Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-06 / 235. szám
4 ® A szerkesztőség postájából ^ 1994. október 6., csütörtök Mire költötték az elhunyt spórolt pénzét? Cukrosok - cukor nélkül A választók figyelmébe Szerettük a nagyapát Összevesztek a halott pénzén cím alatt - a 07 jelenti rovatunkban és a család megnevezése nélkül - néhány soros hírt adtunk közre szeptember 30-án. Erre válaszolnak most az érintettek, az unokák, de a levelük elé kívánkozik e szerkesztői megjegyzés. Megértjük az unokákat, azonban az özveggyel szemben tanúsított erőszakos fellépésnek - ha valóban megtörtént - ilyen esetben sincs helye. Az igazság kiderítése az erre hivatott szervekre tartozik, s mint az a hírből kiderült, a sajnálatos ügyben - a mama feljelentése alapján - megkezdték a vizsgálatot. A jobb közérzetért Az idősebb cukorbetegek számára nagyon fontos, hogy megismerjék a diétát, az életmód-változtatás módjait. Ehhez nyújtott segítséget a megyei cukorbetegek egyesülete október első napjaiban, amikor háromnapos tanfolyamot szervezett Berekfürdőn. Az esetleges szövődményekről, a terápiáról, diétáról tartott előadások, konzultációk meghallgatása mellett a jelenlévők - mintegy huszonötén - részesei lehettek az ételbemutatóknak, és gyakorolhatták a mozgáskultúra alapvető fogásait. Olyan körürményeket igyekeztünk számukra kialakítani, amelyben mindennap élniük kellene. Ha diétásán is, de a jó hangulatban eltöltött három nap nagymértékben hozzájárult a betegek életvitelének módosításához, közérzetük javításához. Dr. Dajka Mikós - tanfolyamvezető A szervezőnek fájjon a foga - éjjel Tele a hócipőin ... Nem kívánjuk senkinek, hogy így kelljen teljesíteniük hozzátatozójuk végakaratát, miként nekünk. Cserkeszőlőn ugyanis mindenki tudja, kiről, kikről van szó, ezért a saját és családunk becsületéért leírunk néhány tényt. Nagyapánkat 1994. szeptember 12-én hétfőn mentő szállí-' tóttá a MÁV Kórházba - súlyos állapotban. A mama (akit tiszteletből neveztünk így, hiszen nem a vér szerinti nagymamánk) erről közel egy hétig elfelejtette értesíteni a családot. Pénteken este tudtuk meg a hírt, és fel voltunk háborodva, mert a telefonszámainkat a kalendárium felső oldalára írtuk fel nála - arra az esetre, ha bármi történik, azonnal tudjon értesíteni. Vajon miért nem tette meg? A szüléink sajnos már régen meghaltak, mi, unokák, nagyon jól tudtuk, mi a kötelességünk. Felkészültünk - ahogy az ilyenkor szokás. Nagyapánk azonban a halálos ágyán elmondta, a szekrényben 50 ezer forint van a temetésére éltévé, nem akar terhelni bennünket. így állapodtak meg a mamával. A mama sem marad pénz nélkül, a papa nyugdíján felül ott az a betétkönyv (?!), amiről a kis öreg is csak nemrég, véletlenül szerzett H. I. karcagi olvasónk levelében a társasházi közös költségek iránt érdeklődik. Nem é$pl. egyet azzal, hogy szemétszáílítási dijat kell fizetnie, holott nem végez olyan tevékenységet, ami jelentős szeméttel járna. Kedves Olvasónk! A társasházakat az 1977. 11. számú rendelet szabályozza. A tulajdonostárs fogalom azt jelenti, hogy valamely dolognak több tulajdonosa van, akik a tuladonjogban társak. A tulajdoni hányad szerint a társak részesei a társasházingatlan használatának, hasznainak, és a hányaduk szerint viselik a dolog fenntartásának költségeit - függetlenül attól, hogy a társasházban lakásnak vagy garázsnak a tulajdonosai. A jogszabály lehetővé teszi, hogy a tulajdoni hányadot illetően eltérjenek az arányos költségviseléstől, de ez már csak az alapító okirat módosításával lehetséges. Ezenkívül tájékoztatjuk, hogy a társasháznál általában tudomást. Miért állította a mama mégis, hogy nincs pénz a temetésre? Félreértés ne essék, nekünk nem kell a mama pénze. Sőt, semmi olyan nem kell, ami mindkettőjüké volt. Csak egy kis emberi tisztesség kellett volna. Mert a mi erkölcsi felfogásunk szerint egy haldokló végakaratát illik teljesíteni! Ő elrendezte az életét és a halálát, nem kívánt mást, csak egy tisztességes temetést a saját pénzéből. Ezt mi becsülettel el is rendeztük neki: hogy milyen cirkusszal, az nem a mi szégyenünk, még ha más helyett szégyenkezünk is miatta. A temetés hiányzó költségeit mi, az unokák adtuk össze, ezért szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem elvettük a pénzét, hanem hozzátettük a miénket. Nagyon szerettük a nagyapánkat, s a halála utáni kegyeletsértés, a mohó kapzsiság elszomorító. Sajnáljuk, hogy ilyen oldaláról is meg kellett ismernünk azt, akit idáig tiszteltünk, becsültünk. A mama csak átkozódjon, pörlekedjen nyugodtan (hiszen másra most nem ér rá), mi helyette is csöndesen, szomorúan gyászoljuk a nagyapánkat. „Az unokák” közös tulajdon mindaz, ami az egész tulajdonközösség érdekeit szolgálja! Például a telek, a háztető, az alap, a főfalak, a lépcsőház stb. Ä közös költség fogalmába tartoznak mindazok, amik nem a kizárólagos tulajdonú (pl. a lakás) ingatlanrész használatával merülnek fel. Ilyenek lehetnek a közüzemi szolgáltatá- ,sok díjai: a víz, a csatornahasználat díja, az egész ingatlant szolgáló áramfogyasztás stb. Az önálló vízórával ellátott lakás tulajdonosa a közösséget terhelő vízfogyasztást (pl. kerti csap) köteles még viselni. A szemétszállítás a közös költségek része, tehát a társasház egészét terheli, így kötelezően igénybe veendő szolgáltatás. A közgyűlés határozata, mely a közös költségviselésre vonatkozik, olvasónkra is kötelező. A rendelkezésünkre álló adatok ismeretében nem javasoljuk, hogy azt a bíróság előtt megtámadja. Dr. Lambert István- azzal, ami a megyeszékhelyen orvosi ellátásban történik, illetve hiányzik. Hajdanán a Hubay úti rendelőben volt például fogorvosi ügyelet, s bizony ott aludt a fogorvos, hogy ha kell, bármikor az éjszaka folyamán ellássa a beteget. (Az Új Néplap „Ha van ügyelet, miért nincs?” címmel foglalkozott ezzel a gonddal október 3-án.) Márciusban magam is átéltem, amiről Paulina Éva írt a hétfői jegyzetében. A távolság miatt, meg a fájdalom is sürgetett, 200 forintért taxiztam a kórházba, ahol közölték, fül-orr-gégész az ügyeletes! Reggelre csonthártyagyulladást állapított meg egy jószívű magánrendelős ... És itt van a legújabb: kényelmes volt a 7-es körzetnek, hogy Lendvai Margit dokA szolnoki városközpont régi lakója vagyok. Huszonöt éve „élvezem” az áldásos hatását: a 4-es főút állandó zaját - a járművek egészségkárosító végtermékét ... Még jól emlékszem a hajdani Múzeum étterem hajnalig tartó trombitaszólóira, a részegek randalírozá- sára. Ez ma is gyakran előfordul, amikor hazafelé tartanak a hangoskodók. Aztán hallgatjuk a taxik csapódó ajtaját. De mindez szinte eltörpül amellett, amire október 2-án vasárnap ébredtünk. Ezen a napon ugyanis népünnepélyt rendeztek: a Kossuth téren zajlott a „Pelikán futornő nem a túlzsúfolt Kolozsvári úti rendelőben fogadta betegeit, hanem - ésszerűen - hasznosult a nappal kihasználatlan, állandó éjszakai, Móra Ferenc úti rendelő. Az orvos-igazgató most áthelyezi - ki tudja miért és átmenetileg vagy örökre? -, illetve visszatelepíti a régi, zsúfolt rendelőbe. Dicséretes, jó megoldás? Melyik és miért? Mit mondhat a foga fájását időre szabályozni nem tudó s háziorvosához ragaszkodó beteg (akivel még a rendelési időpontok megváltozását se közölte a lapban érthetően az illetékes)? Az örök világosság fényesed- jék neki - vagy nekik! S fájjon a foga éjjel az okos szervezőnek! S. Júlia - Szolnok tógála”, és már korán reggel alaposan behangosítottak. Egyesek úgy vélték, a sok-sok bérház lakói már kialudták magukat. Még semmi sem történt a helyszínen, nem kezdődtek a versenyek, de szünet nélkül hallgathattuk a zenét! És tartott is estig a dáridó. Úgy vélem, mások nevében is szólok, amikor azt kérem a szervezőktől, rendezőktől: legalább a sporteseményeket ne a városközpontban tartsák, hanem a Tiszaligetben. Elég nekünk az a kellemetlenség, zajártalom, amitől egész héten itt szenvedünk. Sipos Andrásné Jogi tanácsadónk Társasház és közös költség Népünnepély volt a Kossuth téren Küldjön egy képet! - A tanonciskolában, 1922 A képen diáktársaimmal, akikkel a tiszaföldvári iparostanonc-iskolába jártam - 1922-ben. Középen Soós József igazgatónk, én az ülő sorban balról a negyedik vagyok. Ma a 87. évemben, s hál’ istennek, jó egészségben. Remélem, iskolatársaim közül még sokan magukra ismernek, és szeretném, ha felvennék velem a kapcsolatot. Serfőző Lajos (Szolnok, Gutenberg tér 1. fsz. 1.) A szervezet megújulásáért Az MDF százhalombattai szervezete szükségesnek tartja az országos elnökség, valamint az országgyűlési képviselőcsoport megújítását. Egyrészt azért, hogy a reflektorfényből kikerüljenek azok a személyek, akiknek meghatározó szerepük volt az MDF katasztrofális vereségében, másrészt azért, hogy az új vezetőségben növekedjék a racionális gondolkodású, gazdasági ismeretekkel (is) rendelkező technokraták száma. E gondolatok jegyében - az országos elnökségbe - helyi szervezetünk egyhangúlag dr. Szűcs István vegyészmérnököt ajánlja a Jász-Nagykun-Szol- nok megyei szervezet figyelmébe, aki az említett követelményeknek megfelel, s az eddigi tevékenységeit Lakitelek szellemében végezte. Nevezetesen: 1988. szept. 5-e óta lakitelki alapító tagunk, a helyi szervezet alapítója, annak első elnöke, az első országos választmány tagja, majd lemondásáig ügyvivője; a mérnök tagozat megszervezője és vezetője ’91-ig, s 1992. dec. 31-ig országgyűlési képviselőnk. Ezen belül mint képviselő a Mono- poly-csoport, a Program-Platform tagja, a gazdasági bizottság alelnöke; ’94. júl. 15-ig energetikai helyettes államtitkár, s mint ilyen, az első állami vezető, akit az új kormány leváltott. Az ’56-os Emlékérem tulajdonosa, a Köztársasági Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje, a rendszerváltoztatás rendíthetetlen híve. Bizonyosak vagyunk abban, hogy jelöltünk - poltikai elhivatottsága, törvényalkotói gyakorlata és államigazgatási ismeretei alapján alkalmas az eredeti lakitelki gondolatok képviseletére és az MDF eddigi kamarillapo- litikájának megváltoztatására. Képes volna az MDF-ből kizárt, ún. „renegát” radikálisokkal való kapcsolat felvételére - annak érdekében, hogy a nemzeti érzelműeket ismételten egységbe tömörítsük, mert a jelenlegi megosztottság mindannyiunkra káros. Azt reméljük, hogy jelöltünknek. lenne némi esélye a mérnök tagozat ismételt megszervezésére, annak ellenére, hogy korábbi vezetésünk teljes érzéketlenséget mutatott a technokrata gondolkodásmóddal szemben. Mi közelebbről is ismerjük, tudjuk, hogy az elnökségbe kerülése esetén becsülettel és hathatósan támogatja a helyi szervezetek kezdeményezéseit, a felelősségi szintek egzakt megkülönböztetését, az igaz- ságtételi törekvéseink megvalósítását, a privatizációs intézkedések tisztaságát, a kárpótlások mielőbbi befejezését; a számunkra elfogadható parlamenti pártokkal való együttműködést; a szociális érzékenység gyakorlati megvalósítását; a népi-nemzeti irányzat megerősítését, a hazánkon kívül élő magyarság iránti felelősségérzetet. A nemzet érdekében ezúton is tisztelettel kérjük az MDF Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megyei szervezetét, támogassa jelöltünket. Horváth László elnökségi tag A törött lábú gólya megmentéséért Reméljük, meggyógyul Az Új Néplapban olvastuk nemrég, hogy Szajolból nem tudott útra kelni, társaival melegebb éghajlatra repülni egy sérült gólya, amit Szabó Ferenc vett átmenetileg pártfogásba, és mintegy két hétig dédelgette, táplálta a beteg madarat. A rákócziújfalui Herman Ottó Természetvédő Általános Iskolából e hír nyomán keltünk útra a gólyáért - két osztálytársammal és Lovász Gáborné biológia-tanárnővel. A képen Mányi Csaba, Beke Martina és Tímár Judit. A helyszínen megtudtuk, hogy Prágában gyűrűzött gólyát igyekszünk megmenteni 1994-ben, a fehér gólyák évében. A kedves kis madarat először iskolánk vadasparkjában helyeztük el, a gyűrűt pedig tanárnőnk eljuttatta a Madártani Egyesület megyei elnökéhez, Urbán Sándorhoz, aki rövid időn belül ellátogatott hozzánk, s az volt a véleménye, hogy a sérült madárnak jobb helye lesz a gólya- menhelyen, hiszen ott szakszerűen tudják kezelni, gyógyítani. (Olvasóink tájékoztatására e helyen is közöljük a címüket: Szolnok, * József Attila út 40., tel.: 423-005. A szerk.) Nagyon sajnáltuk, hogy meg kellett tőle válnunk, hiszen egy kicsit már a sajátunknak érezzük, de megértettük, az állatvédőknél jó helye lesz. Bízunk benne, hogy a szakemberek gondos kezelésével hamarosan meggyógyul a gólya. Tímár Judit (5. o. tanuló) Amit a kertbarátok, kistermelők szívesen olvasnak A Gazdasarokról Az Új Néplapban mindig szívesen olvassuk a Gazdasarok című rovatot, melyben a kistermelőket, kertbarátokat rendszeresen tájékoztatják. Csak üdvözölni tudjuk azt a személyt, aki a lapban elindította ezt a rovatot. A jövőben is igényt tartunk az időszerű tájékoztatásra, egyben szeretnénk, ha továbbra is Bindics István agrármérnök úr tollából jelennének meg a nekünk szóló tudnivalók, hasznos tanácsok. Mégpedig azért, mert a tőle származó sorokból azt is megtudhatjuk, hogyan, milyen szerekkel segíthetünk a gyümölcsfák, növények betegségein, vagy hogyan előzhetjük meg azok kialakulását. Ugyanis nem elég az egyoldalú tájékoztatás, hogy csak feltárjuk a bajokat - más szerzőtől volt rá példa -, a kertbarátoknak, gazdálkodóknak a kivezető utat is meg kell mutatni. A hasznos tájékoztatásokért, a tanácsokért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki. (Mi is köszönjük az észrevételt, és olvasóink számára igyekszünk még sokoldalúbbá tenni a Gazdasarok című rovatunkat. A szerk.) Bárdos Lajos kertbarát - Újszász Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
