, amikor is Tisza Rádió Klub néven alakult újjá. Az ötvenfős tagság különböző korú és foglalkozású emberekből áll. A rádiózást kedvtelésből űzi mindenki. Technikai felszerelésük még az MHSZ-klub öröksége. Újakra cserélni azokat szinte lehetetlen. Egy profi berendezés ára 150 ezertől akár 1 millió forintig terjed. A klubnak két komoly, bár fiatalnak aligha mondható berendezése van, amivel bármikor képesek összeköttetést teremteni a tengerentúllal, Ausztráliával, Japánnal vagy a föld legtávolabbi zugával. A beszélgetések nem fóniá- ban, hanem morzejelek segítségével történnek. Itt nincs nyelvi kötöttség, ugyanakkor írott és íratlan törvények szabályozzák a rádiózást. Ha létrejön az ösz- szeköttetés, általában a bemutatkozáson, a lakóhely ismertetésén túl, időjárásról, technikai eszközökről, és sokszor a családról szól a társalgás. Béresi József, az amatőr klub tagja meséli, hogy van, amikor konkrét hívójelet keresnek, máskor általános hívást bocsátanak az éterbe, amire véleten- szerű a jelentkezés. Most indítottak tanolyamot is, három évig nem lehetett vizsgázni, nem volt követelményrendszer sem. Most már szigorú szabályrendszer és nemzetközileg elfogadott tematika alapján oktatnak. A klub tagjai nemzetközi és hazai versenyeken is részt vesznek, aminek komoly tétje van, a diploma. Mert mindenkor az összeköttetések távolsága és száma alapján rangsorolják az amatőröket. Sokáig halódó volt a klubélet, most már élénkülni látszik. Annak ellenére, hogy komoly anyagi gondokkal küszködnek. A helyiségeket megkapták ingyen, de az üzemeltetési költséget fizetni kell, amit a beszedett tagdíjból szinte lehetetlen. Próbálnak szponzorokat szerezni, amiből a klub működését finanszírozni lehet. Ha végképp nem tudják fizetni a díjakat ... nem tudni mi lesz. Mindenesetre reménykednek, kitenni talán mégsem fogják őket. Támogatást egyelőre sehonnan nem kapnak. De lelkesen dolgoznak. Élmondták, szeretnék fellendíteni a klubéletet, megismertetni magukat a várossal. Ha minden összejön, a jövő nyáron is lesz rádió amatőr találkozó. Aztán gyakorlati bemutatót kapok a rádiózás rejtelmeiből. Ubul, Elemér ... és társai, keresztnevek röpködnek az éter hullámain. Egy hárombetűs kóddal akár egy egész mondatot is el lehet mondani. És közben folytatódik a keresés, az összeköttetés, ki tudja, talán éppen egy ismeretlen ázsiai rokonunkkal. -tbgJövőre negyed évszázados a KIT Több szakma - több ember Beszélgetés Pafféri Zoltán képviselet-vezetővel A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző elődje 1970-ben alakult meg az akkori Belkereskedelmi Minisztérium oktatási háttérintézményeként. Mint az egyik legnagyobb magyar képzési intézmény főleg a kereskedelemben, a vendéglátásban és az idegenforgalomban kínál képzési lehetőséget a szakmunkásképzéstől kezdve a nyelvoktatáson keresztül a szemináriumokig, konferenciákig, menedzserképző kurzusokig, külföldi szakmai tanulmányutakig. A KIT több mint 20 irodát tart fenn az országban; képzési lehetőségeit évente 8-10 ezren veszik igénybe. Pafféri Zoltánnal - aki egyébként népművelő-könyvtárosként végezte el a főiskolát -, a szolnoki ki- rendeltség vezetőjével a tervekről s a sikerekről beszélgettem a Baross utca 20. szám alatt található irodában.- A KIT jövőre ünnepli negyed- százados fennálását. Terveznek-e valamilyen „különlegeset” ebből az alkalomból?- A KIT oktatási központja Budapesten működik, itt valósítják meg az úgynevezett felsőkereskedelmi alapítványi iskolát, ahol pénzügyi, illetve kereskedelmi szakon képeznek technikusokat. Ez a cég legújabb „hajtása”, s bár egyelőre csak a fővárosban folyik ilyen képzés, de remélhetőleg jövő ősztől kihelyezett osztályok indítására is lesz lehetőség. Nagyon szeretném, ha Szolnokon is lenne ilyen.- Mely képzési formákra van a legnagyobb igény?- Középfokú képzést szervezünk a legtöbbet, hiszen erre van igény, míg felsőfokú képzésre sokkal kisebb. Nagy az érdeklődés a szakmunkásképzés iránt: itt az ABC-eladói képzés a legnépszerűbb. Miután a KIT az igényekhez igazodva indítja tanfolyamait, így az elmúlt időszakokban indított tanfolyamok is jól tükrözik az érdeklődést. Itt, Szolnokon az elmúlt négy hónap során két vendéglátó-üzletvezetői, két pénztárgép-kezelői és egy - jelenleg is folyó - kereskedő-boltvezető tanfolyamot szerveztünk. A pénztárgép-kezelői tanfolyamról egyébként érdemes elmondani, hogy az idén utoljára lehetett ezen a szakterületen belül szakképesítést szerezni, hiszen az Országos Képzési Jegyzékben már nem szerepel szakmaként a péztárgépkezelés mint államilag garantált képzési terület.- Beszélgetésünk egyik legfontosabb apropója a 25. születésnap mellett egy bizonyos pályázat elnyerése volt. . .- Októberben fogadta el az Ipari és Kereskedelmi Minisz- tárium a pályázatunkat, mely szerint szakmai, pedagógiai és módszertani központi feladatok ellátására jogosult a cégünk. A pályázat egyik része a vizsgaközponti „cím” elnyeréséről is szólt, de ezek a kérdések még nem tisztázódtak, hiszen a kultusz-, az IKM, a Pénzügy- és Munkaügyi Minisztérium egyeztetésén múlik a dolog.- Mivel lett több a KIT a szakmai, pedagógiai, módszertani központ elnevezéstől? Szakmai, pedagógiai, módszertani központ lettünk - mondja Pafféri Zoltán- Képzéssel mindenki foglalkozhat, de hogy ezt milyen módon teszi - ebben nem mindenkinek biztosít szabad kezet a törvény. Konkrétan pedig annyit jelent ez a cím, hogy amely szakmák képzésével foglalkozik a cég, ezek szakmai és vizsgakövetelményeit tőlünk kell kérniük a szintén képzéssel foglalkozó más cégeknek is. Ezenkívül foglalkozunk jegyzetek, tankönyvek forgalmazásával is.- Milyen „újdonságokkal” várják a hallgatókat a következő évben?- Négy izgalmas és ritka tanfolyamunk is lesz: drogériakereskedő, becsüs (ékszer, műtárgy) és idegenforgalmi ügyintéző szakmákban középfokú, kereskedelmi menedzser szakmában pedig felsőfokú tanfolyamokat indítunk. Szintén jövőre tervezünk egy úgynevezett „öszvér” megoldást is, amikor a tanfolyam szervezésekor ötvözzük a hagyományos és a távoktatást. Ezzel könnyebbé, gyorsabbá és természetesen olcsóbbá szeretnénk tenni a képzéseket. Szintén újdonságot jelentenek majd a mestervizsgák, illetve a mestervizsgákra történő felkészítések. Itt a hús- és hentesáru-eladó mesterek képzése lesz az első a sorban. A mesternek nagyobb szakmai ismerettel, illetve minőségibb gyakorlati tudással kell rendelkeznie. Egy hús- és hentesáruboltot - a tervek szerint - csak mester- vizsgával lehet majd a későbbiekben nyitni és üzemeltetni.- Az országos képzések egyik legnagyobb hibája, hogy túlságosan Budapest-centrikusak. Ennél a kirendeltségnél nem áll fenn a veszély, hogy csak Szolnokra koncentrálódik a képzés?- Szeretnénk a vidék felé fordulni. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a technikai feltételek adottak, akkor vidéken is tartunk tanfolyamokat - ahogyan például Törökszentmiklóson és Abádszalókon is tartottunk. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot néhány középiskolával is, elsősorban „hagyományos” gimnáziumokkal. Éppen azért, mert szakma nélkül, „egyszerű” érettségivel nagyon nehéz elhelyezkedni. Szeretnénk, ha ezekben az iskolákban a 3. vagy 4. évben fakultációkat indíthatnánk egy vagy két szakmában. Ha a diák nem tud tovább tanulni, akkor lesz egy szakma a kezében, ha pedig tovább tanul, akkor lesz még egy szakmája. Én azt gondolom, hogy több szakma - több embert jelent. Cs. Csáti Réka (Fotó: Korényi) Étel- és cukrásztermék-ismeretet oktat Szabó Lászlóné a vendéglátó-üzletvezető tanfolyam hallgatóinak
