Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-17 / 271. szám
4 ^ A szerkesztőség postájából ® 1994. november 17., csütörtök Ami a „Pletykafaluban” élő embereket évek óta foglalkoztatja A polgármester nyílt válasza Kolláth László olvasónk a szolnoki, zömmel idős emberek lakta IX. kerület megoldásra váró gondjait tárta a város polgármestere elé, melyekre lapunkon keresztül kér nyílt választ. Teszi ezt annál is inkább, mert két korábbi, közérdekű levelére sem a polgármester, sem az alpolgármesterek nem válaszoltak. Levelében - a Pletykafalu lakosságát érintő problémák közül - első helyen említette az egészséges ivóvizet. Régóta fáj a szívük egy artézi kútra, amit több fórumon szóba hoztak már, de mindhiába ... A lengyel piachoz - ha már ott van, s nem zárják be - járdát kellene építeni, ezenkívül többet kellene tenni a lakosság biztonságáért. Fodor Tamás országgyűlési képviselő és Vörös Miklós városi rendőrkapitány tett ugyan a közbiztonságért, amikor intézkedésükre a piacon rajtaütésszerűen razziáztak, de ebben is lépni kellene. Mint írja, körzeti rendőrőrsre, gyalogos és kerékpáros rendőrök jelenlétére, folyamatos ellenőrzésre lenne szükség. (A gyengébb nem képviselői esténként szinte rettegnek.) A választópolgárok nevében rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a banképítéssel csökkentették a zöldterületet; hogy a munkát adó akkumulátorjavító bázist megszüntették, továbbá a városban benzinkutat benzin- kútra terveznek. Végezetül hiányolta a lakosság rendszeres közmeghallgatását. Várhegyi Attila, a város polgármestere köszönettel fogadta a névvel, címmel írt levelet, és a felvetett kérdésekre ezt válaszolta: Igen Tisztelt Kolláth Úr! November 7-én volt éppen egy televíziós vitafórum, ahol - a nézők kérdésére - elmondtuk, a kertvárosi artézi kút átadását követően a Pletykafaluban folytatjuk a kutak építését. Ez azt jelenti, legkésőbb 1996-ban e városrészben is elérhetővé válik - közelben - az artézi víz. Ami a közbiztonságot illeti: magam is állandó kapcsolatban voltam a rendőrséggel, amely gyakran létszám-, mostanság pénzhiány miatt kevesebb figyelmet tudott fordítani a járőrözésre, mint kellett volna. E városrészben megítélésem szerint is állandó rendőri felügyeletre, jelenlétre lenne szükség - már az idegenek nagy száma miatt is. A jövőben rendőrőrs létrehozását indítványozzuk. Az említett tv-adásban a járdaépítés is felvetődött, s ezt a javaslatot máris továbbítottam, hogy a következő év fejlesztéseinél vegyék figyelembe. A zöldövezetet érintően ki kell egészítenem: a banképület területének hasznosításával kapcsolatban vitafórumot szerveztünk, hirdettünk, hiszen ezt számunkra törvény is előírja. Az akkumulátorjavító bázist nem az önkormányzat szüntette meg. Valószínű, környezetvédelmi problémák merültek fel. Tájékoztatom továbbá, hogy az önkormányzat egyetlen benzinkutat sem tervezett. A rendezési terv alapján a forgalmazó cégek döntik el, hogy hol kívánnak kutat létesíteni. 1990-től minden év december első két hetében tartottunk közmeghallgatást a városházán, amit jó előre hirdettünk a sajtóban. Egy alkalommal külön témaként a városi költségvetés volt napirenden, máskor pedig a lakás- program, de minden elhangzott kérdésre válaszoltunk. Ami a pletykafalui környezetet illeti, fokozott figyelmet fordítok a közterületek problémáira, ezért- éppen az Ön felvetése alapján- a napokban munkatársaimmal magam is részt vettem a bejáráson. Tisztelt Kolláth Úr! Bizalmát köszönöm. A Pletykafalu problémáival máskor is keressen meg, s azon leszek, hogy kéréseiknek eleget tegyek. Jogi tanácsadónk Tulajdoni arányok ráépítés esetén Az utóbbi hetekben több olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz a ráépítés és tulajdoni arányokkal kapcsolatban. A levelek közül H. L.-né közérdeklődésre számot tartó sorait emeltük ki, és több kérdésére e rovatunkban adunk tájékoztató választ. Olvasónk azt írja, férjével szüleinek közös tulajdonában lévő ingatlanán építkezett, ahol korábban már állt egy lakóépület, mely a szülők használatában van. Szülei szóban hozzájárultak az építkezéshez, és az építésügyi hatóság engedélyezte. Jelenleg már a felépült házban laknak, és a ház tulajdoni helyzetét szeretnék tisztázni, nehogy később - az öröklésnél - probléma legyen. Édesanyja hajlandó a maga 1/2 tulajdoni részét átengedni. Kérdezi: hogyan rendezhetnék az ügyet? Megemlíti továbbá, hogy szerintük a telek természetbeni megosztásra is alkalmas, vagyis két önálló ingatlan kerülhetne a földhivatal nyilvántartásába. Tekintettel arra, hogy a szülők hozzájárulását nem foglalták írásba, a polgári törvénykönyv ráépítéssel kapcsolatos előírásait kell figyelembe venni. A szabályok szerint a ráépítő megfelelő földrészének tulajdonjogát, ha az épület értéke annak értékét lényegesen meghaladja. Olvasónk esetében két megoldás lehetséges. A telekmegosztás költségesebb és hosszadalmasabb eljárása helyett választhatja azt az utat, amikor a szülők a kialakult helyzetnek megfelelően, okiratban ismerik el, hogy a ráépítéssel közös tulajdon jött létre. A tulajdoni hányadot a felépítmények és a telek értékének figyelembevételével kell meghatározni. Amennyiben a tulajdoni hányad változatlanul hagyásával az édesanyja tulajdoni részét engedi át, az ajándékozásnak minősül. Az illeték szempontjából ez a megoldás hátrányos, nem tanácsoljuk. A levelében felvetett másik kérdés az ingatlan megosztására vonatkozik. A jelenleg osztatlan egész ingatlan két önálló ingatlanná alakítására s két külön helyrajzi számon való nyilvántartására csak az építésügyi hatóság engedélyével kerülhet sor. Az engedély megadása érdekében az építésügyi hatósághoz (a lakóhely szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz) kell fordulniuk. Lehetőségük van arra, hogy az építésügyi hatóságtól a végleges megosztási engedély előtt úgynevezett elvi megosztási engedélyt kérjenek. Ennek birtokában a közös tulajdon megosztással való megszüntetésében írásban megállapodhatnak. Ezen okiratot ügyvéd közreműködésével vagy közjegyző előtt lehet elkészíteni, illetve aláírni. Az elvi engedély kérése azért is célszerű, mert - amennyiben a telekmegosztásnak akadálya van - a felesleges tervezési kiadásoktól mentesülnek. Mindezek alapján olvasónknak kell döntenie, hogy a tulajdonjoguk rendezéséhez melyik utat választják. Kedves Olvasónk! További kérdéseire, melyek nem tartoznak szorosan e témához, napokon belül levélben válaszolunk. Dr. Lambert István ügyvéd Vendégségben - feledve bút és bánatot A tiszakürti önkormányzat - az idős emberek világnapja jegyében - november 4-én a község művelődési házában látta vendégül az idős embereket. (A községnek 470 idős lakosa van, de az ágyhoz kötött, ápolásra, gondozásra szoruló betegeknek házhoz szállították az ünnepi ebédet.) Délután zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme, ahol százhúsz főre terítettek. A polgármester úr köszöntőjével vette kezdetét az ünnep, majd a helyi általános iskola tanulói, Németh György citerás és a „Hulló levelek” nyugdíjasklub Ki mit tud?-nívódíjas népdalköre, nosztalgiatriója és -duója adott egyórás színvonalas műsort. A vacsora után - feledve búnkat, bánatunkat - együtt énekelgettünk, s valamennyien igen jól éreztük magunkat. A kedves ünnepségért, a vendéglátásért köszönetét mondunk a polgármesteri hivatalnak, a képviselő-testületnek, akik bizonyították: törődnek az idős emberekkel. További munkájukhoz sok sikert kívánok. Kovács Endréné klubvezető - Tiszakürt Volt iskolájába, társaihoz látogatott Elbocsátó „rút” üzenet Bizonyára egyetért velem mindenki abban, hogy az emberi lét természetességéhez hozzátartozik a beszéd - ahogyan a megértés, a bizalom, a szeretet is. S ha egy gyerek bárkivel szemben rosszat tesz, a következményeket, a tanulságokat meg kell vele beszélni szemtől szemben. Történt ugyanis, hogy a hatodik osztályos fiam a szolnoki Konstantin Általános Iskolában nemrég meglátogatta a volt osztálytársait. Öt évig ide járt, s négy éven keresztül nem is volt vele semmi gond. Aztán egy év alatt az iskola vezetősége szemében a legvásottabb gyerek lett. Bizonyos tantárgyakból kettesnél jobbat sosem kapott, s több beírása volt, mint másnak 4 év alatt. Végül már odáig fajult a dolog: ha bármi történt az iskolában, ő volt az első számú „gyanúsított”. Úgy döntöttem, másik iskolába viszem, hisz a jó képességű, átlagos magatartású gyerek egy év alatt idegileg, szellemileg, lelkileg kikészült. Ennek dacára a fiam nem akart onnan elmenni. Egy hónappal ezelőtt is sírva mondta, visszavágyik a régi osztálytársaihoz. A gyereknek rengeteg türelemre, megértésre, szeretetre volt szüksége, amit tőlünk, szülőktől megkapott, de az új tanáraitól, osztályfőnökétől, az iskola vezetőségétől, osztálytársaitól is ahhoz, hogy beilleszkedjen. Ezúton is köszönetét mondok érte. Már azt gondoltam, a fiamnak sikerült elfelednie a kudarcok sorozatát, megalázást, ami korábban érte, hisz a napokban jó szívvel indult a régi iskolájába - látogatásképpen. Az udvaron beszélgetett a volt osztálytársaival, három volt nevelőjével, de az iskola egyik vezetőségi tagja - valami oknál fogva - úgy döntött, ennek a gyereknek nincs ott helye - még szünetben sem. Nem beszélt vele, hanem az ügyeletessel üzente: azonnal hagyja el az iskolát. Az ügyeletes pedig „ne haragudj, nem én tehetek róla” kíséretében s egy taszítással kitolta a gyereket az iskola kapuján. Ezek után kérdezem: a gyerek vajon nem azt csinálja majd, amit lát? Nem úgy él, ahogyan élni tanították? Hogy egy gyerek mit tanul meg abból, amit szeretnénk neki megtanítani, az attól is függ, szavaink milyen érzelmi reakciót váltanak ki benne. Ha egyáltalán méltatjuk arra, hogy beszéljünk vele! Az eset a szeretetre nevelés rossz példája volt. Ezt bizonyítja a fiam reakciója, aki teljes erejéből bevágta maga után az iskolakaput. Meggyőződésem, hogy a gyerekekbe vetett bizalom, az irántuk érzett felelősség, szeretet - nyílt, derűs légkörben, észszerű szabályok között - végeredményeként a felelősségük, értékítéletük is kibontakozik. A szülő sohasem tenne szándékosan olyasmit, amivel érzelmileg kárt okoz gyermekének. De a pedagógus is szülő! - vagy ebben is tévednék? Fördős Éva Mária - Szolnok A kezekben nem dorong, virág volt! „Uram, bocsáss meg neki” Ki fél és undorodik Kunmadarason? Nos, ez az úr Kardos Péter főrabbi, akit a kunmadarasi ön- kormányzat meghívott arra az eseményre, amelyen - október 30-án - az 1946-ban történt madarasi pogrom áldozataira emlékeztek. Az emlékünnepségen Kunmadaras polgármestere köszöntőjében hangoztatta, hogy megkövetjük azokat az áldozatokat, akik életükkel fizettek az embertelen gyűlöletért, félreveze- tettségükért. Ezután a főrabbi úr lépett a mikrofonhoz, s a beszédét így kezdte: büszke vagyok és félek! Vajon mi oka volt erre Kardos úrnak - Kunmadarason? Testi épségére rendőrök, de úgy is mondhatom, testőrök vigyáztak. Feleslegesen, mert aki elment az emlékünnepségre, annak nem fegyver, nem dorong volt a kezében, hanem virág. A főrabbi úr azt is tudta, hogy az emlékmű a kunmadarasiak felajánlott pénzéből készült el. Talán azt gondolta, hogy a nagyközség lakossága 48 év után újabb áldozatot akar? Kardos főrabbi úr feltette a kérdést: a három áldozat nevében van-e joga a megbocsátásra?, majd így folytatta: a kérdésre fél válaszolni, mert Kunmadarason van. Kardos úr! Ha Ön nem tudott a kérdésre válaszolni, mert félt, s nem a megbékélés vezette, miért jött Kunmadarasra? Csak nem egy újabb viszályszítás volt a célja? Ön nem látja, nem olvassa, hogy manapság is milyen méreteket ölt olykor a békétlenség? Ön azoknak nem tud megbocsátani, akik akkor gyerekek voltak, vagy még nem is éltek? Mennyi ember él községünkben, akik nem itt születtek, nem itt laktak abban az időben. Az emlékmű leleplezése előtt így fejezte be beszédét: „Engedjék meg, hogy most már ne csak féljek, de undorodjak is”. Nos, tisztelt Kardos úr! Gon- dolt-e arra, hogy e kijelentésével milyen mélyen sértette meg a jelenlévőket, de minden jó ízlésű, jóérzésű embert, aki hallott az eseményről? Gondolt-e arra, hogy a vendégjoggal akkor sem illik visszaélni, ha netán arra a meghívó fél ad okot. Talán nem fogadták kellő tisztelettel? Nem hatotta meg a nagyközség lakosságának gesztusa, melyben az elődei által elkövetett tettekért bocsánatot kért? Büszke vagyok, hogy olyan nagyközségben élek, melynek lakosai méltósággal viselkedtek még akkor is, amikor ön undorodott! A magam nevében elmondtam önért egy imát, amit így fejeztem be: „Uram, bocsáss meg neki, mert nem tudta, mit cselekedett.” Czető Ferenc nyugdíjas kereskedő Karácsonyi ajándék lenne? A szolnoki Gábor Áron tér közelében lakók nevében Sárosi József olvasónk a benzinkút bővítése miatt fejezi ki aggodalmát. Úgy tartják, erre minden okuk megvan, hiszen a lakásaiktól kb. 4 méterre helyezik az óriási üzemanyagtartályokat... (Megjegyzi, az építési területet sajnos nem zárták le, a képen nemrég megörökített baleset, amit egy részeg ember okozott, erre vezethető vissza. A hatalmas méretű markoló kanalát a parkoló kocsinak lökte.) Az a hír kelt szárnyra; hogy a bővítés után nonstop kút lesz, átüti károsan befolyásolná a lakók nyugalmát, közlekedési biztonságát. Ebből a karácsonyi ajándékból - mert akkorra szeretnék átadni a lakosságnak - ők igazán nem kértek. Jól tudják, a kút bővítését már nem akadályozhatják meg, de a nyilvánosság erejével is kérik: az illetékesek mindent kövessenek el, hogy a kút biztonságosan, a lehető legkisebb zajjal üzemeljen. Olvasóinkat, a kút közelében lakókat Bakter András, a Mól Rt. Délalföldi Régiója töltőállomás-hálózatának menedzsere máris igyekszik megnyugtatni. Arról tájékoztat, hogy nem terejeszked- nek, hanem éppen a kb. századik környezetkímélő, Mól 2000-es kutat építik. Többek között gőzvisszavezető rendszerrel látják el, amin keresztül a káros anyag a tartályba, onnan pedig a bázistelepre kerül vissza. i Gyakorlatilag a jelenlegi légterhelés 90 százalékát kiszűrik! Aggodalomra semmi ok, hiszen a környezetvédelmi, biztonsági előírásoknak maximálisan eleget tesznek. Ami a sajnálatos autókárt illeti: a terület jól kivilágított, de ezen túlmenően, az esetleges lezárásról a kecskeméti generálkivitelezőnek kell gondoskodnia. A lakók megnyugtatására elmondta még: a korszerű töltőállomás üzemeltetése nem jár zajjal, s az a tervük, hogy reggel 6 és 22 óra között tartanak majd nyitva. NMMMN CSOTOaTOKÖM MŰSORON AZ EOSSZ ORSZÁGI FILM.SZÍNHÁZ’ZEN E.POP< KÉPZŐMŰVÉSZET MAGAZIN DUPLA TERJEDELEMBEN
