Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-08 / 237. szám

1994. október 8., szombat Szatirikus melléklet 11 VÁLLALKOZÁS. - Apád azt mondta, addig megy, amíg az ukrán maffiát meg nem találja, mert ez a jövő. m&MH tsföd&f ■rr\- Örüljünk neki, hogy a kék algák és nem a Loch Ness-i szörnyek szaporodtak el a Tiszában. Időszerű közmondá­sok- Nem eszi meg a kutya a telet - pláne, ha kisnyugdí­jas. *- Ahány fej, annyi gon­dolat - s mi van az üres fe­jekkel? *- Sok beszédnek sok az alja. (Torgyán doktor ked­venc közmondása.) *- A jó bornak nem kell cégér - naná, hogy nem kell, ha a felvásárlási ára is megfelelő! *- A cigány (és a Bo- ross-kormány) is a maga lovát dicséri. *- Éhes disznó (és 2 millió szegény) makkal álmodik. *- Úgy szép az élet, ha zajlik - no de annyira, mint Magyarországon! *- Ember tervez, Isten vé­gez - no és az adóhivatal! *- Becsüld az ellenséged, ő mondja ki a hibáidat! - (A kormánykoalíciónak ajánl­juk.)-dl­Hajrá, fiúk! Bő két hónappal az NB I-es nyitány után a vak drukker is láthatja: a meccsek imitt-amott kétségtelenül ha­sonlítanak az idei focivébén megcsodált sportjátékhoz. (Például a pályák mérete, a kapuk és a szögletzászlók el­helyezése, nem beszélve a sa­többiről.) HMá#háí,:af,anylábú fiúk, csak így tovább! S akkor minden bizonnyal ott lesztek majd a következő, az 1998-as olaszországi világbajnoksá­gon! Turistaként. (wébé) Kakas-aprók Keresem azt a férfit, aki a múlt kedden 16 óra tájban a régi téglagyár mögötti bozótosbn molesztálni próbált engem. Holnap délután négykor, ugyanott. * * * Cintányérozni hat nap alatt megtanítom, fél áron. Igény ese­tén jódlizni is. (Walter) Paprikás a magyar közélet. Mert hamisítják. A paprikát. Meg olykor mást is. Itt van mindjárt a paprika. Vagy va­lami más. „Minek nevezze­lek?” Már a paprika sem az igazi. Csak a méreg. Mert a forgalomban levő mennyiség­nek körülbelül tizenöt száza­léka mérgezett. Minium. Aka­rom mondani: minimum. Mérgesek a becsületes terme­lők is. Lucretia Borgia késői leszármazottai meg röhögnek a markukba. De most ráfáz­nak, mert elszámították magu­kat. Ugyanis a markuk is ól- mozot. És az ólom a bőrön ke­resztül is képes felszívódni. Erre nem gondoltak, mikor a míniummal kalkuláltak. Ma­ximális haszonra. Melyek az ólommérgezés legfontosabb tünetei? Nem tudjuk. Az orvosok is félig ál­talánosságokat fogalmaznak meg. Hogy fáradékonyság. Meg hogy csökkenő reakció­idő. Eltompulás. Leépülés. Rendellenes viselkedés. Jézusom, hát ennyi ólom­mérgezett lenne ebben az or­szágban?! Lehetséges, hogy az ország valamennyi hülyéje az Ólom ólomkeverő maffiák (vagy méregkeverő, míniumkeverő vagy paprikakeverő - nem tu­dom, már biztosan én is ettem belőle, ettől hülyültem el) ál­dozata lenne? Mindenkitől ünnepélyesen elnézést kérek! Ki hinné, de az ólommérge­zés a rómaiak korában a gaz­dagok kiváltsága volt. Erről a csontok tanúskodnak: minél gazdagabb volt az illető, annál több ólom mutatható ki a csontjaiban. Vajon miért? Hiszik, nem hiszik, a ma­gyarázat a borivásbán kere­sendő. A bort ugyanis ólmp- zott edényekben tárolták. És hát micsoda pech, elég sok ólom kioldódott. És a gazda­gabbak, ugyebár, többet en­gedhettek meg maguknak, többet is ittak. És rá is fáztak. Úgy kellett nekik - mondhat­nánk némi rosszmájúsággal (ez utóbbi tekintetben teljes joggal, ugyanis az ólom - mint mérező anyag - a májat is ká­rosítja). Mondhatnánk, ha nem küszködnénk mi is az ólom­mérgezés rémével. Mi mind­annyian és nem csak - mint a rómaiaknál - az alkoholistá­ink. Persze, majdnem mindegy. A kettő nálunk csaknem ugyanannyi. Különbség azért van. A rómaiaknál a gazdagok voltak sokan, nálunk az alko­holisták. Egyre megy - de csak az ólom szempontjából. A mi szegény alkoholistá­ink ugyanis a „lengyel piaco­kon” vásárolnak. Ott meg ott van nekik az ólmozott „pap­rika”. A kör bezárult. A római gazdagok sokat it­tak. Jól meg is mérgezték ma­gukat ólommal. Minél jobban, annál hülyébbek lettek. A leg­hülyébbek így - logikai úton a császárok kellett, hogy legye­nek, s ezt a történelem meg is erősíti (lásd: Caligula, Néró stb.). Manapság gyakran elné­zem egynémely politikusun­kat, megpróbálom figyelme­sen meghallgatni azt, amit mondanak. Ki az ördög hitte volna, hogy ezek korábban mind a „lengyel piacon” vásároltak maguknak őrölt paprikát?! Sz. P. Róza néni pletyósládájából Elvagyunk, mint a befőtt! Hirtelen fel sem fogtam: mire céloz a „befőtt” emlegetésével szűkebb pátriánk hírhedt örök­mozgója, Róza néni, a rendsze­reket rendre túlélő öreg hírhar­sona. Aztán a lgfrissebb infó- börzéjén megvilágosodott előt­tem a címben szereplő, cicerói mondat bensejének lényege, amely imigyen summázható: „Jöhetnek itt jobb-, bal- vagy középkormányok, egy-, több­vagy még több pártrendszer, ha nem lesz aszály és nem hágnak meg bennünket nagyon, elle­szünk mi, mint a befőtt az eny­hét adó speizban!” Aki meg so­kat rázza magát, egyszer ott hagyja a maradék lányságát De­ákné vásznán, melyen száza­dunkban már annyi dúvadat ért igen gyorsan utol a jogos nép­harag!” A legfrissebb hírek is ezt az igen emelkedett gondolatsort támasztják meg, fel vagy alá.- Torgyán József szerint nem csupán az 1222-es Aranybullát kellene az új alkotmányban ér­vényesíteni, hanem a röghöz- kötődést, az első éjszaka jogát, az anyósfelnégyelést és a nem­zeti türelmetlenséget, mert ezek minden időben hoztak valamit a „konyhára”.- A szlovák választások kere­tében rendezett népszavazáson 3:1 arányban megszavazták a megkérdezettek, hogy a magya­rokkal ők aztán soha, semmi­lyen közös monarchiában nem éltek, de tán még a két ország sem volt soha határos egymás­sal.- Az egyre fogyatkozó tanít­ványok szerint Lezsák Sándor azért nem vállalt vezető tisztsé­get az MDF-ben, mert az angyalarcú mester áldott álla­potban van.- Horn Gyula úgy döntött, először olcsóbbá teszi minden­nek az árát, mielőtt meglepe­tésszerűen duplájára emelné - kivéve a nyugdíjakat. Januártól ezért biztosan nem fogja a la­kosság fűtésre pazarolni a gázt, hűtésre a villanyt, nézésre a té­vét, csevegésre a telefont. He­lyette a népszaporulat növelé­sére, borospincék kifosztására és a nemzeti szitkozódásra irá­nyuló népi játékok lendülnek fel.- Grósz Carlos bevallotta: ő már öt évvel ezelőtt világosan látta a jelenlegi alagútban a pet­róleum nélküli lámpát himbá- lódzkodni, akkor azért szállt le oly gyorsan az októberi gyors­ról. Azóta jóslásokból él, de már a puhasága sem a régi.- Orbán Viki megszegte a 100 napos némasági fogadal­mát. Tettét azzal indokolta: úgy kihozta sodrából a miniszterel­nök legutóbbi rövid, tömör, tar­talmas beszéde, hogy leesett a szájeréről a lakat. De sebaj, van másik. Egyébként is újabban már akkor is zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.- Privatizálták az Első Ma­gyar Fehérló Gyártó Kft.-t. Az új tulaj, gróf Különítményessy Taxiló - gondolván az ígérete­sebb jövőre - azon fárdozik, hogy kikísérletezze a farok nél­küli új mént és a szög nélküli fa­lovat. Sose lehet tudni, melyikre lesz majd igazán nagy szükség, ha ismét eljön a lódítások ideje.- Sörbe fulladva találtak két hajléktalan szolnoki honleányt. A rossz nyelvek szerint felfáz­hattak, amikor a 4-es főútvonal mentén stoppoltak kitartóan, s ezt kikúrálandó, estek bele a nagy kádba - véletlenül. L. Gy. A Kakas Kabarészínháza 1 ÜI ImI ü - V Hű I Donkó László: Képzelt riport Déry Tibor után nagyon szabadon Szereplők: Horn Gyula, Fo­dor Gábor, Keleti György, Bé­kési László, Kovács László, Kuncze Gábor, Lakos László, Kovács Pál és a riporter Riporter: - A szocialista-li- beralista-liberális kormány, egyes fogadatlan jövőbe látó el­lenzéki jós ellenére, megélte az első száz napját. Horn úr, ho­gyan sikerült ez? Horn Gyula: - Ez a kabinet, minden ellenkező híreszteléssel szemben, szakértői kabinet. Remek a kormány összetétele. Keleti politikát folytat. Bízhat benne minden LAKOS. Három KOVÁCS-a van, tehát munkás­párti. És mindössze egyetlen BAJA van. Azt meg kibekkel- jük. Fodor Gábor: - S bár az egyetemistáknak nem, de a tan­díjat ennek a kormánynak is meg kell fizetnie! Keleti György: - És mi le­szerelünk! Leszereljük hadse­reget, és leszereljük a lehallga­tókészüléket a feleségem szobá­jából... Riporter: - És a szociális in­tézkedések, Békési úr? Külön­ben is, mi a kedvenc nótája mos­tanában? Békési László: - „Üres a pénztárcám belseje” meg a „Száz forintnak ötven fele” - különösen a forintleértékelés után. Riporter: - A nyugdíjak? Békési László: - Nyolc szá­zalék, januárig visszamenőleg, novemberben fizetve, utólag! Riporter: - Milyen a kor­mány külpolitikája? Kovács László: - Fejlesztjük kapcsolatainkat a szomszédos országokkal. Például az ukrá­nokkal azt már elértük, hogy ránk, magyarokra nem lövöl­döznek, csak egymásra! Kuncze Gábor: - Erről jut eszembe, a rendőreinket sike­rült végre ellátnunk... Riporter: - Talán magasabb fizetéssel? Kuncze Gábor: - Á, nem! Golyóálló mellénnyel! Riporter: - A mezőgazda­ság? Lakos László:- Rendbe tesszük a mezőgazdságot! Egy­szerre fejlesztjük a szövetkeze­tét és a farmergazdságot... Riporter: - Hogyan? Lakos László: - A szövetke­zetnek pénzbeli támogatást, a farmereknek falugazdászt adunk! Kovács Pál: - A kormány gondol a népjólétre, az egész­ségügyre is. Kártyát vet... Riporter: - Tessék?! Kovács Pál: - Elveti a be­tegkártyát. Helyette bevezeti a valódi háziorvoslást. Megtámo­gatjuk a kórházakat. Riporter: - Mivel? Kovács Pál: - Támfákkal! Hogy némelyik össze ne dőljön. Riporter: - Horn úr, a kö­vetkező száz napban mi lesz a kormány legfontosabb tenniva­lója? Horn Gyula: - Megnyitjuk. Riporter: - A határokat? Horn Gyula: - Nem, a szi­vattyúkat, hogy újra vizet kap­jon a Szigetköz! (Vége) Te, ne menj éjszaka azon a sötét, elhagyott vidéken, még leütsz valakit!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom