Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05 / 261. szám
10 Szatirikus melléklet 1994. november 5., szombat Ha megveszek, az összes kutyát megharapom a faluban! >4 KAKAS KABARÉSZÍNHÁZA Csörghő Csuli és a törzs Tragikomédia Szereplők: Kutyatulaj, törzs- őrmester Szín: A rendőrség. Törzsőrmester: Neve? Kutyatulaj: Csuli. Törzs: Nem a kutyája neve érdekel, hanem a magáé! Tulaj: De kérem, ez az én nevem: Csörghő Csuli. Törzs: Mint a Mikszáth Kálmán Úri murijában? Tulaj: Nem, mint a Móricz Zsigmond Különös házasságában... Törzs: A kutyaharapás ügyében idéztük be. Milyen fajtájú az ebe? Tulaj: Pitt bullterrier, törzs úr. Törzs: Pit...pit...pitt... Nem lehetne egyszerűen foxi vagy puli? Tulaj: Nem! Az én kutyám terrier. Különleges kutya... Törzs: Meghiszem. Amíg a normálice kutya csülökcsontot, legfeljebb csirkenyakat zabái, mint a legtöbb kisnyugdíjas, addig a maga vérebe kisnyugdíjast eszik... Tulaj: Rágós öreg nyanya volt, uram! Törzs: Csak ne feketehumorizáljon, mert az előzetesben találja magát! Tudja, hogy szigorúan tilos ilyen gyilkos dögöt hazánkban szaporítani? Tulaj: Én néni szaporítottam, készen vettem. Törzs: Adja elő a tényállást! Hogyan történt a tragikus baleset az öreg nénivel? Tulaj: Kérem, az az öreg hölgy irritálta állandóan a kutyámat. Nap mint nap direktisz az udvarunk mellett ment el, minden áldott nap a kerítésünk mellett! Törzs: Miért járt ott állandóan? Tulaj: Mert a tőszomszédunk volt! Ott mert, kérem szépen lakni, átellenben! És ennivalót dobált a Csulinak! Törzs: Mit dobált? Tulaj: Macskaeledelt! Wisz- kázzal etette! Az háborította fel a kutyust, kérem! Hát csoda, ha megette az öreglányt! Még ha Pedigré pált dobált volna neki! Törzs: Úgy megharapdosta az öreg nénit, hogy az elvérzett! Tudja, hogy ez gyilkosság? Tulaj: Még hogy elvérzett?! Az lehetetlen! Olyan öreg volt már, hogy nem is volt a pucrá- ban vér... Törzs: Lecsukatom, ha így szövegel! A felelősség viszont a kutyatulajdonosé, a magáé! Mit tud felhozni a mentségére? Tulaj: Az én pitt bullterrie- rem kérem, alapjában véve egy szelíd lélek. Úgy is mondhatnám, szelindek. Ez már bizonyította is, mióta megtépte a rozoga öreganyót... Törzs: Hogyan? Tulaj: Tegnap kiballagott a szomszédos rétre, és szedett egy csokor vadvirágot a sírjára.... Törzs: Csörgő Csuli úr, önt bűnösnek tartom gyilkosságban való részvételért! Tulaj: De én, kérem, nem haraptam meg egy ma született csecsemőt sent, nemhogy egy öregasszonyt! És mi lesz az én Csulimmal? Törzs: Átadjuk a sintémek. Tulaj: Azt a drága kiskutyát... Uram, hát van magának szíve?! Lehetne egy utolsó kívánságom? Törzs: Lehetne. Tulaj: A pitt bullterrieremet a Kudlik Julinak adják át, kérem! Törzs: A Kudliknak? De miért neki? Tulaj: Ő majd kiközvetíti a tévében a kutyuskát valami jószívű öreg hölgynek... És ki tudja, az éhségét is elveri vele olykor-olykor... (A törzs dühösen ugatni kezd a tulajra.) Donkó László és erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm!
