Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-25 / 251. szám
1994. október 25., kedd Jászsági körkép 7 Magyar cselédsors 1994 Ez is málenkij robot, csak idehaza A két magvető koma: elöl Tóth István, hátul Nagy Károly Meglepő kép tárul az utazó elé Portelek határában. Egy idős asszony határozott, érős mozdulatokkal trágyát villáz szét a földön. Nem nőnek való ez a munka, inkább férfi kellene hogy végezze. Ma gócs Béláné (Szabó Veronika) azonban férfi híján maga villáz. Nem számít a kor sem, hogy Veronika néni már 72 éves elmúlt. Ráadásul nem is a maga földjét gazdagítja tápanyaggal, hanem egy ismerő- séét, akinél napszámban van. Tavasz óta ki-kijött, hogy besegítsen, nyugdíját gyarapítani. Nem idegen ez a munka Veronika nénitől. Tizenegy éves kora óta dolgozik a földön, a sumrnás életmód a vérébe ivódott. Dolgozott máshol is, a hűtőgépgyárban hat és fél évig, meg a tiszti klubban tíz évig. Veronika néni 1943-ben Ismét termel a jászdózsai szalmabrikettüzem. A hír azért jó, mert két év után teszik ezt. A Jászbrikett Kft.-t 1990-ben az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát, a Fővárosi Távfűtő Művek, a szolnoki Profil Mérnöki Iroda és a jászdózsai Tar- namenti Tsz hozta létre. A későbbiek során az előző két rész- tulajdonos részét megvásárolta a szövetkezet, így most 92 százalék arányban már az övéké a kft. A Profil is felszámolás alatt van, ennek részét szintén meg akarják venni. Két év működés után két év állás következett - lényegében ennyi az üzem eddigi története. A szalmabrikett nem volt üzlet, ezért álltak le. Most ismét fellendülőben vannak. Úgy látják, ment féjhez. Tíz hónap házasélet után férjét elvitték harcolni. Míg a háborúba küldő politikusok közül többen megúszták a nagy kalandot, ez - többekkel együtt - Veronika néni férjének nem sikerült. Tizenegy évig volt özvegyasszony, fiát egyedül nevelte. Aztán 1954-ben megint férjhez ment, mégpedig első férje testvéréhez. Új párjától is egy fiú született. Férje hét éve halt meg. Most tizenkétezer forintból élnek ketten kisebbik fiával, aki munkanélküli. Az életerős fiatalembert is ő tartja el. Idősebb fia 25 éves házas, ott van két gyermek, sőt, már egy unoka is. Ezzel a trágyaterítéssel idénre befejezte a napszámot. Hogy jövőre szükség lesz-e rá, még ki tudja azt. Csak azt tudja, hogy gürcölni és gürcölni kell, különben .. . az alapanyag, a szalma adott, mert sok gazdának nem kell, és el sem szabad égetni. A szalmabrikett - itt így mondják - nagyon jó fűtőanyag. Jól ég, égéshője egyenértékű a közepes minőségű barnaszénnel, ráadásul olcsó, mázsája mindössze 660 forint áfával. Sőt, nem koszos, nem is kell hasogatni, és alig van salakja. Az üzem éves szinten 4 ezer tonna szalmabrikett gyártására képes. Hogy ezt teljesítik-e, csak a vevők érdeklődésén múlik. Mindenesetre a Tamamenti Szövetkezet irodájában bármilyen mennyiségben megrendelhető a brikett, amit 2,5 tonna mennyiség felett 80 kilométeres körzetben kedvezményesen házhoz is szállítanak. A Jászberény és Jászjákó- halma közötti út mellett lovas fogattal vet két ember. A csípős hidegben szorgalmasan róják a hosszakat, de kedvünkért kis pihenőt tartanak., Tóth István már a 49. évét tapossa. Jászberényben lakik, itt, a necsői részen van 25 hold földje. Tavaly kapta vissza ősei jussát, amihez még pluszban licitált is. Volt benne kukorica, árpa, lucerna és zöldtakarmány. István a megyei gabonaforgalminál dolgozott 23 évig, szállítási csoportvezető volt. Jött a maszekvilág, és elbocsátották. Egy darabig munka nélkül volt, aztán belevágott a földművelésbe. A termés egy részét saját állataival - anyadisznóival, bikaborjaival - eteti fel, a többit eladja. Majd, mert most még tárolja. István közösen dolgozik a földön komájával, Nagy Károllyal. A 44 éves férfit leszázalékolták: egy növényvédő szeres telepen dolgozott 23 évet, ami az egészségét tönkretette. Mindig mindenben segítik egymást, így Károly hat hold földjét szintén együtt művelik. Nem messze van innen a tanyája, Berény szélén. Károly mindössze 5040 forint nyugdíjat kap, ebből kell negyedmagával megélnie: - Ez, amit most csinálunk, nem más, mint kényszermunka. Ebből haszon nincs. De ha ezt se csinálnánk, elmehetnénk segélyért a hivatalba. De nem megyünk! Inkább robotolunk. Vagy menFutni jó! A tájfutó tanárnő Egy törékeny fiatalasz- szony fut az országút mentén Jászárokszállásról kifelé. Rusvainé Barócsi Katalin három hete kezdte újra a sportolást, amit második gyermeke születése miatt időlegesen abbahagyott. Katalin foglalkozása tanárnő, a Deák Ferenc Gimnáziumban okítja a gyerekeket magyarból, illetve gyors- és gépírásból. Ha már gyorsíróoktató, gyorsfutó is lehetne, de nem az, hanem tájékozódási futó. Érettségije idején kezdte, aminek már 10 éve. Egy futófesztiválon figyelt fel rá a helyi tájfutók edzője, Petró Géza, ami nem is csoda, hiszen megnyerte azt a versenyt. Azóta már sok versenyt hagyott a háta mögött Katalin. Ha jól emlékszik, ötször volt megyei bajnok, és indult nemzetközi megmérettetéseken is. Most, hogy két lányt már szült, szeretne visszatérni. Férje szintén tájfutó. Mivel nem ő szült, folyamatosan versenyez. Most, a kezdet kezdetén, napi 5 kilométert fut Katalin. Amikor belelendül, a kedvenc távot, 10 kilométert hagy majd maga mögött - naponta. Ha esik, ha fúj, menni kell. A tájfutók nagyon fanatikusak - jegyzi meg. Jászárokszálláson egyébként nagyon jó szakosztály van, országos bajnokkal - tudjuk meg a fiatalasszonytól. Ilyen védtelenül itt az országúton nem fél, hogy megtámadják? - tesszük fel a kérdést.- De, -maguktól is megijedtem - feleli. - Akarni már akartak megállítani, de eddig még nem volt veszélyes helyzet. Mindig felmérem a lehetőségeket, hogy melyik irányba lehet elfutni a határba - teszi hozzá. Hát, nem véletlenül tájfutó, elvégre előbb tájékozódik, majd ha kell, fut. jünk el betörni, lopni? Bezzeg a sok segélyből élőt, azt tudják támogatni! Felfoghatatlan, ami itt megy! A cigányoknak adják a pénzt, ami négy napig tart, mert elisszák, meg elszór akozzák! Én meg ha lovat akarok venni, 30 százalékos kamatra adnak csak pénzt. Ha meg odamegyek egy ilyen támogatotthoz, hogy gyere, fizetek, csak csináld meg Nagy a felhajtás Kis Antalék portája előtt Jánoshidán. Feltúrva az utca, mert jön a gáz, de ezenközben egy óvatlan pillanatban az építők feltépték a vízvezetéket, és most Tóni bácsi- éknál nics víz, várják a szerelőt. Ettől eltekintve jó a hangulat, mert hátjön a gáz! Az 59 éves Tóni bácsi előnyugdíjas. Harmincnégy évet dolgozott le a szövetkezetben, mint vontatóvezető. Felesége, Kerepesi Klára, 56 éves, nyugdíjas szintén. Klári néni idehaza volt, jószágokkal foglalkozott. Teheneik szaporulatát adták le, meg a tejet is elhordták. Nyugdíjazása előtt még elment a cipőüzembe, öt hónapot dolgozott, de le kellett százalékolni. A házaspár mindkét tagja a közeli Tótkérnek elnevezett tanyaközpontban született, ahol évtizedekkel ezelőtt igen sok ház állott. Onnan költöztek be 1969-ben a faluba. Annak ellenére, hogy a nyugdíj nagyon kevés, bevezetA jászboldogházi Lányai Tiborhoz úgy jutunk el, hogy Szolnokon hallottuk jó hírét. Azt terjesztik a 30 éves fiatalemberről, hogy nagyon jó minőségű épületasztalos-ipari munkákat ad ki kezei közül. Tibor érkezésünkkor a fülvédő jótékony pajzsa mögött ezt, azt mondja rá, hogy mit gondolok én, hát kapom a segélyt! Hát ezt adnám neki e! - és mutatja is Károly, majd így folytatja: - Én azt tenném, hogy: komám, vagy jössz dolgozni, vagy éhen halsz! Nem az, hogy alig várják már az elsejét, hogy felvehessék a segélyt, aztán új ruha, meg új magnó, meg új kazetta, harmadnap meg már tetik a gázt. A Hatvanban lakó lányuknál tapasztalták, milyen jó, ha gázzal fűtenek, főznek. Tudják, ennek is felmegy az ára, de ez sem zavarja őket elhatározásukban. A radiátorokat már megvették, 113 ezer forintot költöttek rá. Az egész beruházást jó, ha 250-300 ezer forintból megússzák. nagyban dolgozik. Muszáj neki, hiszen ebből él. Nincs már az Állami Építőipari Vállalat, ahol - Szolnokon - több mint tíz évet lehúzott. Amikor ez megszűnt, elment egy kft.-hez. Egy év után jött haza, egy éve maszek. Ajtókat, ablakokat gyárt megrendelésre. árulják! Nem, itt minden ember' egyforma, hát ne pátyolgassuk az ilyen elemeket! Ha dolgoznak, meg tudnak abból is élni! - mondja t'elinduftan. Arra a kérdésre meg, hogy vatinakje állatai, azt feleli: - Van. Én, mikor hazamegyek, egy nagy marha, hogy dolgoA példa ragadós. Klárika néni szülei még élnek, szintén a faluban. A mama 85, a papa 86 éves, de nem számít a kor, szintén beköttetik a gázt! És ha már korszerűsítenek, nem nagyolják el. A gáz mellett Klárika néniék a telefont is beszereltetik! Ne mondják, hogy megáik az idő a falun! Most éppen kerítéslécet gyalul, de tud ő bútort is készíteni. Otthonát is néhány hasznos, keze által előállított bútordarab díszíti. Sajnos a piac elég bizonytalan, van úgy, hogy egy hónapig sincs munkája. Még nem ismerik - vallja ő, bár híre nem ezt bizonyítja. Az oldalt Tóth András készítette Farmot akar építeni Nagy építkezés folyik Jászdózsa határában. Tábori Imre 36 éves fiatalember szarvasmarhái számára készít színt. Többen is szorgos- kodnak a felhalmozott anyagok körül; most éppen a tetőszerkezetet készítik. A szín téli szállás lesz, itt a 10 hektáros saját területen. Imre ötven tehene jelenleg kint legel valahol máshol, 80-80 hektár bérelt és saját területen. Az állatok szaporulatát olasz vevő szállítja el. A tehenészet eddig szórakozás gyanánt ment, mert eddig „mindent, amit egy faluban lehet csinálni, csináltam" - mondja. Közúti árufuvarozó, autószerelő, esztergályos - ezen foglalkozásokat űzte eddig. Hogy aztán a tehenészet lesz-e a fő kereseti forrása, még nem tudja, mindenesetre ezt is kipróbálja. Apósa egyetlen vágya, hogy 70-80 tehén legeljen földjükön. Kövesutat épített, vizet, villanyt vezettetett be a földre, mert egy kis farmgazdaságot akarnak kialakítani, ha az önkormányzat megengedi. Ide szeretne ugyanis a család kiköltözni, itt akarnak épületeket felhúzni. Épül a szín Itt van újra a szalmabrikett zok! - vagja rá nagyon mérgesen. Nyugdíjasok, de várják a gázt és a telefont A házaspár, Klárika néni és Tóni bácsi Híre nagyobb, mint megrendelése Tibor munka közben
