Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08 / 237. szám
1994. október 8., szombat Hazai tükör 3 „Fortuna kezét erősen kell fogni” Hatvanöt éve a divatáruszakmában „Kiváló rátermettséget, dicséretes szorgalmat és kitűnő előmenetelt tanúsított az úri és női divatáru-kereskedői szakmában.” E mondatokkal fejeződik be a segédlevél, melyet 1933. április 24-én a mezőtúri Fancsali László részére kiállítottak. Jász-Nagykun-Szolnok megye legidősebb aktív divatáru-kereskedőjének életútja - mint ahogy a vele folytatott beszélgetés bizonyítja - közel sem volt „göröngyöktől” mentes. A Dózsa György út és a Búza út sarkán, a gimnáziummal szemben lévő üzletben egy csokornyakkendős, mosolygós úr udvarias köszönéssel fogadja a vásárlókat. A falakon, az árukkal feltöltött polcok mellett, hatvanöt év munkájának elismerő dokumentumai. Annak bizonyságául, hogy hosszú időn keresztül tisztességgel végezte szakmai munkáját és eredményes szervezeti tevékenységéért megérdemelte a tagság megbecsülését.- Mikor és hogyan kezdődött a pályája?- Apám és anyám örömére 1916. november 14-én születtem Szolnokon. Édesapám a MÁV-nál dolgozott kocsivizsgáló műszaki lakatosként. Korán meghalt. Édesanyámé volt Mezőtúron a Gólya divatház a Dózsa György úton, ahol most a varroda működik. A gimnáziumból kikerülve kereskedelmi ipari tanulónak szerződtetett a Gólyába. Ott voltam ta- nonc 1930. szeptember 1-jétől 1933. április 24-ig, és a katonaságig ott dolgoztam. A három év katonaidő letelte után, 1942-ben édesanyám átadta az üzletet.- Huszonhat évesen a város divatházának vezetője lett. Nem volt túl nagy a felelősség?- Teli voltam ambícióval és elképzelésekkel. És a szerencse is mellém szegődött. A debreceni iparkamarától jött egy mezőgazdasági akcióról szóló átirat, amely 24-30 százalékos haszonkulccsal kecsegtetett. Lényege az volt, hogy a mező- gazdaságban dolgozó embereknek akciót indítottak olyan árura, amit nálam vásárolhattak1 meg, például flanelre. A vevők blokkot kaptak a városházán, hogy ki mennyit vásárolhat, és pénz helyett ezzel jöttek fizetni a Gólyába. Meg kellett teremtenem az árualapot. Húszezer pengőt akartam kérni, de a komám, Balogh Ferkó - akinek cipőüzeme volt - azt mondta: „Mit csinálsz? Ha húszezer kell, kétszázezret kérj, akkor kapod meg.” Megfogadtam a tanácsát, és mit ad isten, 270 ezer pengőt engedélyeztek. Ez nagyon nagy pénz volt. Ötezerért már igen jó házat lehetett venni. A jóváhagyás megjött, de honnan szerzem be a pénzt? Mert azt nékem kellett előteremteni.- Sikerült?- Nehezen indult. Fociztam a MAFC-ban, ahol akkor Soly- mosi, a mezőtúri bank direktora volt a menedzser. Kérdezem tőle: „Hol lehet ennyi pénzt szerezni?” Azt válaszolta, adnak, de édesanyám menjen be kezesnek. Anyám nem vállalta, azt mondta, nem teszi kockára a vagyonát, nem írja alá. Ekkor azt javasolta, menjek el Budapestre a Magyarországi Nemzeti Hitelintézet vezérigazgatójához, dr. Kenderesi Andor mél- tóságos kormányfőtanácsoshoz, és kérjem a segítségét. Húsz percig voltam nála, többnyire ő beszélt és faggatott, majd kezet nyújtott, és megköszönte, hogy felfáradtam.- Ezek szerint nem sikerült?- Először én is úgy gondoltam, de a szerencse mellém szegődött. Másnap telefonált Solymosi: „Fiatalember, gratulálunk! A méltóságos úr úgy intézkedett, hogy mindenben támogassuk.” Megkaptam a pénzt, hat hét alatt lement az akció, amiből jelentős hasznom lett.- Ez a háborús években történt. Nem hívták be katonának?- Dehogynem! Először Nagyatádra, majd Pápára kerültem írnoknak. Szálasi hatalomátvétele után két héttel megszöktem. Heten összeverődtünk, és a Bakonyban bujdostunk. Bunkert ástunk - másfél méteres hó volt -, és négy hónapig abban éltünk. Aztán a felszabadulás hírére Lévai Antival, aki mezőtúri volt, öt nap alatt hazagyalogoltunk.- Mi várta itthon? Újra- kezdte?- A Gólyát kirabolták, de szerencsés voltam, mert a bepestre, de nem mentem. Most jelentkeztem, és a Ruhaipari Kiskereskedelmi Vállalat felvett 37. vásározójának, mondván: én vagyok az ország egyik legjobb szövetese. Egy év múlva szuperrészleget nyitottak, ahol én lettem a szövetes. Innen később kiemeltek, és önálló részleget, Magyarországon az első alkalmi, leértékelt, maradékáru-részleget vezethettem. Ez - olcsósága miatt - nagyon ment. Három-négy havonta új embert kellett alkalmazni, hogy győzzük a munkát. Aztán egy besúgó miatt vád alá helyeztek.- Mivel vádolták meg?- Hogy többért adjuk az árut. Bizonyítani - tizenháromszori Andrássy úti kihallgatás után - sem tudták, ezért felmentettek. A vádaskodót - aki időközben Nagyorosziba került boltvezetőnek - saját személyzete lopások miatt feljelentette. Ott a vád bizonyítást nyert.- Mindezek után továbbra is Budapesten maradt?- A felmondást követően visszajöttem Szolnokra, ahol Hatvanöt éve dolgozik a szakmában Fancsali áru-kereskedő László divatní .1'. ;ot nevnoM:1 to/Mi; .'tv. rendezést nem hordták el tüzelőnek. Spekuláfni kezdtem, mit tegyek? Hátizsákkal, vonat tetején utazva, elkezdtem árut hordani Budapestről. Aztán kinyitottam, újra ment a bolt, amíg közbe nem szólt a politika. Nem értettem egyet Rákosival, és ezt buta módon hangoztattam is. Letartóztattak, hat hónapig voltam Vácon, utána internáltak. Amikor kiszabadultam, újrakezdtem, de alighogy hozzáfogtam, megint elvették. Nem volt erkölcsim, ezért a kereskedelemben nem tudtam elhelyezkedni.- Mihez fogott?- Ismerős révén Kőbányára kerültem, és a MÁV-nál pályamunkás, krampácsoló lettem. A sors iróniája, hogy az a brigád, amiben dolgoztam, lett Magyarország első sztahanovista brigádja. De itt is szerencsém volt! Jelentkeztem a MÁV foci- és NB Il-es pingpongcsapatába, ahol - ne tűnjék szerénytelenségnek - megbecsült játékos voltam. Ráadásul kétszeres kalóriapénzhez jutottam, és a krampácsolásból áttettek festőnek, hogy a kezem ne nehezedjen el. Aztán suttogni kezdték, hogy lehet rehabillitációt kérni. Kérvényeztem, és három hét múlva tiszta erkölcsivel kezdhettem újra az életet.- Hazajött Mezőtúrra?- Nem. Szolnokra mentem, ahol felvettek a vásározókhoz. Aztán jött ’56, és a Szolnoki Iparcikk vásározórészlege megszűnt. Megint munka nélkül maradtam. És jött újra a szerencse! Amíg Szolnokon dolgoztam, többször hívtak Budaaz áfész vásározórészlegének lettem a vehetője. Aztáh hírét vettem, hogy akinek régen volt ipara, újra ki lehet váltani. Nosza, gondoltam egy merészet, és 1969-ben kiváltottam az ipart. Bőrönddel, hátizsákkal és egy „puskával” - szétnyithatós árusasztal - oldalkocsis motorkerékpáron elkezdtem járni a piacokat. Ismertem a cégeket, hitelben is adtak árut. A piaci árusítás másféle magatartást kíván, mint a bolti, de lassan belejöttem. Már két „puskával” és egy kéz alól vett autóval jártam a környéket. Aztán 1973-ban kivettem a mostani bolthelyiséget. Marikával, jelenlegi feleségemmel akkor házasodtunk össze. O a boltban dolgozott, én a piacokat jártam.- Most, 78 éves kora ellenére, egyedül árusít az üzletben.- Nagy forgalmú volt a boltunk, de amikor kijött a rendelet, hogy családtag után is kell SZTK-járulékot fizetni, visszafogtuk. A feleségem abbahagyta, az addigi kisegítő személyzetet elbocsátottam. Én viszont a szakmát nem tudom abbahagyni. Számomra ez jelenti az életet. Hatvanötödik éve dolgozom a divatáru-kereskedelemben, és sokszor keserűséggel tölt el, ahogy a fiatalabb generáció többsége végzi ezt a munkát. Nékik azt tanácsolom: köszönjenek a vevőnek, legyenek udvariasak, beszélgessenek az üzletbe betérőkkel, és ajánlják az árut! Ha módjuk van rá, fogják meg, és ne engedjék el Fortuna kezét, mert az sokszor többet ér, mint a gyorsan szerzett pénzt. Czikkely Anna Tapasszal a dohányzás ellen Az ország minden részében 48 tüdőgondozóban zajlik a dohányzásról történő leszokási program a Ciba Hungária Kft. támogatásával. A kísérletben mintegy 1500 dohányos vesz részt, s részesül kedvezményesen a nikotinpótló tapaszból. A győri tüdőbeteg-gondozó intézet ez irányú tapasztalatairól Puha Katalin főorvos elmondta: a tapasz és a pszichés támogatás segítségével leküzdhető a dohányzási kényszer. A főorvos rámutatott: a szenvedélybetegekhez hasonlóan kell kezelni a dohányosokat. A tapasz egyre csökkenő mennyiségű nikotint biztosít szervezetük számára, így az elvonási tünetek kevésbé jelentkeznek. A programban önkéntesen részt vevő győriek mintegy fele tudott lemondani teljesen a cigarettáról. A három hónapos kúrához pszichológiai tréning is tartozott: orvosok igyekeztek erősíteni a betegek akaratát és abbéli szándékát, hogy felhagyjanak a dohányzással. A program nyomán többen jelentősen csökkentették napi fogyasztásukat. A résztvevők harmadánál nem hozott eredményt a kúra. Mostanság A küzdelem férfias dolog. A gladiátorok harcának Róma cirkuszaiban gyakran voltak halálos áldozatai. A nép, az istenadta római, cirkuszt és kenyeret követelt. A látványosságok kegyetlen véres küzdelem vagy ünnepi díszfelvonulások, ováció, triumfá- lás formáját ölthették. A jó császár mindig gondoskodott a szórakoztatásnak a figyelmet lekötő formáiról. A középkor világában már kerülték az öncélúnak tűnő küzdelmeket. Rendesen valamilyen magasztos eszméért vívtak meg a derék lovagok. Az igazság kiderítésére sokáig alkalmazták a párbajt. Ha egy nem tipikusan kardforgatással foglalkozó személy vagy intézmény küzdött az igazáért, akkor kibérelt egy viadornak (pugil) nevezett profesz- szionista szakembert. A hivatásos bajnokok szép summát kaptak helytállásukért. Előfordult az is, hogy a hivatásos viadornak nem amatőr, hanem profi ellenfele volt. Ezekben az esetekben lassan érlelődni kezdett az azonos szakmát űzők szakmai szolidaritása. Ki is ment a divatból az igazságnak bajvívás útján történő bizonyítása az európai közjogi gyakorlatból, s az igazságszolgáltatásban támadt űrt törvényekkel és egyéb jogszabályokkal pótolták. Ehhez már egészen más típusú szakembergárda volt szükséges. A nagyüzemi módszerekkel végzett és hivatásszerűen űzött küzdősportok igazi előzménye a reneszánsz világának zsoldos katonája. A zsoldért harcoló vitézek szakszerűen pusztították a paraszt és polgár értékeit. Különösen Itáliában figyelhető meg a XIV-XV. században az egymással harcoló zsoldosok szolidaritása. Mert ugye melyik condottiere tudta előre pontosan, hogy a következő háborút kinek a zsoldján és kivel egy seregben vívja? Sajnos az európai világban az újkorban a háborúzást össznépi foglalatossággá tették. Ez Pankráció a módszer hatalmas véráldozatokkal és rengeteg szenvedéssel járt. Ebből is világos, hogy a lelkes vagy lelketlen amatőrök alkalmazása fontosnak tűnő dolgokban nem igazán célszerű. Ellentmond a célszerűségnek a kiválóan képzett szakemberek alkalmazásának mellőzése is. Kiváló sportemberek küzdelme a pankráció. Jóval látványosabb a szabályok tömkelegével és bírói döntések özönével gúzsba kötött birkózásnál és ökölvívásnál. Látszólag semmilyen szabály sincs, mindkét fél igyekszik a másikat legyőzni. A néző lenyűgözve ül a székén, figyelme minden morzsáját az izgalmas látványra összpontosítja. A pankrátorok küzdelmük során gladiátorokra jellemző szakszerűséggel küzdenek azzal a lényeges különbséggel, hogy kerülik igazi sérülések okozását. Az ellenfél harcképességének megőrzése a pank- rátor számára létkérdés, hiszen ha nincs ellenfél, nincs lélegzetelállítóan izgalmas mérkőzés. A néző csak sokára érti meg, hogy nem gladiátorok küzdenek életre-halálra, hanem dramatizált látványosság készült figyelme lekötésére. Az új idők gladiátori pózokkal tetszelgő néptribun jelmezű politikusai dramatizált vitáik, szellemes pengeváltásaik, napirend előtti felszólalásaik közepette a pankrátorok munkamódszerét alkalmazzák. El kell hitetni a nézővel, hogy a küzdelem őérte, az ő érdekében folyik, miközben tudjuk, hogy egy dolog igazán fontos, legalábbis a szereplőknek, hogy minél tovább a küzdőtéren maradhassanak. Ha a néző megunja a szereplőket, és ezt nyilvánosságra hozzák, új szereplők jönnek, igazi változás egészen addig nem történik ameddig a néző nem veszi a fáradságot, hogy lecserélje a szereposztó rendezőket is. Gambrinus Érdemes rendbe hozni az ólakat? Jó üzlet-e a sertéshizlalás? A sertéságazat szereplői - termelők, feldolgozók, kereskedők - nosztalgiával gondolnak a nyolcvanas évekre, amikor még nyolcmilliónál több sertést tart- 1,hattak számon az országban. Deö> !• emlékezetes marad számukra az 1991 -es esztendő is, amikor elő-! • szőr szembesültek az állatállomány drasztikus csökkenésének tényével. Ekkor a statisztikusok már csak mintegy 6 milliót regisztráltak. Az állatállomány csökkenése azóta sem állt meg. Ez év márciusában már csak alig valamivel több mint 5 millió sertés volt az országban, kereken egymillióval kevesebb, mint négy esztendővel ezelőtt. És egyelőre kilátás sincs arra, hogy a valamikori sikeres ágazat belátható időn belül újjáéledjen. Húspiaci kilátásaink a belföldi fizetőképes kereslet kielégítése mellett nagymértékben függnek az exportlehetőségeinktől is, nevezetesen az európai országok kínálatától, áraitól és az ahhoz adott támogatás szintjétől. A sertéságazat tavalyi export- árbevétele 194 millió dollár volt. Az Agrárrendtartási Hivatal tájékoztatása szerint az idén a h^zai 1.1 millió darabos exportárualapiból mihtegy 700 ezer vágósertésre van reális fizető- 'képes kéréslet az Európai Unió és az USA piacain. A Vágóállat- és Hústerméktanács szerint a jelenleg érvényben lévő 30 százalékos normatív támogatás mellett - tekintettel a külpiaci árakra és a vállalati költségek alakulására - nem gazdaságos a kivitel, magasabb exporttámogatásra lenne szükség. Csakhogy az állami szubvenció - a költségvetés ismert helyzete miatt - meglehetősen korlátozott. A húsipar a legutóbbi 8 százalékos forintleértékelésnek is elsősorban kedvezőtlen hatásait érzékeli. Az árfolyam-módosítás előnyeit ugyanis a kormány azonmód korrigálta: 0.8 százalékkal csökkentette az export- támogatást. Ha mindent összeszámolunk, s levonjuk az importál apanyagok többlet- költségét, akkor az exportösztönző forintleértékelés már nem is olyan ösztönző. Európában ma általános a húsipar recessziója. Az Európai Unió országai 1992-ben 171 millió, 1993-ban megközelítőleg 180 millió darab sertést tartottak, ám az idén mintegy 178 millióra csökkent az állomány. Növekedést csupán Svédországban, Svájcban, és Ausztriában prognosztizálnak. Keleti üzleti lehetőségeinkre rányomja a bélyegét, hogy az Európai Unió meglehetősen nagy támogatások árán, készleteinek jelentős részét a volt szovjet tagköztársaságokban értékesítette. A hazai húsipar képtelen versenyezni az unióbeli támogatott árakkal, éppen ezért szép eredményként könyvelhető el, hogy az év első két hónapjában a szalonnás és bőrös sertéshúsnál tonnánként közel 200 dolláros árjavulást értünk el, és sikerült a túlsúlyos sertésekből keletkezett állami készleteket is értékesíteni a FÁK országaiban. (újvári) Ferenczy Europress A Tigra jövőre Magyarországon Jövőre már forgalmazzák Magyarországon a Párizsi Autószalonon bemutatott modellt, a sportos megjelenésű Opel Tigrát - tájékoztatta Róna Ágnes, az Opel Hungary képviselője az MTI-t. Növekvő sörtermelés Ebben az évben 14 milliárd forint bruttó árbevételre számít a Kőbányai Sörgyár Rt. - ezt Németh István, a cég vezér- igazgatója mondta el a gyár tegnapi sajtótájékoztatóján az MTI kérdésére válaszolva. A Kőbányai Sörgyár a magyar sörpiacból mintegy egyharmaddal részesedett 1993-ban. A magyar sörtermelés tavaly mintegy 7,9 millió hektoliter volt, idén 8 millió hektoliter körül lesz. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy ez évben fejlesztésre a tulajdonosok mintegy 12 millió dollárt fordítottak. A Kőbányai Sörgyár 80 százalék körüli dél-afrikai többségi tulajdonban van. Az Euromonitor Intézet statisztikája szerint a világon Magyarország és Lengyelország lakosai dohányoznak a legtöbbet. Viszont némi derűlátásra adhat okot, hogy a magyar cigaret- tázók 63 százaléka életében már megpróbált szakítani szenvedélyével. Sokakat motiváltak anyagi indokok és kezelőorvosaik tanácsai. Nekik segíthet ez a program - mondotta a főorvos asszony. A tapasz egyébként receptköteles, és bizonyos betegségek esetén nem használható. (MTI) CSERKÉSZKIÁLLÍTÁS A MÚZEUMBAN. A kunszentmártoni cserkészmozgalom története címmel a helytörténeti múzeumban kiállítás nyílt, amelyet november végéig nézhetnek meg az érdeklődők. Eredeti cserkészruha is szerepel a bemutatón, amint azt felvételünk is bizonyítja. -Mészáros-