Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-22 / 275. szám

1994. november 22., kedd Jászsági körkép 7 Köké kell a kislánynak f A nagyapa unokájával Jászivány délutáni hideg csendjében ácsorog az utcán Jámbor Nikolka nevű unokájával Gulyás István. A nagymamát várják már nagyon haza, aki a cipészetben dolgozik. Az 53 éves férfi éjjeliőr a szövetkezet egyik juhászatában; e munkáját hat éve látja el. Azelőtt volt már gyalogmunkás, lovasfo- gat-vezető, traktoros és juhász is. Mióta megvan a szövetkezet, az­óta tagja: 1959 óta. Nem is akarja otthagyni. Pista bácsinak nem volt bevitt földje a téeszben, még Jászszentandrásról származó szü­lei is - akik cselédek voltak - földnélküliként éltek. Lánya közvetlen a szomszédságukban lakik férjével. Pista bá­csiék 1973-ban az akkori szomszédos házat vették meg, hogy aztán beleköltözve, a régit átadhassák az ifjú párnak. Visontán dolgozó fia viszont nem a faluban él. Nikolka időközben már nagyon áhítozik az út túloldalán levő só­derrakásból egy kavicsra, kőke - így mondja - kellene már nagyon neki. A sok rimánkodás után nincs mit tenni, a nagypapa engedel­meskedik, és átballagnak a kupachoz egy kőkéért. Csak pénzt nem tud csinálni Jászjákóhalma egyik utcá­jának háza előtt nagyon fura jármű várakozik gazdájára. A szerkezet - ugyan mire másra, mint - egy Trabant alapjaira ké­szült. A munkagép tulajdonosa Csőke Péter. A 40 éves férfi végzettsége lakatos és hegesztő, úgyhogy nem esett messze a mester fájától az almazöld színű járgány. Péter a jászberényi kenyér­gyárban 14 évig volt karban­tartó. Ezután elkerült az építő­válaszol. - De tervezni kell, mert valamiből meg kellene élni. Gyártani egyébiránt már gyártott itt a műhelyben - még­pedig a saját maga által készített excenterprésen - női cipőkre flekkeket. Időközben azonban leállt vele, mert nem tudta be­futtatni. Nagyon hiányolja a te­lefont, enélkül a gazdaságban nem lehet megélni. Bütykölős természet, ezt nem tagadja. Szeretne összeállítani egy sportkocsit, tíz hengerrel, Ha hiszik, ha nem, ez (is) egy Trabant ipari vállalathoz. Még bádogos is volt. - Elvégre rokon szakma- ezzel jelzi, hogy sok mindent meg kellett, csinálnia. Végül a munkanélküliségnél kötött ki. Két és fél éve nincs állása. Mindig egy saját műhely volt a vágya. Eladta nagy nyugati autóját, fájt is a szíve érte, de annak árából elkezdhette műhe­lye kialakítását, ami lényegében garázsnak indult. Belement az autó ára, az örökség és a család pénze. Mégis úgy készült, mint a Luca széke. Hogy mi a műhellyel a terve?- Sokszor azt se tudja az ember, hogy mire lesz jó, amit csinál ­műanyag karosszériával. Persze ez a jövő zenéje, de addig is, hogy ne essen ki az efféle mun­kából, egy kistraktort rak össze. Hogy ezt megtehesse, el kell adnia a kis munkagépet, amely két évvel ezelőtt három hónap alatt készült el. Nagyon nagy hasznát vette a bővítéskor, vele szállította az építőanyagot. A tervezett traktor alapanyaga egy parancsnoki UAZ volt. Már szét is szedte, a jövő erőgépének hátsó része készen is van. Mindemellett még sok-sok álma van, de megvalósításuk­hoz ugyancsak sok-sok pénzre volna szüksége. Rakétások építik Antal József vezetésével jócskán előrehaladt az alattyáni sportöltöző építése. A 29 éves fiatalember a Gamesz Rakéta vegyes építőbrigádját igaz­gatja. A 17 éve alakult csoport nem azért vegyes, mert nők és fér­fiak alkotják, hanem mert min­denfajta szakmunkás megtalál­ható benne, no és minden bi­zonnyal azért rakéta, mert szu­pergyorsasággal készítenek el mindent. Jelenleg hatan alkotják a bri­gádot. József 7 éve tagja a csapat­nak, négy éve pedig vezetője is egyben. Szakmája kőműves. Tavaly áprilisban fogtak hozzá az öltöző építéséhez, és jövő tavasszal már használatba is vehetik. Már csak némi burkolás és festés van hátra. Ellenben hogy hogyan lesz a fűtés megoldva, azt még nem tudják. Erre még némi pénz is kellene. Az viszont egyértelmű, hogy az Alattyáni Futball Klub új épületét minden futballcsapat megirigyelhetné, olyan szép. Az építkezés ötmillió fo­rintba került. Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János Dolgozzunk többet, politizáljunk kevesebbet! Tereba János Jászfelsőszentgyörgy már itt van a kertek alján. Két férfi dol­gozik a földön, egy lóval szán­tanak a fóliasátor félkör alakú bordái alatt. Tereba János földje ez, amit éppen művelnek, együtt a má­sik, szomszédos földrésszel, ami pedig a bátyjáé, Istváné. A lovas segéderő Tóth András, 6 bérmunkában segít a gazdának. János eleinte nem akar kötél­nek állni, hogy bármit is mond­jon magáról. Ügy véli, nem be­szélni, dolgozni kell. Aztán csak meggyőzzük. A 43 éves férfi érettségizett géplakatosból lett földművelő. Előbb 15 évig a jászberényi hű­tőgépgyárban dolgozott mint diszpécser és raktáros, aztán meg 8 évig a Lenin Tsz-ből fel­járt Budapestre. Az építőipar­ban kereste kenyerét lakatos­ként. Ott munkanélküli lett, itt­hon viszont visszakapták a tsz-től 4-5 hold földjüket. Most ezen gazdálkodik, ebből él há­rom éve. A paprikát, a krumplit és a káposztát a fővárosi nagy­bani piacon értékesíti. A faluszéli föld mindig is az övé volt, nagyapja itt lakott az azóta már lerobbant házzá fo­gyott tanyán. Különben is, ő azt mondja, ez nem a falu széle, hanem ez már Eürópa. - Nézzen szét, itt min­den ember dolgozik. Márpedig ez a lényege mindennek. Euró­pába, kérem, nem a politikán keresztül vezet az út! Dolgozzon minden ember, ez a helyes út - véli, majd így folytatja: - Nincs másik ország a világon, amelyik ennyire alkalmas lenne a mező- gazdasági termelésre, mint Ma­gyarország. És ha minden em­ber megműveli azt a kis földjét, akkor ez a nép meg tud élni. Ebből nem egy Hollandiát, de sokkal szuperebb országot lehet csinálni! Csak nem politizálni kell, hanem dolgozni! - hangsú­lyozza még egyszer, politikusi meggyőzéssel. Eleinte nem akart beszélni, de most már csak kimondja, ami benne van: - Van ez a falu­gazdász, de az is csak az értéke­sítéssel foglalkozik. Most kel­lene idejönnie, hogy mit kell csinálni, mennyi trágyát kell ki­szórni - berzenkedik. - De van falugazdász a faluban, csak be kell menni hozzá - próbáljuk megvédeni látatlanban a szak­embert. Nagyot legyint:- Hiába van, ha csak az értékesítéssel foglal­kozik. Az értékesítés már a munkának a kellemesebb része. Itt kezdődik a munka - mutat körbe a földön. - Nekem még nem segített a falugazdász, én magamtól indultam el. Ennyi az egész - mondja kissé nyakasam- Fiatalurak! Azt láthatják, hogy itt mindenki dolgozik. Ez ilyen falu, látni is rajta. Megél­tünk a Kádár-rendszerben is, most visszajöttek, de ettől még megélünk ezután is. Azt kellene megmagyarázni a magyar em­bernek, hogy úgy dolgozzon, mint régen. Dolgozzon és ne po­litizáljon, akkor várhat valamit. A politikusok mind azt mond­ják: én úgy gondolom .. . Nem gondolni kell, dolgozni kell! - tartja. - Meg hinni, hogy ebből megélünk. Mert ha a mezőgaz­daságból nem tudunk megélni, akkor ássuk el magunkat! No meg ha nem fizetik meg az észt, akkor is! En nem bántot­tam az öreg Kádárt, de hát any- nyit régen keresett egy mérnök, mint egy takarítónő. Hogy akart így fejlődést? Itt van egy egy­szerű eset. Van ez a fényvédős fólia. Ezt egy jó eszű mérnök ki­találta. Három évig jó, azelőtt meg egy év után eldobhattuk a korábbit. Hát ezt kell megfi­zetni! Kellene, de már talán nincs is miből! A segéderő lovával Látogatott a jász ház Takarítási időben értünk a jászárokszállási jász házhoz. Nagy Ferencné gondnok a munka ellenére készséggel mu­tatja be az október végén ere­deti szépségében helyreállított házat. Az épület utca felőli részén található a szépszoba. Két ol­dalfalára tették a két ágyat, a dívány az ablak alá került. A szekrényben eredeti ruhák fek­szenek szép rendben, az egyik ablakon szintén eredeti, gyolcsból készült függöny szűri meg a fényt. A falon be­keretezve 1905-ből való mennyasszonyi fátyol díszük, mellette fényképek. A stelá- zsin kis polc; mindkettőn sok apró tárgy. Imakönyvek min­den részen. A bejárati ajtó a konyhára nyílik. A rakott tűzhelyen használati tárgyak, csakúgy, mint az indófniban (falba süly- lyeszett „kisszekrény”). A falon szöveg. Ebből idé­zünk: „A jellegzetes jász, módos gazdaházat Bordás András jász redemptus család leszár­mazottja építette 1882-ben. A házban három nemzedék élt - persze nem egyszerre - jó egyetértésben: idős Bordás András hat gyermekével; ifjú Bordás András nyolc gyerme­kével - hja, kérem, régen áldás volt a gyermek majd később az örökösök. Legutóbbi tulaj­donosa Bordás Pál volt, akitől 1992-ben tájház céljára meg­vásárolta az önkormányzat." A lakószoba a konyhából nyílik balra. Itt van a kemence. A fal és a kemence közötti kuckót szurgyiknak (vagy szurdik) nevezték. Ide húzód­tak a gyerekek és a macskák. Felette lógott a gazda csiz­mája, száradni. A bölcsőben szabályosan bepólyázott baba fekszik. A falakon szentképek láthatók. Tovább menve van a kamra, majd a spájz. A kamra falán Pethes Imre színművész port­réja és Görbe János színész fényképe lóg. Délutáni fények, árnyak A tájházat - melynek létesí­tését az OTP Bank Rt. támo­gatta - a nyitás óta már nagyon sokan felkeresték. Nyitva nin­csen, de a szomszéd házak egyikében megtalálható a gondnok, így könnyen be lehet jutni, méghozzá ingyen. Az udvaron található az is­tálló, melyet - ha lesz rá pénz ­újra akarnak építeni. Sok szer­szám van már, sőt egy szekér is. Az udvart „felvirágoztatják”, szőlőt futtatnak, gyümölcsfákat ültetnek. - Szóval szép lesz - summázza a jövőt a gond­noknő. Azt még hozzá kell tenni: a ház összes tárgyát a la­kosok adták. Minden tiszteletet megérdemelnek ezért. A szépszoba tényleg szép A konyha

Next

/
Oldalképek
Tartalom