Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-15 / 269. szám

1994. november 15., kedd 7 Jászsági körkép Bővül a kaptafaüzem A Trabant már vagyont jelentett A ház még áll Rozika néni a rokonoknak készíti elő a csirkét Bővítés nyomai látszanak a jászágói kaptafaüzemen, amely a budapesti Elit Ortopéd Cipő­készítő Rt.-hez tartozik. Módé János üzemvezető is­merteti a bővítés lényegét, mi­szerint egy új szárítót állítanak üzembe, mert a régi már nem bírja a terhelést. Emiatt az eddigi félkész áru raktárát meg kellett szüntetni, helyére épült a szárító, míg az üzem falát, pontosabban lemezoldalát „kilökve”, lét­rehozták az új raktárát, amire már csak a tetőt kell feltenni. A kaptafán kívül sámfát is gyár­tanak. Legújabb termékük azon­ban a fapapucs. Az első szériát most szállították ki az üzem­ből. A havi 800 pár kaptafa mellett 3-400 pár sámfa és hogy mennyi papucs készül, még nem tudni. Egyelőre 100 párat állítottak elő. A mostani, 4 milliós bővítés azt a reményt kelti számukra, hogy továbbra is szükség van a tizenegy dolgozó munkájára. Takaros házon, szépen rendbe tett kerten akad meg a látogató szeme Jásziványban egy kis utca végén. Minden a helyén, mintha egy falumúze­umban járna az ember. A ház - a vendéget kedvesen fogadó - asszonya éppen csirkét pucol a kiskonyhában, a ko- pasztással most végzett. A kicsiny háznak csak asszo­nya van, aki így egyben a lak­hely ura is. Urbán Lászlóné (Bállá Rozália) ugyanis négy éve özvegy. Férje teljesen váratlanul hagyta ezen a szegényes vilá­gon. Leadta a tejet a csarnokban az egyik este, hazament, leült az ágy szélére, beszélgetett a fe­leségével és a szomszéddal, majd a szívéhez kapott, és vége, ennyi volt. Ötvenhét évesen tá­vozott az élők sorából. A végze­tes infarktus előtt pedig soha nem is volt beteg. Harminckét évi házasság után hagyta ma­gára feleségét. Rozika néni az egyedüllét el­lenére nagyon jól bírja magát. Bátran elárulja életkorát: 60 éves. - Nincs azon mit tikolni, külsőleg is csak meglátni - mondja, bár pár évet bátran le­tagadhatna. Háztartásbeliként élte életét Rozika néni. Két tehén és sok disznó adta az állatállományt. A tehén tejet adott, azt elvitték a csarnokba, a malacokat pedig leadták. A jószágokat még egy évig tartotta férje halála után, de az egyik tehén elpusztult, a má­sikat meg eladta, és a disznók is elfogytak, így most csak csir­kék, tyúkok vannak. Az állatál­lomány leapadásában közreját­szott, hogy tavaly decemberben gerincsérvvel megműtötték Szolnokon. Sajnos a beavatko­zás nem sikerült a legfényeseb­ben, ezért most megy Buda­pestre felülvizsgálatra. Rozika néni szerencsés em­bernek mondhatja magát, mert nagyon jó szomszédjai vannak, akik törődnek vele, mindenben segítenek. így nincsen teljesen egyedül. Gyermekei ugyanis nem születtek, de keresztlánya és annak családja nagyon gyak­ran meglátogatják, feledtetve magányát. Iványba 1966-ban jöttek be, addig kint laktak egy környék­beli tanyán, a Csukásban. Azért jöttek be, mert akkor mindenki elhagyta a portáját, és nehogy egyedül maradja­nak, hát beköltöztek. A tanyát lebontották, abból épült ide­bent ez a ház. Megboldogult férje a téesz- ben dolgozott állatgondozóként. Földjük öt hold volt, most bent van a szövetkezetben. 1959-ben léptek be a közösbe. A férfi nyolc kilométerre járt el a ta­nyájuktól munkahelyére. Előbb gyalogmunkás volt, kézzel szór­ták még a műtrágyát is. Bizony, így kezdődött a téesz. Ráadásul az utat minden áldott alkalom­mal - hét éven keresztül - gya­log tette meg. Aztán állatgon­dozó lett, a téeszistállóhoz ke­rült, ide már biciklivel közleke­dett, amikor beköltöztek a fa­luba.- Volt-e az életükben valami jó? - kérdeztük. - Volt benne jó is, meg nem is. Amit a magunk­fajta emberfia el akart érni célt, azt elérhette. Megélhetésünk megvolt, nem is nagyon kellett más. Építettünk, meg autónk is volt, egy Trabant. 1976-ban vet­tük az elsőt, azt háromévenként mindig cseréltük. Akkor jött volna már az új Wartburg, ami­kor az uram meghalt - mondja. A sors fintora, hogy az új autó már négyütemű lett volna, de ezt a taktust már nem tudta élvezni Laci bácsi, szíve taktusa1 leállt. Feltámad a Senior Jászapátiban már 22 éve lé­tezik a Senior Váci Kötöttáru- gyár telepe. Kezdetben a falak csipkegyár befogadására épültek, de ez a terv meghiúsult. Eleinte száz­ezerszámra varrtak hosszú melegalsókat, csak később áll­tak át a pamut-poliészter termé­kek gyártására - ismerteti a múltat Gyephár Lászlóné gyár­egységvezető. A cég 1992-től részvénytár­saságként működik, legfőbb részvényesük a Budapest Bank. A változás éveiben nehéz perceket élt át a cég. Csődhely­zet állt elő, amivel elvesztették korábbi, nagy vevőiket. A jelen­tős exportpiacok is bárányfel­hőként oszlottak szét. Mindazonáltal, hogy teljesen visszaesett a külföldi szállítás, belföldi munkák tekintetében maradt a budapesti Adidasszal, a Levi’sszel és a Reuschsal a kapcsolat. Jelenleg is a Reusch- nak gyártanak nadrágokat, a következő munka pedig Reusch sípulóver, de elkészült az Adi- dasnak is az áru. Tavaly a Tri- umphnak készítettek 200 ezres tételben fehérneműket bérmun­kában. Az első időkben háromszá­zan dolgoztak itt, most százöt­ven nőnek adnak munkát, egyre biztatóbb helyzetben. A nehéz­ségeken ugyanis mára túltették magukat. 1995 második felére már az a tervük, hogy újra fog­lalkoznak exporttermékek gyár­tásával. Mindez annak köszönhető, hogy emlékeztek még a meg­rendelők arra, itt jó munka ke­rült ki a varrógépek alól. Idén februárban új termék­családot is bemutatott a Senior. A Forr és a Fibri fantázianevű szabadidőruhák emblémája gyümölcs, utalva talán az öltö­zékek gyümölcsöző gyártására. A ruhák egyébiránt a gyárte­lepen levő mintaboltban meg­vásárolhatók. Készülnek a Reusch öltözékek Két hét múlva Westel 900 a Jászságban is Fokozatosan bővül a Westel 900 rádiótelefon-rendszerben a kapcsolatteremtési lehetőség. Ennek egyik példája, hogy de­cembertől a Jászságot is „lefedik”, vagyis ide is és itt is minden nehézség nélkül lehet telefonálni. A lefedést három állomás teremti meg: a jászberényi, a jász­apáti és a jászladányi. A torony töve és alatta a bázisállomás Kozák Géza az állomás belső terében Az előző kettőnél nem kellett az antennákhoz tornyot emelni, mert már volt olyan magas építmény, amire rátehették azo­kat. Jászberényben a vízto­ronyra, míg Apátiban a már meglevő korábbi szerkezetre helyezték a jeladókat és -fogó­kat. Jászladány szélén azonban egy vadonatúj, 60 méter magas szerkezetre szerelik fel az an­tennákat. A tornyot nemrégiben állították a talpára - érdekes­ségképpen: egyben, összesze­relve -, most folyik az állomás műszaki felszerelése. A három torony mindegyike 20-25 kilométeres sugarú kör­ben érvényesíti hatását. A Westel az országos lefe­dettséget - a 900-as rádiótele­fon szempontjából - jövő év végére vállalta.- Viszont már most a jövő félévi tervek megvalósításánál tartunk - jelenti ki büszkén Ko­zák Géza beruházó, aki a ladá­nyi bázisállomás kivitelezését is irányítja. A következő állomás Kiskö­rén épül, hogy bővítse a telefo­nálási lehetőséget. Már csak egy 900-as rádióte­lefon kell, és ki is lehet pró­bálni, mit nyújt hamarosan a Westel a Jászságban (is). Ehhez azonban elég sok pénz kell. Jászfelsőszentgyörgyön a művelődési ház bejárata fölötti felirat fennen hirdeti, hogy a kulturális intézmény 25 éves. A „születésnap” alkalmából Ménkű János, a ház vezetője idézi fel a múltat és a jelent. A művelődési ház 1969-ben épült, hiányt pótló beruházás­ként. Az egykori tanácselnök, Kiss D. Géza érdeme volt ez. November 15-én adták át, éppen a község felszabadításának év­fordulóján. Abban az időben nagyobb volt a forgalma a háznak. Hogy ismét - legalábbis egy időre - minél többen megtöltsék, és hát persze a méltó megemlékezésre gondolva, évfordulós rendezvé­nyeket tartanak az intézmény­ben, ami egy - a korábbi ren­dezvényeket bemutató - fotóki­állítással már el is kezdődött. A legelső nagyobb megmoz­dulás november 18-án lesz. Ek­kor az 1954-ben alakult bélyeg­szakkör tagjainak találkozóját tartják. A kör ugyan pár éve már megszűnt, de Szoleczky István szakkörvezető újra mozgósítja a régi bélyeggyűjtőket. Rákövet­kező nap, 19-én „kul- túr-házi-buli”-ra várják a fiata­lokat. Ez a hajdani ifjúsági klu- bosak rendezvénye lesz. No­vember 25-én pávaköri találko­Ménkű János zónák ad otthont a ház. A ven­dégek Jászapátiból, Pusztamo­nostorról, Portelekről, Jászfény- szaruból, Zagyvarékasról jön­nek. Aztán 26-án a nyugdíjasok Ki mit tud?-jára várják az érdek­lődőket. 27-én a híres, hosszú éveken át működött sajtókörö­sek találkozójára várja a hajdani tagokat Szarvas Gábor. Decem­ber 3-án az évforduló záróren­dezvényeként műsoros estre in­vitálják a falu lakosságát. A mű­sorban a társastánckor legjobb- jain kívül fellép Harangozó Teri, Pere János, Pálfi Péter. Az est után bált rendeznek, amelyen a helyi zenakarok tagjaiból ver­buválódott együttes gondosko­dik a jó hangulatról. Majd leg­végül zártkörű rendezvényként a közművelődésben dolgozókat látják vendégül baráti találko­zón és bálon. Az intézmény évi 1.6 millió forintból gazdálkodik. Több klub és szakkör működik benne. Zongoraoktatás is folyik falai között, míg a három éve meg­szűnt ifjúsági klubot most sze­retnék újjászervezni. A hiányzó pénzt bálás- ruha-vásárral pótolják (hogy hova kellett jutnia a művelődés­nek), de nem ez a leginkább jel­lemző. A nagytermet - amely egyben az iskolások tornater­meként is szolgál - inkább lako­dalmak rendezésére adják ki. Ez hoz valami pluszpénzt a házhoz. Régebben mozi is működött az épületben, de hat éve ez nem létezik. Pedig ez a hely a falusi­aknak egy élményen kívül a ta­lálkozás lehetőségét is megadta. Igaz, ma már a video kiszorí­totta a mozi hangulatát, ahogy minden más is megváltozott eb­ben a világban. Szeretnék is új­raindítani a mozit, ha csak egy lehetőség van rá. Az oldalt Tóth András készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom