Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

4 1994. november 3., csütörtök ® A szerkesztőség postájából Nem adnák ki a vagyonrészesedést? A kormányhoz szólva Szeretnénk, ha a kormány bebizonyítaná: alaptalan a sut­togás, a vádaskodás, miszerint hajlamos lenne a parlament elé terjeszteni egy olyan törvényja­vaslatot, hogy a termelőszövet­kezetből kilépett - vagy kilépő, a földjüket is kérő - tagok va- gyonrészesedését ne adják ki. Sőt, a szövetkezetben hasznosí­tott vagyonrészesedésük után járó nyereség nagy részét is csak a közösben végzett (vég­zendő) munka arányában osz- szák fel. Ez az elgondolás na­gyon hasonlít az 1949, ’50- 60-as évek téesztagtoborzására. Amikor meggyőződésük elle­nére kellett a parasztságnak alá­írni a belépési nyilatkozatot. Ez már az akkori „padlássepregeté- sen” is túltenne. Azokat az embereket foszta­nák meg jogos, illetve igazsá­gos vagyonuktól, akik évtize­deken keresztül inuk szakadtáig gürcöltek a megélhetésükért, a közös vagyon gyarapításáért - sokszor csekély munkaegysé­gekért, éhbérért. Felépítették a közös gazdaság épületeit, és hajanaltól késő éjszakáig ne­velték, gondozták az állatállo­mányt. Igaz, sokszor morogva, de beleegyeztek, hogy ne le­gyen kevesebb a munkaegység értéke, később a fizetésük. Gya­rapították a közös vagyont! Tisztelettel kérem: tegyék le­hetővé, hogy a tsz-ből kilépő tagok a bármikori önkéntes el­határozásukból visszaléphesse­nek. Akik pedig úgy határoztak, határoznak, hogy egyénileg gazdálkodnak, fektethessék be a közösben szerzett, az őket meg­illető részesedésük teljes egé­szét. Vagy ha megöregedtek, megrokkantak - lásd a traktoro­sok nagy részét is, akik nem tudják saját gazdaságukban hasznosítani -, hagyhassák bent a részesedésüket. Ebben az esetben vagy az aranykoroná­ban átszámított értékben, vagy a jelenleg is érvényben lévő egyéni, azaz 20 százalékos ka­mattal (évenként részben tör­ténő kifizetés mellett és egyévi felmondás után) bármikor kive- hessék a részüket. Id. Kanta Gyula Jogi tanácsadónk Az előszerződés és a foglaló Előszerződést kötött az az olvasónk, aki úgy gondolta, hogy idős korára a családi ház ingatlanát egy belvárosi össz­komfortos társasházi lakásra cseréli. Abban állapodtak meg. hogy a végleges csere szerződéseit - a társasházi la­káson lévő kölcsönök rende­zését követően - ez év szep­tember 30-ig megkötik. Cse­repartnere az előszerződésben az értékkülönbözet megtéríté­sét is vállalta, és 200 ezer fo­rint foglalót is adott, amit eb­ben rögzítettek. A cserepartner a végleges szerződést - váratlan anyagi nehézségeire hivatkozva - nem hajlandó megkötni, ugyanakkor visszaköveteli a foglalót. Állítása szerint az előszerződésben nem köthető ki foglaló, de nem is részle­tezték, mi lesz a foglaló sorsa, ha a végleges szerződés nem jön létre ... Kérdezi: köte­les-e a pénzt visszafizetni? A szerződés megkötésekor foglalót lehet adni, ami az előszerződésben is kiköthető annak biztosítására, hogy a fe­lek a végleges adásvételi szerződést megkötik. Az elő­szerződésből kiderült, hogy az átadott összeg foglalónak számít. A törény nem követeli meg, hogy azokat a jogkövet­kezményeket is felsorolják, amelyek a szerződés megkö­tésének elmaradása esetén al­kalmazásra kerülhetnek. Ugyanakkor pontosan szabá­lyozza a foglaló sorsát: Ha a szerződés olyan okból szű­nik meg, amelyért egyik fél sem felelős, a foglaló vissza­jár. A teljesítés meghiúsulá­sáért felelős személy azon­ban az adott foglalót elve­szíti, míg a kapott foglalót kétszeresen köteles visszaté­ríteni. Ha a végleges szerződés megkötése elmarad, nem je­lenti azt, hogy az átadott pénz előlegnek tekintendő, hiszen a szerződés, mint magánokirat, bizonyítja az átadott pénz fog­laló jellegét! Olvasónk esetében megál­lapítható, hogy a végleges szerződés megkötése a másik fél hibájából maradt el. Erre tekinettel tehát a kapott fog­lalót megtarthatja. Dr. Lambert István Kis természetjárók Szajolban Lovas kocsin ... A szolnoki 8-as Számú Óvo­dai Intézmény egyik csoportjá­ban megalakítottuk a „Kis ter­mészetjárók” körét, mellyel óvodásaink életét élménysze- rűbbé kívánjuk tenni. így jutot­tunk el nemrég a szajoli 2-es számú óvodába, ahol igazi fa­lusi környezetbe kerültünk. Nagy élmény volt, amikor a vasútállomásról lovas kocsival indultunk falunézőbe: a Holt-Tisza-partra, a szép nádte­tős vendégfogadóba, majd a fa­luközponton át érkeztünk az óvodába. A tágas udvarban ha­marosan nekifogtunk a dióve­résnek, és vödröt, kosarat, botot ragadva, gyűjtöttük a termést. Az ügyesebbek az erős ágakra mászva serényen rázták a fát. Aztán koppant a kalapács, sza­porán törtük a friss diót. Ami­kor a delet harangozták, a gye­rekekkel már újra lovas kocsiról szemléltük a sárguló szajoli ha­tárt s az utcákat. A vendéglátó óvoda dolgozó­inak ezúton is köszönjük a szí­vélyes fogadtatást, a felejthetet­len programot. - Az óvónők nevében: Sóki Ferencné Tanulmányi kiránduláson A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szak- középiskola a közelmúltban tanulmányi kirándulást szervezett Gö­rögországba - azzal a céllal, hogy az iskola diákjai megismerkedje­nek a történelemből tanult események színhelyével. Az utazásunk nevezetes városokon - Athén, Thermopüla, Korinthosz, Olympia, Epidaurosz, Spárta, Mükéné, Mystras - vezetett keresztül, és az idegenvezetőnk, valamint a történelem szakos tanárok segítségével felelevenítettük az ókori görög eseményeket, egyben betekintettünk a mai görög emberek életébe, kultúrájába is. Utunk első állomása Athén volt, ahol megtekintettük az Acropo- list és az Agorát. A múlt emlékei mellet láthattuk a jelen egyik ne­vezetességét is, az őrségváltást. A kétnapos buszozás, illetve a fővá­rosban tett egész napos látogatás után nagy hévvel foglaltuk el a hatszemélyes, kiváló apartmanjainkat - Tolóban. Az egyhetes tar­tózkodásunk során szervezett programok vártak az érdeklődő diá­kokra és kísérő tanáraikra. Jártunk az ókori olimpiai játékok színhelyén, Olympiában. (Ké­pünk a stadion előtt készült.) Talán itt éreztük és értettük meg legjobban az ókor szellemét, kultúrájának nagyságát. A stadionban többen végigfutottuk az ókori olimpiai távot - visszaidézve az akkori versenyek hangulatát. Ezenkívül megcsodálhattuk a világ legnagyszerűbb akusztikájával rendelkező apidauroszi kőszínházat, ahol fültanúi lehettünk a cso­portvezető rövid, de annál érdekesebb előadásának. Láthattuk még Leonidász szobrát Thermopülában, a korinthoszi csatornát, Agamemnon síremlékét és az oroszlános kaput Mükéné­ben. Tolo hangulatos kis utcáin próbáltuk kipihenni az élménydús kirándulások fáradalmait. Szeretnénk, ha egyszer mindenki eljuthatna oda, ahol az ókori fi­lozófia, kultúra kibontakozott és felvirágzott. Kívánjuk, sikerüljön. A résztvevők nevében: Lőkös Róbert (IV. A osztályos tanuló) Miért nem kért előbb segítséget? A baby sitter esetéhez Az október 29-i Új Néplapban megjelent, „Baby sittemek indult, testőrök menekítették haza” című cikkhez szeretnék néhány gondo­latot fűzni. Olvasása után elborzadtam, hogy mi történt azzal a lánnyal. Rögtön arra gondoltam, jó, hogy én végül is nem mentem ki, holott hónapokig ez volt a szándékom. Huszonhárom évesen érettsé­gim, felsőfokú szakmai képzettsé­gem van, alapfokon beszélek an­golul, s régóta terveztem, hogy a nyelv tanulása céljából majd Ang­liába utazom. Hallottam a baby sitter foglalkozás árnyoldalairól is, de valahogy nem rémített el. (Több ismerősöm dolgozik rendes családoknál.) Végül is úgy alakult az életem, hogy nem leszek senki „modem cselédje”, itthon járom tovább az érvényesülés felé vezető rögös utat. A cikkben említett esetet át­gondolva, több kérdés is felvető­dött bennem. Az első gyanús jel az volt, hogy a lányt nem a meg­beszélt helyre küldték. (Már ekkor el kellett volna állnia a kimeneteli szándékától.) Megérkezvén, nem várták, bár ez a legkevesebb gond; aztán kiderül, lepusztult környe­zetben kell dolgoznia; elégedet­lenségéről tanúskodó levelet ír az édesanyjának, melyben szektát említ, s hogy be akarják hálózni... Nem tudom megérteni, hogy ez a lány miért nem fordult azokhoz, akik azonnal segíthettek volna? Miért nem ment el a londoni ma­gyar nagykövetségre? Amikor a szállásadója kivitte a repülőtérre, de nem a megfelelő járathoz, mi­ért nem kérte a reptér biztonsági szolgálatának védelmét? Az utolsó epizódban olvashattuk, hogy a szekta tagjai a saját ottho­nában is felkeresték. A történtek miatt miért nem jelentette fel őket addig, még mielőtt az országból kijuthattak volna?! Sajnálom a lányt és a családot, mélyen együt- térzek velük, de ép ésszel nem tu­dom elfogadni, hogy a sorozatos kellemetlenségek, veszélyhelyze­tek után sem fordult a hivatalos szervekhez. Azt hiszem, sokan tá­jékozatlanul, felkészületlenül in­dulnak neki az ismeretlennek. Pe­dig ez nem játék! Megértem a generációnk prob­lémáját: próbálnak boldogulni, átmeneti gyötrődés árán is jobbá, szebbé tenni a körülményeiket, életüket. Ám legyenek óvatosak, határozottak, és vigyázzanak ma­gukra jobban! Bretus Ildikó Halottsiratás. November másodika az üdvözültek emléknapja. A halottakra, elhunyt szeretteinkre emlékezünk ezekben a napokban, s ebből az alkalomból adjuk közre ezt a fotót, amit olvasónk a jászjá- kóhalmi helytörténeti gyűjteményből juttatott el hozzánk. A kép a régmúlt idők halottsiratását idézi. Azt az eseményt, amikor az el­hunytat otthonában ravatalozták fel. Előfordult, hogy több napig is virrasztónak mellette. Ott vettek tőle örök búcsút a hozzátartozók, távoli és közeli rokonok, a jó barátok, szomszédok, és együtt kísér­ték utolsó útjára, a temetőbe. Béke halottaink poraira ... Tíz-húsz fillér és sörösüveg Kossuth Lajos kalapjában A mai napig sem tudtam megemészteni, és nem is találok magyarázatot arra, hogy a Kos- suth-szobrot megyeszékhe­lyünkön miért a tér egyik sarká­ban helyezték el - hatalmas fák alá. Ráadásul Kő művész úr úgy alkotta meg, hogy Kossuth apánk kalapját a kezében tartja. A fákon ülő madarak erre ter­mészetesen nem lehetnek tekin­tettel, és a szabadságharc láng­lelkű alakját alaposan „hely­benhagyják”. Reggelenként a szobor mel­lett megyek el, és szomorúan tapasztalom, hogy Kossuth La­jos kalapjában hol 10-20 fillére­sek, hol repedt sörösüveg talál­ható. De azt is látom, hogy is­mét és régóta hiányzik a kardja, amit valaki duhaj jó kedvében törhetett le. Mióta kétszárú gatyában já­rok, esküszöm, ilyen otromba garázdaságot nem láttam, és számomra továbbra is érthetet­len, hogy a szobrot miért nem lehetett a tér közepén lévő emelvényre helyezni. Ebben az esetben a megyei jogú város ve­zetői - néha kinézve az ablakon - talán észrevették volna: a szo­borral történt valami, vagy eszükbe jutnak a ’48-as forrada­lom és szabadságharc során ki­vívott emberi jogok napjaink­ban is érvényes tételei. Áz ille­tékes uraknak javaslom, hogy a legnagyobb magyar forradal­már és szabadsághős szobrát szíveskedjenek a méltó helyére tenni. Mert ő képes volt lebo­rulni a nemzet nagysága előtt (senkit nem nevezett „Miki egérnek”!), és a nemzet meg­mentésén, összefogásán mun­kálkodott. Ennyi tisztelettel adózzunk neki. Tolnai Antal Szolnok Kétely a privatizálás körül Ha már a polgármester válaszolt Dr. Magvar Levente Pol­gármester Úr! „A lakosság bi­zalmával . ..” című (az Új Nép­lapban közreadott) október 24-i cikkemre nem Öntől vártam vá­laszt (ami október 27-én jelent meg). Észrevétele, okfejtése azokhoz hasonló, amelyeket az önkormányzati üléseken már megszoktunk Öntől. Érződik, hogy ebben az esetben is csak Ön ismeri az igazságot, mert amit más mond, az a dolgok fél­remagyarázása. Jó példa volt erre a kábeltele­vízióban tartott, az önkormány­zati ülést megelőző október 26-i, szerda esti duójuk, ahol drámai hangon ecsetelték a ká­beltévé bezárását - amennyiben az önkormányzat nem segíti ki őket potom 15 millió forinttal. Ez az összeg állítólag a mű­ködésükhöz feltétlenül szüksé­ges, mert e nélkül csődbe men­nének, és akkor Jászberényben nem lenne adás. Ezzel szemben legfeljebb csak a szerdai egy-két órás adás szűnt volna meg, igaz, éppen az önkor­mányzati választások előtt! Hamarosan lejár a települési önkormányzatok mandátuma, s mint tudjuk, december 11-én lesz a helyhatósági választás. Újdonság, hogy először vá­laszthatunk közvetlenül pol­gármestert, s az egyéni képvi­selőjelölteken kívül még vok­solhatunk a megyei önkor­mányzatijelöltekre is. A Magyar Szocialista Párt túrkevei szervezete fontosnak tartja, hogy minél többen élje­nek választói jogukkal. Ezúton is hangsúlyozzuk, mi nem kívánunk másokkal fog­lalkozni, programunk és jelölt­jeink alapján vagyunk érdekel­tek a sikeres választási szerep­lésben. Egyben kezdeményez­zük, hogy a választásokon in­duló pártok és társadalmi szer­Rendkívül furcsállom, hogy a polgármester úr most ennyire ragaszkodik ahhoz a KTV-hez, amit nem is olyan régen még kizavart a saját lakossági fóru­máról; arról a megbeszélésről, amelyet éppen a kábeltévével fennálló viszony elemzésére hirdetett meg. (Például a KTV dolgozóit a feladatok ellátására alkalmatlannak minősítette, a hálózatát pedig alacsony szín­vonalúnak tartotta.) Tisztelt Polgármester úr! Jobban értékeltem volna, ha az említett pénzt másra fordíthat­juk. Például a pedagógusoknak megszavazott, majd visszavont F kategóriára vagy az iskolák kérésének eleget téve, a támo­gatásukra, de vég nélkül sorol­hatnám. S ami még nem világos előt­tem: Ön egyetért a kábelteleví­zió privatizálásával, de miként lehet magántulajdont privati­zálni oly módon, hogy azt az önkormányzat veszi meg ...? Galcsik Tibor önkormányzati képviselő Jászberény vezetek egyeztessenek a kam­pány során követendő etikai normák kialakításában. Szeretnénk, ha a helyi újsá­gokban az induló jelöltek - pár­tállástól függetlenül - lehető­séget kapnának a bemutatko­zásra, programjuk ismerteté­sére. A Magyar Szocialista Párt túrkevei szervezetének önkor­mányzati képviselőjelöltjei - a körzetek sorrendejében: dr. Szabó Zoltán, Kiss János, Szöl- lősi Kálmán, Faragó László, Pápai Károly, Ozsváth László, dr. Thodory Zsolt, Négyesy Lajos, Kántor Lajos és Katona István. Ozsváth László városi ügyvezető alelnök Túrkeve Küldjön egy képet! Nagyszerű atlétáink 1947-ben A megyeszékhelyen a háború után - Barna István vezetésé­vel - újraéledt az atlétika. 1947-ben már a lányok is sorakoztak a csapatban. Köztük Paróczai Klári, Szentmiklósy, Agócs, Varga Ibolya és Gabriella. A fiúk közül Nagyidai, Rideg, Csernetics, Andrási nevét említem, akik az 1949-ben rendezett Magyarország-Románia ifiversenyeken válogatottak voltak. Ebben az időben lett világ­hírű Talabircsuk (Tábori). A kép bal oldalán Kari Aranka magyar bajnok, nemzetközi­leg ismert és elismert atléta. Mellette Paróczai Klára - ifjúsági bajnok -, aki 1947-ben a 4x100 méteres országos csúcsot futó csapat tagja volt. Á képet őrzi és beküldte: Szabó Béla - Szolnok A választás közeledtével Levelekből - sorokban Magyar Zoltán, a túrkevei sportklub volt edzője írta: Köszönet Túrkeve város vezetőségének! Jólesett és nagy örömmel fogadtam, hogy a város vezetősége - a közel fél évszázdos sportpályafutá­somból Túrkevén töltött nyolc évemért - a napokban elismerésben, szép díjban részesített. Mindig örömmel és szívesen vállaltam a munkát, s külön öröm számomra, hogy a kezem alól országosan is elismert labdarúgók kerültek ki. * Nagy Vincéné, hűséges tiszapüspöki olvasónk leveléből: Bácsi Imrét és feleségét, Nyeső Irént, a legdrágább édesapát és édesanyát - 38. házassági évfordulójuk, valamint édesapánk névnapja alkal­mából - az Uj Néplapon keresztül is szívből köszöntjük. Szerető gyermekeik: lányuk Jutka, vejük Vince, fiuk Imre, menyük Éva, va­lamint öt kis unokájuk. Mindkettőjüknek sok boldogságot, jó egészséget és hosszú életet kívánunk. Azt oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom