Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-11 / 266. szám

I 1994. november 11., péntek Tiszafüred és környéke Anomáliák az „ingyentelkek” körül Ki a szociálisan rászoruló? Novemberben ide is emelt nyugdíjat hoz a postás Ami megmarad, annak itt mindig helye van Molnár Lászlóné tiszaszölősi pedagógust az a megtisz­teltetés érte a rendszerváltás után, hogy tagja lehetett mint társtelepülési képviselő Tiszafüred város önkor­mányzatának. Most, a négyéves ciklus végén több benne a keserűség, mint az elégedettség. Hogy is fogalmazott? „Nézze, az eltelt időszakban a te­lepülés apraja-nagyja engem keresett meg problémáival, bevallom, nem sokat tudtam tenni az érdekükben. Ám az, ami a szőlősi szociális telkek elbírálásánál történt, az még a fentieknél is jobban elkeserített.” Itt három év múlva ház áll majd Beszélgetőpartnereim a vezetőnővel Bevallom, ezek után magam is kíváncsi lettem erre az in- gyentelek-akcióra. Molnámé társaságában kerestem fel az Ádám családot, akik már ko- rábbari bejelentették igényüket hasonló területre. Az 59 éves Ádám László másfél szobás la­kásban él, 54 éves feleségével. A Sport utcában, ami a falu leg­széle, ahol ezek a bizonyos üres telkek is vannak. Ez még nem is lenne gond, de az idős házaspár társbérletét élvezi 30 éves, nőt­len fiuk, László, és a kisebbik Imre, feleségével és két óvo­dáskorú gyermekével. A lakás egyetlen komfortos szobájában ültünk le beszélgetni. Először a képviselőnőt faggattam az előzményekről.- Szőlősön idén tavasszal volt egy falugyűlés, ahol főleg az etnikai kisebbség - követke­zetesen ezt a szót használta - részéről merült fel egy olyan igény, hogy biztosítsunk szá­mukra ingyentelkeket, me­lyekre építkezhetnek. Ezen ké­résüket azonnal továbbítottuk az önkormányzat felé, akik már ekkor támogató szándékukról biztosítottak bennünket. Ennek ismeretében, miután a Sport ut­cában kijelölték a telkeket, na­gyon sok igénylés érkezett hoz­zánk. A telekvárományosok kö­zött sok magyar család is volt. Többek között Ádámék is. A gondok csak ezek után kezdőd­tek.- Éspedig?- A képviselő-testület idén nyáron szabályozta a telekhez jutás feltételeit. Ezek között szerepel, hogy az igénylőnek munkaviszonyban kell állnia. Én erről az ülésről hiányoztam, mert kórházban voltam, de amikor tudomásomra jutott ez a döntés, higgye el, majdnem vissza is kerültem oda.- Miért érintette ez a krité­rium ennyire mellbevágóan?- Itt, Szőlősön alig van már olyan ember, aki még dolgozik. Mi éppen azoknak akartunk adni esélyt a normális élethez, Nekik „csak” három gyere­kük van, akikkel az apuka, Szép József - miután munkanélkü­livé vált - főállású szülőként van otthon. A hatéves ikrek, Ju­dit és Zoltán, valamint a 10 éves Józsika édesanyja, Julika, fér­fifodrász. 1992 óta a házban ki­alakított fodrászműhelyben dolgozik. Papíron ő a hivatalos családfenntartó. A továbbiakban ő mesélte el, hogy a műhely kialakítását már akkor eltervezték, amikor az ik­rek megszülettek. Ám ekkor még a legrosszabb álmaikban sem fordult meg, hogy a csa­ládfő 1991-re munkanélküli lesz a hajógyár csődje után. Ő ugyanis ott dolgozott lakatos csoportvezetőként. A történet része az is, hogy Szép József is próbálkozott ezek után szinte mindennel. Kétszer váltotta ki a akik szinte már lehetetlen kö­rülmények között éltek. Vagy legalábbis könnyíteni akartuk a boldogulását azoknak, akik ezen változtatni akartak. Ezért a következő ülésen én személye­sen kértem, hogy ez alól a kité­tel alól kapjon felmentést az, aki önhibáján kívül vált munka- nélkülivé. Különben Ádámék fia, Imre, amikor bejelentette igényét, még dolgozott. Csak később lett munkanélküli. Mi­kor kérelmét tárgyalták, mindenesetre már az volt, így azt el is utasították.- Ám Ón a legutóbbi önkor­mányzati ülésen interpellált az ügyben, és kérésének helyt is adtak. Most úgy néz ki, hogy sí­nen van az ügy.- Igen. Ha jól tudom, már voltak is itt az önkormányzat műszaki osztályától. Ez így is volt! - vág közbe az idősebb Ádámné, akit nem kell biztatni, hogy vállalja a családi szóvivő szerepét. Megnézték az építőanyagokat, amit idáig be­szereztünk, és biztattak ben­nünket.- Mit jelentene maguknak, öregeknek, ha kisebbik fiuk fel­építhetné a házat?- A megnyugvást. Ez már tűrhetetlen állapot ilyen körül­vállalkozói igazolványt, de tőke hiányában belebukott a kiske­reskedői tevékenységbe. Nem maradt más hátra, mint a fod­rászműhely megépítése. Ezt 100 ezer forintos OTP-hitellel 1992-ben nyitotta meg. Azóta idejár a környék „szépítkezni”, de jönnek ide nyíratkozni még vidékről is. „Egy a lényeg, hogy jól dolgozzon az ember, s akkor visszajönnek hozzám” - mondja Julika, amikor arról foggatom, hogy milyen biztos megélhetést biztosít a fodrász­kodás. Megtudom azt is, hogy szerényen, csendesen csordogál itt a pénz, de valamicskével több, mint a fodrászszövetke­zetben volt. Gyanítom, az APEH-nek sem okoz sokáig fej­törést az a 10-11 ezer forint, ami prognosztizálhatóan havonta megmarad Szépnének. Ám a mények között élni. Másfél szobában két kicsi gyerek és öt felnőtt. Nem titkolom én azt sem, hogy sok veszekedés, csa­ládi perpatvar volt már itt emi­att. Higgye el, öregségemre nyugalmat szeretnék végre. Ezért megígérem magának, hogy ha meglesz az engedély, akkor a velünk szemközti telken ház fog áll három éven belül.- En elhiszem, de mondja meg, miből? A két fiú munka- nélküli, maguk meg nyugdíja­sok...- Az építőanyag java része már megvan. Látta! Csak a válykot kell kivetni. Ezt Imre fiam megcsinálja. Férjem az építőiparban dolgozott Tatán, de én is fogok segíteni, ha kell, az utolsó erőmig. Csak legyen már egyszer vége ennek az ál­datlan állapotnak. Ádáméktól távozva, még so­kat beszélgettem a képviselő­vel. Megkérdeztem tőle, nem fél-e attól, hogy éppen pártfo- goltjai fogják cserbenhagyni. Tettem ezt azért, mert a faluban többször és többen beszéltek nekem az Ádáméknál dúló vi­harokról, aminek szenvedő ala­nyai legtöbbször az öreg szülők voltak. „Ezekről én is tudok. De ta­lán ezért is kell megadni nekik az esélyt, hogy ez a probléma végre megoldódjon. Különben a fiúk anyja garancia lesz arra, hogy ez a ház elkészül. Tizen­egyen voltak testvérek, amióta én ismerem, világéletében éj­jel-nappal dolgozott. Most is azt fogja tenni, hogy létrejö­hessen ez a változás” - próbált meggyőzni a képviselőnő. Itt ért véget oknyomozásom az ügyben. Több kérdés maradt azonban nyitott számomra: hogy fog itt az etnikai kisebb­ség házat emelni magának? Ki az igazán rászoruló szociáli­san? Az, aki dolgozik, vagy az, akinek esélye sincs a munká­hoz? Hol van az a tűréshatár, ahol már segíteni kell vagy ép­pen nem kell az önkormányza­toknak? Ezekre a kérdésekre rajtam kívül sokan keresik még a vá­laszt. Nálam illetékesebbek is, sokszor hiába. Ezek okozzák azokat az anomáliákat, melyek oly bonyolulttá teszik a Sport utcai telekügyleteket is, de er­ről már talán nem is az önkor- ’ mányzat tehet. maga ura, s nyugodtan dolgoz­hat otthon. Marad ideje a tanu­lóképzésre is. A nyitás óta már hárman lesték el tőle a férfifod­rászat mesterfogásait. „Jó lenne, ha tudnék egy al­kalmazottat foglalkozatni, de ez jelenlegi helyzetünkben igen­csak luxuskiadásnak számítana. Törlesztjük még a tartozásain­kat. Talán majd ha az letelik” - mondja befejezésképpen Szépné. Hát igen. Vállalkozni Tiszafüreden sem könnyű. Hogy nem szokták a tétlensé­get, bizonyítja az is, hogy ottjár- tamkor - jó lakatosként - éppen a bejárati ajtót lambériázta a férj. De vissza az eredeti gondo­lathoz: a tiszafüredi családok­nak, így Szépéknek is nagyon messze van az az idő, amikor a nagypapa „lovizhat”, s szinte elérhetetlen, hogy a görög vagy a spanyol tengerparton pihenjék ki fáradalmaikat. Ennek elle­nére meg szokták nézni hét vé­gén névrokonaikat, s tetszik is nekik a sorozat. Tiszaszentimre határában, nem messze a benzinkúttól áll a Samu-kastély, amely 1982 óta ad állandó otthont az idős em­bereknek. Kezdetben húszán ta­láltak békességet és nyugalmat öreg napjaikra. Sajnos a „törzs- gárda”-tag büszke címet már csak öten viselhetik - Kovács Gyula, Nagy Mihály, Balázs Sándor, Dudás Imre és özv. Koncz Gyuláné -, mert a töb­biek időközben eltávoztak az élők sorából. Az időszakos bővítések és a szükséges fejlesztések után ma már ötven embernek jelenti a biztonságot a patinás régi épü­let. Talán helytállóbb lenne ese­tükben a létbiztonságot kifeje­zés használata, hiszen az itt la­kók átlagéletkora meghaladja a 80 évet. Ottjártamkor, sok egyéb mel­lett kíváncsi voltam arra, hogy a megemelt nyugdíjak visszame­nőleges egyösszegű kifizetése előtt hogyan érzik magukat az itt élők. Ketten vállalták a köz- szereplést, közülük özv. Koncz Gyuláné egyike volt az alapí­tóknak.- Julika néni, mit kezd majd azzal a pénzzel, amit most egy összegben fog megkapni?- Tudja, nekem olyan nagy igényem már nincs. Idén ápri­lisban hagyott itt a párom, aki­vel 44 évet töltöttem el közö­sen. Újszentgyörgyön laktunk, amikor féjem nyugdíjas lett. Öreg napjaira nagyon betegessé vált, ezért döntöttünk úgy, hogy eladjuk a házunkat és beköltö­zünk az otthonba. Mivel gyere­künk, sem közeli hozzátarto­zónk nem volt, úgy gondoltuk, hogy itt biztonságosabban tel­nek majd napjaink. Sajnos a fér­jem innen is minden évben el­került a kórházba. Idén április­ban, húsvét előtt még úgy jött vissza, hogy májusban még be­fekszik utókezelésre. Sajnos szegény azt már nem érte meg - itt egy kis szünetet tart, látszik rajta, hogy szomorú visszagon­dolni az eseményre, de erőt vesz magán és folytatja: - Most öz­vegyi jogon kapok 7841 forin­tot, melynek 80 százaléka a gondozás fejében az otthont il­leti meg. Nézze - mondja, s bi­Legelőször talán fontos megemlíteni, hogy az iroda igen népszerűvé vált, különö­sen az idegen nyelvű turisták körében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy májusban 434, júniusban 484, júliusban 1003, augusztusban 1241, szep­temberben 296, de még októ­berben is több mint száz ven­dég kért és kapott hasznosítható információkat az iroda három, nyelveket is kiválóan beszélő és értő alkalmazottjától. Berkes Erika irodavezető tá- jékozatása alapján idén több volt a magyar vendég, mint ko­rábban, de a tartózkodási időt vizsgálva megállapítható, hogy a külföldiek sokkal több időt, vendégéjszakát töltenek el. Ez utóbbi is nőtt azonban ’93-hoz viszonyítva, hét napról ki- lenc-tízre. Az már megszokott, hogy ennek zömét az osztrák és német vendégek adják, de az mindenképpen örvendetes, hogy ezen statisztikai adat javu­lásához nagyban hozzájárultak zonyságul elém tol egy boríté­kot - 2033 forintom marad a „luxusra”. Ezt arra költhetem, amire akarom. Kis csokoládé, egy kis édesség, meg amit meg­kívánok. De még ebből is ma­rad legtöbbször, ami megy a ta­karékba. Másik beszélgetőpartnerem -- remélem, nem .aragszik meg a kifejezésért - még az egészen fiatal, 64 éves özv. Kádár Ist- vánné volt, aki 1992. január 18-án lett otthonlakó. Egy al­bérletből, ahol magányosan élt, került a Samu-kastélyba. Neki két házasságából három gye­reke született, akik Budapesten, Szolnokon és Tiszaszőlősön él­nek. Hét unokája és egy déd­unokája van már. Mint később megtudtam, a népes család elle­nére sem berzenkedik Mária néni az otthoni lét miatt.- Tudja, meg van minden gyerekemnek a maga baja. Az egyik anyósánál lakik, a másik nagycsaládos, a harmadik mun­kát keres. Azért jönnek, meglá­togatnak. Főleg az unokák, mindig szoktam nekik valami­lyen ajándékot adni. Erre is kell az a kis pénz, amit most kapok. Sajnos az én lábaim betegek, miattuk lettem leszázalékolva. A megemelt nyugdíjam 10.774 forint, ebből 6450-be kerül ha­vonta az otthon. Most közel 6000 forintot kapok egy ösz- szegben. Hogy mire költőm? Szeretném megműttetni a lábam a hollandok, belgák, dánok, svájciak, sőt még az angolok is. Az irodavezető elmondta, hogy birtokában vannak pozitív és negatív kritikai vélemények­nek is egyaránt. Sommásan összefoglalva: ezek szerint ’94-ben, úgy látszik, Tiszafüred népszerűségi indexe pozitív irányban kimozdult a holtpont­ról, de hogy ebből profitálni is tudjon a város, szükség van a még figyelmesebb, pontosabb, ezzel együtt jobb kiszolgálásra is. Érdekesnek hat, hogy többen nehezményezték: nem jutnak hozzá a termálgyógyvízzel és gyógyszeres kezeléssel kapcso­latos bővebb információhoz. Többek szerint szükség lenne még itt - a valóban szín­vonalas és komfortfokozatban is versenyképes Hableány Szálló megnyitása mellett is - szállodai férőhelyekre. Ezzel kapcsolatosan felmerülhet azonnal egy kérdés: a Tourin- form helyi statisztikai adatai szerint jelenleg Füreden egy- kérdőn nézek rá, de nem hagy kérdezni, mert gyorsan foly­tatja: - A kórházban erre is, arra is kell egy kis pénz. Nem sze­retnék ezzel sem gondot okozni a gyerekeimnek. Rövid vizitem végén még maradt időm arra, hogy elbe­szélgessek az otthon vezetőjé­vel, Kéri Boldizsáméval, aki elmondta, hogy az idős embe­rek hozzájárulása az év végéig nem növekszik, az emelések el­lenére sem. Ő invitált ezután, hogy néz­zem meg az otthon legidősebb lakóját, a kilencvenhat éves Szalai Bori nénit, aki Tiszaroff- ról került hozzájuk. Az idős hölgy ajtaján bekopogva, a ve­zetőnő azonnal bemutatott: - Itt van egy újságíró, Szalai néni.- Nem újságíró az te! - te­remti le a madárcsontú agg né­niké a vezetőnőt, majd így fe­jezi be: - Azt is megmondom, hogy kicsoda, ha közelebb jön hozzám. Mikor közelebb lépek, megsimogatja a fejemet, majd a fülembe súgja: - Ugye, tudod már, ki vagyok? Olyan régen nem látogattál meg. Valami udvariasat motyor- gok, meghagyva Bori néni iga­zát. Kedvéért vállalom az el­képzelt rokont, a hajdani jó is­merős szerepét is. Kicsit nehe­zen lépek ki a Samu-kastély aj­taján, mert hallom a hangját: - Ne menj még el! Olyan jó volt, hogy itt jártál. szálloda, egy panzió, egy motel és hét kisebb-nagyobb kemping jelenti a regisztrálható fizető vendéghelyeket a bejelentett magánlakásokon kívül. Ha eh­hez hozzátesszük, hogy az ide­látogató vendégek vonatkozá­sában ez csak az eltöltött éjsza­kák tizenöt százalékát fedezi, akkor már valóban nagybetűs lesz a mondat: Hol alszik a vendégek zöme? „Ha a fizető­vendég-szobákat csak az irodá­kon keresztül lehetne értékesí­teni, úgy jelentős bevétel szár­mazhatna az így befizetett ide­genforgalmi adókból” - fogal­mazott Berkes Erika az említett gyorsmérlegében. Hát ez igaz...?! Még mondja valaki, hogy nem üzlet az idegenforgalom Tiszafüre­den - teszem hozzá. Ám rögtön kikívánkozik belőlem: a tér­ségben élők jelenlegi gazdasági helyzetét, életszínvonalát nézve valahol én is megértem az ille­gális „zimmer frei”-ek működ­tetőit. Valahol..., valahogy..., valameddig...! Mert azért az irodavezetőnek is igaza van, ha csak az idegenforgalmat néz­zük. A probléma gyökere vi­szont mélyebbre nyúlik, de ez már nem az ő hibája. A kábeltelevízió ismét bizonyította létjogosultságát A harmadik legjobb A közelmúltban immáron második jelentős sikerét könyvelhette el a még mindig gyermek- cipős tiszafüredi kábeltelevíziózás. Júniusban egyik filmjükkel a Lakitelek Ala­pítvány küiöndíját nyerték, legutóbb pedig „A postások a lakosság szolgálatában” címmel kiírt pályázaton az elektronikus sajtó kategóriában harmadik helyezést értek el. A film ifjú készítői, Tóth Péter, Kiss András és Kiss Lajos kézbesí­film Füreden készült tők munkáját mutatták be rendkívül lüktető, di­namikus stílusban. Az elért helyezés értékét tovább növeli, hogy első helyen a Napközben, míg a másodikon a Gazdasági félóra összeállításai végeztek. A Ma­gyar Televízió mögött érmet szerezni pedig nem mindennapi fegyvertény. A zsűriben a MUOSZ, a MÚK és az MTV képviselői döntöttek a he­lyezések sorsáról. Az ifjabb és idősebb Ádám házaspár A Szép család fodrászüzlete Tiszafüreden, mint az a címből is kiderül, szintén él egy Szép család. A tévés névrokonaikkal szemben ők még nem alakítot­tak kft.-t. Hétköznapjaik sem nagyon hasonlíthatók össze a te­levíziós szappanopera történéseivel. Különösen igaz ez az elmúlt pár esztendőre. Statisztikák sok tanulsággal Hol alszik a vendégek zöme? Tiszafüredi turisztikai gyorsmérleg A tiszafüredi Tourinform iroda 1993 augusztusában kezdte el tevékenységét jelenlegi helyén, a 33-as főút mellett, a Termál strand közvetlen szomszédságában. Az eltelt rövid időszak azon­ban már elegendő volt arra, hogy statisztikai adatokra támasz­kodva elkészüljön egy turisztikai gyorsmérleg az idei szezonról is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom