Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-02 / 258. szám

6 Kunsági Extra----Kunhegyes 19 94. november 2., szerda Bővül a hálózat Régi panasz, és ezt a szakemberek állítják, hogy azon településeink, amelyek nem rendelkeznek szenny­vízelvezető rendszerrel, tu­lajdonképpen „rajta ülnek” ezen a nem kívánatos vízen. Mindez részben a városra is vonatkozik, noha itt régeb­ben elkezdődött a szenny­vízhálózat kiépítése, sőt napjainkban már a bővítését végzik. Jelenleg szórtan kapcsolódnak a házak, léte­sítmények erre a rendszerre: így a Kossuth út egy része a város szélétől a gimnáziu­mig, a Széchenyi, Garai, Nagykakat, Hajnal, Bethlen utcák, a Dózsa György út egy része. Ehhez csatlako­zik a Malom, a Gyepszél utca meg a Rákóczi utca egy szakasza. A bekötés vagy rákötés lakásonként 35 ezer forintba kerül. Kadlott-show November 5-én este hét órakor érdekesnek ígérkező program várja mindazokat, akik a művelődési központ­nak erre a rendezvényére jegyet váltanak. A vidám zenés műsor vendége Kad- lott Károly, de fellép még Csíki Pál, valamint Vigoli bűvész is. A műsorvezető Klein Imre lesz, egy belépő­jegy százötven forint. Hatvan tag A település úgynevezett 1. számú gazdakörének je­lenleg már hatvan tagja van. Nemcsak helyből, hanem Kenderesről, Tiszagyendá- ról, Abádszalókról, Kun­madarasról és Tomajmo- nostoráról. Elmondható ró­luk, hogy az idei, gazdasági év felemásan sikerült, a ka­lászosok jól fizettek, de a kapásnövények megsínylet­ték a hosszan tartó száraz­ságot. Jelenleg a termelők olyan hatékony érdekképvi­selet kialakításán, megszer­vezésén fáradoznak, amely a termeltetéstől az értékesí­tésig átfogná, segítené a gazdák mindennapjait. // Őszi akció A Közép-Tisza-vidéki ÁFÉSZ őszi akciója ered­ményeképpen kedvezmé­nyes áron juttatta dolgozóit és a szövetkezeti tagokat jó néhány termékhez. Eladtak ötszáz mázsa almát, nyolc­van mázsa hagymát, negy­ven mázsa zöldséget, har­minc mázsa sárgarépát, há­rom mázsa fokhagymát. Az almát például kilónként húsz forintért, a zöldséget negyvenért, a sárgarépát huszonötért, a fokhagymát százötvenért kapták a tagok, a dolgozók. A felsoroltakon kívül - ha igényeltek - szin­tén olcsóbban, négyszáz­nyolcvan forintét jutottak öt liter étolajhoz, illetve kilón­ként hetvenötért vehettek fél mázsa cukrot. Jótékonysági bál A Kossuth Lajos Általá­nos Iskola november 26-án 18 órai kezdettel jótékony- sági bált szervez Iskolás gyermekekért címmel a művelődési központban. A belépőjegyek ára ezer fo­rint, ezért egy kiadós va­csora is jár egy üveg sörrel, amelyet tánc követ. A bevé­telt számítógép-vásárlásra, a legjobb diákok jutalmazá­sára, nyári táborok, utak támogatására szánják. Kér­jük a szülőket, egykori volt diákokat, vállalkozókat, se­gítsék az intézmény ezen célkitűzését. A rendőrség tudatja A városi rendőrőrsön minden kedden ingyenes gravírozást, számbeütést végeznek a kerékpárokba és a segéd-motorkerékpá­rokba. A járművekbe négy helyen is beütik a számokat, így a járművek fődarabjait is azonosítani lehet. Mind­ezt az elszaporodott kerék­párlopások csökkentése ér­dekében végzik. A legújabb pro űrbe díjas Juhász Lászlóné immár 25 esztendeje áll a katedrán, to­vábbá nyolcadik éve a Kossuth iskola igazgatója. Mellesleg könyvtáros szakot is végzett. Évekig volt alsó tagozatos szak- felügyelő és megyei, országos pedagógiai pályázatok helye­zettje, győztese. Hosszú idő óta fáradozik az önálló arculatú is­kola megteremtéséért, ahol a hátrányos helyzetű kisdiákok éppen annyi szeretetet kapnak, mint kiváló társaik. Speciális szakiskolát létesített, ahová a te­lepülésről és a környékről már 130 általánost végzett jár. Hogy miért? Azért, hogy ne kallódja­nak el, és valamilyen jártassá­got, oklevelet szerezzenek a varró, a szociális gondozó és ápoló, a lakatos, az állatgon­dozó szakmákból. Az iskola az élete, mindennapja része, ahol szeretetet kell adni, és aki ad, kap is a tizenévesektől. Ez a pe­dagógiai hitvallása, és a közna­pok nyelvére fordítva ezekért kapta meg a település legmaga­Akinek az iskola élete része, nem más, mint a település ez évi pro űrbe díjasa. Juhász Lászlóné igazgató sabb helyi díját, a Kunhegyes városért kitüntetést a képvi­selő-testülettől. Mit tehetnék mindehhez? Úgy is, mint a vá­rosi oldal szerkesztője, úgy is, mint volt egykori kartársa? Szívből gratulálok . . . Répák prizmában A környéken az egyik nagy répaátvevő hely évtizedek óta a vasútállomás melletti területen alakult ki. Szeptember 12-e óta IFA-k, traktorok szorgoskod­nak, hordják a jövő évi cukor- nakvalót a környékről. Eddig mintegy 15 ezer tonnát fuvaroz­tak prizmákba, amelyek mellől naponta 15-20 tele vagon gör­dül ki az állomásról Hatvan irá­nyába. Jókorák az ez évi répák, adó­dik közöttük hét-nyolc kilós is. A cukorfok is megfelelő, általá­ban 14-18 közötti, tájékoztat Létrik Endre répaátvevő. Jelen­leg mintegy 910 tonna priz­mákban vár a sorsára. A fagyot a földben kibírja, így egymás te­tején még -5 fokig elviseli. November 20-ig Kunhegye­sen kívül Abádszalókról 10 hek­tár és Tiszaburáról további 102 hektár vár betakarításra, majd beszállításra: s aztán irány Hat­van! Futballbíró, presbiter és ékszerbecsüs (is) Az órásmester új boltjában, a Suzuki-szalon mellett, az egykori tejbolt helyén. Mellette Szalai Katalin eladó. Somogyi Géza sokoldalú ember. Noha eredetileg órás­mester, még véletlenül sem re­kedt meg a szakmánál. Áldott jó édesanyja van, még él, él­jen is sokáig, mindazonáltal Kunhegyesen talán őt emlege­tik legtöbbször. Ugyanis a fia, Géza 15 éve futballbíró: a megyei I. osz­tályban és az NB Ill-ban fújja a sípot. Elhatározta már' több­ször, hogy befejezi, de ez a szándék csak annyira bizonyult tartósnak, mint a májusi har­mat. Azután a Kun FC elnöke meg a megyei játékvezető-tes­tület elnökségi tagja is. Továbbá a református egy­háznál presbiter. És ez még nem elég! Nem­rég - jó éve - gondolt egy me­részet, és négyes eredménnyel elvégezte az Ipari és Kereske­delmi, illetve a Pénzügyminisz­térium tanfolyamát, és ékszer­becsüs (is) lett. így az órákon kívül fülbevalókat, láncokat, karikagyűrűket is árul. Az utóbbiak darabja 2 ezer 700 meg 12 ezer között mozog. Noha az órák javításáért, repa­rálásáért mindig jótállást vállal, ezt a házasságok tartósságára még véletlenül sem ígéri. Akkor sem, ha a legszebb karikagyűrűt veszi meg nála a boldog pár. Hiába no, Somogyi Géza nemcsak sokoldalú, de sokat tapasztalt ember is. Hol­ott még csak negyvenkettő múlt. Ahol befűtenek Bizony, az nem más, mint a kunhegyesi kenyérgyár. Jaj, mit írok, nem így kell ezt nevezni, hanem úgy, hogy hivatalos és pontos legyek: a Szolnoki Sütő­ipari Részvénytársaság Kunhe­gyesi Sütőüzeme. így már más, ugye? Szóval a sok változást megért létesítmény két éve kívül-belül alaposan megújult. Tatarozták, helyrepofozták őkéimét, belül pedig új dagasztógép, alagút- kemence, kifligép jelentette az idők változását. Hogy mi min­den készül ebben a télen meleg, nyáron még melegebb üzem­ben? Kétkilós félbarna és fehér kenyér, azután 90 dekás fehér kenyér, egykilós Tiszatáj ke­rekben és vekniben meg 90 de­kás zsúrkenyér. Nem beszélve a 32 féle péksüteményről. Hogy reggel 3-tól délelőtt 11 -ig hová szállítják a termékeket? A helyi üzletekbe, azután a környékre: Abádszalókra, Tiszaroffra töb­bek között. Bármilyen hihetet­len, az utóbbi másfél évben nem érkezett a helyi kenyérre pa­nasz. Ez már több mint gyanús! Vagy az is lehet, hogy a termék jó? Majd utánanézünk. Emődi Árpád gépkocsivezető ezeket a vekniket az ABC-be fuvarozza Látogatóban az örökös tanyán Szél Miklós 15 évet élt, és lassan az emlékét is befedi a múló idő Ilyentájt, halottak napja körül már hidegek az esték. Köd üli meg az árkokat, víz- cseppek vitorláznak a fákról, a távoli bokrokat homály bo­rítja, és a szürkület szárnyán messzire hangzik a vonuló vadlibák jaja. A temetőben konokul össze­szorított szájjal kucorognak egymás mellett a korhadt fejfák, romlásnak induló emlékművek, régi és új sírok. A múló idő ro­hanását jelzi, hogy lassan ide kell jönnöm, hogy a legtöbb is­merős körül legyek. Mert akik itt fekszenek, százan és százan, nekem jó embereim voltak. Szerettek, és szerettem őket. Mészáros bácsit, a mesefát, Koczó nénit, bácsit, Pintér Feri bácsit, a szomszédainkat, Dom­bon Böske nénit, Túri bácsit, a kerek képű, nevetős Gergely bácsit, Júlia nénit, a félszemű Zsódi bácsit. Vagy a fiatalokat, az egykori tanítványaimat? A jó eszű Pádár Gézát, a nevetős Sajó Jancsit, Dienes Erzsit, aki két árvát hagyott hátra, Bodnár Pistát, a temető mesterét. Hány és hány síremléket csinált meg Hadházi Jóskával, hogy azután 43 évesen őt is beborítsa az anyaföld! Édesapámat, édesanyámat, akik tíz éve még az ablakon lesve vártak, és ha most közel akarok lenni múlandó földi lé­tükhöz, ide kell kigyalogolnom hozzájuk. Vagy említsem Juhász Lacit, aki nem engedett a negyven- nyolcból? A Veress lányokat, egyik ment a másik után, képte­len volt nélküle élni. Esetleg mondjak egy olyan sírt, ahová már ritkán járnak? Szél Miklósé az, akinek összesen 15 év jutott. Emlékszem, vájárnak tanult Ta­tabányán, és egy esztendővel volt idősebb nálam. Fekete egyenruháját irigykedve néztük, amikor visszajött hozzánk az iskolába látogatóba. 1956 zivataros napjaiban ha­zafelé iparkodott a szüleihez, testvéreihez. A Déliből a Nyu­gatiba akart gyalogolni, miköz­ben az utcán tűzharcba került. Berohant az egyik házba, fegy­vert nyomtak a kezébe. Lőj, mondották, de hát Miki azt se tudta kivel van, ki ellen. Kiné­zett az ablakon, és pontos volt a golyó. Fejen, arcon találta, rög­tön meghalt. Kínkeservesen hozatták haza a szülei, a zsebében talált iratok alapján azonosították. Eltemet­ték, de többször zaklatták őket, ezért jobbnak látták elköltözni. Pest mellé települtek: azóta meghalt Miklós édesanyja, édesapja is, csak egy testvére él. Ő nézi meg ritkán öccsét, aki örökre 15 éves maradt. A vá­rosháza gondozza néha a sírját, amelyet lassan befon az enyé­szet. Olykor leteszek a hantjára j egy szál virágot, de jiát gnnyi, de annyi sír akad ebben a nagy kertben, amelyiket már senki nem látogat. Pedig ők is embe­rek voltak valaha: sírtak és ne­vettek, szerettek és haragudtak. Hajdani hantjuk mára gyalog- úttá szelídült. Béke poraikra. Kunhegyesen meg másutt is. És jámbor ván­dor, ha maradt virágod, néha te­gyél egy szálat ezekre a gazdát­lan halmokra is. Ha nem is a ki­halt rokonok, család, hanem az élők nevében ... A munkanélküliség hatása A Magyar Közigazgatás című szaklap szeptemberi szá­mában tanulságos cikk jelent meg: A munkanélküliség hatása Kunhegyes város költségveté­sére címmel. Az elemzésből ki­derül, hogy 1993 elejére a város korábbi, meghatározó munka­helyei megszűntek, vagy erősen lecsökkentett dolgozólétszám­mal küszködnek, maradtak j fenn. így először a környékről ingázó munkaerő, majd a hely­ben dolgozók jó része is elvesz­tette az állását. Nem csak mun­kanélküliek voltak, de lassan egyre többen lettek, akik már a munkanélküli-ellátásból is ki­kerültek. A jövedelempótló tá­mogatás felét a város fizeti, és ez a teher egyre nyomasztóbb. Tavaly december végén például már 440 személy részesült eb­ben a támogatási formában, amely 16 millió 173 ezer 680 forintot jelentett. Ennek a fele, több mint nyolcmillió, a város költségvetését terheli. Gondot okoz az is, hogy a munkanélküliség tovább nő, meg azoknak a száma is, akik már jövedelempótló támoga­tásra szorulnak. Bizony ez a szám év végére túlhaladja a ki- lencszázat. Es ez már a költség- vetés 6,71 százalékát, a szociál­politikai feladatokra kapott normatív állami támogatás 62,5 százalékát teszi ki. Ez a jövőre nézve nagyon kedvezőtlen je­lenség. Erről, a megoldások esetleges lehetőségeiről, jobban mondva a foglalkoztatási gon­dok enyhítéséről is szó van a Magyar Közigazgatás szeptem­beri számában. A tanulmányt egyébként Baranya Pál, a város jegyzője írta. Megint saját áru A Kunság Népe Szövetkezet húsboltját néhány éve úgy mu­tattuk be, mint a hasonló típusú üzletek között az országban a legolcsóbbat. így is volt egy darabig, majd a beütött vész miatt átmenetileg más termékét árusították. Mégpedig a Renató Kft. adott nekik húst a vágó- hídról. Azóta azonban ismét benépesült a sertéstelepük rö- fögőkkel, és a legvastagabb moslékpusztítókat néhány hete rendszeresen vágják. A holland Dalland típusú malacok gyor­san elérik a 100-110 kilót, és állítólag annyi hús van rajtuk, hogy még tepertőt sem lehet sütni belőlük. Hogy a derék négylábúak földi maradványait mennyiért árusítják? A comb kilója 480, a karajé 470, a bőrös malac 240, az oldalas 340, a tarja 360, a dagadó 390 forint. Máris ak­kora a forgalom, hogy hetente tizennégy fél hízó kel el aprán­ként. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom