Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-22 / 275. szám
1994. november 22., kedd Jászsági körkép 7 Köké kell a kislánynak f A nagyapa unokájával Jászivány délutáni hideg csendjében ácsorog az utcán Jámbor Nikolka nevű unokájával Gulyás István. A nagymamát várják már nagyon haza, aki a cipészetben dolgozik. Az 53 éves férfi éjjeliőr a szövetkezet egyik juhászatában; e munkáját hat éve látja el. Azelőtt volt már gyalogmunkás, lovasfo- gat-vezető, traktoros és juhász is. Mióta megvan a szövetkezet, azóta tagja: 1959 óta. Nem is akarja otthagyni. Pista bácsinak nem volt bevitt földje a téeszben, még Jászszentandrásról származó szülei is - akik cselédek voltak - földnélküliként éltek. Lánya közvetlen a szomszédságukban lakik férjével. Pista bácsiék 1973-ban az akkori szomszédos házat vették meg, hogy aztán beleköltözve, a régit átadhassák az ifjú párnak. Visontán dolgozó fia viszont nem a faluban él. Nikolka időközben már nagyon áhítozik az út túloldalán levő sóderrakásból egy kavicsra, kőke - így mondja - kellene már nagyon neki. A sok rimánkodás után nincs mit tenni, a nagypapa engedelmeskedik, és átballagnak a kupachoz egy kőkéért. Csak pénzt nem tud csinálni Jászjákóhalma egyik utcájának háza előtt nagyon fura jármű várakozik gazdájára. A szerkezet - ugyan mire másra, mint - egy Trabant alapjaira készült. A munkagép tulajdonosa Csőke Péter. A 40 éves férfi végzettsége lakatos és hegesztő, úgyhogy nem esett messze a mester fájától az almazöld színű járgány. Péter a jászberényi kenyérgyárban 14 évig volt karbantartó. Ezután elkerült az építőválaszol. - De tervezni kell, mert valamiből meg kellene élni. Gyártani egyébiránt már gyártott itt a műhelyben - mégpedig a saját maga által készített excenterprésen - női cipőkre flekkeket. Időközben azonban leállt vele, mert nem tudta befuttatni. Nagyon hiányolja a telefont, enélkül a gazdaságban nem lehet megélni. Bütykölős természet, ezt nem tagadja. Szeretne összeállítani egy sportkocsit, tíz hengerrel, Ha hiszik, ha nem, ez (is) egy Trabant ipari vállalathoz. Még bádogos is volt. - Elvégre rokon szakma- ezzel jelzi, hogy sok mindent meg kellett, csinálnia. Végül a munkanélküliségnél kötött ki. Két és fél éve nincs állása. Mindig egy saját műhely volt a vágya. Eladta nagy nyugati autóját, fájt is a szíve érte, de annak árából elkezdhette műhelye kialakítását, ami lényegében garázsnak indult. Belement az autó ára, az örökség és a család pénze. Mégis úgy készült, mint a Luca széke. Hogy mi a műhellyel a terve?- Sokszor azt se tudja az ember, hogy mire lesz jó, amit csinál műanyag karosszériával. Persze ez a jövő zenéje, de addig is, hogy ne essen ki az efféle munkából, egy kistraktort rak össze. Hogy ezt megtehesse, el kell adnia a kis munkagépet, amely két évvel ezelőtt három hónap alatt készült el. Nagyon nagy hasznát vette a bővítéskor, vele szállította az építőanyagot. A tervezett traktor alapanyaga egy parancsnoki UAZ volt. Már szét is szedte, a jövő erőgépének hátsó része készen is van. Mindemellett még sok-sok álma van, de megvalósításukhoz ugyancsak sok-sok pénzre volna szüksége. Rakétások építik Antal József vezetésével jócskán előrehaladt az alattyáni sportöltöző építése. A 29 éves fiatalember a Gamesz Rakéta vegyes építőbrigádját igazgatja. A 17 éve alakult csoport nem azért vegyes, mert nők és férfiak alkotják, hanem mert mindenfajta szakmunkás megtalálható benne, no és minden bizonnyal azért rakéta, mert szupergyorsasággal készítenek el mindent. Jelenleg hatan alkotják a brigádot. József 7 éve tagja a csapatnak, négy éve pedig vezetője is egyben. Szakmája kőműves. Tavaly áprilisban fogtak hozzá az öltöző építéséhez, és jövő tavasszal már használatba is vehetik. Már csak némi burkolás és festés van hátra. Ellenben hogy hogyan lesz a fűtés megoldva, azt még nem tudják. Erre még némi pénz is kellene. Az viszont egyértelmű, hogy az Alattyáni Futball Klub új épületét minden futballcsapat megirigyelhetné, olyan szép. Az építkezés ötmillió forintba került. Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János Dolgozzunk többet, politizáljunk kevesebbet! Tereba János Jászfelsőszentgyörgy már itt van a kertek alján. Két férfi dolgozik a földön, egy lóval szántanak a fóliasátor félkör alakú bordái alatt. Tereba János földje ez, amit éppen művelnek, együtt a másik, szomszédos földrésszel, ami pedig a bátyjáé, Istváné. A lovas segéderő Tóth András, 6 bérmunkában segít a gazdának. János eleinte nem akar kötélnek állni, hogy bármit is mondjon magáról. Ügy véli, nem beszélni, dolgozni kell. Aztán csak meggyőzzük. A 43 éves férfi érettségizett géplakatosból lett földművelő. Előbb 15 évig a jászberényi hűtőgépgyárban dolgozott mint diszpécser és raktáros, aztán meg 8 évig a Lenin Tsz-ből feljárt Budapestre. Az építőiparban kereste kenyerét lakatosként. Ott munkanélküli lett, itthon viszont visszakapták a tsz-től 4-5 hold földjüket. Most ezen gazdálkodik, ebből él három éve. A paprikát, a krumplit és a káposztát a fővárosi nagybani piacon értékesíti. A faluszéli föld mindig is az övé volt, nagyapja itt lakott az azóta már lerobbant házzá fogyott tanyán. Különben is, ő azt mondja, ez nem a falu széle, hanem ez már Eürópa. - Nézzen szét, itt minden ember dolgozik. Márpedig ez a lényege mindennek. Európába, kérem, nem a politikán keresztül vezet az út! Dolgozzon minden ember, ez a helyes út - véli, majd így folytatja: - Nincs másik ország a világon, amelyik ennyire alkalmas lenne a mező- gazdasági termelésre, mint Magyarország. És ha minden ember megműveli azt a kis földjét, akkor ez a nép meg tud élni. Ebből nem egy Hollandiát, de sokkal szuperebb országot lehet csinálni! Csak nem politizálni kell, hanem dolgozni! - hangsúlyozza még egyszer, politikusi meggyőzéssel. Eleinte nem akart beszélni, de most már csak kimondja, ami benne van: - Van ez a falugazdász, de az is csak az értékesítéssel foglalkozik. Most kellene idejönnie, hogy mit kell csinálni, mennyi trágyát kell kiszórni - berzenkedik. - De van falugazdász a faluban, csak be kell menni hozzá - próbáljuk megvédeni látatlanban a szakembert. Nagyot legyint:- Hiába van, ha csak az értékesítéssel foglalkozik. Az értékesítés már a munkának a kellemesebb része. Itt kezdődik a munka - mutat körbe a földön. - Nekem még nem segített a falugazdász, én magamtól indultam el. Ennyi az egész - mondja kissé nyakasam- Fiatalurak! Azt láthatják, hogy itt mindenki dolgozik. Ez ilyen falu, látni is rajta. Megéltünk a Kádár-rendszerben is, most visszajöttek, de ettől még megélünk ezután is. Azt kellene megmagyarázni a magyar embernek, hogy úgy dolgozzon, mint régen. Dolgozzon és ne politizáljon, akkor várhat valamit. A politikusok mind azt mondják: én úgy gondolom .. . Nem gondolni kell, dolgozni kell! - tartja. - Meg hinni, hogy ebből megélünk. Mert ha a mezőgazdaságból nem tudunk megélni, akkor ássuk el magunkat! No meg ha nem fizetik meg az észt, akkor is! En nem bántottam az öreg Kádárt, de hát any- nyit régen keresett egy mérnök, mint egy takarítónő. Hogy akart így fejlődést? Itt van egy egyszerű eset. Van ez a fényvédős fólia. Ezt egy jó eszű mérnök kitalálta. Három évig jó, azelőtt meg egy év után eldobhattuk a korábbit. Hát ezt kell megfizetni! Kellene, de már talán nincs is miből! A segéderő lovával Látogatott a jász ház Takarítási időben értünk a jászárokszállási jász házhoz. Nagy Ferencné gondnok a munka ellenére készséggel mutatja be az október végén eredeti szépségében helyreállított házat. Az épület utca felőli részén található a szépszoba. Két oldalfalára tették a két ágyat, a dívány az ablak alá került. A szekrényben eredeti ruhák fekszenek szép rendben, az egyik ablakon szintén eredeti, gyolcsból készült függöny szűri meg a fényt. A falon bekeretezve 1905-ből való mennyasszonyi fátyol díszük, mellette fényképek. A stelá- zsin kis polc; mindkettőn sok apró tárgy. Imakönyvek minden részen. A bejárati ajtó a konyhára nyílik. A rakott tűzhelyen használati tárgyak, csakúgy, mint az indófniban (falba süly- lyeszett „kisszekrény”). A falon szöveg. Ebből idézünk: „A jellegzetes jász, módos gazdaházat Bordás András jász redemptus család leszármazottja építette 1882-ben. A házban három nemzedék élt - persze nem egyszerre - jó egyetértésben: idős Bordás András hat gyermekével; ifjú Bordás András nyolc gyermekével - hja, kérem, régen áldás volt a gyermek majd később az örökösök. Legutóbbi tulajdonosa Bordás Pál volt, akitől 1992-ben tájház céljára megvásárolta az önkormányzat." A lakószoba a konyhából nyílik balra. Itt van a kemence. A fal és a kemence közötti kuckót szurgyiknak (vagy szurdik) nevezték. Ide húzódtak a gyerekek és a macskák. Felette lógott a gazda csizmája, száradni. A bölcsőben szabályosan bepólyázott baba fekszik. A falakon szentképek láthatók. Tovább menve van a kamra, majd a spájz. A kamra falán Pethes Imre színművész portréja és Görbe János színész fényképe lóg. Délutáni fények, árnyak A tájházat - melynek létesítését az OTP Bank Rt. támogatta - a nyitás óta már nagyon sokan felkeresték. Nyitva nincsen, de a szomszéd házak egyikében megtalálható a gondnok, így könnyen be lehet jutni, méghozzá ingyen. Az udvaron található az istálló, melyet - ha lesz rá pénz újra akarnak építeni. Sok szerszám van már, sőt egy szekér is. Az udvart „felvirágoztatják”, szőlőt futtatnak, gyümölcsfákat ültetnek. - Szóval szép lesz - summázza a jövőt a gondnoknő. Azt még hozzá kell tenni: a ház összes tárgyát a lakosok adták. Minden tiszteletet megérdemelnek ezért. A szépszoba tényleg szép A konyha
