Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-15 / 269. szám
1994. november 15., kedd 7 Jászsági körkép Bővül a kaptafaüzem A Trabant már vagyont jelentett A ház még áll Rozika néni a rokonoknak készíti elő a csirkét Bővítés nyomai látszanak a jászágói kaptafaüzemen, amely a budapesti Elit Ortopéd Cipőkészítő Rt.-hez tartozik. Módé János üzemvezető ismerteti a bővítés lényegét, miszerint egy új szárítót állítanak üzembe, mert a régi már nem bírja a terhelést. Emiatt az eddigi félkész áru raktárát meg kellett szüntetni, helyére épült a szárító, míg az üzem falát, pontosabban lemezoldalát „kilökve”, létrehozták az új raktárát, amire már csak a tetőt kell feltenni. A kaptafán kívül sámfát is gyártanak. Legújabb termékük azonban a fapapucs. Az első szériát most szállították ki az üzemből. A havi 800 pár kaptafa mellett 3-400 pár sámfa és hogy mennyi papucs készül, még nem tudni. Egyelőre 100 párat állítottak elő. A mostani, 4 milliós bővítés azt a reményt kelti számukra, hogy továbbra is szükség van a tizenegy dolgozó munkájára. Takaros házon, szépen rendbe tett kerten akad meg a látogató szeme Jásziványban egy kis utca végén. Minden a helyén, mintha egy falumúzeumban járna az ember. A ház - a vendéget kedvesen fogadó - asszonya éppen csirkét pucol a kiskonyhában, a ko- pasztással most végzett. A kicsiny háznak csak asszonya van, aki így egyben a lakhely ura is. Urbán Lászlóné (Bállá Rozália) ugyanis négy éve özvegy. Férje teljesen váratlanul hagyta ezen a szegényes világon. Leadta a tejet a csarnokban az egyik este, hazament, leült az ágy szélére, beszélgetett a feleségével és a szomszéddal, majd a szívéhez kapott, és vége, ennyi volt. Ötvenhét évesen távozott az élők sorából. A végzetes infarktus előtt pedig soha nem is volt beteg. Harminckét évi házasság után hagyta magára feleségét. Rozika néni az egyedüllét ellenére nagyon jól bírja magát. Bátran elárulja életkorát: 60 éves. - Nincs azon mit tikolni, külsőleg is csak meglátni - mondja, bár pár évet bátran letagadhatna. Háztartásbeliként élte életét Rozika néni. Két tehén és sok disznó adta az állatállományt. A tehén tejet adott, azt elvitték a csarnokba, a malacokat pedig leadták. A jószágokat még egy évig tartotta férje halála után, de az egyik tehén elpusztult, a másikat meg eladta, és a disznók is elfogytak, így most csak csirkék, tyúkok vannak. Az állatállomány leapadásában közrejátszott, hogy tavaly decemberben gerincsérvvel megműtötték Szolnokon. Sajnos a beavatkozás nem sikerült a legfényesebben, ezért most megy Budapestre felülvizsgálatra. Rozika néni szerencsés embernek mondhatja magát, mert nagyon jó szomszédjai vannak, akik törődnek vele, mindenben segítenek. így nincsen teljesen egyedül. Gyermekei ugyanis nem születtek, de keresztlánya és annak családja nagyon gyakran meglátogatják, feledtetve magányát. Iványba 1966-ban jöttek be, addig kint laktak egy környékbeli tanyán, a Csukásban. Azért jöttek be, mert akkor mindenki elhagyta a portáját, és nehogy egyedül maradjanak, hát beköltöztek. A tanyát lebontották, abból épült idebent ez a ház. Megboldogult férje a téesz- ben dolgozott állatgondozóként. Földjük öt hold volt, most bent van a szövetkezetben. 1959-ben léptek be a közösbe. A férfi nyolc kilométerre járt el a tanyájuktól munkahelyére. Előbb gyalogmunkás volt, kézzel szórták még a műtrágyát is. Bizony, így kezdődött a téesz. Ráadásul az utat minden áldott alkalommal - hét éven keresztül - gyalog tette meg. Aztán állatgondozó lett, a téeszistállóhoz került, ide már biciklivel közlekedett, amikor beköltöztek a faluba.- Volt-e az életükben valami jó? - kérdeztük. - Volt benne jó is, meg nem is. Amit a magunkfajta emberfia el akart érni célt, azt elérhette. Megélhetésünk megvolt, nem is nagyon kellett más. Építettünk, meg autónk is volt, egy Trabant. 1976-ban vettük az elsőt, azt háromévenként mindig cseréltük. Akkor jött volna már az új Wartburg, amikor az uram meghalt - mondja. A sors fintora, hogy az új autó már négyütemű lett volna, de ezt a taktust már nem tudta élvezni Laci bácsi, szíve taktusa1 leállt. Feltámad a Senior Jászapátiban már 22 éve létezik a Senior Váci Kötöttáru- gyár telepe. Kezdetben a falak csipkegyár befogadására épültek, de ez a terv meghiúsult. Eleinte százezerszámra varrtak hosszú melegalsókat, csak később álltak át a pamut-poliészter termékek gyártására - ismerteti a múltat Gyephár Lászlóné gyáregységvezető. A cég 1992-től részvénytársaságként működik, legfőbb részvényesük a Budapest Bank. A változás éveiben nehéz perceket élt át a cég. Csődhelyzet állt elő, amivel elvesztették korábbi, nagy vevőiket. A jelentős exportpiacok is bárányfelhőként oszlottak szét. Mindazonáltal, hogy teljesen visszaesett a külföldi szállítás, belföldi munkák tekintetében maradt a budapesti Adidasszal, a Levi’sszel és a Reuschsal a kapcsolat. Jelenleg is a Reusch- nak gyártanak nadrágokat, a következő munka pedig Reusch sípulóver, de elkészült az Adi- dasnak is az áru. Tavaly a Tri- umphnak készítettek 200 ezres tételben fehérneműket bérmunkában. Az első időkben háromszázan dolgoztak itt, most százötven nőnek adnak munkát, egyre biztatóbb helyzetben. A nehézségeken ugyanis mára túltették magukat. 1995 második felére már az a tervük, hogy újra foglalkoznak exporttermékek gyártásával. Mindez annak köszönhető, hogy emlékeztek még a megrendelők arra, itt jó munka került ki a varrógépek alól. Idén februárban új termékcsaládot is bemutatott a Senior. A Forr és a Fibri fantázianevű szabadidőruhák emblémája gyümölcs, utalva talán az öltözékek gyümölcsöző gyártására. A ruhák egyébiránt a gyártelepen levő mintaboltban megvásárolhatók. Készülnek a Reusch öltözékek Két hét múlva Westel 900 a Jászságban is Fokozatosan bővül a Westel 900 rádiótelefon-rendszerben a kapcsolatteremtési lehetőség. Ennek egyik példája, hogy decembertől a Jászságot is „lefedik”, vagyis ide is és itt is minden nehézség nélkül lehet telefonálni. A lefedést három állomás teremti meg: a jászberényi, a jászapáti és a jászladányi. A torony töve és alatta a bázisállomás Kozák Géza az állomás belső terében Az előző kettőnél nem kellett az antennákhoz tornyot emelni, mert már volt olyan magas építmény, amire rátehették azokat. Jászberényben a víztoronyra, míg Apátiban a már meglevő korábbi szerkezetre helyezték a jeladókat és -fogókat. Jászladány szélén azonban egy vadonatúj, 60 méter magas szerkezetre szerelik fel az antennákat. A tornyot nemrégiben állították a talpára - érdekességképpen: egyben, összeszerelve -, most folyik az állomás műszaki felszerelése. A három torony mindegyike 20-25 kilométeres sugarú körben érvényesíti hatását. A Westel az országos lefedettséget - a 900-as rádiótelefon szempontjából - jövő év végére vállalta.- Viszont már most a jövő félévi tervek megvalósításánál tartunk - jelenti ki büszkén Kozák Géza beruházó, aki a ladányi bázisállomás kivitelezését is irányítja. A következő állomás Kiskörén épül, hogy bővítse a telefonálási lehetőséget. Már csak egy 900-as rádiótelefon kell, és ki is lehet próbálni, mit nyújt hamarosan a Westel a Jászságban (is). Ehhez azonban elég sok pénz kell. Jászfelsőszentgyörgyön a művelődési ház bejárata fölötti felirat fennen hirdeti, hogy a kulturális intézmény 25 éves. A „születésnap” alkalmából Ménkű János, a ház vezetője idézi fel a múltat és a jelent. A művelődési ház 1969-ben épült, hiányt pótló beruházásként. Az egykori tanácselnök, Kiss D. Géza érdeme volt ez. November 15-én adták át, éppen a község felszabadításának évfordulóján. Abban az időben nagyobb volt a forgalma a háznak. Hogy ismét - legalábbis egy időre - minél többen megtöltsék, és hát persze a méltó megemlékezésre gondolva, évfordulós rendezvényeket tartanak az intézményben, ami egy - a korábbi rendezvényeket bemutató - fotókiállítással már el is kezdődött. A legelső nagyobb megmozdulás november 18-án lesz. Ekkor az 1954-ben alakult bélyegszakkör tagjainak találkozóját tartják. A kör ugyan pár éve már megszűnt, de Szoleczky István szakkörvezető újra mozgósítja a régi bélyeggyűjtőket. Rákövetkező nap, 19-én „kul- túr-házi-buli”-ra várják a fiatalokat. Ez a hajdani ifjúsági klu- bosak rendezvénye lesz. November 25-én pávaköri találkoMénkű János zónák ad otthont a ház. A vendégek Jászapátiból, Pusztamonostorról, Portelekről, Jászfény- szaruból, Zagyvarékasról jönnek. Aztán 26-án a nyugdíjasok Ki mit tud?-jára várják az érdeklődőket. 27-én a híres, hosszú éveken át működött sajtókörösek találkozójára várja a hajdani tagokat Szarvas Gábor. December 3-án az évforduló zárórendezvényeként műsoros estre invitálják a falu lakosságát. A műsorban a társastánckor legjobb- jain kívül fellép Harangozó Teri, Pere János, Pálfi Péter. Az est után bált rendeznek, amelyen a helyi zenakarok tagjaiból verbuválódott együttes gondoskodik a jó hangulatról. Majd legvégül zártkörű rendezvényként a közművelődésben dolgozókat látják vendégül baráti találkozón és bálon. Az intézmény évi 1.6 millió forintból gazdálkodik. Több klub és szakkör működik benne. Zongoraoktatás is folyik falai között, míg a három éve megszűnt ifjúsági klubot most szeretnék újjászervezni. A hiányzó pénzt bálás- ruha-vásárral pótolják (hogy hova kellett jutnia a művelődésnek), de nem ez a leginkább jellemző. A nagytermet - amely egyben az iskolások tornatermeként is szolgál - inkább lakodalmak rendezésére adják ki. Ez hoz valami pluszpénzt a házhoz. Régebben mozi is működött az épületben, de hat éve ez nem létezik. Pedig ez a hely a falusiaknak egy élményen kívül a találkozás lehetőségét is megadta. Igaz, ma már a video kiszorította a mozi hangulatát, ahogy minden más is megváltozott ebben a világban. Szeretnék is újraindítani a mozit, ha csak egy lehetőség van rá. Az oldalt Tóth András készítette
