Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-01 / 257. szám
1994. november 1., kedd Jászsági körkép 7 A termálvizet radiátorok „élvezik” Valahol itt lesz majd a gázfogadó Asztal-, sátorváz- és traktorgyártó Egy tábla útmutatását követjük Pusztamonostoron: a vásá- rozóiasztal- és sátorkészítő mestert keressük. Szerencsére itthon van, éppen egy gépet bütyköl kollégáival. Pataki László 24 éves, szakmája géplakatos. 1987- ben végzett Jászberényben. Egy évet a helyi hőtechnikánál, egy évet a fényszarui Ori- onban dolgozott. A katonaság után nem volt munkahelye. Rákényszerült, hogy vállalkozó legyen. Jól tette, hogy belevágott. Vásározói asztalt és sátorvázat készít. Jókora körzetben nincs komoly versenytársa. Az előzmények: László szülei piacozó kereskedők. Egyik ismerősük tudta, fiuk - László - lakatos. Megkérte hát, készítsen számára asztalt. Eleinte az istennek sem akart sikerülni, ki is lett hajítva a prototípus az udvarra. Aztán csak nem úgy van az, hogy kifog rajta egy ilyen szerkezet! Megcsinálta, sőt, fantáziát látott benne, úgy ítélte meg, továbbfejlesztésével és sorozat- gyártásával érdemes foglalkozni. A két éve épült, időközben már megtoldott műhelyben két alkalmazottal és feleségével sablonok segítségével állítják elő a hajszálpontosan egyforma asztalokat. Amikor feA „gyári” új traktor és készítője Nagyon nagy érdeklődés mutatkozott a minapi falugyűlés iránt - közli Bánlaki Zoltán, Jászkisér polgármestere. Ez nem is csoda, hiszen közérdekű témákról volt szó: a telefonról, a gázról és a községfejlesztésről. A megjelent ötszáz lakos megtudhatta, hogy 1995-ben lesz telefonja az 500 helybeli, mostani igénylőnek - mindösz- sze 20 ezer forintért. Gáz jövő nyáron lesz. Még az idén decemberre megépül a Jászdózsá- tól - Jászapátin keresztül - húzódó nagyközépnyomású vezeték és a fogadóállomás, míg a helyi hálózatot jövő június 30-áig építik ki. A teljes beruházás összege 100 millió forint. A határidőkre olyan garanciák vannak, amelyeket nem érdemes a vállakozónak nem betartani, a hatalmas kötbérek miatt. A gáz iránt a falugyűlés után máris nagyobb érdeklődés mutatkozott. Míg az elmúlt időszakban gyérebb volt az érdeklődés (körülbelül kétszázan, ha befizettek), addig most egy nap alatt ötvenen rótták le a szükséges 50 ezer forintot. A település már egyszer városi rangot kapott, de ezt idővel elvesztette. Most újra megpályázzák ezt a rangot. Úgy gondolják, a kérésnek lesz alapja, mert lesz már telefon, gáz, és igyekeznek kiépíteni a szennyvízhálózatot is. Ez utóbbi kiviteli terve 10 millió forintért már el is készült. Jászkiséren kívül Jászapátit és Jászszentandrást érintené a tisztítómű. A 3 milliárd forintos beruházáshoz talán 1996-ban lehetne hozzákezdeni. Új rendezési tervet is készítenek. Kijelölik, hol, mi lesz: hol lesz a sporttelep, a fürdő, az iparosok, gazdálkodók területe, az üdülőterület. A fürdő külön érdekesség, hiszen - a polgármester elmondása alapján - olyan termálvizük van, mint Hajdúszoboszlónak. Csak éppen nem a külföldi, pénzes vendégek úszkálnak a ritka becsű, 70 fokos vízben, hanem a polgármesteri hivatal intézményeinek fűtőtestei kúrálják fáradt alkatrészeiket benne, minthogy fűtésre használják a különleges kincset. Azért kellene medencéket és szállóhelyeket építeni, hogy ez megváltozzon. Városias jelleget kell tehát teremteni a településnek, hogy 1996 körül vagy röviddel utána meg lehessen pályázni a városi rangot. Kaszával a réten Jászivány határában egy hatalmas réten egymagában kaszál Jancsó Sándor. A 73 éves férfit még a borongós, szeles idő sem zavarja. Sándor bácsi 1941-ben éppen 20 éves volt, és bizony nem kerülhette meg a katonáskodást a vészterhes időkben. Budapesten szolgált az I. önálló lovashadosztálynál - huszár volt. Szerencséjére a frontra nem került ki, de a fogságot nem úszta meg. Csepregen esett a „felszabadítók” karjaiba, majd Székesfehérvárról vitték ki a Szovjetunióba 1945. május 9-én. Két év és három hónapot volt a Kaukázusban. Dolgozott téglagyárban, erdőben, malomban. 1947. július 27-én érkezett haza. A haza pedig egy tanyát jelentett, ott lakott Sándor bácsi a lánytestvérével és szüleivel, akik 57 köblös földet béreltek. Hiába csak bérelték, majdnem kulákok lettek. Hogy ne legyenek azok, inkább elhagyták a tanyát, bejöttek Iványba. Saját - a költözéssel áthelyezett - pár hold földjüket később elvitte a téesz. Ott dolgozott a tehenészetben, majd a sertéstelepen. Sándor bácsi átélt egypár változást:- A Horthy-rendszerben sokat kellett dolgozni, de megéltünk. A Rákosi-rendszer volt a legrosszabb. Kádárék alatt már valamivel jobb volt, lehetett gyarapodni - tömöríti egybe pár évtized tapasztalatait. Negyvennégy éve házas, két gyermek apja — tudjuk meg. Lánya és fia munkanélküliek. Hiába, ez már megint egy újabb rendszer... Lendületben Az oldalt Tóth András készítette Férj és feleség az asztallal leségével, Györgyfi Anikóval előhoznak egy ilyen asztalt, pillanatok alatt szétnyitják. Egy vékony rúdféléből hatalmas terülj asztalkám lesz. Talán furcsa, hogy egy fiatal- asszony a vasak világában dolgozik. Még szokatlanabb, amikor kiderül, eredeti szakmája ápolónő. Eleinte csak kisebb munkákat végzett, ma már azonban nagyon benne él az állványok készítésében, eladásában. Apropó, eladás: még Győrött, Pécsett, Veszprémben is az ő termékeiket használják a vásározók. Ha már belefogtak a munkába, nem állnak le. Most bővítették a műhelyt, és egy Németországból beszerzett gépen kovácsoltvas jellegű kerítéseket állítanak elő. Úgy néz ki, most erre kereslet lesz, főleg Budapesten és a Balaton környékén. A bővítéssel még vennének fel dolgozókat, de tanulókat is szeretnének foglalkoztatni. László - meglepetésre - hobbiból traktort is épít. Be is mutatja a piros, nagyon masszívnak tűnő szerkezetet. Meg nem mondaná róla az ember, hogy házilag készült. Motorja használt Multicar. Az összekerék- hajtású erőgép három év alatt állt össze - szabadidőben, a barátja segítségével. Ősszel már be is fogták, használták. A munka és az erő kapcsolata = nincs munkaerő Itt van még hely másoknak is! Csendes helyen húzódik meg a budapesti Zenit Ruhaipari Kft. jászfényszarui telephelye. Pedig a házban bent serényen dolgoznak, bár kívülről ebből semmi nem lát- szik-hallatszik. Még cégtábla sincs, ezt a kerítésnek támasztott biciklik helyettesítik. 1981-ben jött létre az üzem. . Keskeny Tivadar, a telep akkori és mostani vezetője 41 évesen került Szolnokról Fényszaruba. Ő kilincselt az üzem létrehozásáért a mostani polgármester asszonynál, aki segített megvalósítani a varrodát. Eleinte feljártak a fővárosba tanulni, a törzsgárdát ma is ez a csoport alkotja. Idővel elkészült az épület átalakítása is, beköltözhettek a volt csendőrlaktanyába. Kizárólag férfi-felsőruházati termékeket, zakót, mellényeket varrnak, mivel a vezető angol úri szabó. Bár olykor-olykor „ráfanyalodnak” a női holmikra is, de nem ez a jellemző. Korábban a MÁV-nak is készítettek tiszti egyenruhákat, de ezt a munkát elveszítették. Külföldre szállítanak, mert a belföldi felvevőpiac nagyon gyenge. Büszkeségüknek számít az a gép, ami szinte véletlenül maradt az országban, talán alig néhány társával. Az egykori Szovjetunióba szánt zakóvasaló gép komplett munkát végez, csak beteszik a ruhát, és készre vasalva jön ki. Huszonnégy nő hajol nap mint pap a gépek fölé, pedig sokkal többet is tudnának foglalkoztatni. Minden lehetséges alkalommal elmegy a vezető a munkaügyi központba, keresve újabb alkalmazottakat, de bizony nincs jelentkező. A vezető csak érdekességképpen említette meg, tud ő olyan varrodát Egerben, ahol ha valakinek nem ízlik a munka, egy pillanat alatt felállítják a székről, és már szedheti is a sátorfáját. Könnyen tehetik, hiszen hárman is várnak ugrásra készen a helyére. No de itt? Két ökör: Vadász és Kasznár A kép nem a Hortobágyon, hanem a Jászságban készült A két ökör több mint meglepő ezen a tájon. A magyar szürke - hatalmas nagy szarvaival - inkább a Hortobágy síkjához illik, mint ide, a jász- jákóhalmai határszél árokpartjára. Kis tudakozódás után megtudjuk, hogy a két szürke Ali Dezs'óéké. Az állatokat egy, a lapunkban megjelent hirdetés alapján vették úgy három éve - tudjuk meg a ház otthon tartózkodó asszonyától, Erzsiké nénitől. Mivel a férj már nagyon rég szeretett volna ilyen állatokat, elmentek hát, és megköttetett az alku. Igavonásra használnák mindkettőt, de csak az egyiket sikerült ehhez „megnyerni”, a másik vadabb. Kicsi korukban nagyon sok baj volt velük, rúgtak, még enni sem akartak. A szelídebbel viszont már eke- kapáztak is. Tizenkét hold földön gazdálkodik a család. Ez adja a kenyérkeresetet, mert a feleség háztartásbeli, az 51 éves férj pedig leszázalékolt. A termést takarmánynak használják. Egy tehén és három hasas üsző kérődzik az istállóban, és van még egy anyadisznó meg pár malac. A két ökör nem is volna igazi „háziállat”, ha nem lenne nevük. Az egyik a Vadász, a másik a Kasznár nevet kapta a képletes keresztség- ben. Úttörők voltak Mézes Imre 1981-ben úttörőnek számított falujában, Jász- felsőszentgyörgyön. A mindig saját maga ura férfi akkortájt hozta létre műanyagfröccsöntő műhelyét. A most 47 éves férfi eredeti szakmája géplakatos. Tizenhárom évvel ezelőtt gondolt egyet, és belevágott a műanyagipari tevékenységbe. Eleinte bedolgozók voltak, egy éve azonban már saját vállalkozásban „nyögik” az ipart. Többek között hosszú ideig a Medicornak gyártottak gáz-, később festékszóró álarcokhoz alkatrészeket, de foglalkoztatta őket a Tanért is. Az állami vállalatok lecsúszásával váltottak: a maguk urai lettek, maguk szerzik a munkát. Mézesék három dolgozót alkalmaznak. Az ő példájukat követve a faluban aztán többen is a műanyagiparban vállalkoztak, pontosan még négyen. Most a Jocelyne nevű kozmetikai cégnek gyártanak tégelyeket, de kisebb mértékben - megvan még a Medicor-kapcsolat is. Dolgoznak mindenféle megrendelésre, kisiparosok is megbízzák őket munkával. Nagy hátránya az iparnak a bizonytalanság - ugye nem új ez manapság? Lehet, hogy az egyik nap állnak, a másik nap pedig már három gépen is dolgozniuk kell. Épp ez „űzte” el a családi munkahelyről a feleséget; jobb a hivatali állás, mint a bizonytalan kereset. Ha már bizonytalanság: a család a műanyagozás előtt nagyban kertészkedett. E téren sem volt azonban jobb a helyzet, legalább olyan kétes volt a siker, mint a műanyagiparban. Azért a szabadföldi kertészkedés még most is, mint mellék- foglalkozás megmaradt, hét hektár saját földön. Mert több lábon kell ám állni! Ha ezt vesszük alapul, az átlag magyar embernek legalább négy lába van. Gyártás alatt a tégelyek
