Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05 / 261. szám

1994. november 5., szombat

5

Nézőpontok

Szombati jegyzet

Ami a panelről eszembe jut

Divat mostanában a panelt, pontosabban a panelházakból álló lakótelepeket szidni. Sőt némileg még pontosabban azt írhatnám, hogy mostanában a panelt szidni divat. Ugyanis nálunk időnként bekerül valami a köztudatba, mint minden baj okozója (vagy majdnem mindené), és azt elkezdjük szidni. Azután a dolog egy idő múlva unalmassá válik, és kénytelenek vagyunk más szidnivaló után nézni.

Néhány éve a Trabant, illetve a kétütemű autó volt az első számú közellenség. Talán holtversenyben a bősi gáttal és a csatornával, de hát az messze van, kevés ember szerzett róla közvetlen tapasztalatokat, ellentétben a Trabanttal. Tessék csak visszaemlékezni, nemigen múlt el nap, hogy a rádió és a televízió műsorában és lapjaink valamelyikében ne kapott volna helyet egy-egy dörgedelem, hogy ah... de büdös... oh, az Európába vezető úton Trabanttal... Mellesleg a Trabant tényleg büdös, de olyan sok büdös dolog van még errefelé, egynémely gyárunktól kezdve autóbuszainkon és teherautóinkon keresztül sok privatizációs ügyig, de könnyű a legvédtelenebbet bántani. Erről egy vicc idéződik fel bennem, korántsem véletlenül. Egy férfi nagy élvezettel rugdos az utcán egy kis kutyát. A járókelők egy darabig némán nézik, azután valaki neheztelően megszólal: - Miért rugdossa olyan kegyetlenül azt a kis kutyát? - Mert a nagyot nem merem! - válaszolja öntudatosan a férfi.

Egy kissé elkanyarodtam a paneltől, de mindez arról jutott eszembe. Mostanában tehát a panel a sláger: ah, de szürke, de unalmas... oh, de rombolja az egyéniséget... panelek az Európába vezető út mentén... nahát... állítsunk inkább kopjafát és székely kaput...

Egyébként a panelház valóban nem a legideálisabb lakóhely, ez ugyanolyan igazság, mint az, hogy a Trabant büdös. De hát olyamsok helyen nem jó még lakni! Albérletben például vagy a hajléktalanok szállásán, sőt a pályaudvaron lakni sem jó. Az utóbbi kettőt nem próbáltam ugyan, de el tudom képzelni. Sokkal jobb kertes házban lakni valahol egy város szélén, ahol van víz, gáz, csatorna, telefon, aszfaltozott út, és ugyanakkor jó levegő, madárcsicsergés... De ha még úszómedence és üvegház is van, az sokkal jobb, sőt, aki ilyen házban lakik, az bizonyára úgy gondol egy szimpla kertes házra, hogy nagyon rossz ott élni. Na de most kezdjünk azon siránkozni, hogy milyen rossz az úszómedence nélküli kertes házban?

Néha az az érzésem, hogy az ilyen megállapítások, hogy bajaink egy részének ez vagy az az egy dolog az oka, egyszerűen szellemi restségből származnak. Ki nem olvasott már szomorkás riportot arról, hogy a panellakótelepen tétlenül lődörgő gyerekek galeribe tömörülve mindenféle gazemberséget követtek el, úgymint rablás, betörés, nők megerőszakolása, garázdaság... Vagy magvas szociológiai eszmefuttatást a panellakások léte és a születések számának visszaesése közötti összefüggésről? Az olvasó olykor hátradől a székében, összehajtja az újságot, és megnyugodva felsóhajt: „Hát igen, a panellakótelep!”

A dolog így nagyon kényelmes, nem kell tovább gondolkozni, hogy mi a tettesek felelőssége, a család, a társadalom felelőssége, megvan a nagy, közös mentség és feloldozás.

Igen ám„ vetheti ellen a szociológiában némileg jártasabb olvasó, de az is tény, hogy a panellakótelepeken valóban több a galeri, több a garázda, erőszakos bűncselekmény. Ez, ha talán igaz is, bár lakótelepe válogatja, még mindig nem döntő ellenérv. Sőt, gyanítom, hogy az ok és az okozat felcserélésének logikai hibája áll fenn ebben az esetben. A kérdés ugyanis így merül fel: az ember romlik-e el a lakóteleptől, vagy a lakótelep az embertől?

A lakótelepeken általában szegény emberek élnek. Nem a legszegényebbek, elég csak a házak között sorakozó autókat szemügyre venni, de olyanok, akik a mai Magyarországon a városi életszínvonal szerint még, vagy már a szegényebbek közé tartoznak. A nyomor igazi mélységei azonban még távol vannak innen, legföljebb fenyegető árnyként mutatkoznak meg a kifizetetlen lakbér, villany-, távfűtés- és egyéb számlák képében.

Bizony, jobb volna, ha a panellakótelepek szűkös, de azért vitathatatlanul civilizált életmódot biztosító lakásai helyett mindenkinek kertes ház vagy legalábbis mondjuk áttekinthetőbb, emberibb léptékű társasházi környezet jutna. Csak az a baj, hogy ez csupán az ott lakók kisebb része számára reális alternatíva. A többieknek más alternatíva nem létezik, illetve ha igen, az a bidonville, a harmadik világ rákosán túlburjánzó nagyvárosai körül kialakult nyomortelep. A ma is sokak által nosztalgikusan emlegetett Horthy-rendszertől örökölt Mária Valéria-telep és mások megszüntetése, az iparosodó városokba irányuló új népvándorlás által támasztott lakásigények kielégítése annak idején, történelmileg viszonylag gyorsan, és a magyar gazdaság erőforrásainak alapján lényegében csak így volt lehetséges. Lehetett volna persze a tervezés ötletesebb, a külső színesebb, mu- tatósabb, a tömegesség és a komfort terén azonban más lehetőség reálisan nemigen adódott.

Mindannyian emlékszünk még azokra az úgynevezett késő kádári időkre, amikor a panellakótelepet a sokat gúnyolt, atyáskodva gondoskodó rendszer emlékművének nevezték ki. Szidása így nem csupán elhatárolódás és lenézés volt, de némi ellenzéki bájt is kapott, az igazi ellenzékiség kockázata nélkül.

Az idők azonban alaposan megváltoztak. Mindaddig, amíg feleannyi lakás épül, mint amennyi a jelenlegi lakásállomány fenntartásához szükséges lenne, amíg csak egy Szolnok méretű városban ezer-ezerötszáz embert fenyeget közvetlenül a kilakoltatás veszélye, addig egyre többen lesznek a nyomor áldozatai, a hajléktalanok, az átmeneti szálláson lakók, az életük nagy részét föltehetőleg albérletben töltők, a csőszkunyhóban, fóliasátorban élők, akiknek a panellakás maga az álmok netovábbja. Ne sértsük, ne ingereljük ezt az egyre sokasodó réteget a panellakótelep érzéketlen, az újgazdagok mentalitását tükröző, rongyrázó leszólásával.

I

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) még az idén le szeretné zárni a december elejére elkészülő nemzeti alaptanterv (NAT) tervezetének vitáját. Ezt Jánosi György, az MKM politikai államtitkára jelentette ki Budapesten a Gimnáziumi Igazgatók Kollégiumának tanácskozásán.

Az államtitkár elmondta: a NAT csak akkor születhet meg jövő májusra, ha az év végén sikerül lezárni a tervezet vitáját. Hangsúlyozta: az új alaptanterv egyik legfőbb célja a tízosztáLe kell zárni a NAT vitáit!

lyos alapképzés bevezetése. Ennek keretében a hatosztályos alapoktatást a négyéves - szintén egységes és kötelező - „alsó középszintű” képzés követné, ahol az „általános alapműveltséget” szerezhetik meg a diákok. A tizedik év végén a tanulóknak alapismereti vizsgát kell majd tenniük, amely az utolsó két év - már szakirányba mutató képzése után - a megszerzett érettségi bizonyítvánnyal együtt az egyetemi továbbtanulás egyetlen feltétele lesz.

Jánosi elmondta: elkerülhetetlennek tartja, hogy az iskola- rendszer hosszabb távon a 12 osztályos képzés felé mozduljon el. A jelenlegi tervek szerint az alapismereti vizsgán, amelyet 1998-ban készülnek bevezetni, 4-5 tárgyból kell a diákoknak számot adniuk tudásukról, az évtized végétől pedig már az érettségi alapfeltétele lesz ez a vizsga. (MTI)

VIPTOURS RÉSZVÉNY, AMELY SZÁLLODATULAJDONT ÉS í 0 ÉVES ÜDÜLÉSI JOGOT BIZTOSÍT AZ AVAR HOTELBEN!

ÜDÜLÉSI JOG

• 10 évig, évente 7 nap ingyenes üdülés 2 fő részére

• Háromcsillagos szálloda, vadonatúj, kényelmes szoba

• Tiszta levegő, festői környezet a Mátrában

• Sportolási lehetőség, sí, szánkó, uszoda, tenisz, szauna

• Környéken kirándulási lehetőségek, gyógyfürdők, történelmi borvidék

SZÁLLODA TULAJDON

• 160 ezer forint bruttó befektetéssel a szálloda vállalat résztulajdonosa lehet

• A befektetés bruttó összege levonható a személyi jövedelemadó alapból

• Fix elsőbbségi osztalék

■ Az üdülési jog szabadon átruházható a részvény- tulajdontól függetlenül

• Kedvező kibocsátási árfolyam

JEGYZÉSI IDŐSZAK: 1 9 9 4. NOVEMBER 7-22. ■ JEGYZÉSI HELYEK;

N*w York Bróker Kft. Bwtape«. Rákóczi út 1-3 Cóóptourlsr Rt. Íródik Budapea, Koesudi L tér <313. • Budapest, Bartók Beli u 4. • Budapest, október 33. u. 4-10. ■ Budapest. Nyugati tér 1-2. • Budapest. Attila út 107. • Budapest, Tatra u. 15/a. • Budapest, Rúkocrl ut 42. • Békéscsaba, Andróssy u. 6. ■ Bükkfürdő, Termál krt. 43. • Debrecen, HoMóJ u. 4. • Eger. Dobó tér 3. • Gyér, led]* Ányos u. 8. ■ Hajdúszoboszló, szUJákaija 44/b. • Kaposvár. Kossuth 1 u s. ■ Kecskemét. Kéttemptom kó2 P-n. • Miskolc, Széchényi u. I«. • Pécs, irgalmatok u. 11. • Salgótarján. Rákóczi u. 11. • Szeged, K.s Menyhért u 2 • Székeslébervar, Józsaf A. u. 5-7. ■ szekszJrd, Kölcsey Itp. teo. • Szolnok, szapän u. 31. • Szombathely, Savaria tér 1. • Tata. Topára sétány 18. • Veszprém. Óváros tér 2. • Zalaegerszeg, Kossuth u. 3«. ■ City Bróker Kft. • Budapest, Ady £. u. lé Dunaholdlttj rl fiókjai • Debreten, Kossuth u. 21. • Gyöngyös, pesti ut 51. • Kaposvár, Petőfi ter I, • Kecskemet, Horvath Dómé u. 12. • Pécs, Irgalmaink útja 5. • Salgótarján, Kassai sor 6. • Szeged. OsztrovszKy u. 21-23. • vac. Széthényi u. 10-12. Agrobank Rt. Baja, Pázmány u. 2. - Budapest, Bástya u. 33. • Budapest, Böszörményi út 2« • Budapest, ooumny u. 18, • Budapest, Gyepsor u. 1. • Budapest, Karoly kit. í. • Budapest, Párisi u. 3. • Debreten, S2em Anna u. 14/b. • Dunaújváros, szorád M. ud ti. sz. piád szolgéitatohaz, • Eger. Almagyar u. s. • Győr, Kisfaludy u. S. • Kalocsa, Szent István k. ttja 2-4. • Kecskemét, Trombita u. 2. • Kiskunfélegyháza, Kazinczy u. 5. • Mátészalka. Kölcsey u. 17/3 . Mezőkövesd, Mátyás király ut 149. • Miskolc, Széchényi u. 70. - Miskolc, Egyetomváros A/4 Oóölet • Paks, Rákóczi u. 5. ■ Pásztó, Nagymező ut 3. • szarvas, Kossuth L. a. 21. • szeged, Tisza L körút SS. - Szolnok, Mikszáth K u. 3-S.

CSAK 1500 RÉSZVÉNYES SZÁMÁRA

A Hu bér Kft. esete a Kunság Rt.-vei

S(z)óról s(z)óra, a megoldásig

Az élet sava-borsa, szoktuk mondani bizonyos dolgokra. A következő történetre ez biztosan nem áll.

Nem mindennapi jelenet zajlott le nemrég a Kunság Kereskedelmi Rt. igazgatójának szobájában dr. Huber Miklós, a szentendrei Huber Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója jóvoltából. Tette ezt azon egyszerű okból, hogy a Kunság Kereskedelmi Rt. - a kft.-re nézve rendkívül hátrányos - fizetési tartozásának rendezését kikényszerítse, illetve hogy a kifizetés elmulasztására megfelelő magyarázatot kapjon.

Nevezetesen arról van szó, hogy cégük vásárosnaményi csomagológyárából a Kunság Füszért különböző telephelyeire- augusztus első napjaival bezárólag - több tonna étkezési sót szállítottak. A sót, kedvező ára miatt - legalábbis a kirendeltségek vezetőinek elmondása szerint - rendkívül rövid határidővel tudták értékesíteni.

Ugyanakkor a Kunság Füszért a fennmaradó tartozását, pontosan 275.626 forintot nem fizette ki. Holott a fizetési határidő ez év augusztus 23-án lejárt. Mivel a cégnek korábban is volt tartozása a kft. felé, dr. Huber Miklós, a kft. igazgatója több ízben személyesen, illetve telefonon kereste meg a Kunság Füszért Rt. igazgatóját és a cég gazdasági vezetőjét. A személyes megbeszélések eredményeként a tartozás egy részét korábban már törlesztették, ugyanakkor a közel 276 ezer forintos összeg rendezésére - legalábbis úgy nézett ki - semmilyen lehetőség nem mutatkozott.

Az előző, 150 ezer forintos tartozást a személyes megjelenést követően - rá 3-4 hétre - rendezték.

Vihar a só körül- Mivel a 276 ezres törlesztés nem történt meg, a Huber Kft. igazgatója október 27-én, pontban déli fél tizenkettőkor elhatározta, összeszedve az addigi dokumentumokat, korábbi írásbeli kéréseket, felszólításokat, számlamásolatokat, valamint az- esetlegesen - hosszasabb tartózkodásához szükséges napi holmit: pizsamát, fogkefét, élelmet arra az eshetőségre számítva, hogy konkrét mágál- lapodást nem tudnak kötni és úgymond be kell kvártélyoznia akár több napra is magát a Kunság Füszérthez, beállított az igazgatói szobába. Tervéről egyébiránt, nemcsak a médiát, a rendőrséget is tájékoztatta.

A Kunság Rt. javaslatát, amely a kiegyenlítést húsz-huszonötezer forintos, jövő évre áthúzódó részletfizetésekkel akarta megoldani, egyértelműen elutasította.

Ugyanis a különböző állami és hivatalos szervek felé a Huber Kft.-nek is fizetési kötelezettsége van, nem is beszélve munkabérről, szállítási díjról, anyagköltségről és egyéb kiadásairól. Egyszóval addig Kneisz István igazgató irodáját el nem hagyja - mondta Huber úr -, ameddig az összeg rendezésére konkrét megállapodást nem kötnek.

Dr. Huber Miklós elmondása szerint az rt. igazgatója korábban becsületszavát adta, hogy az összeget október elején - minden körülmények között - átutalja. Ám a kft. hiába hivatkozott erre legutóbbi faxaiban is, érdemi választ nem kapott.

A teátrális jelenetekben sem szűkölködő tárgyalás Kneisz István irodájában folyt, úgymond kerek asztal mellett.

Dr. Huber Miklós:- Másfél hónappal ezelőtt, teljesen nyilvánvaló volt, hogy az általunk leszállított majd 276 ezer forint értékű sót a Kunság Füszért különböző telephelyein eladta. A pénz befolyt. Éppen ezért jártam itt önöknél szeptember első napjaiban. Akkor becsületszavát adta, hogy legkésőbb október közepéig megkapjuk a pénzt. Egy héttel ezelőtt egy faxot is küldtem. Erre egy egyezségi ajánlatról szóló válasz jött, amit sértőnek találtam, nemcsak tartalma, de megfogalmazása miatt is.

Itt van a Kunság Füszért kártyája, amivel Óbudán szoktam vásárolni - mondta, miközben elővette a kártyát, lassú mozdulatokkal széttépte és kiterítette a Kunság Rt. igazgatója elé, akinek még csak a szeme sem rebDr. Huber Miklós

bent a dologra. Aztán folytatta: - Én készpénzért vásárolok. Ebből következik, ha nem 275 ezer forintot, hanem csak 275 forintot nem fizetnék ki, már akkor biztos, hogy mindenki rendőrért kiáltana.

Majd az igazgató felé intézve szavait, folytatta : - Konkrétan azt kérdezem öntől, hogy ennek a sónak az árát - hangja mindvégig nyugodtan csengett, közben a legnagyobb természetességgel, mintha mindig ezt gyakorolta volna, az asztalra borított egy majd teljes zacskó sót -, amit önöknek leszállítottam és önök eladtak, a Huber Kft. mikor kapja meg.

Kneisz István, a Kunság Rt. igazgatója még mindig nem reagált, nem állt fel, nem szólt közbe, mintha mindez meg sem történt volna.- Ameddig erre nem kapok konkrét választ, itt a fogkefém, a pizsamám, az újságom, az élelmem, a világon minden, addig innen nem megyek el. Sok ezer forintot telefonáltam ide, mindhiába. Többször voltam itt személyesen is, úgyhogy most szeretnék pontot tenni az ügy végére. Erre kérnék választ.- Nagyon sok minden elhangzott itt most - vette át a szót Kneisz István igazgató. Egy-két dolgot azonban tisztáznunk kell. Ámbár ez egy meglehetősen szerencsétlen helyzet, önnek szíve joga az újságnak nyilatkozni. A Huber Kft. igazgatójával minden további nélkül hajlandó vagyok tárgyalni, de e tárgyalást kizárólag négyszemközt kívánom lefolytatni.

bemben, hogy hamarosan megtudom, mi történt odabent.

Mindössze tíz-tizenöt percig tart a tárgyalás a zárt ajtók mögött. Aztán kivonulnak mindketten a számítógép elé. Jegyzőkönyv készül a megállapodásról. Nincs több teátrális jelenet. Egy-két szó hangzik el csupán. Pontosítanak: feltételeket, következményeket egyeztetnek.

Mindez történik október vége felé, a Kunság Rt. hivatali helyiségében. A jegyzőkönyv tartalmazza mindazt, aminek előzményét nem hallhattam, és arról szól, hogy a Kunság Rt. kifizeti a 275.625 forintos tartozást, amennyiben a Huber Kft. a késedelmi kamat teljes összegéről lemond. A pénz már másnap felvehető. Aztán aláírás és kézfogás. Lezárult az ügy. Legalábbis ez az egy biztosan.

Gyors helycsere következik. Dr. Huber Miklós odakint vár, én Kneisz Istvánt faggatom.

Másoknak is tartozik a cég- Ez az egyedüli ilyen rázós eset, vagy vannak még kifizetetlen számlái a Kunság Rt.-nek?- Nem tudom, hogy ez rázós esetnek minősíthető-e, vagy csak pusztán az a körítés az, amit Huber úr alkalmazott. Meggyőződésem, hogy a problémák ekként történő rendezése nem tartozik bele a szokványos és átlag ügymenetbe, sem megoldásában, sem stílusában. Nagyon érdekes, illetve meglepő a dolog. Ilyen szituációban még nem volt részem. Nemhogy sót, de mást sem öntöttek még az íróasztalomra. Azt hiszem, a problémák kezelésének nem ez a járható útja, hanem valami más. Meggyőződésem, hogy színielőadás nélkül is megoldottuk volna a tartozás kiegyenlítését. De meg nem történtté nem lehet nyilvánítani az esetet.- Végül is nem csak a Huber Kft.-nek tartozik a Kunság Rt.?- Nem. Nem ez az egyedüli tartozásunk. Sajnos több szállítóval szemben van elmaradásunk. Ezeket a lehetőségekhez mérten, folyamatosan törleszt- jük. Egyezségi ajánlattal kerestünk meg minden szállítónkat. Ezeket az ajánlatokat lehetőségük van elfogadni vagy elutasítani, vagy valahol az egyezségi ajánlat és a szállítók elképzelése között megállapodni. Ennek megvan a lehetősége és a törvényes módja. Az, amit a Huber Kft. választott, azt hiszem, a szokványostól egy kicsit eltér.- Ezek szerint a többi ügy is hamarosan rendeződik?- így van. A szállítói tartozások kiegyenlítését a Kunság Füszért megkezdte.- Miből adódott az elmaradás?- Az elmúlt időszak pénzügyi

Magát az eljárást nem akarom minősíteni, mindenesetre meglepő, annál is inkább, mert korábban normális keretek között folytattunk tárgyalásokat. És megismétlem, állok a média rendelkezésére, de később.

Zárt ajtók mögött-A megegyezésnek van reális lehetősége?- Minden további nélkül. De vitathatatlan, hogy nem ezen keretek között. A tárgyalás szempontjából mondjuk, hogy nem történt meg a dolog.

Némi szóváltás következik arról, maradjak-e, vagy menjek. Kneisz István szerint menjek, Huber Miklós szerint maradnom kellene. Végül megegyeznek, ez a megbeszélés feltétele. Én odakint várok a dupla zárt ajtók előtt, egy ígérettel a zsenehézségeiből és problémáiból. Ebből következik, hogy tartozásainkat sem tudtuk határidőre rendezni. Megtörtént a privatizáció. Az új tulajdonos az új vezetéssel áttekintette a helyzetet. Erről minden szállítót levélben értesítettünk, és kértük a megértésüket. Vitathatatlan, hogy még mindig van tartozása a Kunság Rt.-nek, de szeretnénk azt minél előbb rendezni.- Mennyi a tartozása a cégnek a szállítók felé?- 100 milliós nagyságrendű a tartozásunk. Egyelőre azon dolgozunk, hogy ezt minél hamarabb törleszteni tudjuk.

*

A Huber Kft. ügye végül is lezárult. De ez csupán egyetlen csepp a tengerben. A „mécsesek” folytatódik, csak a szereplők változnak.-tbg-