Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-24 / 277. szám
4 ___i,_____________________ - _____________________________________________________________ 1 ^3 A szerkesztőség postájából 1994. november 24., csütörtök Küldjön egy képet! Dolgos kezek nyomán. A szolnoki Fiumei Úti Általános Iskola parkja október 22-én, a tanulók és szüleik keze munkájával tovább szépült, gazdagodott. Az iskola tantestülete a szülők, gyerekek segítségéért az Új Néplap nyilvánossága előtt is köszönetét fejezi ki. A beküldött képen a szorgalmas munkát, a kerítésfestés pillanatát örökítették meg. Felelősségbiztosítás - kérdőjelekkel Mi az, hogy a kocsija vitásért „avult káron” fizetnek?! Május óta fut nálunk az a Nissan Laurel 2.8 SLX típusú személygépkocsi, aminek a volánjánál taxis bérlője, Tóth Tibor ült szeptember 15-én, amikor egy teherautó hajtott bele - hátulról. Az ebből származó kártérítési gondjával fordult hozzánk. Az OTP-Garancia Biztosító Rt. megyei fiókigazgatóság kárszekértőjének felmérése alapján 25 ezer forintot kapott kézhez. Az autót Feldebrőn javították, s mivel a hátsó lámpája is eltört, eredeti japán lámpát hozattak bele. Az erre vonatkozó kiadásra (30 146 forintba került) azt mondta a kárszakértő, fizesse ki, az elsődleges forgalmazótól elfogadják a számlát, s majd pótolják a becsült kárra fizetett összeget. A kocsi helyre- állítása 52 646 forint volt, a biztosító azonban már csak 20 ezer körüli összegget hajlandó fizetni - mondván, a költséget csak „avult káron” tudják kifizetni. Számításukat igazságtalannak érzi, hiszen mint vétlen embernek, 9500 forintot kell magára vállalnia. Olvasónk panaszára Nagy Sándor, az említett biztosító vagyon- és személybiztosítási csoportvezetője ad választ, magyarázatot. - Jogszabály, belső utasítás írja elő, hogy a kötelező felelősségbiztosításra a kár helyreállításának költségét avult kárértékben fizethetjük ki. Az avulás mértéke típusonként és szerkezeti részenként is eltérő lehet. A sérült kocsi 1988-as gyártású, Magyarországon ’93 novemberétől fut, s a kárkori avult értéke alatt a használt kocsi értékét kell érteni. Ha úgy tetszik, ez a magyarázat arra, hogy a károsult miért nem juthat 100 százalékig a helyreállítás költségéhez. (Az erre vonatkozó adatokat a kocsi típusából, évjáratából, berendezéseiből meg tudják állapítani.) A kárfelmérésnél a szakértők a paraméterek szerinti avult értéket veszik jól szemügyre. A Ptk. 355. paragrafusa kimondja ugyan, hogy a felelősségbiztosítási kártérítéskor a biztosító az eredeti állapotot köteles helyreállítani, de az ehhez kapcsolódó, 58/1991. IV. 13. Korm. sz. rendelet azt is tartalmazza: a megalapozatlan kárigényt el kell hárítani. Ebből adódik, hogy a már nem 100 százalékos műszaki állapotú jármű helyre- állításához használt új vagy felújított alkatrészek értéknövekedés-térítésére a károsult nem jogosult. A biztosító álláspontja szerint a felújított alkatrészek, illetve főegységek beépítéséből származó érték- emelkedést a kártérítésből le kell vonni. Kivételt képeznek a jármű százalékos műszaki állapotától függetlenül értékemelkedés levonás nélkül térítendő összegek - ha a javítási költség nem haladja meg a káridőpont értékének 10 százalékát, de legfeljebb az 50 ezer forintot. Nagy úr végezetül hangsúlyozta, hogy a felelősségbiztosítással kapcsolatos kártérítési kötelezettséget központilag szabályozták, az valamennyi biztosítócégre egyformán vonatkozik. A kártérítést kifogásolva, a károsultak első fokon a biztosító megyei fiókigazgatóságához, majd a Kelet-magyarországi Igazgatósághoz (Debrecen) nyújthatják be fellebbezésüket. A valós kár tisztázása, megtérítése érdekében végső fokon a bírósághoz fordulhatnak.-csCsaládi körben Orsován - 1910-ben ? Az emlékeim között féltve őrzött, a széleken kicsit töredezett fénykép 1910-ben, az egyik családi összejövetelünkön örökített meg bennünket - Orsován. Középen drága édesanyám áll, az a szőke kislány, aki a lépcsőn ül (a gramofon mellett), én vagyok - ma nyolcvannyolc évesen. Szathmáry Jánosné - Szolnok 30 éves érettségi találkozón Mint a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum 1964-ben végzett diákjai, november 12-én délután jeles eseményre, a 30 éves érettségi találkozónkra gyülekeztünk régi iskolánkban. Osztályfőnökünk Lajos Károly volt, aki betegség miatt sajnos nem lehetett köztünk. Ezúton kívánunk neki mielőbbi gyógyulást. Szurmay Ernő és Zsidai Emil igazgató uraknak köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat. (Az 1964-ben végzett harminckilenc diák közül mindössze heten hiányoztak.) A találkozó alkalmával sajnálattal és megrendüléssel emlékeztünk meg az 1991-ben elhunyt osztálytársunkról, Péter Juditról. Kimentünk hozzá a temetőbe, és a sírjára koszorút helyeztünk el. A híradásunk mellé ezt a képet mellékeljük. Nagy Imréné - Szolnok Családi hétvégén A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában november 12-én (szombaton) délelőtt - a családok éve alkalmából - a játszani, sportolni szerető szülők és gyermekeik gyülekeztek. Összesen 20 csapatot alkotva mérték össze tudásukat, ügyességüket. Bemelegítésképpen zenére tornáztak, majd vidám feladatok követték egymást: például szellemi totó, tollasütőn tojással szaladtak célba, karikákon bújtak át, tejfölevésben versenyeztek, végül labda- és seprűjáték színesítette a programot. A verseny végén a győztes családok a szülői munkaközösség díjait vehették át. A hangulatos délelőttért köszönet a részt vevő családoknak, szülőknek, gyerekeknek, valamint a segítő pedagógus kollégáimnak. Buncsekné Tóth Éva tanár, a diákönkormányzat vezetője A legbájosabb gyermekek versenyének tapasztalatairól Csoda, hogy az apróságok mosolyogni tudtak Mélységes felháborodásomban, sajnálatomban fogtam tollat, s ez a november 19-i, „A Föld legbájosabb gyermeke” című verseny lebonyolítával függ össze. A megyei döntő Szolnokon, a Városi Művelődési Központban zajlott. A jelentkezés és felkészítés időpontjául 10 órát írtak ki, de a kezdéssel fél órát késtek. A nevezéskor igencsak meglepődtem, mert a kb. hatvan gyerek között talán tíz nevezett előzetesen. A hirdetés viszont úgy hangzott, hogy korlátozott számban a helyszínen is lehet jelentkezni. A valóságban szinte korlátlanul, csupán az Új Néplapból kivágott lapot kellett magunkkal vinni. Az volt a tapasztalatom, hogy az 500 Ft-ot bizony nem a legtehetősebb szülők fizették ki. Kérdezem, hogy a játékszabályok miért nem vonatkoznak egyformán a játékosokra? Azért, mert gyerekek? Kétszer ad, ki gyorsan ad - tartja a közmondás. Ezt most is tapasztalhatta néhány szülő, aki betartotta a játékszabályokat. Aki nem tudná, erre a versenyre még a nyáron lehetett jelentkezni, és akkor is 500 forint volt a nevezési díj. Aki becsületes úton járt, annak ez a verseny 1000 forintjába került, nem úgy azoknak, akik a szerencsében bíztak... Az esti versenyre nem szégyelltek elkérni fejenként 400 forintot, míg a pesti selejtezőre 200 forintos jegyet lehet igényelni, ami mellé egy tisztelet- jegyet is küldtek. Visszatérve az esti versenyre: kiosztották a számokat, majd a gyerekeket betuszkolták egy 4x4 méteres helyiségbe, ahol át kellett öltözniük - a lehető leggyorsabban. A hatvan gyerek egy szűk lyukban, felháborító! A műsor ugyancsak félórás késéssel kezdődött. A gyerekek azonban tüneményesek voltak, és csodáltam őket, hogy a várakozás és a sürgetés okozta stressz után még tudtak mosolyogni. Azoknak az anyukáknak üzenem, akiknek a gyerekei sírtak, mert nem indították el őket a versenyen: ne bánkódjanak. A rossz szervezés miatt legalább a kellemetlenségtől megóvták őket. Azt szoktuk mondani, ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, „gyerekcipőben jár”. Az eseményen tapasztalt szervező-előkészítő munkára azt mondhatom, nemhogy gyerekcipőben járt volna, „tipegni” sem tudott... A szülők és gyerekek nevében ezúton köszönöm a Kauri Cukrászda és a Bőrtex Rt. ajándékát. (Teljes nevem, címem maradjon a szerkesztőségben.) V. A. - Szolnok Nyílt levél Pető Ivánnak, az SZDSZ frakcióvezetőjének A másként gondolkodás tiszteletben tartásával Tisztelt Pető Iván! Az Ön személyében eddig egy higgadt, okosan érvelő, kultúra- és közoktatásbarát politikust ismertem meg. Az SZDSZ olyan frakció- vezetőjét, aki tiszteletben tartja a másként gondolkodáshoz való jogot, melyet a 300 éve született Voltaire olyan találóan fogalmazott meg: „Nem értek egyet azzal, amit mond, de halálomig védeni fogom a jogát, hogy elmondhassa.” Ezért lepődtem meg azon a kijelentésén, melyet Békéscsabán tett, hogy SzöIIősi Istvánná, a Pedagógusok Szak- szervezetének országos főtitkára és MSZP-s országgyűlési képviselő - ha ennyire nem tudja elfogadni a költségvetés pedagógusokra vonatkozó pontjait - mondjon le parlamenti mandátumáról vagy főtitkári funkciójáról. Tiszteletben tartva és tolerálva az Ön véleményét, nem értek vele egyet. Szöllősi Istvánná hisz abban az ügyben, amelyet képvisel, s ez a közoktatás ügye. Miért csodálkozik azon, hogy a főtitkár MSZP-s képviselőként is azok érdekeit képviseli, akik őt megválasztották, s a parlamentbe igen magas szavazati arányban bejuttatták? - nem felejtve el, honnan jött, s mi az, amit felvállalt. Szöllősi- nének egy arca van, s így mindegy, hogy milyen minőségben szólal meg. Az a véleményem, ha a főtitkári funkciójáról lemondana, akkor sem változtatná meg az arcát, elveit. Tévedtek azok, akik azt hitték, hogy MSZP-s képviselőként majd nem fogja tovább vinni az érdekképviseletet. Ennek az ellenkezője történt. Ő a közoktatás sorsáért aggódó politkus, s ezért jogosan háborodik fel a közoktatás jövő évi költségvetése kapcsán kialakult helyzet miatt. (Mint ahogyan Jánosi György lemondása is egyfajta morális segélykiáltás az oktatásügy szomorú helyzetét illetően.) Szöllősiné következetes kiállása, nyíltsága, konfliktusokat is vállaló bátor, őszinte véleménynyilvánítása a többi képviselő előtt is példamutató lehet. Tisztelettel egy gyermekpárti pedagógus: Törőcsik Jenőné Jászalsószentgyörgy Jogi tanácsadónk Szabálysértés és ami még vele járt... Több olvasónk fordul hozzánk - panaszolva, hogy a közlekedési szabálysértés miatt gépjármű-vezetői engedélyét visszavonták, egyben pénzbírsággal sújtották. Igazságtalannak érzik, mert szerintük egy cselekményért több „büntetést” is kapnak. A napokban így járt Zs. A. kunszentmártoni olvasónk is, aki Budapesten utánfutós gépkocsijával a tilos jelzésnél behaladt az útkereszteződésbe. Azért kényszerült rá, mert az előtte lévő tehergépkocsi takarásában a lámpa jelzését későn vette észre. Úgy ítélte meg, hogy az útkereszteződést előrehaladással gyorsabban el tudja hagyni, ezért átment rajta. A rendőrség tárgyalás nélkül 15 ezer forint bírsággal sújtotta, és négy hónapi időtartamra a gépjármű-vezetői engedélyét is valamennyi kategóriában bevonta. Kérdése: mit tud tenni, ugyanis a gépjármű-vezetői engedély bevonásával az állását is elveszti, mert azt a jelenlegi munkaköréhez alkalmazási feltételként előírták. Olvasónk sajnos igen nehéz helyzetbe került, mert a szabálysértési hatóságok általában a tilos jelzésen való áthaladást durva közlekedési szabályszegésnek tekintik, és - a közlekedés biztonságának megóvása érdekében - a pénzbírság kiszabása mellett a vezetői engedély bevonását is elrendelik. Azt tanácsoljuk, a határozatban is szereplő 15 napos határidőn belül kérje, hogy ügyében tartsanak tárgyalást, hiszen ezzel nyílik lehetősége arra, védekezését előterjeszthesse, személyi körülményeit, melyek a jogosítvány megtartását indokolják, előadhassa. Célszerű, ha tanúként a gépjármű utasainak meghallgatását is kéri, hiszen vallomásukkal segíthetnek az ügy tisztázásában. Kifogásának (kérelmének) a büntetésre nézve halasztó hatálya van, így a bírságot az eljárás befejezéséig nem kell kifizetnie. Egyébként a pénzbüntetésen túl a járművezetői engedély bevonása - a körülményektől függően - törvényes, nem tekinthető „igazságtalannak”. A vezetői engedély bevonását követő, általában kötelező utánképzés szabályaira visszatérünk. Most bízunk abban, hogy olvasónk esetében a szabálysértési hatóság - a tárgyalás eredménye alapján - eltekint a vezetői engedély bevonásától, s nem kötelezik utánképzésre. Dr. Lambert István ügyvéd A nyilvánosság előtt mondok köszönetét Nagy Attila doktor úrnak, a Hetényi Kórház szemészeti osztály orvosának azért az önzetlen, lelkiismeretes gyógyításért, amiben édesanyámnak, Mészáros Pálnénak volt része - immár két alkalommal. Az idén májusában, majd októberben műtötte a szemét, és édesanyám elmondása szerint olyan szeretettel, megértéssel bánt vele, mintha a saját fia lett volna. További munkájához sok sikert, jó egészséget kívánunk. Kovács Sándorné - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné