Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-13 / 241. szám

1994. október 13., csütörtök Szolnoki Extra SZAKMAI NAPOT RENDEZTEK. A szolnoki „Kas” Szigeteléstechnikai Kft. szakmai napot rendezett tegnap a Technika Házában. Ehhez kapcsolódott egy kiállítás is, melynek egy részlete látható felvételünkön. (Fotó: Mészáros) Az íriszdiagnosztika célja a megelőzés A fészek melege - Családportrék „Annyi minden van még előttünk!” az utóbbit választotta. Az írisz­diagnosztikáról csak elsőéves egyetemista korában hallott elő­ször, és nagyon megragadta fi­gyelmét. Érdekes, hogy abban a mate­rialista világban, amely a Szov­jetuniót jellemezte, létezhetett természetgyógyászati képzés, igaz, csak félhivatalos szinten. A nagy professzoroknak azonban megengedték az oktatást. Az is tanulságos, hogy csak azok jár­hattak a tanfolyamokra, akik már orvosok voltak! Szó sem lehetett arról, hogy mondjuk villanysze­relőket beengedtek volna ilyen képzésekre! Hogy mégis megtűrték a ter­mészetgyógyászatot? Egyszerű a válasz. A Szovjetunió dicső kor­szakában is volt szegénység. Gond volt a gyógyszer- és a mű­szerellátás. Akinek sok pénze volt, csak az tudta megfizetni a korszerű ellátást. Az egyszerű ember elment a körzeti orvoshoz - aki természetgyógyászkodott is -, és ott kúráltatta magát. Vicc, hogy talán jobban is járt így, mint ha gyógyszerrel tele­tömték volna. Mihail egyszer azt szeretné elérni, hogy a laboratóriumok­ban csak célzott vizsgálatok ér­dekében kelljen vért venni a pá­cienstől. Az íriszdiagnosztika pont erre lenne jó. Olcsó, fájda­lommentes volna. Az íriszdiagnosztika segítsé­gével a betegség első stádiumát már meg lehet állapítani. Ami­kor a betegnek már a kórházba kell mennie, nem biztos, hogy teljesen meggyógyítható. Az íri­szen viszont 3-5 hónappal hama­rabb megjelenik a betegségnek megfelelő jelzés, és ennek isme­retében, megfelelő kezeléssel még időben meg lehetne előzni a bajt. Az íriszdiagnosztika 3 ezer éves tudomány. Már Egyiptom­ban ismerték és alkalmazták. El­terjedt Ázsiában és Európában is, de ez utóbbi területen később feledésbe merült. A modem íriszdiagnosztika azonban feltá­madt, és ki más, mint egy ma­gyar ember segítségével. Az 1826-ban született és 1907-ben elhunyt Dr. Péczeli Ignácnak köszönhető, hogy ma szerte a vi­lágban élnek az ismeret adta le­hetőséggel. Persze nem is lennénk magya­rok, ha nem fogadták volna már akkor is gyanakvással Péczeli doktor „felfedezését”. A Buda­pestről kuruzslás jelszavával el­űzött férfi Bécsben hasznosította tudását. Sebészként mindig ösz- szefüggéseket keresett a beteg­ség és az íriszen megjelenő jel­zések között. 1886-ban megal­kotta azt a rajzolatot, amit ma alaptáblának neveznek, és azóta már jelentőén finomodott a tapa- szatalatok ismeretében. Jelenleg 30 fajta tábla létezik, de mind­nek az atyja dr. Péczeli volt. Genetikai, örökölt problémát, de persze az újabb, szerzett be­tegségeket is fel lehet fedezni az íriszen. Pigmentek, lyukak, csí­kok, ködszerű foltok, gyűrűk jelzik a gondokat. Miből áll a vizsgálat? Előbb egy sima orvosi „szemrevétele­zésből”. Az iridoszkópia sem fájdalmas, csak mélyen belenéz­nek az ember szemébe nagyító­val. Ezt még lehet tetézni iridog- ráfiával, amikor az íriszt lefény­képezik, későbbre, összehasonlí­tásképpen. Jó lenne, ha minél többen al­kalmaznák ezt a fajta diagnosz­tizálást. Csakhogy nálunk - és sajnos a kórházakban is - sokan még mindig kuruzslásnak vélik ezt a módszert. Az információ hiánya azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent olyan jól tud az, aki erre a tudományra ráhúzza a vizes lepedőt. ta Hogy Tamás szereti a munká­ját, ez nyilvánvaló. Azt is érzi, hogy szeretik a diákjai, de... Azt mondja, ezt nem lehet a pénzért csinálni. A természet szeretetét a szü­lői házból hozta, szüleit - akik pedagógusok - példának tekinti a munkában, és a saját családját is hasonlóképpen képzelte el, mondja, csak nagyobb létszám­ban. Ezért is lett három gyer­mekük, a hatéves Tamás, a há­roméves Helga és a 20 hónapos Laura. Mariann is a szüleitől hozta a családszemléletet, az összetar­tást. Most, hogy ők is Szolnokra költöztek, rengeteget segítenek nekik azzal, hogy a gyerekekre vigyáznak, hogyha valahová el akarnak menni. Mariannák hi­ányzott már a munka, 6 évi gyes után már szeretett volna valami mást is csinálni, ezért járt nyelv- tanfolyamra, és hamarosan le is vizsgázik franciából. Reggel korán kelnek, közös reggelivel indul a nap. Tamás vagy Mariann megteszi az au­tóval a szokásos tiszteletkört a Móra bölcsőde, a Hold úti óvoda és az iskola útvonalon, délután ugyanez még egyszer, és a végén mindenki hazakerül.- Amikor hazahozzuk a gye­rekeket, nincs más program - mondja Tamás -, csak ők van­nak. Az ismerőseink ide men­nek, oda mennek, ezt mi még nem tudjuk megtenni. Nálunk egy órába telik, mire felkészü­lünk egy útra, és autóba ülünk. Azt mondják - de látom is -, nem neveletlenek a gyerekek, nem fordítják ki sarkából a há­zat, ők pedig igyekeznek prog­ramot adni nekik. Szerintük rá kell érezni a gyereknevelésre, akkor sikerül. A példa, amit ott­hon láttak, beléjük ivódott. Ma­riann szerint Tamás a türelme­sebb, bár a szomszédasszony rajta is csodálkozik, hogy bírja „cérnával”, hogy valamit annyi­szor elmagyarázzon. Amit szeretnének: ha nem is luxusszinten, de gondtalanul él­hessenek. Anyagilag ennyi. S a többi? A három szép, egészséges, remélhetőleg okos gyerek mindent ellensúlyoz. S amire vágytak, az mind előttük van még, a közös programok, kirándulások, élmények . ..- em - (Fotó: M. J.) írisz: a szem szivárványhártyája, ez adja a szem színét. Szo­ros kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel. Ha valaki az íriszbe belenéz, mintha az agyba nézne bele. Dr. Mihail Sepetykó Belo­russziában született 1961 tava­szán. Iskolái után orvosi egye­temre jelentkezett; fél ponton múlott, hogy nem vették fel. Be­hívták katonának. A 24 hónap le­töltése után még egy hónapot bent kellett maradnia. Hogy rápiai tanfolyamra járt az orvosi továbbképző egyetemen. Úgy tervezték, hazajönnek. Mihail Szolnokon, a volt Köjál­nál kapott állást. Mikor szak­vizsgáját letette, a laborból át­ment a kórház laborjába. Idén február óta dolgozik itt. Mihail (jobbról) mélyen belenéz a páciens szemébe hova vezényelték, nem beszél róla. Megerősödött benne, hogy orvos akar lenni. Felvették a Le- ningrádi (most Szentpétervári) Állami Orvosi Egyetemre. 1981-ben kezdett, rá hat évre végzett. Nem azzá lett, aminek igazán készült: higiénikus orvosi diplomája helyett inkább csak orvosit akart szerezni. Csakhogy aki nem helyi, azt nem vették fel a gyógyító orvosi képzésre. Még 1986-ban megnősült, magyar lányt vett feleségül. Az ifjú asszonynak még egy éve volt hátra a tanulmányokból, ezért Mihail akupunktúrás és íriszdiagnosztikai, illetve íriszte­Akupunktúrás és íriszdiag­nosztikai diplomáját 1992-ben hitelesíttette idehaza. Mihail nem használja ki a lehetőséget, hogy a mindennapi gyakorlatban hasznosítsa tudását, és ezzel pénzt vágjon zsebre. Túl szerény ahhoz, hogy ezt megtegye. Csak szűk baráti körében vé­gez vizsgálatokat, ahogy hazájá­ban is, ott is csak az ismerősö­kön. Úgy véli, előbb törvénynek kell lennie, ami nemcsak büntet, hanem véd is. Miért választotta az akupuntú- rát? Mert édesapja rákbeteg volt. Csillapítani akarta a fájdalmát. A test- és a fülakupunktúra közül Óvodai farsangra készültek a gyerekek, amikor a kis Tamás megkérdezte az édesanyja: mi szeretnél lenni? Erre egy „átlag” óvodás mondjuk így válaszolna: cica. Tamáska azonban rá­vágta: házimacska! Ugye, fel sem kell tennem a kérdést, mi lehet a foglalkozása Tomika édesapjának? Az anyuka mesél még né­hány derűs dolgot. Náluk pél­dául a szúnyogháló neve „ro­varfogó háló”. Az utcán pedig nagyot néztek, amikor a nagy- csoportos Tamás ezt kiáltotta kiscsoportos húgának: - Gyere, Helga, szedjünk tyúkhúrt a madaraknak! Hogy egy háromgyerekes családban sajátos hangulat van-e? Igen, ha ennyire tele van élettel, odafigyeléssel és türelemmel, mint ahogy a Ma­rik családban tapasztaltam. diplomát. Az egri tanárképzőn elvégezte a biológia szakot. Mariann pedig a magyar sza­kot, ugyancsak Egerben. ’86-ban házasodtak össze, ekkor már Mariann is Szolno­kon tanított. Másképp képzel­ték el azt a helyet, ahol élni szerettek volna. Hegyvidék, kert a hegyoldalban, csörge­dező patak .. . S most, hogy itt vannak félúton Rákócziújfalu és Tiszasüly között, nem vá­gyódnak el. Tamás azt mondja, már sok minden ide köti. Ha Marik Tamás és Darázs Ma­rianna Jászberénybe jártak a tanítóképző főiskolára, amikor megismerkedtek. S noha egyi­kük sem szolnoki volt - Mari­ann tiszasülyi, Tamás rákóczi- újfalui -, itt telepedtek le, s itt is maradtak. Tamás Szolnokra járt gimnáziumba, amikor pe­dig véget értek a főiskolai évek, az Ecseki úti, újonnan induló iskolába akkor toboroz­ták a tantestületet. Akik akkor együtt végeztek, megegyeztek, ebbe az iskolába jönnek, így nem kerültek messze egymás­tól, és megőriztek egy kis főis­kolai hangulatot is. Mariann 2 évig Törökszentmiklóson, a Rózsa téri iskolában tanított. Eközben Tamás katonáskodott, s megtanult szépen írni - így meséli -, és szerzett még egy végigmegy a Széchenyin, olyan nincs, hogy ne köszönne rá valaki, aki valamikor tanít­ványa volt. Már vagy hat éve tanítja a bi­ológiát, s nem hinném, hogy vé­letlenül, az iskolája neve Her­man Ottó. A gyerekekkel közö­sen élősarkot készítettek, ma­dárházzal, ahol még sérült vadmadarak is menedéket kap­nak, míg meg nem gyógyulnak. Mocsári teknősök szaporításá­val is foglalkoznak, szabadon engedésük nagy esemény, még videóra is veszik. Tamás termé­szetvédő táborokat is szervez, kerékpártúrával egybekötve, va­lamelyik nemzeti parkba. Jártak a Fertő-tó körül is, sőt Ausztri­ába is átmentek. Télen pedig a sítábor a Tátrában óriási élmény az alföldi gyerekeknek. A fél Tiszántúlról akad diákjuk Ahol évente 5+1 osztály kezd Szolnokon a Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola és Gépíró és Gyorsíró Szakis­kola tantermeinek padjait jelenleg 677 diák kop­tatja. Hogy honnan verbuválódott ez a közösség? A teljesség igénye nélkül a megyeszékhelyen élőkön kívül akadnak, akik Szarvasról, Tápió- györgyéről, Békésszentandrásról, Tiszaszőlősről, Kunhegyesről, Szelevényből, Kunszentmárton- ból, Soltvadkertről, Túrkevéről, Budapestről, Jászjákóhalmáról érkeztek. Jószerével az egész Tiszántúlt képviselik az ide járó fiúk és lányok. Mint említettem, évente 5+1 első osztály kezd: ez így volt már tavalyelőtt, tavaly, és minden bi­zonnyal marad a következő tanévre is. Nézzük az osztályokat! Az 1. a létszáma két közösségből alakul ki. Egybe-egybe tizenöt-tizenhét diákot vesznek fel. Az egyik csoport az idegenforgalmi szakközépiskola kihelyezett tagozata, ahol a ta­nulmányi idő 0+4 év. A nulladik osztályban an­gol, német nyelvű előképzés folyik. Az osztály másik fele gazdasági szakközépiskola, külkeres­kedelmi orientációval. Itt is tizenhat, tizenhét diák tanul. Amit erről az osztályról tudni kell, ez úgyne­vezett pénzes osztály, ahová az alapítványi befi­zetés diákonként 50 ezer forint. Ehhez az idegen­forgalmisoknak esetenként még plusz befizetés is társul. Igaz, kapnak is érte: lehet teniszezni, szer­veznek társastánctanfolyamot, sítábort, külföldi nyelvi képzést. Noha mint említettem, ezekért fi­zetni kell, ennek ellenére annyira népszerű a ta­gozat, hogy két-háromszoros a jelentkezés. Akad két világbanki osztály is: az egyik köz- gazdasági, a másik kereskedelmi marketing osz­tály. A jelentkezők aránya itt általában kétszeres. A negyedik osztály számítástechnikai szakkö­zép. A felvettek száma harminc, harminckettő, és a tapasztalatok szerint náluk több a fiú. Hogy mi mindent ad a sikeresen elvégzett négy év? Számí­tógépes könyvelő, illetve számítástechnikai prog­ramozó képesítést. A gondos írás itt alapkövetel­mény. Változatlanul indítanak postaforgalmi szakkö­zépiskolai osztályt is, ahová harmincán, har- mincketten juthatnak be. Itt is több a lány, mint a fiú, viszont az is igaz: végzés után nincs elhe­lyezkedési gond. Sőt, ők választhatnak a lehető­ségek közül. Azt írtam az elején, hogy ebben az intézmény­ben szeptemberben 5+1 osztály kezd. Nos, a +1 osztály kétéves, ahol gyors- és gépírást tanulnak. Ide mindig csak lányod jelentkeznek, noha elvi­leg fiúk is jöhetnének. Náluk legtöbb a lemorzso­lódás, míg a többi öt osztályban alig egy-kettő, ugyanis bejutni sem könnyű. így akit már felvet­tek, a tapasztalatok szerint nem szeretne idő előtt kikerülni. Ha esetleg bárki a leírtakon kívül többet, rész­letesebb információkat szeretne tudni a közgaz­daságiról, keresse fel személyesen vagy telefonon a titkárságot. A körzetszám 56-os, a telefon: 342-344. Es ami szintén nem mellékes: a vonal reggel fél 9-től délután fél 4-ig él; magyarul ak­kor érdemes hívni. D. Sz. M. Kefirka, avagy egy újságalapítás nehézségei A Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet is azon iskolák közé tartozik, ahol már évek óta működik a diákmozgalom, amelynek célja a tanulók iskolai, illetve azon kívüli tevékenységének támogatása, programok szervezése. De egyben összekötő szerepet tölt be a tanárok és diákok között, és érdek-képviseleti szervként funkci­onál. Ennek élén egy választott vezető áll. Ez azonban idáig csupán hétköznapi történet. Az egész úgy vált érdekessé, hogy hagyományok nélkül, bár hosszas tervezgetés után, most a meg­valósulás előtt áll az iskolaújság. A legfrissebb ötlet a II. d osztályos Kovács Ágnestől szárma­zik, aki fontos tisztséget tölt be a diákönkormányzatban is. Jónak tartja egy kis lap megjelenését, amely a diákokhoz szól, s számos információt közöl. A „Kefirka” nevet találta a legérdekesebbnek, mivel ez többféleképpen értelmezhető. Az első szótag, a „keres­kedelmi” szóra utal, míg a második fele az irkafirkából szárma­zik, de némi agytoma után könnyű felfedezni az összefüggést a kefir és a vendéglátás között is. Elképzelései szerint a tanulók közül bárki publikálhat majd az újságban, feltéve, hogy jó gondolatai vannak. S hogy miként fest majd a képzeletbeli tartalomjegyzék? Azt ma még nehéz lenne megmondani. Természetesen az „olvasókat” leginkább érdeklő témákat érintenének, mindezt rovatokra bontva. Lehetőséget biz­tosítanának a nézetek ütköztetésére, a legújabb viccek és tréfák közül válogatnának, az „így írtok ti” című oldalon pedig a gyere­kekben szunnyadó irodalmán ambíciók felszínre törésének lehe­tünk majd tanúi. De bizonyára nagy lesz az érdeklődés a tanárokat bemutató portrék iránt is. A lap A/4-es formátumban készülne, szövegszerkesztőn írva és nyomtatva, fénymásolással sokszoro­sítva. Bár az előkészületek javában folynak, az első megjelenésre még legalább novemberig kell várni. Ezek a példányok a közvé­leménykutatást szolgálnák; például felderíteni: mekkora az igény erre a lapra? Ettől teszik majd függővé a megjelenés gyakorisá­gát. Persze a diákok törekvéseit a tanárok is támogatják. Vala­mennyien azt szeretnék, ha az iskola több lenne, mint az a napi 6-7-szer 45 perc, amit együtt töltenek. A pedagógusok részéről Barna Károly istápolja a diákönkor­mányzatot, és segít a „Kefirka” előkészületében. A kis folyóira­tot jórészt a gyerekek fogják készíteni, komolyabb tudás és ta­pasztalat nélkül, s igazából nincs mód arra, hogy valahol tanul­hassák ezt a szakmát. Ilyesféle képzéssel csak a DUE (Diákúj­ságírók Országos Egyesülete) foglalkozik a fővárosban, ám ez a távolság és az elég késői tanfolyamkezdési időpontok miatt ne­hezen járható út. Ugyanakkor a tanár úrnak volt egy megjegy­zése, miszerint: a Szolnokon működő lapok szervezhetnének ilyen kurzusokat. Bizonyára nagy lenne irántuk az érdeklődés, s talán nem csak a diákok körében. Molnár G. Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom