Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-10 / 291. szám
8. oldal Kulturális Panoráma 1994. december 10., szombat művelődés fontos stratégiai ágazat Ésszerű rangsorolás - a lehetőségeken belül Nyílt titok már - hiszen újságokban, tv-ben is hírül vehettük hogy a következő esztendőre igen szűkösek lesznek az oktatás, a kultúra, a művelődés pénzügyi lehetőségei. - Mit tehet ilyen körülmények között e fontos stratégiai ágazat? - ezt kérdeztük Gábor Józseftől, a Művelődési Minisztérium államtitkárától.- A hír igaz, de nem csak itt és nem csak most, hiszen világ- problémáról van szó egyrészt, másrészt pedig ha visszatekintünk évek, évtizedek távlatába, azt kell látnunk, hogy soha nem volt ennek a tárcának annyi pénze, amennyit szeretett volna, és amennyire szüksége szerint jogosan igényt is tarthatott volna. Talán csak az annyiszor emlegetett Klebelsberg Kunó, egykori kultuszminiszterünk tehette meg annak idején, hogy szinte pénzügyminiszteri jogkörrel felruházva használt fel a pénzt tárcájának, és nagyrészt tőle függött, mennyit juttatnak a többi tárcának az akkor is szűkös keretből. Másként ez nem lehetett az évszázados kulturális elmaradottság idején, mikor minden másnál fontosabb volt, hogy e területen a lépéshátrányt behozza Magyarország. Ma más a helyzet, bár a közpénz, az elosztható pénztömeg ma sem sok, sokan tartanak rá igényt, és nem mi határozzuk mg, ki mennyit kap.- Az alku jószerével lezajlott, és sokan támadják Önöket az- rét, hogy nem elég eredményesen lobbyztak, hiszen csak 7 százalékot sikerült szerezniük a költségvetés összegéből.- Ez igaz, de nem amiatt kaptunk ennyit, mert nem harcoltunk, nem indokoltunk, egyszerűen nem volt több pénz. A mi területünknek nagy a költségvetési függősége, kiszolgáltatottak vagyunk. Bármilyen jogos igényeink vannak, figyelembe kell venni, hogy a népjóléti, környezetvédelmi és a többi tárcának legalább olyan fontosak feladatai. Végül is az újraelosztható rész egynegyedét elhoztuk, és ez az arány nemzetközileg sem rossz. Minden ellenkező híreszteléssel szemben még azt is állíthatjuk, hogy pozitív diszkriminációt alkalmaztak velünk szemben.- Tehát annyiból kell gazdálkodniuk, amennyit kaptak, a takarón túl nem nyújtózkodhatnak. Milyen megfontolások szerint rangsorolnak? Tudnak-e messzebbre tekinteni, vagy csak a napi tűzoltó munkára futja majd úgy, ahogy?- Az összeg nagy részét a felsőoktatás kapja, ez nem vitás. Hiszen a szellemi tőke gyarapítása elengedhetetlen, és szorosan összefügg a gazdaság tartós növekedésének igényével is. Ebben a kelet-európai régióban különösen fontos, hogy az oktatás, tudomány bekerüljön az iparba, a kereskedelembe, az egész gazdasági élet vérkeringésébe, kritériuma legyen a be- fektétéseknek. Ennek a kis országnak a működő tőke behozatala mellett legfontosabb teendője a szellemi többlet itthoni gyarapítása, hogy versenyképesek legyünk bármilyen piacon. Persze ehhez nem elhanyagolható a fogadókészség, az igényes fogyasztó sem. A felsőoktatásnak nyitottnak kell lennie a gazdaságra és a fogyasztóra is. Tehát - mint mondottam - a megkapott összeg nagy része a felsőoktatásé, ezen túl világbanki hitellel és külföldi segéllyel is támogatjuk. Különösen szorgalmazzuk, hogy a humán szektor a külföldi segélyekből nagyobb részt kapjon, mert a gazdasági szektor hitelt is igénybe vehet.- Néhány konkrét adatot is hallhatnánk?- Abban a helyzetben vagyunk, hogy kiragadott, összehasonlítható bázishoz tudunk viszonyítani, ami 2,3 milliárd volt, erre kb. 1,5 milliárd többletet kapott a közoktatás. Nagyrészt közoktatás-fejlesztésre, modernizációs programokra, tankönyvkiadásra és persze a szükséges minimumokra. A kultúrát tekintve 1995 egyik fontos feladata a millecentená- riumhoz kapcsolódik, erre 600 millió jut feladatorientáltan, különféle rendezvényekre, és ez 500 millióval több, mint 1994-ben volt. Ezenkívül sorra került a központi múzeumok rekonstrukciója, ezek is az ezeregyszázadik évfordulóval összefüggésben. Fontosnak tartjuk továbbá a kultúra infrastruktúrájának a fejlesztését, a könyvkiadást, a zenemű- s könyveladást és egyéb háttérszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatos raktárfejlesztést, számítógépes rendszerek kiépítését, gyártási folyamatok korszerűsítését. Az önkormányzatokhoz tartozó színházak 200 millióval kapnak többet, de többet kapnak a vidéki hivatásos zenekarok is. Az ifjúságpolitikára 10Ö milliós nagyságrendű többlet jut, ezt főként a második európai ifjúsági központ létrehozására szánjuk. Ha az 1994. évi eredeti kiadási előirányzatot vesszük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy 36 százalékkal nő az 1995. évi eredeti kiadási előirányzat a felsőoktatási intézményeknél. Ez lényegében azt jelenti, hogy 28-ról 38 milli- árdra nő a kiadási lehetőségük, vagyis minden forrás figyelem- bevételével ennyivel több pénzből élhetnek meg. (Ebben még nincsenek benne az 1995-től hozzánk kerülő FM és Népjóléti Minisztérium felső- oktatási intézményeinek adatai.) Ha a fejezeti előirányztokat is figyelembe veszem, akkor ugyanez a szám 33 milliárd és 43 milliárd, összességében 30 százalékos növekedés a felsőoktatásban. Ez természtesen egyfajta megközelítés, amelyben két összehasonlítható adatot vettünk figyelembe. Tehát azt állítani, hogy a tárca pénzügyi feltételei egyáltalán nem biztosítottak, némi túlzás. Az való igaz, hogy a kultúra, az oktatás és a tudomány működési feltételei meglehetősen rosszak, éppen ezért növelni kellene a mozgásterét. Ehhez a gazdaságból, a lakosságtól és külföldről új többlet- forrásokat kellene szerezni. Nincs sok értelme az államháztartás deficitjét növelve hadakozni, és kierőszakolni esetleg egy-két plusz milliárdot más tárca rovásra, ami talán náluk még jobban hiányzik, és itt, nálunk sem oldana meg szinte semmit. L. Gy. • • Örömet adni Margitai Ági mosolya Sok-sok emlékezetes, jelentős színpadi és filmszereppel Margitai Ági sugárzó lénye jelen van akkor is, ha már ötödik éve vidéken játszik.- Nekem most a színpadot Miskolc jelenti. Mindig utazom, hiszen olyan életformát választottam, amelyben otthont Budapest és évente egy nagy feladatot, szerepet a miskolci színház jelent. (Volt idő, mikor Szolnokon, a Szigligetiben aratta sikereit. - A szerk. megjegyzése.) Szakmailag nagyon jó, és nem érzem, hogy fárasztana. Ezt tartom természetesnek s egészségesnek, mert viszonylag kis társulatban mindig másféle feladattal és másféle emberekkel találkozhatok. Most például az idei színházi fesztivál fődíjasával, Kamondy Zoltán író-rendezővel dolgozom a Sa- lomén. Olyan szerencsém van, hogy kiváló emberekkel dolgozhatok együtt a zeneszerzőtől a kosztümtervezőig, a koreográfusig: Melis Jánossal, Bo- zsik Yvettel, s ez számomra külön érték és öröm. Amíg ezt az örömöt érzem, addig utazom.- Pedig ez a lakás marasztal, nem?- Igen, ez bázisom, s életem nagyon fontos helyszíne. Egy barátom, aki évek óta ismer, azt mondta: környezetében ez az egyetlen lakás, amely huszonnégy év óta semmit sem változott. Én, aki mindenben szertelen vagyok, egy munkáért fölrúgom az egész életem, ebben valahogy konzervatív vagyok, ragaszkodom ezekhez a bútorokhoz. A bőrgarnitúrát most nemrégen húzattam át, harmadszor kapott ilyen színárnyalatot. Kicserélem a padlószőnyeget, de ugyanazt a fajtát vásárolom. A bútorok ott állnak, s felújítga- tom őket, ha valami aprócska bajuk esik, de nem változtak.- Gyönyörűek a képek és az aprócska tárgyak is...- Ez a nyugalmat jelenti, a feltöltődést, ahol szeretek lenni. A biztonságot a sok-sok változtatásban. Azt a festményt Kínából hoztam, egy kisvárosban vettem a művésztől, aki félig bénán festett. Ha erre a képre nézek, az egész varázslatos este eszembe jut. Azt a képet ott Balázs Jánostól még a putrijában vettem. Szemethy Imre és Gross Arnold barátaim, és rajzaikat is úgy nézegetem. Azt a naiv üvegfestményt Erdélyből hoztam, azt a lámpát Franciaországból, s ha ránézek, mindig eszembe jut a történet is.- Akkor sokat utazott.- Rengeteget. Sokfelé és sokszor. Többször voltam Amerikában, Kínában és Európa szinte minden országában jártam. Most, sajnos, már nem engedhetem meg magamnak, hogy annyiszor menjek, amennyiszer szeretnék, de utazni utazom.- Hogyan sikerült kívül-belül így megtartania magát?- A hobbimból élek, és ez iszonyúan nagy adománya az életnek. Én azt csinálom, amit szeretek. Mindig voltak és vannak barátaim, akik segítenek. A barátság számomra nagyon fontos. A munka is. Én, ha változtattam, mindig szakmai okból változtattam. Igényes vagyok, elsősorban magammal szemben. Nagyon akarom, hogy ne folyjak szét. Mindig kedvem van valamit tanulni. Már nagyon korán felismerhettem: a színész egy másodpercig sem élhet a múltjából. Mindig izgalmas feladatokra vágyom. Most tragikusan élem meg az ország helyzetét. Én még megélek, de látom, hogy körülöttem az emberek egyre nehezebben. Ezért kell nekünk, színészeknek még inkább örömöt meg lelkierőt adni, szórakoztatni. Az emberek egyre nehezebben tudják megvenni a színházjegyeket, s ennyi pénzből meg a színház nem tud működni, de annál inkább kell csinálni, s ki kell találni mindent, hogy működhessen tovább. Miskolcon a fél város munkanélküli, és mi telt házakkal játszunk. Ez nagy dolog. Hogyne örülnék, ha érzem, hogy szükség van ránk. Faludy György új kötetén dolgozik Faludy György Kossuth-díjas költőnek, huszadik századi líránk élő klasszikusának hosszú évtizedek után csak 1988-ban kerülhetett újra könyvesbolti forgalomba kötete Magyarországon. Elsőként a több mint fél évszázada népszerű Villon-át- költések, majd önéletírása, a Pokolbéli víg napjaim, illetve a Test és lélek című fordításantológiája jelent meg. Azóta rajongói, tisztelői olvashatták az 1950-53 között az ávó pincéjében és a recski büntetőtáborban írt Börtönversek, a 200 szonett és a Dobos az éjszakában című köteteket is. Munkatársunk Túrke- vén beszélgetett a költővel, aki a napokban megrendezett sajtóbál díszvendége volt. nél. Az első száz szonettem az Összegyűjtött versek című kötetben jelent meg 1980-ban New Yorkban. A második száz Torontóban volt, jegyzet formájában. Mégpedig úgy, hogy csak az utolsó sorok, mivel először a végét írom meg, akkor ér valamit. Mikor a felkérést kaptam, tudtam, hogy nem érkezik meg időre kintről a jegyzetcsomag, ezért nekiálltam fejből Faludy György Kossuth-díjas költő megnyitja a bált. Jobbra Finta Sándor szobrászművész, a rendezvény szervezője.- Hogy miként kerültem ide, ebbe az alföldi kisvárosba? Igaz barátom, Obersovszky Gyula költőtársam révén, aki gyakran megfordul Túrkevén. Finta Sándor szobrászművésznek, a helyi Kevi Kor közéleti lap főszerkesztőjének, a sajtóbál főszervezőjének a barátja. A kedves meghívást elfogadtam, és részt vettem az Alkotóházban is a délelőtti kiállításmegnyitón.- Ahol könyveit dedikálta, majd este megnyitotta a bált. Végignézte a műsort, azóta pedig - annak ellenére, hogy lassan éjfélre jár az idő - fáradhatatlanul beszélget a keviekkel. Későn fekvő ember Ön?- Talán helyesebb a korán fekvő, későn kelő meghatározás. Ugyanis délben kelek, és délután hárómtól hajnali négy-öt óráig dolgozom. Nekiülök, és csak verset vagy csak prózát írok. A kettő egyszerre nem megy. A költészetben nincsenek szabályok. Ami nálam azt jelenti, hogy írok mondjuk ezeroldalnyi jegyzetet, kiválasztom valamelyik témát, és próbálom megírni. Van, hogy több óra alatt csak két-három sor jön össze, akkor félreteszem, és esetleg két hónap múlva újra előveszem. De van úgy, hogy éjjel hirtelen eszembe jut, nincsenek szabályok. A jó sorokat nem is én írom, már ott látom magam előtt a papíron. Nem az ihlet számít, hanem az, hogy menynyire élem bele magam a témába. Téma pedig sok van, több, mint régen, hiszen mai világunkban az embereket jóval több veszély fenyegeti. Azért vigyázok, hogy ne csak ezekről írjak.- Jelenleg min dolgozik?- A 200 szonett folytatásaként újabb százon, amely 1995. február 4-én jelenik meg a könyvnapra. A helyzet ugyanaz, mint az előző kötetmegírni. December 27-én kezdtem, és február 3-án reggel hat órára készült el. Először kéthetente egy, majd már naponta kettő-három-négy. így lesz ez most is. Magyarország egy költészetet kedvelő ország, ezért talán örömmel fogadják majd ennek az új kötetnek és a Dobos az éjszakában című verseskötetem második kiadásának a megjelenését. -czikkelyCsoda New Yorkban Csodák pedig igenis vannak, főleg karácsony táján, s főképp Télapó művelhet csodákat. Róla, illetve arról szól John Hughes filmje, melyet az ünnepnapokra időzítenek a mozik, hogy hinnünk kell a számunkra fontos dolgokban. Karácsony a csodák időszaka, ilyenkor feloldódnak az idegenkedések, s ez erősítheti bennünk a hitet, hogy egész évben élhetnénk úgy, mint ezekben a békés napokban. Télapó szerepében Richard Attenborough, aki a Ghandi-filmet megalkotta. Képünkön Mara Wilsonnal, a film másik főszereDlőiével. Értekezés a kúnoknak és jászoknak eredetekről, azoknak régi és mostani allapotjokrúl Régi könyv új kiadásban A Jászok Egyesülete és a Jászságért Alapítvány ismét egy könyvritkaságot ad az olvasók kezébe. Csütörtökön Budapesten, a Litea könyvesboltban volt az ünnepélyes bemutatója a legújabb reprint kiadású könyvritkaságuknak. Kőhalmi Horváth Péter nádori alkapi- tány, a jászkunok első történetírója, a jászberényi gimnázium igazgatója 1801-ben adta ki latin nyelven írt munkáját. Ezt 1823-ban magyarra fordítva is megjelentette, melynek címe: Értekezés a kúnoknak és jászoknak eredetükrűl, azoknak régi és mostani állapotjokrúl. Horváth Péter munkája az első történelmi elemzés a kunok és jászok történetéről. A kötet a korabeli történész számára rendelkezésre álló iratok, hiteles adatok feldolgozásán alapul. Nyelvezete kissé nehézkes, de a türelmes olvasó számára rendkívül érdekes ez is. Nemkülönben a kunok, valamint a jászok évezrednyi vándorlása, eredetük és betelepülésük krónikája. Érdekessége, hogy a Jászkürt történetéről is közread egy leírást, mely az első hitelesként elfogadható forrásmunka. Tartalmazza a főkapitányok, alkapitányok nevét, kiknek sorába maga Horváth Péter is beletartozott. Az örökbecsű munka kiegészítéseképpen dr. Szabó László kandidátus tanulmányát is olvashatjuk Horváth Péter életút- járól, munkásságáról s műve születésének körülményeiről. A Jászok Egyesülete és a Jászságért Alapítvány közzéteszi a támogatók és a szponzorok, valamint az előfizetők névsorát is, megörökítve ezzel nevüket, mert nemes cél szolgálatába álltak. A kötet ötödik abban a sorban, melyet a Jászok Egyesülete elkezdett. Értékmentő kul- túrmissziója példa nélküli a honi könyvkiadásban. Remélhetőleg jövőre is meglepik az olvasókat újabb kiadvánnyal.
