Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-22 / 275. szám

1994. november 22., kedd Hazai tükör 3 „Rákóczis” rendezvények „Naponta nő és tágul a világ / Tegyétek tökéletessé tehát / Mert ha jobb és tökéletesebb lett / Benne mindenki otthonra lel­het.” Ezt a Goethe-idézetet vá­lasztották a karácsonyi rendez­vénysorozat mottójául a szol­noki II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola tanulói és a nevelőtes­tület. November 15-16-án nyílt órákat tartottak az iskolában, november 28-án, 9.45-kor pedig giccskiállítást nyitnak meg. No­vember 29-én 9 órától kerül sor a némettanárok megyei tovább- kézésére, majd december 6-án 14 órakor német tanulmányi ver­senyt tartanak. December 7-én karácsonyi hangversenyt tarta­nak a Belvárosi nagytemplom­ban a Szolnoki Fúvósötös, az is­kola énekkara és Ócsainé Szi- kora Ilona orgonaművész köz­reműködésével. December 12-én 8—16-ig karácsonyi vásárt rendeznek, majd december 21-én karácsonyi ünnepség zárja a rendezvénysorozatot. Örömmel vették birtokba a Tiszajenői Általános Iskola diákjai azt az új számítógépet, melyet a Budapest Bank szolnoki fiókjától kaptak ajándékba, így (felvételünk előte­rében) öt számítógépen sajátíthatják el a gépkezelői alapismereteket, a szövegszer­kesztést, a grafikai szerkesztést és az adatbázis-kezelést. Az iskolának sajnos nincs pénze számítógép-vásárlásra (eddig mindet ajándékba kapták), pedig igen nagy az érdeklődés iránta, különösen a továbbtanulók körében. (Fotó: K. E.) Nonprofit Akadémia - a pénzszerző módszerekről Adománygyűjtés, avagy kötéltánc a betonon A Nonprofit Akadémia Szolnok Városi Művelődési Központban megtartott hét végi rendezvényén az egyesü­letek pénzszerző tevékenysége (és lehetőségei) körül forgott a szó, némelykor vita. Sikamlós területe ez a civil szférának, hiszen egy-egy szer­vezet társadalmi hasznossága - ami gyakran az államtól átvál­lalt tehermentesítő feladatvég­zést jelent - csak akkor kama­toztatható, ha kellő pénzügyi támogatottság társul a tevé­kenységhez. A közpénzek szű­kös volta viszont - még a leg- összehangoltabb elosztást fel­tételezve is - szükségessé teszi. egyéb pénzforrások: támogatá­sok, adómányolc felkutatását. Erről a „fándrézelésről” (fundraising: pénzforrásszerző tevékenység) tartott előadást Gosztonyi Géza szociológus, aki az egyházi - mint tagjaik szá­mára szolgáltató nonprofit - szervezetek ilyen irányú sikeré­nek okait boncolgatva többek között utalt azokra az évszáza­dos hagyományokra, amelyek­kel e téren az egyházak rendel­keznek. Elgondolkoztató: a templomi perselyezés valójában sikerrel működő klasszikus „fándrézelés”. Furcsa módon, ehhez hasonló természetességgel és rendsze­rességgel egyetlen nonprofit szervezet sem él az adományké­rés e lehetőségével. Pedig az adakozás örömének érzése nem csak felkelthető az emberekben, de ébren is tartható. Feltétele ennek természetesen az a fajta nyilvánosság; áttekinthetőség, amelynek során az egyesület minden tagja beleláthat a közös pénztárcába. Ehhez a gondolatkörhöz kap­csolódva emelte ki Gyergyói Il­dikó, a Kurázsi című lap főszer­kesztője: szükséges, hogy min­den, magára valamit is adó civil szervezet rendszeresen tájékoz­tassa tagjait a közösség pénz­ügyeinek állásáról. Kenderessy Attila, a buda­pesti Nonprofit Információs és Oktatási Központ munkatársa azt hangsúlyozta: a külső támo­gatók megnyerése terén nagyon fontos a „fándrézer” (pénzkérő) személye, partnerként való fel­lépése, pozitív gondolkodása, személyének és az általa képvi­selt szervezetnek a hitelessége. Ha nem kellően komoly, meg­alapozott módon történik a „fándrézelés”, elkerülhetetlen az olyasfajta nevetségessé vá­lás, amire például a betonon kö­téltáncoló bohóc számíthat. S. Cs. J. Távol a világban sokfelé és országhatárunktól nem is olyan nagyon messze valódi bombák rob­bannak. A megrázó hírek és képek szinte na­ponta sokkolnak bennünket. Félünk, mert áldo­zatokká válhatunk, és örülünk, mert még meg- úsztuk. De van, akinek ez sem elég, s jobb híján bombariadóval viccelődik, mint tegnap Szolno­kon - immár sokadjára. Bomba szerencsére nem robbant, de az emberekben valami igen. Szakái Júlia, a III. sz. iroda­ház közös képviselője:- Még most is alig tudok magamhoz térni az idegesség­től: 9 óra 3 perckor egy férfi­hang telefonon közölte, hogy időzített bomba van elhelyezve a szerelőszinten és a kazánházban. Azonnal szól­tam a rendőrségnek, és intézkedtem a gázfogadó bezárásáról és a kazánház kikapcsolásáról. Értesí­tettem a tulajdonosokat és a bérlőket, hogy hagy­ják el az épületet. A rendőség tíz percen belül kint volt, s 10 óra 10 perckor már tudtuk, vaklárma volt az egész. Sajnos a dolgozók 70-75 százalékát teljes megfélemlítésben tartotta, ez az eset, s az ilyet nem is lehet elfelejteni soha. Magánember­ként az a véleményem, hogy mindenféleképpen komolyan kell venni a fenyegetést, mert az iroda­házban székelő egyik cég nem fizet a kárpótlási jegyekért, s emiatt naponta rengeteg telefon érke­zik a kétségbeesettől a fenyegetőig. Úgy érzem, még nagyobb baj is történhet. Csömör András:- Szerintem egy tréfa, pon­tosabban egy idétlen tréfa volt, ugyanolyan, mint a többi ha­sonló. Mindenesetre nem árt, ha komolyan vesszük. Személy szerint elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg valami bosszú áll mögötte. A barátom édesanyja itt dolgozik, s azért jöttünk el, mert aggódtunk érte, de szerencsére nem történt semmi baj. Látja, az elején még azt mondtam, idétlen tréfa, mégis valahogy komo­lyan veszi az ember. Makainé Nagy Erzsébet, a Clips-Pack büfé alkalmazottja: - Megmondom nyíltan, hü­lye volt, aki ezt csinálta. Sze­mébe is megmondanám. Egy­szerűen utálom az ilyeneket. Kinek jó ez? Végig kellett nézni, ahogy pánikszerűen rohantak kifele az emberek az épületből. Ször­nyű volt. Nem értem, mire jó az ijesztgetés. Sem meglett embernek, sem sihedemek ilyet nem sza­bad csinálni. Engem személy szerint külön érzékenyen érin­tett, mint a büfé alkalmazottját, mert hiába dol­goztam reggeltől estig, itt maradt a sok áru, nem nálam vásároltak be az emberek. Vagy csak el­ment az étvágyuk? Simon Ferenc, a Fashion Ruhaipari Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója:- Aki ilyesmire képes, az el­len a törvény a legsúlyosabb szigorával kellene hogy fellép­jen. Hogyan képes valaki ennyi dolgozó munkáját, nyugalmát, napi programját megzavarni? Szörnyű volt az a tudat, hogy bomba lehet az épületben. Nem biztos, hogy komolyan veszi az ember, de mégiscsak sűrített léptekkel és szapora szívverés­sel jöttünk lefelé a lépcsőn.- járvás ­A táska életet menthet VÉDELEM a mozgássérülteknek Mint azt Nász Margittól, a Mozgássérültek Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Egyesüle­tének vezetőjétől megtudtuk, a Baráth László nevével fémjel­zett Védelem Biztonságtechni­kai Szolgáltató Kft. felajánlott Szolnok város önkormányzatá­nak egy úgynevezett életmentő táskát azzal a céllal, hogy azt adják át a legnehezebb helyzet­ben levő mozgássérült ember­nek. Végül a táska egy olyan csa­ládé lett, ahol az asszony és a férfi egyaránt két bottal jár, rá­adásul a város szélén laknak. Most mégis biztonságban érzik magukat, mert tudják, csak egy gombnyomás, és szükség esetén máris kint terem a rohamkocsi. A mozgássérültek egyesüle­tének további, de nem nagyon távoli célja, hogy ezekből az életmentő táskákból minél töb­bet ki tudjanak helyezni sorstár­saikhoz, és külön központtal ki­építsék a saját riasztó-segítő rendszerüket. Ehhez minden segítséget kö­szönettel fogadnak előre is. jzs Keddi jegyzet Erzsébet Bár a lapok már korábban hírül adták, igazán a hét végén közvetített Erzsébet-díjátadáson ütött szíven bennünket a köz­lés: ez volt az utolsó díjkiosztás. Tulajdonképpen számíthattunk volna rá. Ha úgy istenigazá­ból belegondolunk, törvényszerű volt ez. Az Erzsébet-díj anyagi okokból szűnik meg, a díj alapításakor kialkudott banki kamat került ugyanis veszélybe. Mint mindig, mindenütt manapság, itt is a pénzre hivatkoz­nak. Merthogy kapitalizmusban élünk. Ahol „a pénz beszél”. Érdekes. Már hogy azt találom érdekesnek, hogy az általunk ál­lítólag másolt Nyugaton mégiscsak vannak, léteznek humánus törekvések, mégsem hagyják az embereket elesni. De hogy Spé- ter Erzsébetnél maradjunk, Nyugaton élnek, megmaradnak, meg tudnak maradni a művészeteket támogató díjak, alapítvá­nyok . . . Arról már nem is beszélve, hogy meg is fizetik a mű­vészeket, a társadalom szellemi lámpásait. Mert ott, a pénz vi­lágában ezt meg lehet tenni. Nálunk nem ... De azt hiszem, többről van itt szó, mint a pénzről. Egysze­rűen arról, hogy ha valaki nálunk akar valamit, ami más, ami szebb, ami jobb, mint a megszokott, ami egyedi, ami új, azt a víz alá nyomják. Még ma is. És ez alól nincs kivétel. Lehetnek az embernek átmeneti sikerei, de előbb-utóbb elgáncsolják. Mint Erzsébetet is. Bevallom, Spéter Erzsébet egy ideig ennek ellenpéldája volt. Az általa alapított díj és a körötte folyó viták azt látszottak iga­zolni, hogy mégiscsak lehet itt egyéniségnek, egyedinek lenni, mégiscsak lehet itt akami-tenni valamit. Spéter Erzsébet szemé­lye évekig ezt szimbolizálta. Most legyőzték őt is. Amikor a televízióban búcsúmondatait hallgattam, nagyon rossz érzés kerített hatalmába. A tehetetlenség nyomasztó ér­zése. Ha őt is legyőzik, őt, aki független, okos, kellően nagy­szájú - akkor kit nem? Törvényszerű, hogy mindig a gáncsos- kodók, a visszahúzók, a szűk látókörnek, az értetlenek kereked­jenek felül? Hát tényleg nem lehet mást tenni ebben az ország­ban, mint a padlóra kerülni vagy „beállni a sorba”? „Ez volt az utolsó díjkiosztó gálaest. Magyarország! Viszont­látásra!” - Spéter Erzsébet így köszönt el, és a búcsút ez a ke­mény asszony megkönnyezte. Pedig sírni nekünk kellene. Paulina Éva Érdekképviselet a régi-új helyen Karácsonyi vásár december 5-24. között A kereskedők Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Szerve­zete jelenleg közel ezer tagot számlál. A szervezet - amely­nek tizenkét év óta Temesvári Lajos a titkára és Nagy Ferenc az elnöke - régi helyére költö­zött Szolnokon, a Baross utca 21.-be. Az épület mégis új, hi­szen a létesítményt kívül-belül felújították, átalakították. A szervezet tagjainak helyi és ál­lami hatóságok előtti érdekeit védi a felmerült vitás ügyekben, és egyezteti a különböző fóru­mokon. Szolgáltatások széles körével áll a tagok rendelkezé­sére: legyen szó jogi, adózási, társadalombiztosítási, vállalko­zói tanácsadásról, üzleti terv készítéséről, kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakképesítői tanfolyamról, pénztárkönyv-, naplófőkönyv-vezetésről, kettős könyvvitelről. Sőt, bármilyen vállalkozó felkeresheti őket gondjaival, függetlenül attól, hogy tagja-e a szervezetnek vagy nem. A szervezet rendezi a lakos­ságnak az idei, karácsonyi vá­sárt, amelyen kereskedők, ipa­rosok, vállalkozók mutatják be áruikat a régi hagyományos he­lyen, a Városi Művelődési Központ előtt, körül. A rendez­vényre százhúsz-száznegyven kereskedőt várnak, elsősorban helyieket. Jelentkezési határidő - a Baross utcai központban - november 25-ig, esetleg a 421-399-es telefonszámon. Az idei karácsonyi vásár december 5-én hétfőn a reggeli órákban nyílik, és december 24-én, szombaton délben zár. Sz. M. Szolnoki szerző a FIAP-kitüntetésekről a novemberi Fotóban Emile Zola, a szenvedélyes fotográfus A lexikonok szűkszavúságán, lakonikusságán túlmutató - ezért az irodalombarátoknak is csemegét jelentő - írás fedez­hető fel a legújabb Fotóban. Miközben Szabolcs Katalin bemutatja a fotografáló Zolát, aki 1888-ban, 48 évesen ismer­kedik meg az új, divatos szen­vedéllyel, fellebbenti a fátylat a házasságtörő nagy francia író magánéletéről is. Emile új tu­domány iránti szenvedélye ah­hoz hasonló hőfokon lobban lángra, ahogyan beleszeret az ekkor 21 éves Jeanne Roze- rot-ba, felesége fehémemű-ké- szítőnőjébe, aki később két gyermekkel is megajándékozza a korosodó Zolát. Az író bőszen fotografálja kedvesét és gyer­mekeit a későbbi évek során át, vagyis a szerző szavaival: „Míg az agyával és a képzeletével írt, a szívével fényképezett.” Vizuális csemege lehet a Magyarok '94 címet viselő fo­tóalbum végiglapozása is, A címoldalon: Dóra amelybe ezúttal a folyóirat en­ged bepillantást, tucatnyinál is több színes portré közreadásá­val az újszülöttől a legidősebb (107 éves) magyarig, illetve Földes László rockzenész bu­dapesti metróban készült aktfo­tójáig. Igazi fotóscsemege a lapban az idei kölni nemzetközi fotó­szemléről - 90(!) fotókiállítást rendeztek meg egy időben -, ezen belül a világ legnagyobb fotó- és filmgyűjteményéről, az amerikai George Eastman Ho- use-ról szóló ismertetés. Másfajta, ismeretterjesztő csemege a 34 éve alakult Fotó­művészet Nemzetközi Szövet­sége (FIAP) által adományozott számos, rangos kitüntetés be­mutatásáról, pályázati igénylé­sükről szóló írás, amelyet Kolo- zsi Sándor, szolnoki középisko­lai tanár-népművelő ad közre. A fotósuli harmadik leckéje az objektívról szól, míg a folyó­irat címlapját a tévésztár Dóra kígyós aktja dekorálja, akinek, úgy tűnik, az élet, az egyre bi­zonytalanabb egzisztenciát je­lentő szakmája adta fel a leckét. Egy alkalommal azt nyilatkozta a mentőorvosnő: csupán fize­téskiegészítés miatt szerepel a tévében. S mostantól a Fotó címoldalán ... -scsj­mmmmgmm Magyar idő szerint: éves a Rhili 5héten át 5Philips termék % kedvezménnyel! PHILIPS s V •Svíi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom