Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

6 Szolnoki Extra 1994. november 3., csütörtök Dunaújváros vette át a „stafétabotot” Folytatódik a Hol élünk? fesztivál Lassan egy éve már, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök megnyitotta q Hol élünk? fesztivált Szolnokon - egész pontosan január 22-én. A nagy sikerű fesztivál ötletén felbuzdulva az or­szág több városa is jelezte, hogy folytatni kívánja a rendezvényt. Dunaújvárosban november 5-től 20-ig rendezik meg a fesztivált. Matuz János átadja a Hol élünk? fesztivál „stafétáját” Knódel Máriának, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művésze­tek Háza igazgatójának Az I. szolnoki országos bűvészverseny elé „Nekem a színpad volt az oltár” Beszélgetés Száva Sándor bűvésszel Mint tudják, november 26-27-28-án rendezik meg Szolno­kon az első olyan büvészversenyt az országban, amely igazi megmérettetést jelent a hazai bűvészek számára. A zsűri egyik tagja Száva Sándor, Jászberényben élő, nemzetközileg elismert bűvész. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1975-ben megkapta az Indiai Mágusok Nagy Karddíját, 1980-ban ő lett a mágusok királya, 1985-ben Érdemes Bűvész Mester kitüntetés­ben részesült, s az idén, 75. születésnapja alkalmából a Nemzet­közi Bűvész Szövetségtől ezüstérmet és ezüstdiplomát kapott. A dunaújvárosi rendezők, vagyis a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza „falazás­sal”, városfalépítéssel kezdi meg a fesztivált, majd Sváby Lajos festőművész kiállításá­nak megnyitójára kerül sor. A fesztivál első napját nyitó gálaműsorral zárja, melynek címe, „Mit vittem, mit hoztam” is sejteti, hogy a városból el­származott művészekkel be­szélgetnek ezen az estén. A há­ziasszony Kruppa Judit, aki egy évekkel ezelőtti Miss Hungary verseny második helyezettje, s aki maga is dunaújvárosi volt. Bizonyára emlékeznek ked­ves olvasóink, hogy a szolnoki fesztiválnak a talk-show volt a záró rendezvénye, melyen A szolnoki Bartók Béla Ka­marakórus Magyarországon először határozta el, hogy meg­rendezi a hazánkban működő Bartók Béla nevét viselő kóru­sok találkozóját. A tervet sikerült valóra vál­tani, így november 5-én, tehát szombaton 16 órai kezdettel, a szolnoki városháza dísztermé­ben az ország hat Bartók Kó­rusa ad hangversenyt minden érdeklődőknek. (A belépés ter­mészetesen díjtalan.) A hangversenyen - melyet dr. Tóthpál József, a KÓTA al- elnöke, a Nemzeti Filharmónia igazgatója nyit meg - először a vendéglátók mutatkoznak be. Gastoldi: Balletti-részleteket, Rauch: Artemis búcsúja Appol- lótól, Verdi: Laudi alia vergine Maria, Kodály: Hegyi éjszakák I. (szólót énekel Krámmer Zita) és Bartók: Tavasz, illetve Lány­csúfoló című művét adják elő. Másodikként a MOM Bartók Béla Vegyes Kar lép színpadra. Bayer Ilona beszélgetett többek között Bergendy István zenész­szel, Furkó Kálmán karatemes­terrel, Bori Viktor zenésszel stb. A dunaújvárosiak számos szolnoki fesztiválrendezvényt ítéltek olyan jónak, hogy a no­vemberi fesztiválon megvaló­sítják a helyi változatát. Ilyen például a Dunaújváros fotókiál­lítás, mely a „Szolnok az át­utazó szemével” című fotókiál­lítás példájára készült. Dunaújvárosban számos - ál­talános és középiskolásoknak szóló - vetélkedőt is szervez, ilyen például a „Fémben meg­álmodott kis és nagy csodák” címmel a középiskolások ve­télkedője a város köztéri alko­Az amatőr együttes 1958-ban alakult meg; tagjai között diák, tanár, munkás, mérnök és tiszt­viselő dolgozik közösen. Műso­rukon Szervánszky-Petőfi: Ki­csapott folyó; Bárdos: Libera rtie; A. Bruckner: Christus fac- tus est; Udvardy-Radnóti: Bá- joló; Poulenc-Apolinaire: La blanche neige; Seiber-Lear- Hemádi M.: Három képtelen dal és C. Orff: Odi et amo című műve szerepel. A Pannon Volán Bartók Béla Férfikara a rendezője az Euró­pában egyedülálló fesziválnak, a férfikórusok számára meghir­detett európai bordalfesztivál­nak. Ők Tümpu: Kyrie, Bartók: Levél az otthoniakhoz; Kocsár Miklós-Kányádi Sándor: Ne félj és Jó szánút, jó fejsze; Ko- dály-Kölcsey: Huszt; Zoltay Mátyás: Emelem poharam és bartók: Csujogató című művét adják elő. A Miskolci Bartók Béla Ka­marakórus 1958-ben alakult tásaiból, melyekben igen csak gazdag a Duna-parti város, vagy a „Pentele és Dunaújváros története” címmel a helytörté­neti vetélkedő középiskolások­nak és „Ez a város születésem helye” címmel helytörténeti ve­télkedő általános iskolásoknak. De lesz Árgus-est is, ahol dunaújvárosi szerzők mutat­koznak be; „Meg nem valósult álmok” címmel építészeti és városrendezési tervek kiállí­tása; növendékhangverseny és tanári kamarakoncert; Pentele népművészetének tárgyi emlé­keiből kiállítás; „Mecenatúra” címmel pedig a Dunaferr Rt. tu­lajdonában lévő képzőművé­szeti alkotásokból láthatnak ki­állítást. A helyiek találkozhatnak hí­res, dunaújvárosból elszárma­zott sportolókkal is - a házi­gazda Peterdi Pál. Színházi programok is színe­sítik a fesztivált, például a Kö­zép-európai Táncszínház ven­dégjátéka, a Regős Quartett dzsesszkoncertje, a Petky- Gyrzol Trió hangversenye, il­letve a Benkó Dixieland Band koncertje, amely a „25 éves a főiskolai oktatás Dunaújváros­ban” egyik rendezvénye. A fesztivált „E hely szel­leme” címmel egy gálaműsor zárja, melyen a város művészeti együttesei és szólistái lépnek fel. A fesztivál kísérőrendezvé­nyei között szerepel például a Sose halunk meg - vendég Kol- tai Róbert -, a Kölyök, az Én és a nagyapám című filmek vetí­tése, „Ha én polgármester len­nék ...” pályázat középiskolá­soknak, valamint Hajdú György fotókiállítása. meg a konzervatórium hallgató­iból Kardos Pál karnagy vezeté­sével. Repertoárjuk a rene­szánsz zenétől a kortárs zenéig terjed. Ez alkalommal Drissler: Lass uns die Sorrge sein; Svend S. Schultz: Ver redit optatum; Gorczycky: Tota pulchra est Maria; Zielenski: Vox in Rama; Orbán György: Veni sancte Spi­ritus és Ad noctumum, valamint Swider: Cantus gloriosus című művével lépnek a közönség elé. A Szegedi Bartók Kórus a Magyar Rádió és Televízió rendszeres szereplője, s sikeres koncerteken énekeltek többek között Franciaországban, Japán­ban, Lengyelországban, Olasz­országban is. Műsoruk: Weel- kes: Gloria; Tomkins: When David heard; Morley: Fire, Fire; Kodály: Sík Sándor Te Deuma; Bartók: Négy szlovák népdal. A kórustalálkozón negyedik­ként lép színpadra a Pedagógu­sok Bartók Kórusa Budapestről Nógrádi László vezényletével.- 1934-ben szöktem meg a családi háztól. Pozsonyban él­tem pedagógus szüleimmel. Ők azt akarták, hogy belőlem is pe­dagógus legyen - ez igen régi hagyomány a családban: apá- mék 14-en voltak testvérek, s 12-en pedagógusok, s a nagy- szüleim is pedagógusok voltak.- Miért szökött meg?- Hát a szakma miatt. A taní­tómesterem az olasz Bembe- nutto Alfredo Uferini volt, Kiss Manyi első férje. Pozsonyban, egy gyerekelőadáson láttam őt először. Felhívott a színpadra, ahogyan a bűvészek szokták, hogy segédkezzek a produkció­nál. Észrevettem, hogy kicseréli az ernyőket előadás közben - én meg visszacseréltem, amikor hátat fordított. Kérte a szüléi­mét, hogy adjanak hozzá tanu­lónak, mert tehetséget lát ben­nem, de ők persze hallani sem akartak róla. Megtudtam, hogy Uferini Bécsben van, hát utána szök­tem. El akart küldeni magától, hogy szülői beleegyezés nélkül nem tanít. Egy hétig cselleng­tem Bécsben - s végül csak el­vállalt tanítványának. 1937-ben korengedménnyel vizsgáztam Párizsban.- Hogy ilyen fiatalon bűvész lett, a mesterének köszönheti?- Igen, le a kalappal előtte. Nagy ember volt, ő volt a leg­jobb. Pedig nagyon nehéz ter­mészete volt. Megcsinálta ve­lünk - tizenhatan voltunk al­kalmazásban nála - előadás előtt 10 perccel azt is, hogy visszaküldött bennünket átöl­tözni. Erre volt 5 percünk. Mindezt azért, mert valamelyi­künk a cipőjén meglátott egy porszemet. Neki a színpad volt az oltár, s ezt én is így tanultam meg.- A keménységet is megta­nulta a mestertől?- Igen. Amikor a Nemzetközi Bűvész Szövetség zsűrielnöke voltam, én is megtettem, hogy ráhúzattam valakire a függönyt, mert rendetlenül jelent meg a színpadon. Most is meg akartak választani újabb 10 évre zsűri­elnöknek, de már nem vállal­tam. Elég volt. Sok szemrehá­nyást kaptam ... Habár a ma­gyar gyerekeket soha nem pon­toztam túl. Mégis, akiket kivit­tem versenyre, sorozatban nyer­ték a díjakat. . .- Térjünk vissza a pályájára. Mi történt ’37 után?- Meghalt Uferini, s én nem akartam a fiánál maradni; az ő esetében ugyanis az alma na­gyon messze esett a fájától. Szóval 1938-ban hazajöttem, s szerződéssel Debrecenbe kerül­tem, majd Zalaegerszeg követ­kezett. Végül aztán mégiscsak Csehszlovákiában kötöttem ki, a Kludsky Cirkusznál - ötszáz alkalmazottjuk volt.- És nem sokára kitört a II. világháború . . .- 1942-ben behívtak katoná­nak. A Frontszínháznál voltam Szeleczky Zitával, Bilicsi Tiva­darral, Szilasi Ferenccel, Kiss Manyival. A frontról 1944-ben jöttünk vissza, s szeptember 14-én a hatvani nagy bombá­zásnál megsebesültem. Utána már nem mentem vissza a szín­házhoz. 1945-ben jelentkeztem a Cirkusz Vállalatnál, ahol az akkori igazgató azt mondta, hogy műszakinak felvesznek, de bűvészük már van. így aztán utaztam az országban a 13 tagú együttesemmel, jártam a falva­kat, városokat.- Meg lehetett ebből élni?- Meg. A neheze inkább 1955-ben jött, amikor az akkori művelődési minisztérium há­rom kivétellel az összes bűvész engedélyét bevonta azzal a jel­szóval, hogy nem felelnek meg a követelményeknek.- Öntől is bevonták?- Tőlem is. Feketén utaztam tovább az országban, s ahol is­mertek a megyei művelődési osztály vezetői, ott minden to­vábbi nélkül engedtek is dol­gozni. Mert tudták, hogy milyen műsort nyújtok a közönségnek. Két és fél órás nagy műsorom volt...- Nem ismerem a szakmát, de úgy tudom, hogy minden bű­vésznek van valamilyen „speci­alitása" . Az Óné mi?- Én úgy a manipulációval, mint az általános bűvészettel és az illúzióval is foglalkoztam, mert a műsorba ez kellett. Kell, hogy a bűvész a közönséggel is foglalkozzon, nem elég, hogy a színpadon elkápráztatja a néző­ket egy csomag kártyával. A közönség bevonásával lehet emelni a műsor nívóját. Egyéb­ként nagyon kevés olyen bűvész van az országban, aki erre rá- érez.- Hogyan került Jászbe­rénybe?- 1957-ben meghalt az első feleségem, én pedig Jászbe­rénybe kerültem egy műsorral. Az ottani illatszerboltban is­merkedtem a jelenlegi felesé­gemmel, aki 1989. február 4-ig együtt utazott velünk, s nem csak mint a feleségem, hanem mint az asszisztensem. 1972-ben elnyerte a Miss Magic címet, sőt van egy olyan szám, amit a világban egyedül ő csinált a nők közül. Régi szak­emberek tudták, hogy valami­kor csináltam az úgynevezett vakvezetést (bekötött szemmel kell autót vezetni). Miután én nem vállaltam a műsort, így arra kértek, hogy tanítsam meg a feleségemnek a számot. 1974-ben ő kapta az 1. díjat vakvezetésben, s a mai napig sincs nő, aki ezt a számot csi­nálná.- Említette, hogy 1989. feb­ruár 4-ig kísérte Önt a felesége. Miért olyan fontos ez az idő* pont, hogy még a napot is meg­jegyezte?- Mert ekkor fejeztük be 50 év önálló műsoradás után a bű­vészkedést. Egyrészt anyagi okok miatt, másrészt idős va­gyok én már ehhez. Órákat kell utazni egy-egy fellépés előtt, cipelni a kellékeket, amiket ki­rakodni két óra alatt lehet, aztán két óra a műsor, két óra újabb csomagolás, majd újabb órákat utazni - ez nagyon fárasztó.- Nagy különbség van a ré­gebbi és a mai bűvészek között?- Nagy... Az a helyzet, hogy ma a bűvészkellékek ára toronymagasan van, s a mai fia­talok nem tudják megvenni ma­guknak. Ráadásul a mai fiatalok - tisztelet a kivételnek - megta­nulnak két-három trükköt, s azt hiszik, hogy ők a legnagyobbak. Nem ... Egy bűvész ott kez­dődik, hogy beszélni tud a szín­padon, közvetlen kontatktust tud teremteni a közönséggel - csak így lesz elismert bűvész. A közönség az az ember, aki éltető erőt tud adni.- Melyik számra emlékszik a legszívesebben?- Van egy olyan számom, ahol megkérek egy nézőt, hogy foglaljon helyet a színpadon. Kezébe adok egy csomag kár­tyát, s megkérem, hogy keverje össze. Kihúz egyet, megnézi, én természetesen nem látom, hogy melyik kártya az. Előveszek egy dobozból egy polaroid fényképezőgépet, s azt mon­dom: Éz a gép olyan modem, hogy lehet vele csinálni 6-szor 6-os, 12-szer 15-ös, 30-szor 30-as és 60-szor 60-as képet. Melyiket óhatja? Persze a leg­nagyobbat választja. Kérem. Nézzen a kamerába, s gondol­jon a kártya színére, értékére. Megvan? Köszönöm. Egy-kettő-három, abban a pil­lanatban eltűnik a kezemből a kamera, s egy 60-szor 60-as se­lyemkendőre festett kártya van a kezemben, az, amelyiket kivá­lasztotta. S hogy hol a kamera? Kinyitom a dobozt, s kiveszem belőle. De van egy másik szá­mom is, a folyadékvándorlás, az is a saját találmányom. Abból egyetlen másik van a világban: a New York-i a bűvészmúze­umba küldtem el, ugyanúgy, mint a kamerás számomat.- Nem hiányzik a bűvészke­dés, a színpad, a közönség?- De. Hiányzik. A mai napig előfordul, hogy éjjel szól a fe­leségem: „Nem bűvészkedünk, fiam, hanem alszunk” - jár a kezem még álmomban is. Sok helyre hívnak a mai napig is, de nem vállalok fellépést. Egy ki­vétel volt most februárban, a jász bálon, Jászberényben.- Ez akkor történt, amikor megkapta a Nemzetközi Bűvész Szövetségtől az ezüstdiplomát és az ezüstérmet. . .- Igen. Megmondom úgy, ahogy van. Volt néhány előadá­som Jászberényben, de az úgy­nevezett elit közönség soha nem jött el rájuk. Megmondom azt is, miért. Jönnek-mennek a bű­vészek, ígérnek fűt-fát - de nem adnak semmit. Néhány trükköt tudnak csak, s a közönség úgy megy ki az előadásról, hogy nem kapott semmit.- A bűvészek megítélését, megmérettetését segíteni fogja a szolnoki bűvészverseny?- Igen, igen, igen. Majd meg tetszik látni a tanítványokat, hogy azok a miket csinálnak! Ezzel a versennyel a szolnoki közönségnek lehetősége lesz olyan produkciókat látni, ami­lyeneket még az országban sem láthatnak.- Azt mondta: tanítványok. Ezek szerint vállal tanítást?- Igen, vállalok. Bár elég ne­héz eset vagyok. Ne jöjjön hoz­zám senki azzal, hogy „de én olyan sokat gyakoroltam”. Az én elvem az, hogy „ne gyako­rolj, de tudj”. De az is igaz, hogy akiket én készítek fel, azok első nekifutásra megkap­ják a működési engedélyt. Áz én tanítványaim bizonyítani tudják a tudásukat, sorozatban nyerik el nemzetközi versenye­ken az első díjakat. Tanítottam Nagy Csabát Ti- szaburáról, Zagyva Gyulát Kar­cagról, Szemerey Lászlót Eger­ből, Sipos Emesét, Juhász Szi- lárdot Hatvanból. Szilárd ’89-ben a pesti versenyen is el­hozta az 1. díjat, de Karlovy Varyban is első lett junoir kate­góriában. Ugyanúgy, mint Rontó József, aki szintén 1. dí­jas lett Karlovy Varyban. A legtöbb tanítványom be­mutatkozik ezen a versenyen is. Szemerey Laci pédául Magyar- országon utánam először mu­tatja be a „repülő szőnyeg ku­tyával” számot, amely a saját ta­lálmányom. Csak neki van joga bemutatni ezt a világon egyedülálló számot. Azt hiszem, nekem van szí­vem átadni a tudásomat... Cs. Cs. R. Balatonfüreden, a bölcsődék I. kongresszusán: Szolnoki szakemberek is részt vesznek November 7-9-én Balatonfüreden kerül megrendezésre a bölcsődék I. kongresszusa a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormány­zata Bölcsődei Igazgatósága, a Bölcsődei Szakmai Kollégium, a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Bölcső­dék Vezetőinek Országos Szövetsége köz­reműködésével. A kongresszus védnökei: dr. Kovács Pál népjóléti miniszeter és Várhegyi Attila, Szol­nok polgármestere. A november 7-én, tehát az kongresszus első napján előadás hangzik el például „A sze­mélyközpontú megközelítés a szülőkkel való kapcsolattartásban” címmel; valamint a család és a bölcsőde kapcsolatáról is. Csontos Ferencné, a szolnoki módszertani bölcsőde szakkondozónője „Törekvéseim a tartalmasabb bölcsőde-szülő kacsolat megva­lósítására” címmel tart beszámolót. Ugyan­ezen a napon szó lesz a szülőkkel való kapcso­lattartás lehetőségeiről, a bölcsődei táplálko­zás szerepéről, jelentőségéről és problémáiról; a 2-4 évesek helyzetéről a bölcsődében; a gon­dozónő-gyermek interakcióról a játéktevé- kénység során; az empátia szerepéről és a gondozónők személyiségének jelentőségéről is. November 8-án két szolnoki szakember is tart előadást. Dr. Csömör Piroska, a Bölcsődei Igazgatóság gyermekgyógyásza a fogyatékos kisgyermekek bölcsődei ellátásáról beszél; Kovács Györgyné és Szabó Béláné szaktanácsadó gondozónők pedig a bölcső­dék irányításának és ellenőrzésének szolnoki tapasztalatait ismertetik. Ezen a napon szó lesz még az értelmi fogya­tékosok gyermekekről, illetve a családban lévő helyükről; a bölcsődék családtámogató szol­gáltatásairól, formáiról, szervezési és szakmai tapasztalatairól; a szegedi „nyitott bölcsődé­ről”; a játszócsoportokról; a kismamaklubról; a fejlődési táblázat vezetésének egyéves ta­pasztalatairól. Előadást tartanak a bölcsődei szakfelügylet gondjairól is; a bölcsődei gondozó-nevelő munka jelentőségéről a hátrányos helyzetű gyermekek esetében. A kongresszus utolsó napján is két szolnoki résztvevő tart előadást. Várhegyi Attila polgármester „Szükséges és elengedhetetlen” címmel a helyi közösségek szerepéről beszél a kisgyermekek ellátásában. Dr. Koncz József, a Bölcsődei Igazgatóság igazgató főorvosa pedig a bölcsődék működé­sét ismerteti a mai társadalmi, jogi és gazda­sági feltételrendszerben. A szolnoki előadókon kívül a gyermekek helyzetének változásáról Magyarországon be­szél dr. Tausz Katalin egyetemi docens; dr. Mátay Katalin pedig a bölcsődék szerepéről tart előadást a kisgyermekek világában. Bartók Kórusok I. országos találkozója Az országban először: november 5-én Száva Sándor és felesége előadás közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom