Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-31 / 256. szám

1994. október 31., hétfő SportExtra 15 Együtt a Mercedes és a McLaren Interjú Michael Schumacherrel Amint az várható volt, Stutt­gartban megszületett az együttműködési megállapodás a Forma-1-ben szereplő McLa- ren-csapat és a német Mercedes konszern között. így a jövőben a McLaren versenyautói Mer- cedes-motorral vesznek részt az autós gyorsasági világbajnok­ságon. - 1996-ban világbajnok­ságot akarunk nyerni - közölte a szerződés aláírása után Jürgen Hűbbért, a Mercedes elnökségi tagja Ron Dennisszel, a McLa­ren csapatfőnökével közösen. Egyben kijelentették, hogy első számú pilótának a jelenleg a Benettonnál versenyző Michael Schumachert szeretnék meg­nyerni. Az MTI munkatársa még a megállapodás aláírása előtt interjúvolta a pilótát.- Flavio Briatore és a Benet- ton-csapat sajtófőnöke is beje­lentette, hogy marad, mert ön jól érzi magát a „zöldeknél”. Am mindenki azt beszéli, hogy mivel élő szerződése van a né­met Mercedes autógyárral, azt szeretnék, ha Ön elszerződne a McLaren-Mercedeshez. Igaz ez?- Nézze, azt Ön is tudja, tud­hatja, ha követi a Forma-l-es versenyzők életét s ezt a vilá­got, hogy nem volt könnyű évem. Az eltiltások, a pontlevo­nások, a tárgyalások, Senna és Ratzenberger halála, Kari Wendlinger balesete, Mansell visszatérése... soroljam még?- Elnézést, de nem válaszolt a kérdésemre.- Már csak néhányat kell aludnia, s választ kap rá.- Hogy lehet olyan miliőben dolgozni, ahol csak azt lesik, hogy mikor hibázik?- Nézze, ez politika. Itt milli- árdok jönnek-mennek. Nehogy azt higgye, hogy valakit is ér­dekel egy pilóta sorsa, az élete, az érzései s a magánélete.- Még csak 25 éves, ahhoz képest elég sok keserűség gyü- lemlett fel Önben.- Tudja, nem erre számítot­tam. Engem arra tanítottak, hogy ha valami világoskék, ak­kor az még akkor is olyan, ha a polgármester azt mondja, hogy halványsárga. Bizonyos dolgo­kat nehezen értek meg. Tudom, hogy sokan nem akarják, hogy Michael nem szeretne, hanem akar világbajnok lenni én nyerjem a világbajnoki cí­met. Csak azt nem tudom, hogy miért. Talán a szüleim a hibásak abban, hogy német vagyok, s nem olasz, francia, brit vagy esetleg brazil?-Milyen viszonyban volt Ayr­ton Sémával?- Talán korrektnek lehet ne­vezni viszonyunkat, pedig ennél azért jobb kapcsolatban vol­tunk. Én tudom, hogy Prost és ő volt a legnagyobb, ám többen munkálkodtak azon, hogy ösz- szeugrasszanak bennünket, de nem sikerült. Fiatal volt, élnie kellett volna még, iszonyú a tu­dat, hogy meghalt. Mindig azok mennek el, akiket a legjobban hiányolunk utána. Mondanám, hogy sajnálom, hogy meghalt, de ez a szó méltatlan a Forma-1 legeslegnagyobb egyéniségé­hez. Egyáltalán az is méltatlan, hogy én beszéljek róla. így ne is kerüljön szóba többet.- Alain Prost azt mondta, mindig kell, hogy legyen az em­ber életében valaki, akiről min­den pillanatban tudja, hogy sze­reti, aggódik érte, zsebkendőt markolászva nézegeti a tévén a Forma-l-es versenyeket, s ha­zavárja. Az Ön barátnője, Co- rina ilyen?- Engedje meg, hogy erre a kérdésre ne válaszoljak. Mi, pi­lóták annyira a kirakatban va­gyunk, hogy meg kell húznunk egy vonalat, amelynél tovább nem engedünk senkit.- Jó, akkor más: milyen ko­csival jár, ha éppen nem egy Benetton-Fordban ül? r - Nem fogja elhinni, Forddal. Általában Mondeóval, de van más típus is a garázsban. Ha pe­dig kikapcsolódásra vagy vala­milyen más érzésre vágyom, akkor egy SEL Mercedesbe ülök. Egyébként nagyon óvato­san vezetek, mert amíg a ver­senypályán biztos lehetek a többiek tudásában, addig a köz­úton nem tudom megállapítani, hogy a mellettem haladó vagy szemben jövő autó vezetője mi­lyen sofőr.- Két futam van hátra, s Ön csak öt ponttal vezet a vb-ver- senyben. Elég lesz?- Akkor elég, amikor az em­ber már világbajnok. Én ez után a szezon után nyerni akarok. Nem szeretnék, hanem akarok! Eltávozott a kaucsuklabda követe Megint ke­vesebb azok­nak a száma, akik rendsze­res, hűséges látogatói vol­tak szerkesz­tőségünknek. Kövecses Feri bácsiról már korábban tudtuk, a gyó­gyíthatatlan kór nem kí­mélte szerve­zetét, ám a si­keres operá­ció után hátha... Katonás fegyelemmel tűrte a fájdalmat, szánalomra soha nem tartott igényt. Nagy szerelmét, az asztalite­niszt követként propagálta, dédelgette, simogatta, szer­vezte a versenyeket, követ­kezetesen hozta a precízen kidolgozott aktuális műsort, az eseményről szóló tudósí­tást, a versenyeken mindig szakított időt az érdeklődők számára, kedves, jóindulatú tanácsait sokan megfogatuk. Nem tartott másra igényt, mint a kellő komolyságra, bizakodtunk, hiszen sport­ágáért min­dent hajlandó volt megtenni. A honvédség­nél eltöltött negyvennégy esztendő alatt élsportolók sokaságának egyengette út­ját, a váloga­tott pingpon- gosokét épp­úgy, mint á feltörekvő fia­talokét. Neki köszönhetően számos világ­hírű asztaliteniszező, például a Johannson testvérek, lát­hatta a Tisza-Zagy va torkola­tát, a megyei szövetség titká­raként, majd elnökeként szin­tén sokat tett a térség fehér- labdás életének fellendítésé­ért, utolsó feladatkörének - a megyei szövetségek szövet­ségének elnökeként - betöl­tése idején éppen úgy. Feri bácsi nem jön többet. Diszkrét kopogása nem hallik már az ajtón, barátságos mo­solya már csak emlék marad, amelyet szomorú szívvel megőrzünk. Beszámolók a vb-ülésen Heves gólzápor a „Mátrában” Sampras edzője „vérfürdőt” rendezett Szokatlan balesetet szenve­dett Tim Gullikson, a világ je­lenlegi legjobb teniszezőjének, Pete Samprasnak az edzője. A 43 éves szakember éjszaka szál­lodaszobájából kilépve, fejjel beleesett egy üvegből készült kávézóasztalba. A baleset során az arcát és homlokát megvágta, s ezenkívül orrcsonttörést is szenvedett. A helyszínen rövid­del később talált rá a német Da­vis Kupa-csapat szövetségi ka­pitánya, Niki Pilic. A vágott se­bek olyan súlyosak voltak, hogy azokat tíz öltéssel kellett össze­varrni. Az eset után megkérték Gulliksont. hogy mesélje el, miként történhetett meg ez a furcsa szerencsétlenség, mire ő azt válaszolta, hogy nem em­lékszik semmire. Gullikson már elhagyta a kórházat, s visszatért az 1.72 millió dollár összdíja­zású stockholmi tenisztorna szálláshelyére. Oldalháló Ne a másik nyakát, a kezét szorítsuk! Néhány napja a Balaton partján tartotta országos értekezletét az immár bő esztendeje önálló életet élő Magyar Sportújságírók Szövetsége. A MÚOSZ társult tagjaként nagy lendületet vett a No­votny Zoltán elnök vezette társaság, amelynek soraiba a vezető­ségválasztást követő sértődések után (az ellenzék Vitrayt akarta első embernek) kezdenek visszaszállingózni az úgynevezett sztárúj­ságírók. Kellenek is, mert sajnos igaz a tagság egyöntetű megálla­pítása: nagymértékben felhígult az újságírók, ezen belül természe­tesen a sportosok állománya. A normák meghatározása ezért vált elengedhetetlenül szükségessé, az etikai kódexben egyértelműen megtalálható, a sportújságíró mennyit engedhet meg magának. Kimondottan örültem annak a kitételnek, mely a zsurnaliszta fel­elősségét emeli ki arra az esetre, mikor riportalanya felelőtlen és mások becsületébe gátlástalanul gázoló kirohanásait fésületlenül közreadja. Néhány hete egyik megyei sportvezetőnk olyan kijelen­tést tett tudósítónknak, hogy jobbnak láttam, ha nem osztom meg az olvasóval a bárdolatlan megnyilvánulást. Mert nem akartam, hogy mások is felbátorodjanak, s aztán nincs megállás. Sajnos, a balhé keresése számos kollégánk legfőbb hajtó­ereje, éltető eleme, talán egyetlen örömforrása. Való igaz, nem­csak a sport, hanem a körülötte nyüzsgő médiumok némely képvi­selője hasonlóan eldurvult, következményként a haragosok száma lineárisan emelkedik. Meg kell állítani ezt a folyamatot, mert hovatovább haditudósítókká válunk rövid idő alatt. Éppen ezért nagy örömömre szolgált, mikor az Ezüstpart Szál­loda nagy tárgyalójában Vitray Tamás a fórumot megelőző na­pon szembesítést kezdeményezett a sportolók, sportvezetők és az újságírók között. Magyar Zoltán, Monspart Sarolta, dr. Hammeri László, dr. Kamuti Jenő, Horkai György, az MLSZ teljes vezér­kara és még jó néhányon szemtől szembe elmondták konkrét ese­teiket Knézy Jenőnek, Vass István Zoltánnak, Szekeres Istvánnak, Malonyai Péternek, Boross Dezsőnek és valamennyiünknek. Mondhatom, izgalmas, de még inkább tanulságos órákat hallgat­tam. Úgy éreztem, mindkét félnek elege van már a szennyesek te- regetéséből, inkább a valós értékek, eredmények lesznek ismét fontosak. Annak még jobban örülnék, ha a normalizációs folyamat nem csigalassúsággal, hanem a futótűz sebességével vonulna végig az országon. Azt hiszem, nem sok kell hozzá, csupán segítő szándék újságíró és sportoló között. Novotny sebtében megfogalmazott aranymondásával azonosulva: „Ne a másik nyakát, a kezét szo­rítsuk! (ni) Gellér Sopronban November 1-jétől Gellér Sándor, a Budapesti Honvéd egykori 113-szoros válogatott kosárlabdázója lesz a Soproni Ászok férfi kosárlabdacsapatá­nak vezető edzője, aki játékos­ként 20 bajnoki címet nyert a Honvéd csapatával, majd edző­ként bajnoki és kupadiadalra vezette a ZTE gárdáját, és ké­sőbb Ausztriában is dolgozott. Gellér hat hónapra szerződött Sopronba, úgy, hogy a megálla­podásban két hónapos próbaidő is szerepel. Talán nem véletlen, hiszen köztudott, Zalaegerszegen már pórul jártak egyszer a szóki­mondó szakvezetővel, aki perbe is fogta egykori kenyéradóját. Sporonban tehát óvatosabbak. A napokban ülésezett a szol­noki megyeházán a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjának ver­senybizottsága. A szakmai megbeszélés első részében Po- mázi Ferdinánd, a Jászberényi SE ügyvezető elnöke, valamint Debreceni László, a Szolnoki MÁV MTE labdarúgó-szakosz­tály vezetésének tagja adott tá­jékoztatót a két klub futballéle- tének helyzetéről. A mátrás ve­zérkar megtudhatta, hogy az egész mezőny talán legszegé­nyebb szakosztálya a herényi. Évek óta a kiváló utánpót­lás-nevelési rendszerükből él­nek. A szolnoki együttes képvi­selője beszámolójában a hajdani szponzor, Radványi András vé­delmére kelt, ugyanis vélemé­nye szerint ha 1993-ban a Pro­ject Rt. feje nem karolja fel a szakosztályt, akkkor talán ma nem beszélhetnénk Véső úti labdarúgásról. Szabó József, a versenybizottság elnöke a to­vábbiakban értékelte az eddig lejátszott 11 forduló tapasztala­tait. A mérkőzéssorozat előtti, elvtelen döntéseken alapuló csapatbesorolás miatt keletke­zett vihar jobbára elcsitult. A Mátra-csoport az NB III. leghe­terogénebb mezőnye, mivel öt megye csapatait egyesíti. Már most élesen kettévált a mezőny. A vártnál is gyengébben szere­pel az Apc és a Tenk együttese. Az előző idényhez képest sok­kal többször zörögnek a hálók. Elszomorító, hogy jelentősen csökkent a nézőszám. Eleddig 35 ezer 450-en tekintették meg a találkozókat, ami mindössze 403-as átlagot jelent. A szurko­lók elmaradása mellett még na­gyobb gondot jelent a csoport fegyelmi helyzete. Az ország NB III-as bajnokságai közül a Mátrában osztották ki legtöbb sárga, valamint piros lapot. A feketeruhások is kaptak hide- get-meleget az elnöktől. Sze­mükre vetette többek között, hogy késnek a mérkőzésekről, nem minden esetben végzik el a játékosok igazoltatását, nem ve­szik figyelembe küldéskor a gazdaságossági szempontokat, és jó néhányszor többet szám­láznak a kelleténél. A játékve­zetők rangsorát az egri illető­ségű Kóródi László vezeti. Az ülés zárszavaként Szabó József, a MALL megjelent képviselője felé fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy a közelmúltban megtartott országos vezetőség­választó közgyűlésre egyetlen harmadosztályú versenybizott­ságot sem hívtak meg. Közelebb a tűzhöz? A fiatalok még az élmezőnyhöz tartoznak Hosszú évtizedek tendenciája, hogy a vidéken felnevelt sportolók a fővárosban folytatják pályafutásu­kat, a kajak-kenuban éppúgy, mint atlétikában. Budapest „elszívó” ereje túl erős. Sokan szeretnének közelebb kerülni a tűzhöz a jobb lehetőségek, körülmények reményében. Az utánpótlás-nevelő bázisok pedig - mint Szolnok is - fáradhatatlanul kezdik az alapoktól újra és újra a legkisebbekkel. A Szolnok Városi Sportis­kola szakosztályai közé termé­szetesen felvételt nyert az atlé­tika is, elvégre ez minden sport­ág alapja. Főállású edzőként Retkes Tibor, Majercsik László és Ecseki Tibor „vándorolt át” a MÁV MTE-től, Fucks Géza, Bagyinszki Géza, illetve Balasi Bernadett pedig mellékfoglal­kozásban dolgozik a fiatalok­kal. Csupán ketten maradtak ki­zárólag a vasutasegyesület al­kalmazásában, azonban Kocsis István és Hoffer István is tevé­kenyen részt vesz a szakmai munkában. A kicsik tízéves korukban ke­rülnek az atlétaedzőkhöz, ez a gyermek korosztály. Sajnos ál­talános dolog, hogy eleinte problémák akadnak az erőnlét­tel, az iskolai testnevelésórák nem adnak megfelelő alapot a versenyszerű sporthoz. Először tehát megfelelő fizikai szintre kell felhozni a gyerekeket, csak utána lehet megkezdeni a „gyú­rást”, alakítást. A következő években megismerkednek a sportág különböző ágazataival, mindenhol kipróbálhatják ere­jüket, ügyességüket. Tizenhét éves korban azután megtörténik a szakosodás, majd a serdülő B korosztályban már a MÁV MTE színeit képviselik. Kérdés, hogy meddig. A fel­növő, esetleg tovább tanulni szándékozó atléták jórészt a fő­városba vándorolnak, Szolnok­nak nincs igazi megtartó ereje. Jó néhány sportágra igaz ez a megállapítás, az atlétika azon­ban még inkább Budapest-cent- rikus. A felnőtteknél már nin­csenek nagy vidéki fellegvárak, míg az utánpótlásban azért csak akadnak. Talán a közép- és hosszútávfutás megerősödése jelenthet előrelépést, főként, ha a triatlonosokkal sikerül kap­csolatot teremteni. Jelenleg a sportiskolának há­rom válogatottsághoz közel álló versenyzője van, Keskeny Tí­mea, Oláh Judit és Homoki Ár­pád. Az országos ranglistán el­foglalt tavalyi hetedik helyezés reményt keltő, főként, ha figye­lembe vesszük, hogy a pont- számításba a felnőttek eredmé­nyei is beletartoznak. Csupán az utánpótláskorúakat nézve még kecsegtetőbb a kép. Jól szerepelt az SZVSI csa­pata a szeptemberi országos bajnokságon. A nyolc bajnoki cím, illetve a számtalan ezüst­ös bronzmedál nagyrészt annak a jól sikerült nyári edzőtábornak köszönhető, melyet a csehor­szági Otrovicében rendeztek meg. Nem csupán az intenzív edzésekre kell itt gondolni, ha­nem azokra az élményekre is, amelyet az utazás, az új környe­zet, mások megismerése jelen­tett a gyerekeknek. Ebből a szempontból sajnos az ’50-es, ’60-as évek visszatérése fenye­get: egyre több az olyan fiatal, akinek csak a sport révén nyílik lehetősége „világot látni”. Az ország másik végén megrende­zett verseny is új tájak megis­merését jelenti, hát még a kül­földi túra! A jó eredmények elérésében sokat segítettek a megyén belüli szakosztályok, testnevelő taná­rok is, akiknek a kezei alól kike­rülő középiskolások Szolnokon folytatják a versenyzést. A he­lyiekkel együtt ütőképes csapa­tot alkotnak. A következő évi, nyíregyházi ifjúsági Eu- rópa-bajnokságon talán néhá- nyan az SZVSI-t képviselhetik. Csak arra nincs válasz, há­nyán maradnak itt, mire a fel­nőtt korosztályba kerülnek? PEPITA Várpalota. Telt ház előtt rendezték meg Várpalotán a II. Palota Kupa országos aerobic - versenyt, amelyen a magyar élmezőny is részt vett. Győzte­sek: férfi egyéni: Körtvélyessy Ákos (Everybody) női egyéni: Simkó Andrea (Jumping Jack) páros: Hídvégi Andrea, Szegedi Ferenc (Mirror Mozgásstúdió) csapat: Katus, Katus, Szent- györgyi (J. J.) Peking. A magyar női hármas - Káló Tímea, Mester Réka, Szilvágyi Szilvia - ha­todik helyen végzett a pe­kingi sportakrobatikai világ- bajnokság dinamikai gyakor­latainak döntőjében. Á ver­senyszámot Kína nyerte Oro- szorság és Bulgária előtt. A magyarok a többi verseny­szám döntőiben nem voltak érdekeltek. A hazaiak tarol­tak, a 14 aranyéremből 9-et ők szereztek meg. Párizs. November 1-jétől lép érvénybe a Nemzetközi Kerék­páros Szövetség (UCI) új dop­pingszabályzata, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy ezentúl nem tesz különbséget amatőr és profi kerékpárosok között. Az elfogadott szabály szerint a versenyző első vétsé­génél - a súlyosságtól függően - 6-tól 12 hónapig terjedő eltil­tással sújtható. A doppingolás másodszori bebizonyosodása- kor viszont 12-24 hónapos eltil­tással számolhatnak a kereke­sek. Atlanta. Az idei labda- rúgó-vb szervezőbizottságá­nak alelnökét. Doug Amot-t (44) nevezték ki az 1996-os atlantai olimpia létesítmé­nyigazgatójává. Amot lesz felelős az 31 helyszín elké­szültéért. Marseille. A vesztegetési botrány miatt a másodosztályba visszaminősített francia Olym- pique Marseille labdarúgóklub semmit sem vesztett népszerű­ségéből. Szurkolóik, csapatuk a svájci Sión elleni UEFÁ Kupa visszavágója előtt napokkal el­kapkodták mind a 40.000 belé­pőt. Az első találkozón a Sión 2-0-ra nyert. Moszkva. Az orosz kül­ügyminisztérium új útlevelet ad az egykori két kitűnő szovjet jégkorongozónak, Alekszandr Mogilnijnek és Szergej Fjodorovnak, akik néhány éve illegálisan ván­doroltak ki az Egyesült Ál­lamokba. Mogilnijt eddig ka­tonaszökevényként tartották nyilván, jelenleg már a Buf­falo Sabres sztárja, s a ked­vező döntés után már semmi akadálya annak, hogy Fjodo- rovval (Detroit Red Wings) együtt ott legyenek azon az oroszországi jótékony tor­nán, amelyen az NHL-ben játszó volt szovjet hokisok csapata is részt vesz. Lisszabon. A Benfica labda­rúgóklub elnökét, Manuel Da- masiót egyhangú szavazással a profi labdarúgóklubok ligájá­nak elnökévé választották. Da- masio hat hónapig tölti majd be a tisztséget. Elődje Valentim Loureiro, a Boavista elnöke volt, aki lemondott hivataláról. Garmisch-Partenkir­chen. A Nemzetközi Sí Szö­vetség (FIS) megerősítette a garmisch-partenkircheni szervezőket, hogy az 1994/1995-ös idényre terve­zett három Világ Kupa-futa- mot mindenképpen megren­dezhetik. A németországi sí- paradicsomban január 8-án férfiműlesiklásban, 14-én női szuper-óriásműlesiklásban és 15-én női műlesiklásban ren­deznek VK-viadalt. Helsinki. Új autóversenyző mutatkozik be a Forma-1-ben. A gyorsasági világbajnokság Japán Nagydíján a finn Mika Salo (27) vezeti majd az egyik Lotus-Mugen-Hondáti Salót azonban csak a november 6-i versenyre szerződtették, mert nem rendelkezik a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) szuperlicencével, amelynek bir­tokában vehetne részt Forma- l-es versenyeken.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom