Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-21 / 274. szám

1994. november 21., hétfő SportExtra 15 Dr. Szabó Ottó főorvos véleménye szerint A sporttal nem szerencsés politizálni Beszélgetés a tiszafürediek lemondott elnökével Rendőri szakzsargonnal fogalmazva, lakossági bejelentés alapján kaptuk a hírt, mely szerint a Tiszafüredi Városi Ivecospeed SE ügyvezető elnöke, dr. Szabó Ottó főorvos le­mondott tisztéről. Első hallásra mit lehet erre mondani? A döbbenet jeleként csupán any- nyit: nagyon sajnáljuk. Mert a doktor nem egy elnök volt a sok közül. Ahová betette a lá­bát, ott a futbailélet nyomban megpezsdült. Huszonkét évet töltött el a pályán, annak oldal­vonala mellett, olykor a kispadról irányított. Hetvenkettőben Tiszagyendán kezdte, falusi orvosként a megyei II. osztályú együttes középpályásaként szorgoskodott. A hőskorra ma is szívesen emlékezik.- Alinak idején merőben más mederben folyt az egész játék. Tíz évig vegytiszta, lokálpatrio­tizmuson nyugvó focit játszot­tunk, a szó igazi értelmében egymásért, a faluért. Sportköri elnökként is- beszálltam, s bi­zony előfordult, ha kiállítottak, hamis igazolással, amit ugyan­csak a településért vállaltam, a következő meccsen is szerepel­tem. Serdülőcsapatot szervez­tem a helyi nyolcadikosokból, ám a kis létszámú osztály miatt a szomszédos Tiszaroffról hord­tam át hasonló korú gyerekeket. Néha nyolcán, kilencen szo­rongtunk a Zsiguliban, bizo­nyára a rendőr nem örült volna, ha észreveszi. Közöttünk volt például Romanek Jancsi kis szöszke fejével (a MÁV MTE, Honvéd, ma a Vác játékosa - a szerk.), aztán arra is büszke va­gyok, hogy Gyendán kilobbyz­tuk az öltöző megépítését, amelytől korszerűbb ma sem igen akad a megyében. Később közös tanácsi igazgatás alá von­ták a két falut. Ha netán valaki nem látott igazi presztízsharcot, akkor a Tiszagyenda és Tisza- roff közötti párviadalt megnéz­hette. A kiélezett csatát csak fo­kozta, hogy Roffon voltam or­vos, a szomszédban pedig ma­radtam sportköri elnök.- Mikor került Tiszafüredre?- Nyolcvanötben, és mindjárt itt is elnöknek választottak. El­mondhatom, megjártam a pok­lok bugyrait és a helyi viszo­nyok közötti csúcsot. Mélypon­tot a megyei II. osztályba zuha­nás jelentette. Akkor nagyon észnél kellett lenni, mert érez­hetően közelségbe került a csa­pat felszámolása. Néhány sportbarátommal összefogva lassan úrrá lettünk a helyzeten, aztán szépen megindultunk fel­felé. Az egyesület hetvenedik jubileumi évében aztán a legna­gyobb sikert könyvelhettük el: először jutottunk az NB 111-ba.- A sporteredmény vagy a közösség összetartó ereje haj­totta a főorvost?- Nekem a foci olyan, mint a kábítószeresnek a por. Szerin­tem az ne legyen sportvezető, akiben nincs meg az elhivatott­ság, a tenni akarás és a nagy­fokú lelkesedés hármas egy­sége. Többször vádoltak azzal, hogy csak a focira figyelek. Pe­dig örültem én az NB Il-es női „Nekem a foci olyan, mint kábítószeresnek a por” kézilabdázóknak, a férfi kosara­soknak is, de tudomásul kellett venni, véges anyagi erőinkből nagyobb feladatokat nem vál­lalhattunk. Én is szerettem volna tovább ápolni a szép ha­gyományokat, városi koncep­ciót kialakítani, de utóbbira például nem volt egyesületünk­nek jogosítványa. Mi legfeljebb csak kérhettünk az iskoláktól, koordinálásra azonban nem ke­rült sor. Az egyesületen belül tényleg a focira figyeltem leg­inkább, de azt is hozzá kell tennem, sportbarátaimmal több­ször nyúltunk a saját zse­bünkbe, míg felküszködtük ma­gunkat az NB III-ba. Ott aztán addig soha nem tapasztalt meg­érdemelt önkormányzati segít­séget kapott a gárda.- A tavalyi újonc év jól sike­rült, az idei azonban egyelőre a vártnál gyengébben alakult. Olyan hangokat is hallani, sok a román a csapatban. Ez némi­képp ellentmond az Ön tisza- gyendai szemléletének.- Be kell ismemi, nincs mö­göttünk utánpótlásbázis. Ezért nincs más lehetőségünk, ha nem akarunk újra visszaesni, mint az olcsóbb külföldi játékost meg­vásárolni. Edzőre ugyanaz vo­natkozik. Mivel a közönség eredménycentrikus, mellette nagyon kritikus, elfogadja ezt az állapotot, persze akkor, ha a szekér halad. Az elején rosszul kezdtünk, de most megint nyolcszáz körüli a tábor lét­száma.- Doktor úr! A világért sem akarok tolakodni, de miért mondott le?- Levelemet még áprilisban megfogalmaztam, megírtam az egyesület elnöksége felé, de ti­tokban tartottuk, mert nem akar­tuk vele megzavarni a csapatot. Nyilván addig a dolgomat is el­végeztem, most azonban már nem. Számos összetevője akad a lemondásnak, említhetném a családom rosszallását is, de nem ez a döntő.- Akkor mi lehet, hiszen fel­nőtt fiát még kiskorában meg­fertőzte a sporttal.- Ha mondhatom így, az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy az egyesület az utóbbi időben nyílt politizálásba kez­dett, amivel személy szerint nem azonosulok. A több pol­gármesterjelölt közül egy mel­lett kötelezte el magát néhány egykori sportbarátom, akik másféle nézetem miatt megpró­báltak az oldalvonalon túlra tenni. Nem vártam eddigi mun­kámért dicséretet, de azt sem, hogy talonba tegyenek.- Ne haragudjon, az Ön neve is szerepel a polgármesterjelöl­teké között?- Nem, nem. Csupán a képvi­selő-testületbe szeretnék beke­rülni, hogy a többi teendő mel­lett a sportot képviselhessem. Ez egyben azt is jelentené, hogy nem tudnám felvállalni a csapat körüli napi gondok további megoldását.- Miért neheztel a lobby- zókra?- Mert meglátásom szerint a sportot politikamentesen kell csinálni. Nem biztos, hogy az említett magatartás azt a célt szolgálja, amit tőle remélnek. Nem a szándékot helytelenítem, hanem a mellé választott eszkö­zöket. Mert senki ne feledje, lesznek vesztesek is, és akkor...- Félreállásával a meccsre já­rást is megtagadja önmagától?- Szó sincs róla. Mint említet­tem, nekem a foci a narkotikum. A doktor arcán és homlokán látható barázdákat hagyott az elmúlt néhány hét, hónap. Fe­leségével, Judit asszonnyal kí­sérnek ki, aki búcsúzóul elújsá­golja, hogy már bakfiskorban lévő leányuk is meccsre jár. Néha Pestre képes elutazni, hogy kedvenceinek testközelből szurkolhasson. Főorvos úr! Lehet, hogy a fo­ciimádat genetikailag kódolt? (néder) Páros és hármas lábtenisz magyar bajnokság Kántor király trónra ült A Magyar Lábtenisz Szövet­ség megalakulását követően idén harmadszor rendezte meg a sportág országos megméretteté­sét. A párosok és a triók küz­delmének lebonyolításához ez­úttal a Szolnoki Pizza- kert-Konstrukció SE nyújtott segédkezet. Az Olajbányász Sportcsar­nokban összegyűlt a hazai láb­tenisz színe-java. A kiírás ér­telmében a viadalon ad hoc együttesek is indulhattak, azaz sem a duók, sem pedig a hárma­sok tagjainak nem kellett ugyanazon klubhoz tartozniuk. A szervezők nevezési díjat sem kértek a résztvevőktől, mert az OTSH-tól kapott éves támoga­tásból még erre a versenyre is futotta. A párosok megmérette­tésére tizenhat duó jelent meg, akiket négy csoportba osztottak. Az elődöntőig a kiemelés ered­ményeképpen nem kerülhetett össze a vb-t is megjárt Dárdai- Márkus pár, a roscós Zoufal- Tatár, a szolnoki Kántor-Szen­tes, valamint a Hoffer-Gál ket­tős. A csoportmérkőzések egy kivételével a papírforma alapján zajlottak. Az egyetlen szenzá­ciót a SOTE párosa, Magyar és Királyvölgyi okozta, akik kiej­tették a toronymagasan esélyes Hoffer-Gál duót. Az elődöntő­ben előbb 2-0-ra simán legázol­ták Zoufalék a meglepetést szál­lító Magyar-Királyvölgyi tea­met, majd Szentes és Kántor előrehozott döntőnek is beillő mérkőzésen minimális különb­séggel jutott túl Márkuson és Dárdain. A finálé ennél sokkal könnyebb sikert hozott Kánto­roknak, ahol rövid úton elintéz­ték a Zoufal-Tatár párost. A sportág magyarországi történe­tében a legnépesebb mezőny indult a hármasok küzdelmé­ben, ami hat csapatot jelentett. A késő estébe nyúló lábtenisz- csatát végül az előzetes várako­zásnak megfelelően a kassai vi­lágbajnokságon negyedik he­lyet elért Tatár-Zoufal-Kántor trió nyerte a Pécsi-Keresztúri- Márkus együttes előtt. Kántor István ismét diadalra vitte a szolnoki lábteniszsportot, mivel mindkét számban magyar baj­noki címet szerzett. Nem is le­hetett kétséges, hogy őt válasz­tották a torna legjobb játéko­sává. Az Unifém Kft. hatalmas ajándékkosárral díjazta telje­sítményét. A folyamatos sike­rek ellenére súlyos anyagi gon­dokkal küzd anyaegyesülete, a Pizzakert-Konstrukció, amely továbbra is nagy szeretettel várja minden lehetséges szpon­zor támogatását. Urbán Oktatófilmbe illő mozdulat Tatár Péter előadásában Czakó hetedik, Kerekes ötödik A négyszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes francia Surya Bonaly és honfitársa, Phi­lippe Candeloro győzelemmel örvendeztette meg a Lalique Trophy örökébe lépett Trophée de France elnevezésű műkor­csolya- és jégtáncviadalon a lyoni házigazdákat. A rendkívül erős mezőnyben azonban a ma­gyar résztvevők sem vallottak szégyent. Czakó Krisztina az előkelő 7. helyezést szerezte meg. A kűr bemutatása előtt még a 8. helyen állt, de a sza­badprogramban sikerült egy hellyel előrébb lépnie. A felnőt­tek között elért eredménye min­denképpen dicséretes. A lyoni szereplést követően a magyar nézők is láthatják Czakó Krisz­tinát, hiszen vasárnaptól Buda­pesten zajlik a juniorok műkor­csolya- és jégtánc-világbajnok­sága. A férfiak között Kerekes Zsolt a szabadprogram után az értékes ötödik helyen fejezte be a versenyt. A magyar versenyző olyan vetélytársak mellett került a legjobbak közé, mint az olim­piai bronz- és világbajnoki ezüstérmes Candeloro, aki hét triplával tűzdelte meg gyakorla­tát, valamint a világbajnoki bronzérmes ukrán Zagorod- nyuk. Jól irányított a miniszter Jó hangulatú kosárlabda-mér­kőzés színhelye volt szombat délelőtt a Tungsram SC Megyeri úti csarnoka. Az Országgyűlés koalíciós kosárlabdacsapata a Mai Nap újságíróival mérte össze erejét. Ä koalíciós csapat kormányzati tagokkal tűzdelt - Kuncze Gábor belügyminiszter, Katona Béla tárca nélküli mi­niszter és jászberényi Kis Zoltán földművelésügyi államtitkár - kezdő ötöse magassági fölényét biztosan használta ki, és nyolc­pontos győzelmet aratott (37:29). A mérkőzés után Kuncze Gábor nyilatkozott:- A sportot űzni sokkal kel­lemesebb, mint „felügyelni” azt. Itt legalább tudom, hogy mitől fáradok el. A magyar sportra jelentős módosítások várnak, szervezeti, törvényes­ségi változtatásokat kell végre­hajtani. 1995-re biztosított a magyar sportolók kvalifikációs versenyeken való részvétele, s nagyon bízom benne, hogy az 1996-os olimpián is hagyomá­nyainkhoz méltóan szerepelnek majd. Ritmikus sportgimnasztika Fráter a legjobb és a legszebb A ritmikus sportgimnasztiká- zók mesterfokú bajnokságának keretében az egyéni összetett versenyt bonyolították le a Nemzeti Sportcsarnokban. A Chromax Kupáért zajló ver­senyre a felnőtt-ob első kilenc és a junior-ob első hét verseny­zője szerzett indulási jogot, de végül csak 14-en mutatták be gyakorlataikat karikával, labdá­val, buzogánnyal és szalaggal. A mesterfokú bajnokság egyéni összetett aranyérmét ki­egyensúlyozott teljesítménnyel az OSC-s Fráter Viktória nyerte, megelőzve a címvédő Szalay Andreát (Attitude RSG SC). Kellemes meglepetés volt, hogy a junior korú Tóth Dóra (RSG ’94) a negyedik helyet szerezte meg, amiért a legjobb juniorkorú művészi tornásznak járó különdíjat is átvehette. A győztes Fráter Viktória egyéb­ként duplán örülhetett, hiszen őt választották a legszebb ver­senyzőnek is. A különdíjakat Rudi Neidhardt, a főszponzor Chromax európai igazgatója és Rusz János, a magyar ritmikus sportgimnasztika szövetség ügyvezető igazgatója adta át. Az egyéni összetett vég­eredménye: 1. Fráter Viktória (OSC) 37.850 pont, 2. Szalay Andrea (Attitude RSG SC) 37.325, 3. Guba Mária (RSG ’94) 35.950, 4. Tóth Dóra (RSG ’94) 35.325, 5. Holjevicz Eszter (Attitude RSG SC) 35.000, 6. Lakó Viktória (OSC) 34.775. Nagyító alatt a Szolnoki Spartacus A mester csupán a kapusokkal elégedett A Szolnoki Spartacus női ké­zilabdázói, miután megnyerték a megyei bajnokságot, augusz­tustól már az NB II. Déli cso­portjában ízlelgetik az új köze­get. Nos, a profizmus szellőjé­vel kibélelt miliőben csak nagy nehézségek árán jutottak egyről a kettőre Nádas Miklós edző ta­nítványai, hiszen az őszi idényt a 10., kieső helyen zárták. Kí­váncsiak voltunk, a tréner mi­nek tulajdonítja a szpari vára­kozáson aluli szereplését.- Jelentős átalakuláson ment keresztül a csapat - kezdte érté­kelését Nádas úr -, ugyanis a bajnokságot nyert együttesből Szenczy Nórát Jászberénybe, míg Simonfi Ágnest az Egye­sült Államokba szólította az élet. Helyüket a herényi ificsa­patból érkezettek (Baráth And­rea, Rédei Klára, Sándor Zsu­zsanna) próbálták betölteni, több-kevesebb sikerrel. A nyári felkészülést 16 fővel kezdtük, melyről elmondható, jól sike­rült, úgy a fizikai, mint a tech­nikai-taktikai része. Sorozatban játszottuk edzőmérkőzéseinket NB I/B-s, illetve NB Il-es csa­patok ellen. A látottak, tapasz­taltak alapján joggal bíztunk a nyolcadik hely megszerzésé­ben, melytől jelenleg két ponttal vagyunk elmaradva. Számítása­inkat váratlan sérüléshullám húzta keresztül, Tóth Andrea, Felber Ágnes, Rédei Klára hosszabb-rövidebb időre kivált a Spartacusból. A terveinknek megfelelően haladtunk egészen a 10. fordulóig, mikor is fájó vereséget szenvedtünk az addig nyeretlen Bp. Volántól. Ami azonban feltétlenül biz­tató a tavaszi folytatásra nézve, A trénert (is) megviseli az NB II. hogy vetélytársainkat - a Volán kivételével - legyőztük, vala­mint hogy hat mérkőzésünket itthon játszhatjuk a folytatás­ban. Összegezve az elmúlt három hónap tapasztalatait: nem sike­rült terveink megvalósítása, nem tudtuk felvenni azt a rit­must, melyet az NB II. megkö­vetel. Sajnos egyénileg is meg­rekedtünk korlátáinknál, amiből a vereségek zöme is adódott. Egyénileg csak a kapusok (Ba­ráth, Bozsó, Kiss) teljesítmé­nyével vagyok maradéktalanul elégedett. Ót hónap áll rendel­kezésünkre, hogy kijavítsuk hi­ányosságainkat. Ha ugyanúgy sikerül a felkészülésünk, mint a nyáron, akkor nem lehet elérhe­tetlen a kitűzött cél, a nyolcadik hely megszerzése, mely a benntmaradás záloga. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki partner legyen az elkövetkező időszak munkájában. f Frankfurt. Nyolc hétre eltil­tották az ATP-tomákon való részvételtől a horvát tenisz­sztárt, Goran Ivanisevicet. A büntetés letöltése mellett 10 000 dollár pénbírságot is kiszabtak a világranglista negyedik helye­zettjére. Ivanisevic azzal érde­melte ki a büntetést, hogy a pá­rizsi nyílt bajnokságon vétett a szabályok ellen. Az eltiltás le­jártának időpontja január 15-e, tehát a két nappal később kez­dődő ausztrál nyílt bajnokságon már indulhat a horvát teniszező. Chittagong. Szombaton a helyi rendőrség több mint száz labdarúgó-szurkolót tartózta­tott le a Banglades déli részén fekvő Chittagong városában. A Mohammedan Sporting Club-Abahani Krira Chakra mérkőzés közben a nézőtéren tömegverekedés tört ki, mely­nek során több mint 100 szur­koló és 10 rendőr is megsebe­sült. A nézők dühét az váltotta ki, hogy a helyi csapat 2-0-s vesztésre állt, ami szerintük a bíró ténykedésének volt kö­szönhető. Budapest. A Takarék Rt. ku­pájáért léptek ringbe a Nemzeti Sportcsarnokban a thai-box magyar és izraeli legjobb ver­senyzői. A válogatottak össze­csapásán elsőként Babcsák At­tila küzdött Eital Gil ellen. A mérkőzés az izraeli versenyző pontozásos győzelmével vég­ződött. A folytatásban azonban Süveges Szilárd Erei Studnik legyőzésével kiegyenlítette a hátrányt. A kupa befejezéseként az Európa-bajnok Oren Ratson és Kunki Tivadar lépett a köte­lek közé. A magas színvonalú összecsapáson a 3. menetben az izraeli versenyző kerekedett felül, és K. O.-győzelme azt je­lentette, hogy a páros mérkőzést 2:1-re a vendégek nyerték. Dortmund. Kínai aranyé- ‘ rém születea -a férfiak mezőr nyében a Dortmundban zajló tomász-csapatvilágbajnoksá- gon. A legjobb hat együttes tiszta lappal indulva döntötte el az 1-6. helyezések sorsát. Eb­ben a vetélkedésben a kínaiak szerezték meg az elsőséget, megelőzve a három volt szov­jet tagköztársaságot, Oroszor­szágot, Ukrajnát és Fehér­oroszországot. A végered­mény: 1. Kína (Liping Huang, Dashuang Li, Hongbin Fan, Jing Li, Xiaoshuang Li, Hua- dong Huang, Linyao Guo) 283.333 pont, 2. Oroszország 282.158, 3. Ukrajna 281.086, 4. Fehéroroszország 280.973, 5. Németország 280.161,6. Ja­pán 278.699, ... 13. Magyaror­szág. Berlin. A hetedik helyen végzett Dallos Gyula Aktion nevű lovával a díjlovagló Világ Kupa berlini állomásán. A ver­senyszámot a VK-pontverseny- ben második helyen álló hol­land Anky van Grunsven nyerte, ezúttal „rosszabbik” lova, Olympic Bonfire nyergé­ben. A nagydíj végeredménye: 1. Anky van Grunsven (holland, Olympic Bonfire nevű lovával) 1786 pont, 2. Karin Rehbein (német, Donnerhall) 1635, 3. Monica Theodorescu (német, Tecrent) 1624, ... 7. Dallos Gyula (Aktion) 1555. Clarksville. A világ egyik legkiemelkedőbb sportolójára, a november !2-én elhunyt Wilma Rudolphra emlékezett szülővárosa. Clarksville. Az 54. életévében örökre eltávo­zott háromszoros olimpiai baj­nok vágtázónő tiszteletére Clarksville egyik utcáját Wilma Rudolph Boule- vard-nak nevezték el. Az 1960-as római olimpiai játé­kokon 100 és 200 m-es síkfu­tásban, valamint a 4x100 m-es váltóban aranyérmet nyert atlé- tanő ravatalánál Don Trotter, Clarksville polgármestere, va­lamint olyan sportági híressé­gek tisztelegtek, mint Jackie Joyner-Kersee és Florence Griffith Joyner. Bill Clinton amerikai elnök táviratban rótta le kegyeletét, amelyben ki­emelte. hogy Wilma Rudolph halálával nem csak az Egyesült Államokat, de az egész világot pótolhatatlan veszteség érte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom