Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-04 / 233. szám

1994. október 4., kedd 9 Jászsági körkép Új országúton Új országút köti össze Jászkisért a Heves megyei Péllyel. A 10 kilométer és 300 méter hosszú út már készen van; akik már ismerik a járást, ezen közlekednek, bár hivatalosan az aszfalt­csíkon még nem mehetne a forgalom. A műszaki átadás októ­ber 10-én lesz, míg az autók 20-ától vehetik birtokba az utat. A legnagyobb munka már csak az útpadka elkészítése, de ki kell még helyezni a közelekedési táblákat is. Az út hozzávető­legesen 200 millió forintba került. Az építés kora tavasszal kezdődött, és igen hamar „lezavarták”. Őszintén megmondva, az út Jászkisér felőli vége még na­gyon rossz, de az korábban is épült, az a kivezető út volt a téesztelepre. Természetesen ezt is felújítják, így nagyon ké­nyelmes úton lehet majd autózni. Most még zömében ilyen jármüvek az „uralkodók” az új úton Cső már van, gáz még nincs Hatalmas árkok éktelenked­nek Jászszentandrás „testén”; mintha fedezéket építenének mindenfelé. De persze nem, csak a gázt vezetik a faluban. Október 31-éré teljesen ki­épül a településen a gázhálózat - tudjuk meg Nagy Sándor pol­gármestertől. Minden háznak biztosítják a lecsatlakozást, ha valaki most nem köt rá a veze­tékre, később különösebb aka­dály nélkül ezt megteheti, per­sze a kellő befizetés ellenében. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a falu teljesen ellátott lesz gázzal, minden lakóházhoz be­kötik a korszerű energiát szál­lító csöveket. ' Az összesén 27 kilométer ve­zetéket a kivitelező, a Mátra Energiatransz Kft. hat hét alatt fektette le. Igen, nem tévedés, hat hét alatt. Gáz azonban a vezetékekben még nem lesz. A szerződések értelmében azonban 1995. ápri­lis 30-áig már áramolnia kell a fűtőanyagnak a csövekben. A falu egyébként a Jászdózsától elágazó vezetékről kapja a gázt. Ez a cső még nincs kiépítve, bár a kivitelező - ugyancsak a már említette cég - október 15-ére készen lesz ezzel a a munkával. Jászdózsánál azonban még nincs meg a gázfogadó, amibe - információk szerint - a Nagy- fügedtől november 30-áig lefek­tetendő nagynyomású vezeték becsatlakozna. Becsatlakozna, ha volna gázfogadó. Csakhogy valami hiba csúszhatott a számí­tásokba, későn került meghatá­rozásra a műszaki tartalom, és emiatt várhatóan 3-4 hónapot igénybe vesz, míg a külföldről érkező egységeket összeszere­lik. A polgármester azonban re­ménykedik, hogy az április végi határidő előtt a gázzal már fű­teni tudnak a faluban, ahol je­lenleg 550 igénylő van a 940 lakóházból. A családoknak 60 ezer forin­tot kell az év végéig fizetniük, hogy legyen gázuk. Hat hét alatt végeznek a csöfektetéssel Döccenőmentesen Aki már járt Jászárokszálláson, az tudja, milyen rossz volt a vá­ros főutcája. Most ez a helyzet megváltozik, mert a közúti igazgató­ság (Kig) felújítja az utat. Most összesen 3,8 kilométer, a Kig kezelésében levő útra kerül új burkolat. Az utcák: az Ágóról bevezető Ságvári, valamint a főút, ami két nevet visel, a Rákóczi és a Széchenyi. Elkészült már a Ságvári és a Széchenyi, végül a Rákóczira került új aszfaltszőnyeg. Megújítják a központban levő buszmegállót is, ezt már a város pénzéből, 245 ezer forintból. Készül az új burkolat A magyar ember furcsa kívánsága A ház körül három hatalmas fóliasátor, mögötte karámban három ló. A ház csendes, úgy tűnik, nincsen idehaza senki, bár sarkig nyitva a kapu. A han­gos, az esetleg harapós kutyát is kitapasztaló köszöntésre a ház­ból kijön egy férfi. Paksi József Jászágóra be­vándorló. A 44 éves férfi 1970 októberében jött át Jászdózsáról és telepedett le a békés faluban. A jól menő termelőszövetkezet csalogatta el, ahol előbb karban­tartó, villanyszerelő, majd ké­sőbb már mindenes volt, még traktoron is ült. József 11 éve elhagyta azt a téeszt, amelyért eljött. Az ok: már akkor nem értett egyet a jö­vedelemfelosztással, annak el­lenére, hogy vezetőségi tag is volt. Nem tudta elviselni, hogy a nyereséget tisztességtelenül osztották fel. Tanyasi gyerek volt, és csak azért tanulta ki a villanyszerelői szakmát, mert valahogy nem engedték meg, hogy Török- szentmiklósra menjen. Pedig nagyon szeretett volna a mező- gazdasági technikumban vé­gezni. Csakhogy apja tette nyomta az ő vállát is, aki nem állt be a téeszbe, inkább elment az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalthoz, ahol Jó­zsef is dolgozott egy darabig. Az erőszakolt szakmaválasz­tásba beletörődött, és csak sike­rült elérnie, hogy téeszben dol­gozzon, igaz, mint villanysze­relő. Idővel megszerezte a me­zőgazdaságigép-szerelői szak­mát, majd a gyorsszárító mű­szakvezetői szakiskolát is. A kilépés után a főállás mel­lett - a helyi vízmű kezelője - gazdálkodott. Kicsiben háztájit vezetett: volt négy fejőstehene, 6-8 növendék marhája, egy lova, disznaja meg egyebek. Naponta 100 liter tejet adott le. Árokpartokat, kisebb bérelt te­rületeket kaszálgatott. Később már tudott venni egy rossz ta­nyát egy hold területtel. Mindig azon törte a fejét, ho­gyan csinálhatná jobban azt, amit mindig szeretett volna: gazdálkodni. Nyert egy pályá­zatot, amit a holland mezőgaz­dasági minisztérium írt ki. Ma­gyarországról majd’ húszán mehettek ki 4 éve a tulipánok országába. Két hétig egy népfő­iskolára jártak. A kintlét akkora lendületet adott neki, hogy hazajövetele után a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen is elvégzett egy hasonló tanfolyamot. Paksi József- Utána az következett, hogy velem most már nem lehet hírni, tényleg azt tudom csinálni, amit akarok. Csakhogy akkor jött a leépülés, hogy az anyadisznót vágjuk le, meg hogy a teheneket adjuk el. Fél év alatt rá kellett jönnöm, ebből így nem tudok megélni. Még a munkahelyemen is felmondtam, hogy minden időmet a gazdaságra tudjam fordítani, aztán meg úgy kilin­cseltem magam vissza, hogy le­gyen valami biztos keresetem. Közben jöttek az átalakulá­sok, amikor földhöz lehetett jutni. Józseféknek nem volt semmi földjük a szövetkezet­ben, de a tanya körül szeretett volna birtokhoz jutni. Ennek feltétele a részéről annyi volt - mivel a föld kárpótlási területbe esett -, hogy tanyáját élővé, la­kottá tegye. Nosza, a leromlott épületet gyorsan felújították, rengeteg pénzt ráköltve. Sike­rült is 15 hold földet licitálnia. Van benne legelő, erdő és szántó. Most ezen gazdálkodik.- Sajnos átestünk a ló túlsó oldalára. Eddig volt állatunk, de csak kicsi földünk volt a ta­karmány előteremtéséhez. Most volna föld meg termény, de most meg nincsen állat, mert nem éri meg tartani. De én a terményt sem adom el! Én nem adom 800 forintért a búzát, amikor egy mázsa korpa 850fo­rint, ebből ugye megmarad a liszt, és akkor adják a kilós ke­nyeret 60 forintért! Szóval itt még mindig nagyon sok minden sántít. Én ezért beöntöttem a terményt a tanyán mindenbe, még a szobában is van belőle. Elvből nem adom oda! - mondja nagyon határozottan és elkeseredve. A korábbi 6-8 anyadisznó he­lyett ma már csak nyolc hízója van. Ennyit nem esznek meg, ha csak lehet, a felesleget értéke­síti. Malacot sem érdemes ne­velnie, drágának tartja. Igaz, hallani, hogy van már 150 forin­tos felvásárlási ár is.- Nekem elég volna 130 fo­rint is, ha megbízható a felvá­sárló. Mert az az igazság, hogy az évek során az emberek a biz­tonságérzetüket is elvesztették. Soká fizettek a leadott disznó­ért. Ha ment az ember a pénze után, azt mondták, majd két hét múlva fizetnek. Megint ment két hét múlva, akkor meg azt kapta, hogy ne tessék már ennyiszer jönni, majd mi kiszólunk, ha jö­het a pénzért. Korrektnek kell lenni: mondják meg őszintén, hogy csak enyit tudunk fizetni. Itt az áru, itt a pénz. Ezt csak így lehet csinálni. Én ha beme­gyek a boltba, 10 fillér híján nem szolgálnak ki. A tanyán van még tizenhét birkája, hogy az udvart rendben tartsák. Pecsenyebáránnyal is foglalkozott, csak abból kevés volt neki. Az olasz vevő az átvé­telkor, ott a kamion mellett fize­tett, nem így, meg majd úgy, va­lamikor! A korábbi 100 liter te­jet leadó férfi ma hordja, vagyis veszi a tejet, mert egyetlen te­hene sincs! Három lova van, mindegyik magyar félvér. Papírforma sze­rint értékesek, mert egyébként ma nincs ára a lónak. Hobbija is a ló, ez lesz az az állat, amelyik­től - ha muszáj lesz - utoljára válik meg. Pedig az egyikért rengeteg pénzt kínáltak. Felesége - akinek József na­gyon sokat köszönhet, főleg megértést - helybeli. Végzett­sége pedagógus, jelenleg az óvoda vezetője. Két lányuk van, az idősebbik Szolnokra járt, a vízügyi szakközépiskolába. Most a megyeszékhely egyik testvérvárosában, Reutlingen- ben él egy éve. Az iskola után ugyanis nem tudott elhelyez­kedni, ezért egy családhoz ki­ment Németországba' egy gyermekre vigyázni, közben pedig tanulja a nyelvet. A fiata­labbik lány Jászárokszálláson harmadikos gimnazista. Korábbi, Hollandiában „rá­ragadt” lelkesedése azért meg­maradt. Bízik mindig, ha nem is lát előre. Teszi a dolgát, még akarata ellenére is. A maga ura, ami nem mindegy. Sok minden lehetne azért jobb. Itt a Jászság­ban nagy szükség lenne például öntözőberendezésre. Olvassa, hogy lehetne állami támogatás­sal szélkerekes öntözőt venni. De mire a pénzt visszaigényeli, rengeteg idő elmegy. Azonnal kellene fizetni, nem kilincselni és utazgatni a pénzért. És végül egy alapvető nagy igazság. - A magyar embernek van egy nagyon rossz tulajdon­sága. A barátai, a munkatársai sikereit nem tudja elfogadni. Ez nagyon hiányzik, ez nagyon mérgezi a kapcsolatokat a gaz­daságban. Addig, amíg nyuga­ton egymás sikereinek örülnek, például egy árverésen megtap­solják a kollégát, aki nyert, ez­zel szemben a magyar akkor örül, ha a szomszéd tehene megdöglött. Másik példa. Ter­mesztünk paprikát. Hát nem tudjuk azt összehozni a faluban, hogy megrakjunk közösen egy kamiont, mert a láda tetején nagyon szép paprikák vannak, de annak olyannak kell lenni alul is! Olyat kell belerakni, amit mi is megennénk. És ezt sokan nem értik meg sajnos — mondja keserűen. Ezek a lovak nagyon szépek és okosak Kereskedni tudni kell Nem segített semmi Jászfényszaru polgármesteri hivatalában dr. Győriné Czeg- lédi Márta polgármester ven­dége a város és Pusztamonostor falugazdásza, Török Imre. A 36 éves fiatalember most érkezett vissza három társával - a jász­sági falugazdászok vezetőjé­vel, a jászfelsőszentgyörgyi és a jászberényi falugazdásszal - együtt hollandiai, belga és né­metországi kőrútról. Egyhetes élményeiről számolt be a város vezetőjének, aki egyben a jász­sági önkormányzatok szövet­ségének elnöke is. A szakemberek a kiküldetés alatt tanulmányozták a zöldség, konkrétan a jászsági zöldség el­adhatóságának lehetőségét. Termelni már úgy-ahogy tu­dunk, de kereskedni még nem. Azt kellene elérni, hogy a ter­melő ne éjszaka kereskedjen, nappal meg termeljen. Legyen egy szervezett hálózat, ami el­adja a terményt. Jelenleg a ke­reskedelmet szolgálja az a zűr­zavar, ami most van, nem pedig a termelőt. A tanulmányútra a Phare programban nyújtottak szá­mukra lehetőséget és pénzt. A program további segítséget is ad. Alapvetően egy irodát kell létrehozniuk a Jászság terüle­tén, amely a gazdaságot figyeli, tulajdonképpen egy vállakózás- fejlesztési irodához hasonlóan. Ezen belül az egyik feladat lenne a zöldségkereskedelem szervezett kiépítése. A kis küldöttség útja során kereskedelmi, értékesítő szö­vetkezeteket keresett fel. Lát­hatták, hogy ezek magja egy hű­tőház. A termelők ide hordják be terményeiket, amit az általuk megbízott emberek nagyon jó rendszerrel eladnak. A látogatók biztató eredmé­Török Imre nyékét értek el. A németek azt mondták nekik, hogy szívesen vásárolnának magyar árut, mert a holland áru - ami elárasztja Németországot - műáru. A né­met piac megszerzésére azon­ban minimum egy hűtőház kell, ahol össze tudják gyűjteni az árut a termelők, akik egységes árut termelnek. Ennek viszont idehaza nagyon nehéz megte­remteni a feltételeit. A megol­dás egyszerű lenne: nem egy­más fölé kellene nőniük, hanem egymást kellene segíteniük a gazdáknak. A legfontosabb tehát egy hű­tőház felépítése, amit a Phare program támogatna. A prog­rammenedzser - Török Imre - szeretné, ha a ház a városban épülne meg. Bízik benne, hogy a kormány is meglátja ebben a lehetőséget, és támogatja az el­képzelést. A Phare-től 15-20 millió forintot remélnek, míg a beruházás összértéke 50 millió forint. Ha minden jól megy, jö­vőre már állnia kell a hűtőház­nak. Tavasszal már beszámoltunk róla, hogy hamarosan megnyí­lik az újjáépített benzinkút Jászszentandráson. Telt, múlt az idő, de még mind a mai napig nem üzemel a kút, pedig már nyitásra kész állapotban talál­ható. Hogy miért áll az ügy, ezt kérdeztük Kácsor Ferenctől, a kút gyöngyösi tulajdonosától. Elkeseredett hangú választ kaptunk. A vállalkozó azt pana­szolta, hogy belekötött a közúti igazgatóság és a közlekedésfel­ügyelet az építkezésbe, de úgy, hogy a köztársasági megbízott leállíttatta az építkezést. A 25 millió forintos beruházás meg­valósítása 3-4 hónapot veszte­gelt, pedig már a szezonra mű­ködtetni szerették volna a kutat. Azt a kutat, amely szinte nem is falusi környezetbe illik. Az 5 kút 10 fejjel az automata vezér­léssel a legkorszerűbbnek mondható európai szinten is. Kompresszor és porszívó is ta­lálható az állomáson, valamint két üzlet is megnyitható a kiala­kított helyiségekben, továbbá a kezelőépületben kisbolt is mű­ködhet. Mindenesetre az elkép­zelések tizedrésze valósult csak meg Kácsor úr állítása szerint. Hogy mikor nyitják meg a kutat? Talán már hamarosan. Minden szakhatósági engedély adott, csak a kedv már nem a régi. A sok hűhó a vállalkozó kedvét elvette. Azt gondolták, ez a kút mindenkinek tetszik majd, de fordítva sült el a dolog. A korábbi lelkesedés elfogyott, még az is lehet, hogy eladó­sorba kerül a kút. Hihetetlen, de Kácsor Ferenc cégét Help Kft.-nek hívják, ami magyarul segítséget jelent. És még mondják, hogy segíts ma­gadon, az Isten is megsegít... Hamarosan tankolni is leheti?) Az oldalt Tóth András készítette í

Next

/
Oldalképek
Tartalom