Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-31 / 256. szám
4 1994. október 31., hétfő ^ A szerkesztőség postájából ^ Két utca lakossága kérdez A polgármester válaszol A szajoli Ady Endre és József Attila utca lakói az idei útépítéssel kapcsolatban tesznek fel néhány kérdést a község polgármesterének, melyre lapunkon keresztül várják a választ. Olvasóink levelükben többek között ezt írták: Tisztelt Polgármester Úr! Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az idén olyan utcákban is építettek utat, amelyek az ön- kormányzat határozatilag jóváhagyott utcajegyzékében nem szerepelnek. így például a Kosssuth és Dankó Pista utcákban. Információink szerint az ott lakóknak csupán 12 ezer forintot kellett befizetniük, s mivel kisebb az önrész, idén csak az alap készült el. Kérdésünk: az önkormányzat milyen számú határozattal döntött arról, hogy e két utca már az idén útalapot kap, s hogy az ott lakóknak házanként csupán 12 ezret kell befizetniük? Az utcajegyzékben szereplő, soron következő utcák lakosságát miért nem kérdezték meg, hogy ilyen összeg befizetése mellett megelégednének-e csak az útalap elkészültével. Olvasóink kérdéseire Szabó Zsigmond polgármester készségesen válaszol: - Való igaz, hogy a községben a 20/1994. május 12-i jegyzékben nem szereplő négy kis utcában - a Népfront, a Kodály Zoltán, a Dankó Pista, valamint a Kossuth - az idén elkészült az útalap, de erre nyomós érv, magyarázat szolgál. Először is az, hogy az említett utcák lakói az építkezési tervvel és az anyagiakkal is készen állva keresték meg az önkormányzatot. Kérésüket a képviselő-testület elé vittem, és azt az interpellációs kérdések körében szerepeltettük. Ami egyben azt is jelenti, hogy „alakszerű” határozat nem született ugyan, de a négy utca lakosságának kérését a szeptember elsejei önkormányzati ülésen a testület egyhangúan jóváhagyta. (A 12 képviselő közül 9 jelen volt.) A polgármester a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a testületi döntésnél meghatározó szerepe volt annak, hogy a felsorolt utcák közül az első három a Fő útra, a Kossuth a Gólya utcára csatlakozik, melyek aszfaltburkolatúak. Legfőbb szempontnak végül is azt tartották, hogy a négy utca építésének összköltségét, ami egymillió forintot tett ki, s amire az önkormányzatnak nem volt pénze, az útépítő vállalkozó meghitelezte. Ezt a kedvező ajánlatot vétek lett volna elmulasztani. Az útépítések költségére készített három variáció közül ez utóbbit tartották elfogadhatónak, mellyel - 12 ezer forint lakossági hozzájárulással - négy utcában még az idén elkészülhetett az útalap. A József Attila úton viszont ugyenez kétmillió-kilencvenegyezer forintba, az Ady Endre úton pedig egymillió-négyszáznyolcvanhat- ezer forintba került volna. A vállalkozó már ennyit nem tudott meghitelezni. Ezen túlmenően megjegyezte, hogy az útépítések során — az Ady E. és József A. utcákkal szemben - a Táncsics Mihály utca, mint gyűjtőutca, feltétlenül elsőbbséget élvez.Ebben az utcában célszerű lett volna még az idén aszfaltutat építeniük, de a családonkénti 20 ezer forintos hozzájárulás 70 százalékos aránya ott nem jött össze. Az utca lakosainak többsége ezt a terhet sajnos nem tudta magára vállalni. A polgármester végezetül azt reméli, hogy a következő ön- kormányzat is programjában szerepelteti az Ady Endre és József Attila utcák mielőbbi megépítését, aszfaltozását - annál is inkább, mert az ott lakók erre hajlandók áldozni. Addig is a lakosság szíves megértését, türelmét kéri. - cs Szeretnék jóvá tenni A vásárló elnézését kérik A hármas 0-nak látszott címmel tette szóvá egyik olvasónk október 20-án, hogy Szolnokon, a Balaton Trading Kft. Szövetség ABC-ben nem volt világos, egyértelmű az előre csomagolt csirkecomb ára. Tekintve, hogy a pénztárblokk mást mutatott, mint aminek a portéka árát ketten is olvashatták, tisztázni próbálta: valójában mennyibe is kerül, és e közben a boltban, a nyilvánosság előtt megsértették. Levelére - a bolt dolgozóitól - a következő választ kaptuk: Kedves Vásárlónk! A kellemetlenségért a nyilvánosság előtt is elnézést kérünk Öntől. Reméljük, továbbra is rendszeres vásárlóink közé tartozik, s így sikerül jóvá tenni a hibánkat. Vigasztaló számunkra, hogy az udvariatlan magatartás nem jellemző a bolt jelenlegi dolgozóira - ahogyan ezt Ön is írta. (Hasonló esetek miatt korábban már több munkatársunknak felmondtak.) Mi jól tudjuk, a kereskedelemben kötelező az udvarias magatartás - függetlenül attól, hogy adott esetben a dolgozót milyen saját gondok, problémák foglalkoztatják, de függetlenül az őket ért, egyre erőteljesebb stresszhatásoktól is. A történtek miatt sajnálatunkat fejezzük ki, és még egyszer szíves elnézését kérjük. Ez is a Tabánhoz tartozik M. J.-né szolnoki olvasónk ajánlotta figyelmünkbe a Tabánban tapasztalható óriási ellentétet: a mérhetetlen szegénység, elhagyatott- ság képét, s vele szemben a gazdagságról árulkodó épületek sorát. Úgy látja, a város központját rendezgetik, szépítgetik, ugyanakkor a régóta itt lakók környezetére, életfeltételeinek javítására kevesebb figyelmet fordítanak. Példának említi, hogy a gyaloghíd hídfőjén még októberben is ott volt a tavaly novemberben lerakott fűrészporos sókupac. A kis hídról lemenet, a „Tájház”-nál, illetve a két szegényház mellett lévő területen ősbozót, szemétkupacok halmaza éktelenkedik, és az említett híd lejárójának korlátáit is meg kellene már erősíteni, mert lassan ezeket is „megeszi” az idő. Csak akkor emlegethetjük a Tabánt jó szívvel, ha egyformán gondozzák az új és régi házak környékét, és igazán megérdemelné az a pár őslakó, idős ember, aki még ott él, hogy a házacskájuk mellett lévő területet is rendezik. Ehhez nem kell horribilis összeg - írta olvasónk. Mi pedig reméljük, hogy sorai nyomán, s e kép láttán a Tabán árnyoldalát jelentő területet is mielőbb megtisztítják. (Fotó:Mészáros) A Fiat-Clubról még egyszer A közelmúltban megjelent az Új Néplapban egy cikk, melyben a Fiat-Club Kft. egy volt munkatársa próbálta egykori cégét befeketíteni. A közölt írás rendelkezett a már jól ismert „komoly névtelen feljelentés” minden ismeretével: csúsztatással, alaptalan vádaskodással. Az is szerepelt benne, hogy fel- számolási eljárás alatt állunk. Az írás valótlan állításai komoly gondot okoztak nekünk, mégsem kívánok partner lenni a sárdobálásban. A kibillent egyensúlyt szeretném helyreállítani, illetve tájékoztatást adni a társaságunk ingatlanforgalmazásban betöltött szerepéről. A Fiat-Club Kft. tavaly március 1-jén létesített kihelyezett ügyfélforgalmi irodát Szolnokon, és kapcsolódott be az ingatlanforgalomba. A már ismert készpénzes létesítés mellett kínáltunk a lakosságnak egy részletfizetést is biztosító vásárlási formát, melynek lényege a következő: Meghatározott számú, olyan ügyfelet - pl. akik nem rendelkeznek az ingatlan megvásárlásához elegendő készpénzzel, vagy azt nem akarják egyszerre kiadni és a hiányzó részt szeretnék mgszerezni - egy-egy csoportba, ún. klubba szervezünk. A rendszer és a klubok működési elvéből adódóan mindenki hozzájut a kívánt összeghez, ki előbb, ki később. Ennek sorrendjét leginkább a már meglévő önerő befolyásolja. Ugyanis ezzel lehet felgyorsítani a folyamatot. (Önerőként beszámítunk már meglévő lakást, készpénzt, támogatásokat stb.) Emellett belátható időn belül tudunk segíteni azoknak, akik nem, vagy csak kevés önerővel rendelkeznek. Csodát nem ígérünk, nem mondjuk, hogy önerő nélkül azonnal lakáshoz tudunk juttatni bárkit. Ellenben állítjuk, hogy megfelelő feltételek mellett a lakáshoz hiányzó összeget nálunk bárki megszerezheti és a fedezet maga az ingatlan lesz. Az ebben rejlő előnyöket működésünk kezdete óta sokan felismerték, és éltek is vele. Ma már elmondjuk, hogy ez, a cseppet sem mindennapi értékesítési forma széles körben elfogadottá vált. E tevékenység mellett, de ettől teljesen függetlenül, lakások építésével is foglalkozunk. Elképzeléseink között szerepelt az is, hogy Szolnokon sor-, illetve társasházakat építünk. Már a telket is megvettük, a tervek elkészítésével is megbíztunk egy-egy szolnoki vállalatot. Sajnos ezzel kapcsolatban több probléma is felmerült. Ekkor jelentkezett nálunk egy cég, mely kedvező feltételek mellett megvásárolta tőlünk a terveket és a területeket. Cégünk vezetése úgy dön- dött, hogy egyelőre nem fog bele újabb beruházásba. Ezzel egyidőben megkezdődött a Fiat-Club Kft. átszervezése is, melynek végén a már említett klubrendszer mellett speciális ingatlanok értékesítésével kívánunk foglalkozni. Ennek egyik állomásaként november 1-jétől szüneteltetjük a szolnoki iroda működését. Ettől az időponttól a jelenlegi ügyfeleink a budapesti központi irodával tartják a kapcsolatot és intézhetik ügyeiket. Azért, hogy a szolnokiak és a megyében lakók továbbra is igénybe vehessék a részletfizetési lehetőségeket, előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Ti- sza-Inközzel. Az új érdeklődők hozzájuk fordulhatnak majd és náluk köthetnek szerződést. Ezúton is köszönöm Szolnok és a megye lakosságának cégünk irányába mutatott bizalmát és egyben remélem, hogy sokukkal a jövőben szerződött ügyfelekként is találkozhatok. Dr. Kroó János ügyvezető igazgató Törődnek az idős emberekkel Adjunk hírt magunkról A kengyeli nyugdíjas klub a nyilvánosság előtt első alkalommal jelentkezik híradással, és arról kívánunk beszámolni, hogyan ünnepeltük az idősek világnapját. Ebből az akalomból, október elsején vacsorára voltunk hivatalosak a helyi étterembe, ahol szépen feldíszített, gusztusosán megterített asztaloknál foglalhattunk helyet. Czédli Gyula, Kengyel polgármestere meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket, de meglepetésünkre nem csak szóval, kedves dallal is megtisztelt bennünket, aminek hallatán bizony itt-ott könny szökött a szemekbe. Az eseményen hetvenen vettünk részt és a rendezvény minden percét élveztük: a finom vacsorát, a remek italokat, a gyönyörű magyar nótákat, s még sorolhatnám. Ezen az estén egyszerűen nem éreztük a kort, a derékfájdalmat. A klub működéséhez nyújtott mindennemű segítségért köszönetét mondunk a polgármesternek, a képviselő-testületnek, akik többször bizonyították már, hogy az idősekkel való törődés szívügyük, és mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap feledhetetlen legyen számunkra. (Beküldött kép) A klubtagok nevében: Lovász Mátyásné Ebek és emberek Húsz éve már, hogy Bobi kutya elment. Öreg szülém csak két hét múlva szólt, hogy a kert végébe’ ásott helyet neki, s meg is jelölte, megmutatja, ha hazamegyek. Még aznap ott zokogtam a ház mögött, öreg kutyámat gyászolva.. . Azóta nincs kutyám, de talán nem is lehetne, hisz emeletes házban nem lenne lelkem kutyát tartani. A bezártság nem csak az embernek, az ebnek is szenvedés. Riadtan látom, hogy embertársaim nem érzik ezt, vagy nem akarják tudomásul venni. A lakótelepeken hajnalban meg este mind többen sétáltatnak kutyát. Lehet, azt se tudják, ha egész napra bezárják, hiába a reggeli séta, a hűséges állat addig ugat, míg nem nyílik az ajtó. S hogy ez az ugatás zavarja alul, felül, oldalt a szomszédot, aki esetleg beteg, esetleg lakáshoz kötött öreg? — senkit se érdekel. Nem csak ez, amiben nem figyelünk egymásra! ... Hogy vannak gazdik, akik kutyájuk dolgát csak a házak körüli kiskertekben végeztetik, s megsértődnek, ha a kertjüket féltők szépen kérik: - Kicsit odébb szíveskedjék... Az a tapasztalatom, az ebek jobbak, megértőbbek nálunk. Az én egykor volt Bobi kutyám sose csinált a bukszusok, rózsatövek alá. Pedig nem is vezettem pórázon! S. J. - Szolnok Expressz- ajánlva A nevelőapa gondjaiból Olvasónk, aki egy kis faluban lakik, családi gondjait osztotta meg velünk, és mint nevelőapa, várja válaszunkat. Ugyanis a náluk zajló viták, nézeteltérések, melyek sokszor már-már a tettlegességig fajulnak, szerinte a nevelt fiú makacs, agresz- szív magatartására vezethetők vissza. Kedves Nevelőapa! Problémájával bizonyára nincs egyedül, mert talán nem is létezik olyan család, ahol egy 17 éves fiúval vagy lánnyal ne lenne néha kisebb-nagyobb probléma. Mert ők már a felnőtté válás küszöbén állnak, hiszen 18 évesen akár önálló életet kezdhetnek. Leveléből nem derül ki, hogy a fiú miben nem hallgat Önre, de az édesanyjára sem, ezenkívül homály fedi, miért mondják azt mások - köztük a gyámügyes és a fiú nagyszülei -, hogy Ön nem szólhat bele az életébe ... Mint nevelőapának, aki a gyerek 9 éves korától gondoskodik róla, s feltételezzük, hogy ugyanúgy törődik vele mintha sajátja lenne, beleszólhat a fiú életvitelébe, ha az kifogásolható, esetleg rossz irányba tart. Ezt a problémát csupán feltételezzük, hiszen nem írta meg konkrétan: min vitatkoznak, miben nem értenek szót? Mindenesetre azt tanácsoljuk, hogy a fiú édesanyjával együtt igyekezzenek jobb belátásra bírni, de csakis szeretetteljesen, sok-sok türelemmel próbálják vele megértetni, elfogadtatni az Önök álláspontját. Ha viszont a fiú - ki tudja, milyen okból? - inkább hallgat a nagyszüleire, a helyi polgármesteri hivatal gyámügyesére, mint Önre, akkor a gyerek érdekében az ő közreműködésüket, segítségüket is kérje. Kedves Olvasónk! Ne feledje, a gyerek mindig arra az emberre hallgat - legyen az közvetlen vagy távolabbi hozzátartozó, esetleg jó barát akiből először is árad, süt a szeretet, a megértés, akivel bármikor bármilyen gondját-baját megoszthatja, s bízhat a segítségében. Mert már neki is lehet megoldásra váró saját gondja. S abban, hogy kire hallgat a gyerek, kinek az intelmeit, tanácsait fogadja vagy utasítja el, óriási szerepe van a szülők életvitelének, magatartásának, a gyerek-szülő közvetlen, baráti kapcsolatának, amit már kicsi korától fogva építgetnünk kell. Amennyiben például a fiú azt tapasztalja, hogy a mostohaapja csak akkor próbálja őt nevelni, jobb belátásra bírni, amikor ittas - már megbocsásson, de ez is számításba jöhet -, talán esélye sincs arra, hogy a nevelt fiával mindenben szót értsen. Ha a 17 éves fiú életében most olyan gondok adódtak, amelyek megoldása az iskolára is tartozhat, hiszen mint írja, harmadéves középiskolai tanuló, javasoljuk, keresse meg az osztályfőnökét, s kérje a segítségét. Bizalmát köszönjük, s a család nyugalmához, a gyerekek neveléséhez sok-sok türelmet, és jó egészséget kívánunk ÖnökVerseny a Tarna-holtág mentén A borongós, majd esős idő ellenére is nagy sikerrel zajlott Jász- jákóhalmán nemrég a megyei horgász tisztségviselők versenye, melyen 28 csapat jelent meg. (Mezőtúrról is érkeztek.) Az összejövetelt a jászberényi horgászok szervezték, amiből - segítő szándékkal - a jákóhalmiak is kivették részüket, s az eseményt ezen a képen is megörökítettük. (F. I.) Küldjön egy képet! Ez a kép barátnőimet és testvéremet örökítette meg negyedik polgárista korukban - a szolnoki MTE-pálya mellett -, amikor ebben a szép magyar ruhában éppen ünnepségre készülődtek. Balról Sághi Anna, Budai Klára és Baricza Erzsébet (nővérem) látható. Vörös Lászlóné - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné