Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-14 / 268. szám
4 1994. november 14., hétfő £•3 A szerkesztőség postájából ^ Költözködés után úgy véli, nagyobb figyelmet érdemelne Ismét telefonra várva Kis Endre olvasónk a szerkesztőségünkhöz küldött levelének nyílt közlését kéri, mégpedig azért, mert a MATÁV szolnoki üzemétől ily módon szeretne mielőbb választ kapni. Mint írja, tavaly december 11-én a lakcímváltozásával egyidejűleg telefonáthelyezési kérelemmel fordult a céghez. Türelmesen várt, majd az idén június-júliusban sürgetésbe kezdett. A MATAV munkatársai mindenkor készségesen közölték vele - kivéve a szeptember 16-i levelét, amire késik a válasz -, hogy a telefonáthelyezésnek műszaki akadálya van. Ugyanakkor megjegyzi, tudomása szerint a lakókörzetében ez idő alatt más hasonló költözés is történt, s a kábelátforgatást hiányolva kiderült, csak a rossz érpárok szabadok. Pontosabban: egy ér hibátlan, így szerinte nem lenne akadálya annak, hogy egy ikerállomást létesítsenek, mely ellen semmi kifogása nincs. Annál is inkább igényt tartana rá, mert 1991 őszéig a 42-868-as hívószámmal rendelkezett, és a távközlési üzem szóbeli kérésére - a többletköltség ellenére is - hozzájárult ahhoz, hogy azt főállomásra cseréljék! Emlékezetes számára, hogy a szakemberek az ezzel járó munkát bezzeg egy héten belül elvégezték. Mindezt figyelembe véve, úgy gondolja, a tisztelt üzemvezető urat ezúton sikerült meggyőznie arról: most már igazán kiérdemelne valamiféle megkülönböztetett figyelmet. Reméli, az előzőekben említett egyetlen megoldás a javára válik, s megkapja az ikervonalat. Olvasónk levelére - kérésünkre - Tóth Ferenc, a MATÁV Rt. Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője válaszol: - Kis úr a régi, 372-777 telefonszámának áthelyezését a szolnoki Liget út 11. szám alá kérte, ahova - a hálózat telítettsége miatt nem tudjuk bekötni. Erről levélben és szóban többször tájékoztattuk. Ami pedig a szabad érpárat illeti, Kis úr információjával ellentétben, az őt érintő műszaki egységen belül az elmúlt időszakban távbeszélő állomás üzembehelyezésére nem került sor. A MÁTÁV Rt. célja nin- denkor az, hogy a meglévő műszaki lehetőségek százszázalékos kihasználásával, az áthelyezési kérelmeknek mielőbb eleget tegyen. Kis úr esetében ennek jelenleg műszaki akadálya van, és csak hálózatfejlesztés után nyílik rá lehetőség. A kedves olvasó telefonigényét előreláthatólag jövő év március 31-ig tudjuk kielégíteni, de ha a fejlesztés üteme lehetővé teszi, ennél korábban. Bizonyára másoknak is elkerülte a figyelmét, hogy a jelenlegi rendelkezések értelmében szóló állomás ikerállomássá nem alakítható - írta végezetül az üzemvezető. Személyes tapasztalat után Nem rózsás, nem is sötét az alagút vége t.. Az Új Néplapon keresztül hónapok óta figyelemmel kísérhettük a szolnoki Hetényi Kórház körül zajló eseményeket. Értesültünk a súlyos anyagi gondokról, és az ott dolgozó orvosok, ápolónők, kisegítők tarthatatlan helyzetéről. Való igaz, hogy az egészség- ügyi pálya ma már nem vonzó terület. Hogy miért? Három műszakban kell elvégezniük a sok-sok rájuk háruló, felelősségteljes munkát, ugyanakkor az orvosok, az ápolónők is alulfizetettek. Az egészségügyi tárca vezetőinek végre el kell érniük, hogy az egészségügyi intézmények zavartalanul, nyugodt körülmények között működjenek; az emberek gyógyításán, ápolásán fáradozók anyagilag is jobb megbecsülésben, elismerésben részesüljenek. Egy kórházban a sebésznek és a többi orvosnak munkájuk közben ne azon kelljen gondolkodniuk, hogy miből fizetik majd ki a havi rezsijüket. Emberi életek forognak kockán, s akinek szike van a kezében, annak nagyon oda kell figyelnie, mit vág vele, valamint azoknak is, akik hátgerincbe adják az injekciót. A múlt hónapban hét napot töltöttem el az említett kórház Il-es belgyógyászatán, melynek osztályvezető főorvosa dr. Sulyok László. Még a katonaságnál vésődött a fejembe, hogy „amilyen a parancsnok, olyanok a beosztottak is”. Ez a mondás erre az osztályra is érvényes, ahol dr. Hir Magdolna osztályos orvos nagy gondoskodással kezeli a betegeket. A fájdalmunkat enyhítő mosolygós arca, őszinte megnyilatkozása szinte fél gyógyulást jelent. Az osztályon dolgozó nővérek is mindent megtesznek a betegek érdekében. Nem szeretném, ha közülük bárki is megsértődne, amikor - az egy szobában fekvő, hat idős korú betegtárs véleményét is kinyilvánítva- két nővér: Tónai Katika és Fekete Julika nevét említem, akik mosolygósán, példa értékűen, felelősségteljesen látták el feladatukat. A Il-es belgyógyászati osztály összes dolgozóinak kívánom, hogy a betegek szolgálatában még hosszú évtizedekig álljanak helyt - erőben, egészségben. Bánvölgyi Tibor Küldjön egy képet! Munkatársaimra emlékezve Nemrég olvastam, hogy felszámolják a szolnoki papírgyárat. Azt az üzemet, ahol jómagam is hosszú ideig, három műszakban dolgoztam. Ezzel a képpel volt munkatársaimra, a régi dolgos hétköznapokra, ünnepeinkre szeretnék emlékeztetni. Szocialista brigádunkról készült, kb. 1962-ben, de arra már sajnos nem emlékszem, hogy milyen ünnep, felvonulás alkalmából. (A szőke hölgy vagyok, ma 59 évesen.) Maczkó Lászlóné (Kára Magdolna) - Szolnok Kis ünnepséggel emlékeztek A Somogy megyei Újvárfalván ünnepélyes körülmények közt rendezték meg nemrég a Noszlopy Gáspár emléknapot, melyen zömmel a dunántúli pro patria csapatai vettek részt. E rangos eseményre azonban a jászákóhalmi fiatalokat is meghívták, s a csapatukat kilencen képviselték. Az ügyességi erdei, történelmi versenyen az induló 6 csapat közül a ketté oszlott jákóhalmiak az első és második helyezést szerezték meg. Ezt követően az 1848/49-es szabadságharc jeles dunántúli személyiségére - egykori kúriájánál - kis ünnepséggel emlékeztek. A képen az ünnepséghez felsorakozott csapatok résztvevői - a díjkiosztás előtt. Jobbról a Honvédelmi Minisztérium képviselője, balról pedig a jákóhalmiak láthatók. (F. I.) Érthetetlen keresetek Több mint fél évszázaddal ezelőtt belenyugodtam, sőt helyeseltem, hogy az egészségre ártalmas és a baleseti veszélyben dolgozó föld alatti bányászok a kétszeresét keresik annak, amit a föld felett tevékenykedők. De mostanában valamit nem értek. Azt duruzsolják a fülembe, hogy ezt meg azt a szénbányát be kell zárni, mert ráfizetéses, gazdaságtalan; jobban járunk, ha külföldről hozzuk be a szenet. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a bányában dolgozó emberek is az utcára kerülnek... Senki ne csodálkozzon, hogy ezek után megütközéssel olvastam az átlagkeresetekről szóló KSH-jelentést, mely a következő képet mutatja: a fizikai dolgozók nettóban 19 354 forintot, a szellemi foglalkozásúak 32 253 forintot keresnek havonta. Ezúttal is a bányaiparban jutottak a legmagasabb jövedelemhez, ahol a fizikai dolgozók keresete 50 670 forint. Nem kifogásolom a különbözetet, de azt már igen, hogy a bányaipar szellemi dolgozói 105 737 forintot keresnek. S nem értem, hogy ők miért bújnak a föld alá teendőik elvégzésére? De ha már az irodáikkal ott rendezkedtek be, miért kereshetnek eny- nyivel többet, s kb. három és félszer annyit, mint amennyit az egyéb értelmiségiek?! És miért kereshetik a több mint ötszörösét annak, amit a nem föld alatt dolgozó fizikai munkások kapnak? Talán ezekre az óriási kereseti eltolódásokra is visszavezetve lehetséges: a kisnyugdíjasok, kiskeresetűek, munkanélküliek zsebéből már az utolsó fillért is kihúzzák! Ki győz meg arról, hogy annál gazdagabbak, boldogabbak leszünk, minél több pénzt adunk külföldre olyan közszükségleti cikkekre, amelyeket itthon is meg tudnánk termelni?! Id. Kanta Gyula - Berekfürdő Expressz - ajánlva Hideg lakásban Még soha nem fordult velem elő az a polgári engedetlenség, hogy valamely szolgáltatásért ne fizessem ki a díjat. A múlt hónapban viszont hiába csöngetett be hozzám a díjbeszedő, megmondtam: a fűtésért mindaddig nem vagyok hajlandó fizetni, míg csukott ablaknál is fa- gyoskodunk. Nálunk csupán a vezeték meleg, a radiátorok épphogy langyosak, de inkább hidegek. Ennek dacára a hőközpont szakemberei sorra állítják, a szobák hőmérséklete az előírásnak megfelelő - panaszolja levelében szolnoki olvasónk, aki, mint írja, tehetetlenségében nekünk teszi fel a kérdést: A mai világban már azt is meg lehet tenni, hogy elfogadhatatlan szolgáltatásért bekasszírozzák a díjat? Kedves Olvasónk! Az Ön nevét, címét az előzőekben elhallgattuk, ahogyan ezt kérte, de amikor a gondja megoldásához konkrétan is segítségül hívtuk Füzes Tamást, a Szolnokhő Kft. ügyvezető igazgatóját, nem titkolthattuk el. Intézkedését követően arról tájékoztatott, hogy az Önöknél mért adatok egyértelműen azt igazolják: a helyiségek hőmérséklete eléri a plusz 20 fokot, vagyis a számukra kötelező fűtési értékhatárt. A helyszíni vizsgálat során egyben a fűtőberendezések állapotát is vizsgálták, de semmi hibát nem találtak. Abban a házban, ahol Ön is lakik, a fűtés után mindenki átalánydíjat fizet, így a lakások hőmérsékletével csak abban az esetben mehetnek 20 fok fölé, ha a háztömbben valamennyien igényt tartanak rá, és magukra vállalják a mondjuk 25 fokos hőmérséklet pluszköltségét. (Van már rá példa! Több társasházban saját zsebükre kérték a magasabb hőmérsékletet.) Főképp az idős, beteg emberek számára, akik egyébként is kevesebbet tevékenykednek, mozognak a lakásban, bizony a plusz 20 fok kevés. Nekik azt ajánljuk, hogy gondjukat tárják a lakógyűlés elé, s ha egyöntetűen 20 fok fölötti melegre tartanak igényt, az ügyben a közös képviselőjük járjon el, keresse meg a Szolnokhő Kft.-t. Ami a levélben említett, kiegyenlítetlen számlát illeti, a cég két hónap türelmi idő, és felszólítás után bíróságon keresztül, kamatostól hajtja be az összeget. Ha lehetséges, először az illető adós keresetéből, nyugdíjából tiltatják le a tartozást végső esetben a lakásra jelzálogot jegyeztetnek. (A régóta halmozódó kintlévőségük az idén elérte a 60 millió forintot, amit egyelőre hitelfelvétellel pótolnak.) Tehát azt mondhatjuk olvasónknak, minél előbb fizesse ki a tartozását, s lehetőleg ne maradjon hátralékban. Végül is a lakók közös akaratán múlik, hogy átalánydíj helyett 20 fok fölötti, jó meleg szobában töltik-e napjaikat, a téli estéket, vagy fagyoskodnak, esetleg meleg holmit öltenek magukra. Bizalmát köszönjük, és szíves megértését kérjük. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné A pihenőövezetben legyen csend! Néhány éve már, hogy a szolnoki Botár Imre út 10- 12. szám alá költöztünk. Jól tudom, hogy aki ilyen házban lakik, annak sok mindent el kell viselnie. Például a kora reggeli vagy késő éjszakai kopácsoláso- kat, órákig tartó fúrásokat. Nem egyszer előfordult már, hogy egyik-másik lakónak este 11 órakor jutott eszébe néhány szöget verni a falba, de ha éppen reggel, akkor nem zavarja az sem, ha még csak negyed hat van. Mindez igazán semmi ahhoz képest, amit egyesek- akik nem is a házunkban laknak, de az ott lakók közreműködésével - megengednek maguknak. Például az egyik család kisfiát nap mint nap meglátogatják a barátok, ami nem volna baj, sőt helyeselhető, de hogy ezt fütyüléssel, dudaszóval adják értésére, felháborító. Ha a haver nincs otthon, az anyuka vagy apuka jelenik meg az erkélyen, s közli, hol található, várhatóan mikor ér haza. November 4-ről 5-re virradóra valaki- sárga Lada gépkocsiból - éjszaka 2.30 órakor az említett módon jelezte érkezését. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt sajnos többen is megteszik. Vajon még meddig, s minden következmény nélkül?! A KRESZ-t nem ismerem, de annyit tudok: lakott területen ilyen céllal senki nem dudálhat. Nem is beszélve arról, hogy a Széchenyi-lakótelepet pihenőövezetté nyilvánították. (Olvasónk neve ezúttal a szerkesztőségben marad.) Kárpótlási jegye nálunk ■tkj* 1 69%-ot ér. I Velünk Ön is részt vehet a privatizációban. Befektetésével adókedvezményhez jut Az Önhöz legközelebb eső Jegyzési hely Cenzor Bróker Kft. SzolnoktFiók 5000 Szolnok, Baross u. 50, * Nyitvatartási idő: H.-Cs.: 8,00-15,30, P.: 8,00-12,00 Tel,; (56) 373-444 WBW fr? | 1 'MljÁ f I:;.1:4 1. I 1 1 yj, ^ ^-1 biMM
