Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-24 / 250. szám
r I 1994. október 24., hétfő * Húszon innen — tízen túl 7 Fénymásolt ötszázas a borítékban Az én szerencseszámom Aranyérmes vendéglátó-iparis diákok Rossz szervezés, de gazdag tapasztalatok .. 1 Mostanában fontos személyiséggé váltam. Olyan cégek és intézmények versengenek a kegyeimért, amelyekről még sohasem hallottam. A postás rendszeresen hozza tőjük a küldeményeket. Az asztalomon gyűjtöm őket. Nem dobom a szemétbe, nem égetem el. Magam sem tudom, miért. Fogalmam sincs, honnét szerezték meg a címemet, de egyszer csak elkezdtek szállingózni a színes katalógusok. A csomagküldő szolgálatok egymáson túllicitálva halmoztak el az ajánlataikkal. Mint írták, pusztán rendelnem kell valamit a termékeik közül, és máris enyém lehet egy ötmilliós ingatlan vagy valami nyugati autócsoda. Sőt! Ha a mellékelt szelvényen a „nyert” feliratot vagy a személyes szerencseszámomat találom, még ajándékra is számíthatok. Eddig csak ilyen nyomtatványra leltem. Gondoltam is rá, hogy megírom az illetékes cégnek: a továbbiakban felesleges újat küldeniük. Elég, ha az éppen esedékes ajándék fényképét juttatják el hozzám. Egy alkalommal fénymásolt ötszázas lapult a borítékban. Ez volt az első küldeményük, aminek valóban megörültem. Ám mint kiderült; semmire sem jó, pusztán a százezreket érő nyereményem Záloga. Mégis, mi kifogásom van ez ellen? Hiszen mint hangoztatják, ez soha vissza nem térő alkalom, ami ráadásul kockázatmentes is. Egyszer a szomszédommal megvitattuk a dolAmikor először meghallottam a neved, rögtön elkapott egy furcsa érzés. Annyira dallamos, olyan jó hangzású a név, hogy úgy gondoltam, ebből nem sülhet ki semmi rossz. Te csak szép és jó lehetsz, hiszen olyasvalamiről kaptad a neved, amit úgy gondolom, tudatosan választottak meg a szüleid. Tudod, amikor a szülők gyermeküknek nevet választanak, mindig megpróbálnak úgy választani, hogy az jól is csengjen. így történhetett ez a Te esetedben is. Jól sikerült a választás, hiszen ha valaki meghallja, csak úgy bukik utánad. Lehet, hogy ez is volt a szüleid célja, hogy az életben ezáltal is sikered legyen. Ha jól emlékszem, a múlt nyáron ismertelek meg. Igen, nyár volt, napsütés, és Te a nevemen szólítottál. Olyan megható volt. Hozzám szóltál a nagy tömegből. Senki máshoz. Őszintén meg kell mondjam, már ekkor szimpatikus voltál nekem, szinte első látásra. Az első alkalommal még nem engedtem a csábításnak, s megvártam, elég kitartó vagy-e. Es bejött. Másodszorra is megkerestél. Gondoltam, ha ilyen komolyan veszel és ennyire érdekellek, akkor csak meg kellene gondolnom, hogy mi legyen a közös jövőnkkel. Hízelegtél nekem, hogy melletted és veled én leszek a legcsinosabb, én leszek a legszebb, és ezek után jobban felfigyelnek majd rám, akár az utcán is. Soroltad az erényeimet, s mondtad, bármikor jegot. Mindketten kaptunk ugyanabból a katalógusból, amelynek szerencsekártyáját le kellett dörzsölnünk, hogy meggyőződjünk róla: van-e rajta három egyforma színű malac? Mindegyiken azonos színű röfik voltak, azonos nyereményekkel. Ennek ellenére a cégek igazgatóinak egyetlen vágya: a kezemet rázva, forrón gratulálni. Eddig következetesen nem válaszoltam^ egyetlen levelükre sem. Ám a minap rémült hangú kiáltványt intéztek hozzám. Nagyon nyugtalanította őket, amiért eddig nem kaptak hírt felőlem, és felindultsá- gukban megfenyegettek, hogy további hallgatás esetén másnak adják a Mercedesemet. Miután ez sem hatott, valamelyik kertészeti kiadvány szerkesztői a terror eszközeihez nyúltak. Kerek perec kijelentették, hogy soha többé nem küldenek semmilyen katalógust. Akármilyen elvetemült is vagyok, ettől biztosan megáll a szívverésem - gondolhatták. Tévedtek. Csak abban reménykedem, be fogják tartani az ígéretüket. Nyugtalanul kapom fel a fejem. Odakint hangosan ugatnak a kutyák, és hallom a postás biciklijének zörgését az ablak alatt. Kiballagok a kapuhoz, mialatt gyanakvóan fürkészem a levélszekrényt. Már messziről látszik, hogy kikandikálnak belőle a színes prospektusok... lentkezhetek Nálad, mindig vársz rám, csak minél előbb, ne várakoztassalak meg. Megadtad a levélcímedet, a telefonszámodat, és felhívtad a figyelmemet arra, ha egyik sem sikerülne, menjek csak el személyesen. Nagyon megható és hízelgő volt számomra, hogy ennyire fontos vagyok Neked, pedig igazából még nem is ismersz. Ezek után már nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön tudtam, hogy melletted van a helyem, ezért írtam is rögtön... Neked. Neked írtam, mert Téged választottalak ki a sok közül. Nem egy jelentkező volt ám, de a Tiéd volt a legmegnye- rőbb bemutatkozás és a legszív- hezszólóbb, ami ugyancsak hízelgő volt számomra. Aztán vártam a levelemre a hatást, a választ. Eltelt egy nap, egy hét, egy hónap, és semmi, Te nem jelentkeztél. Még csak annyit sem írtál, hogy ne várjak többé Rád. Pedig úgy számítottam már Rád. Szét sem néztem a környezetemben, hogy ott mi van, mi történik, hiszen Te úgy biztattál engem, hogy én leszek a leg... Te azt ígérted, hogy posta- fordultával rögtön írsz majd nekem. Mi lett ebből? Mégsem én vagyok az igazi?! S már kezdtem elég rosszul érezni magam, amikor találkoztam egy kedves ismerősömmel, és újságolta, hogy neki is azt mondtad. Azt, hogy ő lesz majd a legszebb, a legcsinosabb és hogy kap Tőled majd ajándékot is. Ó is? - gonKapussors Milyen is egy kapus sorsa? Erről talán egy olyan embernek kellene írni, aki ezt a „mesterséget” űzi vagy űzte, na de most megpróbálok egy kapus fejével gondolkodni. Mikor is kerül egy kapus reflektorfénybe? Amikor nagyot véd egy mérkőzésen, vagy éppen gólt kap. Ha elhánt egy százszázalékos ziccert, akkor egy percig mutatja a kamera, s ezek után már a következő támadást, látja a néző. Kapott egy gólt? Általában, sőt nagyon gyakran ezért megszólják a kapust. Akik viszont ezt teszik, nem jut eszükbe, hogy annak a gólszerzőnek valahogyan el kellett jutnia a kapuig. Legjobban akkor „szakad meg az ember szíve”, amikor tizenegyest rúgnak a hálóőrnek. Kíváncsi vagyok arra, hogy akkor mi játszódhat le a fejében. Én nem hiszek abban a mondásban, hogy: „tizenegyest kivédeni nem lehet, csak rosszul rúgni!” Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon az argentinok kapusa, Sergio Goycochea az olaszok ellen a hosszabbításban két tizenegyest is hárított. Azt nem hiszem, hogy az olaszok rosszul rúgták a büntetőket. Lehet, hogy a kapusnak szerencséje volt de ez, azt hiszem, természetes. Bár vannak úgynevezett kapusgólok, de ők is emberek, ők is hibázhatnak, tévedhetnek. A labda eirúgása után, ha kivédi a tizenegyest, akkor örömében cigánykerekezik, örömtáncot jár, csapattársai gratulációit fogadja. Ha viszont belövik, elkeseredetten, magába roskadva, meredten néz maga elé, és legszívesebben kiszaladna a világból. Egy biztos, ha én kapus lennék, nehezen viselnék el egy bekapott gólt. A kapus egy-egy mérkőzésen óriási terhet „cipel” a hátán, ami igen nagy feladat. De van egy üzenetem a kapusok számára: „Kitartás, fiúk!” Földi Kati DIÁKÚJSÁGÍRÓKAT KERESÜNK! Cikkeket, fotókat, rajzokat várunk a szerkesztőségbe. Bármilyen kéréssel fordulhattok hozzánk, készséggel segítünk. Érdeklődéssel várjuk leveleiteket! (Címünk: Új Néplap szerkesztősége, Szolnok, Kossuth tér 1. 5000) Az oldalt összeállította: Gerendássy Katalin doltam én. Hányán még? Hiszen azt mondtad, hogy csak én fogom megkapni, azt mondtad, azt csak nekem szántad, ha... ha írok Neked. Én megtettem... Mi kell még? Napokig nem tudtam megemészteni a dolgokat. Te azóta sem írsz. De egyre többen panaszkodnak, hogy nekik is ígéreteket tettél. Csakhogy nekik is elfelejtetted teljesíteni. Jó ez Neked, jó érzéssel töltött el, hogy ennyiünket becsaptál, s kihasználtad a gyengeségünket?! Pedig már úgy elterveztem, hogy otthon a kanapéból kitalálom, mit szeretnék, és Te azt mindig hazahozod hozzám, kézbe adod, és nem kell majd rohangálnom minden után. Melletted úgy érezhettem volna, hogy most az egyszer kiszolgálnak. És most be kell látnom, mégsem..., hiszen Számodra már nem én vagyok a legfontosabb... Mást választottál. De az az igazság, nem is bánom. Egyvalamit azért még szeretnék Tőled kérni, azt, hogy ne keress többé, nincs szükségem arra, hogy csak játssz velem. Vége van. Le szeretném zárni Veled örökre, szeretném, ha nem akarnád megújítani a kapcsolatunkat, ne találkozzunk többé. Elég, ideig ámítottál engem, elegem van. Viszlát, kedves Margaréta! Viszlát, csomagküldő szolgálat! Iványi Edina Jászberény Október elején a szegedi Tisza Szállóban országos versenyen vettek részt a szolnoki vendéglátó-ipari szakközépiskola tanárai és negyedéves diákjai. Az évenként megrendezésre kerülő esemény neve Gastrotrade ’94. A szakoktatók - Zoboki Jó- zsefné, Kovács Imréné, Tóth Sándomé, Dancsi Bertalanná - elmondása szerint két héttel - a program előtt még nem voltak biztosak, hogy beneveznek-e a versenyre, de végül arra a döntésre jutottak, hogy megpróbálják, mégis elutaznak Szegedre. Nehéz volt kiválasztani, hogy kik vegyenek részt a versenyen. Két csapat indult: a három főből álló szakács és a kétfős cukrász. Két-két felkészítő tanár kísérte el őket. Előtte két hétig gyakoroltak tanáraikkal együtt, gyakran este 9-10 óráig is a kabinetben tartózkodtak. Próbafőzések kísérték napjaikat, és fontos döntés volt a menü összeállítása. A munka meghozta gyümölcsét: Vetró Edina, Őz Tibor, Lipcsei Ferenc aranyérmet nyertek a szakács kategóriában, Füleki Krisztina és Fpisják Katalin szintén első helyen végzett a cukrászok között. Vetró Edina országos első helyezett nemrégiben egy német utat nyert, pályázat alapján. Ä versenyzők elmondása szerint nem győzni, hanem tapasztalatot szerezni indultak. Három A fiatalok többsége teli van tervekkel és ambíciókkal, s persze valamennyien azt szeretnék, hogy később megvalósuljanak az álmaik. Ám vannak esetek, amikor különösen nehéz az indulás. A húszéves Bodnár Károly 1986 óta él az abonyi nevelőotthonban. A sportban ma már kitűnő eredményekkel büszkélkedhet, de figyelmet érdemelnek a jövőről alkotott elképzelései is.- Hogyan kezdtet el sportolni?- Az általános iskolában egy barátommal sokáig a legrosz- szabb futók voltunk, mindig utolsóként értünk célba. Nem szerettük a sok mozgást. Később viszont együtt töltöttünk egy nyarat Hajdúnánáson, ahol úgy tettünk szert némi zsebpénzre, hogy megrendelésre kamillát gyűjtöttünk az óriási réteken. De ezek távol estek a várostól, így rengeteget kellett bicikliznünk. Az állóképességünk fokozatosan javult, a következő tanévben pedig már a tornaórákon is jöttek az eredmények. Emellett nagy hatással volt rám bátyám teljesítménye. Ő a nevelőotthonok között megrendezett Start Olimpián elért sikereivel ösztönzött.- Jelenleg milyen sportokat űzöl?- Leginkább futni szeretek, mert ott az erőnlét mellett a kitartás a legfontosabb. Abony- ban tagja vagyok a triatloncsakategóriában a szolnoki felnőttek is eredményesen mutatkoztak be. A szakácsoknak egy ételsor ösz- szeállítása volt a feladat: nyolcszemélyes hidegtál, kétszemélyes serpenyős készétel elkészítése és ötfogású menü hidegen tálalása. A cukrászok feladata pedig az volt, hogy tíz főnek finom süteményt készítsenek díszmunkával, négy egyadagos süteményt állítsanak elő és íatszor különféle egyadagosokat. A versenyt sajnos nagyon rosszul szervezték, a helyszín biztosítása sem volt megfelelő. Az összes költséget az iskolának kellett fedeznie - az utazást és szállást is. Meghirdettek továbbá patnak, s nemrég leigazoltam az iskolám, a debreceni egyetem atlétikai klubjához. Az utóbbiakkal az idén megnyertük a Rajkay László atlétikai emlék- versenyt, ahol egyéniben a főiskolások között második, a junioroknál pedig az első lettem. A megyei futóbajnokságon szintén a legjobbnak bizonyultam. Két éve egy nagyon fiatal csapattal indultunk a Bécs-Buda- pest szupermaratonin is, ahol az ötnapos versenyen a 340 km-es távot ötödikként teljesítettük.- Mitől vonzó számodra a futás?- Mert utána különös, jóleső érzéssel tölt el a fáradtság, s az eredmények önbizalmat adnak.- Mekkora igénybevételt jelent egy-egy felkészülés?- Mivel egész évben vannak edzések, nem megterhelő. így aztán télen, rossz időben is le tudom futni a 20-25 kilométert, egyébként pedig az egyetemen a tornaterem ilyenkor is rendelkezésre áll.- Milyen a kapcsolatod más sportágakkal?- Sokat kipróbáltam már, s a torna kivételével valamennyit szívesen csináltam. Régen az MHSZ-be jártam lövészetre. Fociban tavasszal nyertünk kollégiumi bajnokságot, és a kosárlabda sem idegen tőlem. Ezenkívül néha órákat töltök a biciklim nyergében. Egyszer még a Balatonhoz is elkerekeztünk a testvéremmel. egy protokollversenyt, amelyre - mint a helyszínen kiderült - csak a szolnokiak neveztek be. A versenyszám elmaradása miatt, kárpótlásul mindenki kapott egy emlékérmet. Még most sem értik, hogy egyik aranyérmük helyett miért csak ezüstérmet kaptak. Hogy ki vitte haza helyettük, azt senki sem tudja... A résztvevőkre jó hatással volt ez a megpróbáltatás. Új ismereteket, tapasztalatokat szereztek, melyeknek a jövőben is hasznát vehetik. Megismerhették a szakma nehézségeit és szépségeit egyaránt. Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk nekik választott szakmájukban!- Többször említetted már az iskolát. Hol is tanulsz?- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán.- Mindig csak reál tantárgyak érdekeltek?- Többnyire, bár régebben szavalóversenyeken vettem részt, és szakkörökre jártam. Sokszor még a leckét is én írtam meg a többiek helyett. Magyarból például szerettem Ady költészetét... De 12 éves korom óta foglalkozom számítástechnikával, s végül az újszászi közlekedési szakközépiskolában határoztam úgy, hogy tanár leszek. A döntésben szerepet játszott az osztályfőnököm is, aki példa volt számomra. A felvételi előtt a Tehetség Mozgalom támogatását kértem, ám elutasítottak. Egyébként a nevelőotthonban módom van gyakorolni leendő hivatásomat, mert néha korrepetálom a kisebbeket ezekből a tárgyakból.- Van kedvenc témaköröd?- Igen. Matematikából az algebra, fizikából pedig a mechanika érdekel leginkább.- A diplomához angolból és németből kell majd nyelvvizsgát tenni. Bár még mindkettőből sok a tanulnivalóm, de komolyan veszem az iskolát, s tudom, hogy menni fog. Gyakran maximalistának érzem magam. Mindenből a legjobbat szeretném nyújtani. Molnár G. Attila Újra élni Megfakult, színtelen az arcod. Hová tűnt az öröm, mely Beragyogta vonásaid? Féltve őrződ a titkod. Talán eltűnt valami, ami Jó volt? Hűlt helyét lelve Minden érzelemnek Lelked kriptáját faragod? Feladtad a feladhatatlant. Keresed az igazságot, az örökkön Élőt, a halhatatlant? S hogy ne fáradj hiába, Hamis cél, mit kitűztél. Futsz utána üres lélekkel Homályos szívedben csak a halál remél. Eltűnt a virág, eltűnt az illat, Tova a szivárvány, felszáradt a harmat, Egykor zsenge füvön lázadás tüze rág, Elolthatnád, de nincs már energiád. Menthető lenne a lelked, a remény Magja kikel, Kinyílik a rózsa, csá locsolni és Ápolni kell. Meglátod a végsőt, rohanj felé bátran! Ne hagyd el magad. Bocsásd meg az elpocsékolt időt. Ébredj fel. Támadj! Zaza A francia főváros kosárlabda-csemegének lehetett részese. Párizsba érkezett a Pepsi All Stars csapat tagja, Magic Johnson. A mérkőzés előtt az egyik ifjú játékos a bemelegítés idejére Johnsonnak adta át „megőrzésre” kisbabáját. (FEB-fotó) Molnár G. Attila Mick Jagger, a Rolling Stones tagja, Tear Me Up című számából videoklipet készített. A komputertechnológia következtében arca torzul, ferdül, összevissza húzódik, míg csak szét nem szakad. Eléggé elborzasztó a néző számára. (FEB-fotó) Mást választottál! Mást választottál? Miért vonzó a futás?
