Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-13 / 293. szám

1994. december 13., kedd Sport 11. oldal Röplabda, III. Mikulás Kupa Kunhegyesen „Siralmasan” álcázott profi szellem Kunhegyesen már harmadízben rendezték meg a hagyományos Mikulás Kupát, melyre idén ti­zenkilenc amatőrcsapat neve­zett be. A fővárosból, Szolnokról, Jászberényből és természetesen a vendéglátók részéről a 14 évestől a 40-ig hölgyek-urak vállvetve püfölték a Mikasát, akik a tradícióktól eltérően nem három nyert szettig, hanem csupán 2x10 percig viaskodtak. Teljesen érthető a rövidítés, ugyanis a csoportokon belüli körmérkőzések mellett a hely­osztókon is helyt kellett állni, ami rengeteg mérkőzést jelen­tett. A kétnapos küzdelem sportszerű, lelkes csatározáso­kat hozott, ahol többnyire a Budapestről érkezett gárdák vitték a prímet. Azonban a „Vámos Ilonka” kunhegyesi együttesnek köszönhetően a bronzérem nem került ki a me­gyéből, ami némi elégtételt je­lentett a mezőny hátsóbb fertá­lyában végzettek számára. A III. Mikulás Kupa amatőr jellegét még azzal is hangsú­lyozni kívánták a rendkívül lel­kes szervezők, hogy kikötötték: legalább két hölgynek minden­képpen szerepelnie kell a szel­lemes nevekkel illetett teamek­ben. Nos, néhány esettől elte­kintve szinte mindenhol három helyet biztosítottak a gyengéb­bik nem követeinek, akik gyak­ran férfiakat meghazudtoló akaraterővel vetették magukat a labdák után. Bár a versenyki­írásban nem „rágták” szájba, mit takar pontosan az amatőr szó, talán ennek, talán másnak köszönhetően, ki tudja, de a Si­ralmas fővárosi „hatos fogat­ban” kétes személyek is megje­lentek. Az ízig-vérig amatőr résztvevőket nem ejtették fejre, így hamar fény derült az igaz­ságra, ami igencsak felborzolta a kedélyeket. Nos az álcázás si­ralmasan sikerült, hisz lehullott a lepel, ami aktív, élvonalbeli játékosokat takart. Egy tanul­sággal mindenképpen szolgált a röplabdatoma: jóval következe­tesebb, szigorúbb versenyki­írásra lesz szükség a közeljö­vőben, hogy a Mikulás Kupa amatőr szellemét ne kuszálják össze holmi profi áramlatok. Végeredmény: 1. Tuti Team (Budapest), 2. Siralmas (Buda­pest), 3. Vámos Ilonka (Kun­hegyes). Egy női (át)ejtés, az Önként SE önkéntese ugrásra készen Mexikóban a válogatott A természet eldöntötte A hőmérő higanyszála plusz tíz Celsius-fok fölé emelkedett, a verőfényes napsütés még a nö­vényeket is megbolondíthatja, ha sokáig ilyen előtavaszi idő­járást élünk. A téli sportokra számítókat legalább annyira zavarja a ter­mészet szeszélye, hiszen ezúttal is olyan gazságot követett el a jégkorongcsapatok és szurko­lók kárára, aminek következ­ményeként megint elmaradt a Lehel HC-Dunaferr OB I-es vidéki hokirangadó. Méghozzá másodszor. Az először novem­ber hetedikére tervezett össze­csapás már akkor pályaválasz­tói jogot cserélt az enyhe idő miatt, másodszor november hu­szonötödikén hiúsult meg a visszavágó úgy, hogy a dunaúj­városiak dolguk végezetlenül mehettek haza, mert a sólével hűtött herényi jégpálya össze­függő vízréteggel volt borítva, a büntetőpad előtti szakaszon a beton is kilátszott jó néhány folton. Tegnap ismét hasonló okok miatt maradt meccs nél­kül a Jászság fővárosa, azzal a különbséggel, hogy a Dunaferr gárdáját időben értesítették, ezért nem indult útnak. Azt még nem tudni, mikor lesz le­hetőség a pótlásra. Ebben az esztendőben kevés valószínű­séggel (persze az új játéknap ki­jelölése a szövetség hatásköre), mert Kereső Árpád a jövő héten csaknem egész együttesével megkezdi a felkészülést a ju­nior világbajnokságra. Csaba fivére csak azt sajnál­hatja, hogy a Lehel most jó passzban van. Bármily meglepő is, Mexikóvá­rosban még sohasem játszott Mexikó és Magyarország lab­darúgó-válogatottja. Szerda este megteszik; kettejük hato­dik hivatalos válogatott erőpró­báján a hírneves, az 1970-es és 1986-os világbajnokságról jól ismert Azték-stadionban csap össze a két legénység. A Mészöly Kálmán szövet­ségi kapitány dirigálta magya­roknak lenne mit javítaniuk a mérlegen, hiszen utoljára az ’58-as svédországi vb-n nyert a magyar csapat. 1977. február 22-én - egy nem túl dicső em­lékezetű dél-amerikai túra kere­tében - 1-1-re végzett a két csapat, akkor Törőcsik András talált a mexikói kapuba. „Törő” gólja a legutolsó, amit mexikói kapus (történetesen: Reyes) magyar részről a saját hálójá­ban látott; azóta monoton rend­szerességgel három vereség jött soron. Tíz esztendeje Budapes­ten, egy évre rá Tolucában egy­formán 2-0-ra diadalmaskodtak a közép-amerikaiak, míg 1991. december negyedikén Leónban 3-0-ra nyert Mexikó. így azután összesen az öt eddigi találko­zón egy magyar győzelem és egy döntetlen mellett 3 mexikói diadal szerepel a mérlegen. A legutóbbi, leóni összecsapáson Glázer Róbert megbízott szö­vetségi kapitányként irányította a magyar legénységet. Az a mérkőzés legföljebb arról ma­radt nevezetes, hogy Zombori András, Orosz Ferenc és Há­mori Ferenc újoncként bemu­tatkozhatott... Tizenkettedik idei hivatalos összecsapása elé néz a magyar válogatott, mely a korábbi tizenegy 90 perc során egyetlen győzelmet sem tudott felmutatni. A papírforma azt jelzi: szerda este sem lesz meg az annyira vágyott „első”... Női teke Szolnoki MÁV MTE- Győri Richards 2:6 (2302-2342) Szolnok: Szigetiné 383, Slé- derné 390, Bunkóczi 374, Nagy M. 390, Nagyné 379, Szakmáryné 383. Győr: Bergyánné 400, Mo- hayné 384, Tullerné 418, Tég­lás K. 343, Várajlai 378, Ge- cseyné 419. Áz őszi forduló utolsó mér­kőzésén az NB I élmezőnyéhez tartozó Győr csapatát fogadták a MÁV MTE-s lányok. A ko­rábbi két sikertelen szereplés miatt kissé idegesen kezdtek a hazaiak, az első párosok után 8 fás előnyt szereztek a vendé­gek. A középső párosoknak sem sikerült ezt a hátrányt le­dolgozni, de már csak öt fával vezetett az ellenfél. Az záró fordulóban gurító párosokra há­rult az eredmény megfordításá­nak feladata, amit az utolsó öt­ven dobásig sikerült is teljesí­teni, húszfás előnyt szereztek. A hajrában azonban a vendég­csapat kiegyensúlyozottabb já­tékkal negyvenfás előnyre tett szert, ami megpecsételte a ha­zaiak sorsát. Ifjúságiak: Szolnoki MÁV MTE- Győri Richards 0:4 (668-716) Győri Richards: Bestyán 347, Szalai 369. Szolnoki MÁV MTE: Badi 328, Kovács 340. A betegség miatt tartaléko­sán kiálló MÁV-os ifjúsági csapatot végig kézben tartva az irányítást fektette két vállra a két fiatal győri lány. Hagi hatalmas bombája Szenzációs gólt rúgott a spa­nyol labdarúgó-bajnokság ti­zennegyedik fordulójában Gheorghe Hagi, a Barcelona csapatában játszó román kö­zéppályás. Á nyári labdarúgó világbaj­nokság egyik legnagyobb sztárja a Celta Vigo együttesé­nek kapujába talált be, a jelen­tések szerint ötvenméteres tá­volságból. Hagi jó néhány hetesre nyúlt sérülés miatti kihagyása után tehát nem akármilyen csattanó­val tért vissza a „Barca” kezdő csapatába az idegenben is fölé­nyesen, 4-2-re megnyert össze­csapáson. A „Kárpátok Mara- donájának” is titulált középpá­lyás így emlékezett vissza nem mindennap látható, hatalmas góljára:- Megkaptam a labdát, és hallottam, hogy Romario torka- szakadtából üvölt: lőjed, lőjed! Megfogadtam a tanácsát, és tel­jes erőmből kapura küldtem a labdát. így sikerült ilyen távol­ról betalálnom. Válogatott tornászból lett aerobikos Már csak volt élsportoló? A hét végén rangos sportesemény színhelye volt a szolnoki Olaj-csarnok. Immár másodízben rendeztek országos aerobik- versenyt - ezúttal a Rexona Kupáért -, melyen a hazai élvonal szinte valamennyi jeles képviselője színpadra lépett. Már he­tekkel a viadal előtt megkezdte a sajtó, a rádió, a televízió a be­harangozást, így nem véletlen: zsúfolásig megtelt szombaton délután a nézőtér. (Talán az Európa-hírü Fotex Veszprém kézi­labdacsapatának vendégjátéka alkalmával voltak utoljára eny- nyien a lelátókon.) Mégis maradt bennem egy kis tüske. Igaz, erről nem a szervezők, nem a versenyzők, még csak nem is a támogatók tehetnek, hanem néhány hozzá nem értő bámész­kodó. Történt, hogy a profik viadala előtt külön-külön dobogóra szólították a csapatokat. Mikor Simkó Andrea vezetésével a Jumping Jack Fitness Klub tagjai köszöntötték a nézőket, jó né­hányon alapos tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot. „Az egykori élsportoló, a hajdani válogatott vezeti őket” - hangzott el több helyről is a széksorok közt. Tulajdonképpen ez volt az az egyetlen mondat, ami miatt kellemetlenül kezdtem érezni ma­gam. Az aerobik hivatalosan is elismert sportág, világbajnok­ságot, Európa-bajnokságot rendeznek versenyzőik számára. Simkó Andrea pedig jelenleg hazánk legjelesebb képviselője, ezüstérmet nyert a kontinensvetélkedőn, ötödik lett a Tokióban a Világ Kupán, így bekerült a Eurosport műholdas adásába is. Hogy lehet ezek után csupán „egykori" élsportolónak titulálni? Vagy néhányon még mindig azt hiszik, az aerobik semmi kü­lönös, csak kétperces ugrabugrálás a színpadon? Ezeknek ja­vaslom, egyszer próbálják ki! (géléi) Válogatottak egymást közt: Simkó Andrea (balról) és Csisztu Zsuzsa Martfű az őszi első A megyei sakkcsapatbajnokság őszi utolsó fordulója nagyará­nyú győzelmeket hozott. Martfű mindvégig megőrizte remek formáját, s veretlenül végzett az élen. Törökszentmik­lós hazai környezetben sem bírt a Szekuritassal, míg Kunhegyes diadalára fogadni lehetett volna. Őszi végeredmény: 1. Martfű, 2. Kunhegyes, 3. Sze- kuritas, 4. Szolnok, 5. Újszász. Ami a kosártudósításból kimaradt Nem értem Valovicsot Ami talán nem igazi nagy tragédia egy kosármeccseket tudósító krónikásnál, aki legmélyebb álmában sem vallja magát a sportág szakreferensének. Nem értem, de megpróbálom követni dr. Valovics játékvezetőt, akire néhány hete egyik jeles hazai szakemberünk hívta fel a figyelmet. Szerinte a doki olykor meg­riad a mérkőzés folyamán, s akkor vérforraló döntésekre képes. Ezen a szemüvegen keresztül (is) figyeltem legutóbbi két ti- szaligeti működését. A Honvéd ellen valóban felhergelte a szol­nokiakat az első öt percben, akkor ugyanis a hazaiak legjobb- jára, Ivkovicsra ügyelt különös gonddal, aminek nyoma az eredményjelzőn büntetőpontokban volt leolvasható. Lassan az­tán elültek az indulatok a hazai oldalon, ellenben a másik kis- padon Zsoldos edző csüccsent zsákvarró tűbe. Vasárnap megint ismerősen kezdődött a találkozó. Az első ügyeletes bűnbak ek­kor is Ivkovics névre hallgatott, Dávidra a kedvezményezett. Szerencsére a fehérvári ezúttal a büntetőkkel éppen úgy hadilá­bon állt, mint az akciópontok szerzésében. Aztán a megtáltoso­dott Alexe következett, a másik oldalon előbb Radonjics, majd Trusin volt a kiszemelt „áldozat”. A két találkozón tanúsított valovicsi elmélet és gyakorlat mindkét csapat terhére és előnyére alkalmazottan jelent meg. Ezért úgy is felfogható akár, hogy a végeredmény az állandóan változó kompenzációs döntések miatt a két csapat közötti valós különbséget mutathatja, tehát valójában nagy játékvezetői té­vedésekről kár beszélni. Lehet így is közelíteni a kérdést, csak hát a kosárlabda című sportág nem erről szól. Többi társával együtt inkább arról, hogy a nemes vetélkedést segítsék az arra kijelöltek, ne pedig a szabályok mögé bújva saját képükre ala­kítsák az események természetes folyamát. (ni) Szavaztak az újságírók Az esztendő legjobb német sportolói Boris Becker és Steffi Graf dobogóközeibe sem került A német újságírók 48. alka­lommal szavaztak a leköszönő esztendő legjobb sportolóira. A férfiaknál nem tudott próféta lenni saját hazájában a Forma- 1-es világbajnok, Michael Schumacher, megelőzte őt a téli olimpián győztes alpesi síelő, Markus Wasmeier. Á nőknél a tavalyi győztes Franziska van Almsicknak ezúttal a második hely jutott Katja Seizinger mö­gött. Az idei volt az első alka­lom, hogy mindhárom kategó­riában a sísport képviselőit tar­tották a legjobbnak az ottani toliforgatók. A dpa német hír- ügynökség megjegyzése szerint ez talán annak köszönhető, hogy 1994-ben először rendez­ték meg a téli olimpiát a nyári­tól eltérő időben, azaz a bú­csúzó év a téli ötkarikás játékok esztendeje volt. A téli sportágak képviselői a szavazásokon eddig a nyári versenyzők árnyékában voltak, legutóbb a férfiaknál 1968-ban (Franz Keller, északi sí), a nők­nél pedig 1980-ban (Irene Epple, alpesi sí) tudott diadal­maskodni. Ez azt is jelenti, hogy a két mostani győztes elő­ször lett a voksolás legjobbja. A mostani szavazásban az első tíz között végzettek közül a két teniszsztár, Boris Becker (1985, 1986, 1989, 1990) és Steffi Graf (1986-1989) egy­formán négyszer végzett a lista élén. Az atléta Dieter Baumann 1992-ben, az ökölvívó Henry Maske pedig tavaly volt győz­tes. Az 1994. év legjobb német sportolói - férfiak: 1. Markus Wasmeier (alpesi sí) 2018 pont, 2. Michael Schumacher (autó­sport) 1781, 3. Jens Weissflog (északi sí) 1281, 4. Henry Maske (ökölvívás) 1133, 5. Bo­ris Becker (tenisz) 1039,6. Die­ter Baumann (atlétika) 976, 7. Jürgen Klinsmann (labdarúgás) 540, 8. Georg Hackl (szánkó) 387, 9. Franke Sloothaak (lo­vaglás) 218, 10. Udo Bölts (ke­rékpár) 162. Nők: 1. Katja Sei­zinger (alpesi sí) 1917 pont, 2. Franziska van Almsick (úszás) 1738, 3. Heike Drechsler (atlé­tika) 1565, 4. Dagmar Hase (úszás) 799, 5. Sabine Braun (atlétika) 547, 6. Steffi Graf (tenisz) 534, 7. Birgit Schmidt (kajak-kenu) 452, 8. Isabel Werth (lovaglás) 374, 9-10. Claudia Pechstein és Gunda Niemann (gyorskorcsolya) 305. Csapatok: 1. síugró-válogatott (Jens Weissflog, Dieter Thoma, Christoph Duffner, Hansjörg Jakle) 1669 pont, 2. női 4x100-as atlétaváltó 1505, 3. férfi biatlonváltó 1406, 4. SC Freiburg labdarúgócsapata 804, 5. pályakerékpáros négyes 614, 6. díjugratócsapat 589, 1. női kézilabda-válogatott 553, 8. négyesbob-csapat 542, 9. THV Kiel kézilabdacsapata 407, 10. műlovaglócsapat 388. *** Nagy valószínűséggel keve­sen vannak kis hazánkban, akik nem lepődnek meg német kollégáink voksain, gyanítha­tóan nálunk nem ez a vég­eredmény született volna. A legnagyobb szenzációnak azt tartjuk, hogy a Forma-l-es autós-világbajnokság első né­met győztese, Michael Schu­macher, aki bármelyik ország toliforgatóinak szavazásán az élen végezne, saját hazájában simán lemaradt a dobogó leg­felső fokáról. Az, hogy Steffi Gráfnak és Boris Beckernek semmi esélye sem volt a dia­dalra, a német sport világsztár­jainak sokaságát jelzi. Kevés európai ország dicsekedhet hasonló listával. I (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom