Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-24 / 250. szám

4 1994. október 24., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® Tűzzék az október 25-i közgyűlés napirendjére Kérjük, adják vissza a gazdák házát! Most jutott tudomásunkra, hogy a Szolnok város tulajdo­nában lévő volt gazdakört pá­lyázat útján valaki megvette, de még nem köttetett meg a szer­ződés. Ez az épület a Baross út 19. szám alatt áll, hónapok óta üre­sen, lerobbant állapotban. Tudni kell, hogy ezt az épületet a régi időkben a kis- és középgazdál­kodók építették azért, hogy le­gyen egy székházuk. Gazdakört alakítottak már akkor, mert azok, akik odajártak, jól tudták, kell egy székház, ahol meg- hányják-vetik gondjaikat; ahol hétvégeken kipihenhetik a ke­mény munka fáradalmait, s ahol a rájuk váró újabb feladathoz feltöltődhetnek. Most, hogy újra gazdálko­dunk - kicsik, közepesek, na­gyok, fehérek, feketék és vörö­sek, hogy színekben is beszél­jek -, s végre szeretnék előbbre jutni az állattartás, a gazdálko­dás területén, annyira kellene nekünk egy székház, mint szá­raz földnek az éltető eső. Szégyen, hogy a 82 ezer lé­lekszámú városnak nincs egy gazdaköre, ugyanakkor halljuk, olvassuk, hogy pár ezres fal­vakban a gazdakörök már jól működnek. Megjegyzem, a megyeszék­helyen két éve megalakult a gazdakör - elnöke: Csapó Fe­renc, helyettese Menkó Béla -, de helyiség hiányában nem tud működni. Az idén és tavaly is többször jártunk a polgármester úrnál és a kárpótlási hivatalban is - az­zal a céllal, hogy adják vissza a volt gazdálkodók által épített épületet, de azt a választ kap­tuk: a törvény úgy rendelkezik, hogy ingatlanokat csak az egy­háznak lehet visszaadni. Kérde­zem én: a nagy sietségben a kárpótlási törvényt alkotóknak nem jutott eszükbe, hogy ha­sonló tulajdonról van szó? Az épület ügyében jártam a városi vagyonkezelő irodában, ahol megtudtam: elkelt, de azt már nem, hogy ki vette meg, mennyiért, és milyen célra. Mi van ebben az országban most? Álarcosbál? Mikor lesz éjfél, hogy végre lekerüljenek az álarcok? Ne feledjék, a fizikai dolgozóknak és a parasztoknak kemény körmük van, és ha azok veszik le az álarcot, könnyen megcsikarhatják a titkolózókat. Az Új Néplap október 20-i számában olvastam, hogy a vá­rosi önkormányzat a választás előtti utolsó közgyűlését októ­ber 25-én (kedden) tartja. Tisztelt Polgármester Úr és Képviselő Urak! Kérjük, hogy ezen a közgyűlésen tűzzék napi­rendre a kérésünket, mely a kö­vetkező. A kis- és középgazdálkodók­nak adják vissza a szolnoki Ba­ross út 19. szám alatti, volt gaz­dakör épületét. Kárpótlási tör­vény ide vagy oda, ez önkor­mányzati tulajdon. Ha megkap­juk, ígérjük, mi rendbe hozzuk az épületet, és egy márványtáb­lán is megörökítjük, hogy ezt Önöknek köszönhetjük. Ha úgy döntenek, hogy nem adják ne­künk vissza, legalább függesz- szék fel az épület adásvételét, mert ebben az esetben majd az új képviselő-testülethez szeret­nénk fordulni. Bízunk benne, hogy a mező- gazdasági gazdálkodást előse­gítő kérésünket teljesítik. Polónyi Géza, az FKGP szolnoki szervezetének elnökhelyettese Régi és új zászlót szenteltek Újjáalakult a jákóhalmi iparoskor Ötven iparos részvételével nemrég újjáalakult a nagy múltú, hajdani jászjákóhalmi iparoskor. A szervezet több év­tizedes működése után, 1948-ban - az akkori diktatóri­kus intézkedések miatt - szűnt meg. Az iparosok a KIOSZ he­lyi, majd jászberényi szerveze­téhez tartoztak, de az első adandó alkalommal szükséges­nek tartották, hogy ismét létre­hozzák a független szervezetü­ket. Az összetartozásnak egyik feltétele volt, hogy önálló épü­lettel rendelkezzenek. Ezt az önkormányzat támogatásával úgy tudták megoldani, hogy megkapták a volt mozi épületét. Noha belül még nincs rendbe hozva, az épület külseje és tető- szerkezete már az új szervezet tagjainak munkáját dicséri. A közelmúltban a templom­ban szentelték fel az 1920-as évekből származó régi, majd az iparosok védőszentjének, Szent Józsefnek képével díszített új zászlajukat, amibe - a régi ipa­rosokhoz híven - zászlószögei­ket is beleverték. Fodor István Jászjákóhalma Küldjön egy képet Sporttársunkra emlékezve A nemrég elhunyt sporttársunkra, barátunkra, Perge Mihályra szeretnénk emlékezni ezzel a képpel. Labdarúgó­ként ismerhette meg a sportszerető közönség, majd később mint sportvezető sok-sok éven át a Szolnoki Cukorgyár sportkörének gazdasági ügyeit intézte. Példa értékű ember volt. A Jászberényi Vasas ellen kiálló Szolnoki Cukorgyár csapa­tát örökítette meg ez a felvétel - 1954. májusában, az ún. Gö­dörben. Az álló sorban balról jobbra: Szathmári Sándor, Szurovecz Pál, Perge Mihály, Bíró István (Cuci), Sokvári Béla, Jándi Lajos, Ragó István, Bulyáki László edző. Guggolnak: Csák József, Tóth János, Urbán Imre, Makula László, a labdával Kiss József és Fehérvári László. A képről sajnos hiányzik az akkor sérült Szabados Gyula (Csulám). A képet őrzi és beküldte: Szurovecz Pál - Szolnok Az Árpád és Aranykert úton A közlekedés veszélyei Hozzászólás cikkeinkhez A lakosság bizalmával... Lassan egy éve lesz annak, hogy Tiszaföldváron az egy­mást metsző Körösi és Vásártér út szilárd burkolatot kapott - L alakban. Építés után 3-4 hó­nappal azonban a Vásártér úton az ivóvíz nyomócsöve eltörött. Köpenycső nem volt a vezeté­ken, ezért az utat át kellett vágni. Aztán a mintegy 8-10 napig nyitva lévő gödröt bete­mették, és az útzárat eltávolí­tották. A burkolat úgy maradt, ahogy az átvágás után hagyták. Egész évben nem jutott rá pénz. A Kossuth úton, a központi rendelőtől a Sport presszó felé eső szakaszon is maradt a be­tonjárda úgy, ahogy volt, és sajnos a ktsz és a patika között nem épült meg a beígért kerék­párút. Megépült viszont az Ár­pád út és az Aranykert burko­lata - L alakban, ami életveszé­lyes. Ezek az utcák egyirányú forgalomra elfogadhatók, de két teherkocsi (egymás mellett) már tökéletes útzárat alkothat. Ezenkívül el kell mondáni, hogy minden városi kút, vil­lanyoszlop benne van a burko­latban. A kutakat ívekkel kerüli az út, s az A-oszlopnak csak az egyik ága van a burkolatban. A házaknál az előkertek Mindenre kész... Megszerettette az irodalmat Dr. Nagy Istvánná a mezőtúri nagyothallók irodalmi és kép­zőművészeti klubjának vezetője 40 éve, és azóta sok-sok gyer­meket nevelt, tanított. Hosszú volt az út, rögös is néha, de aki­ben a szent tűz ég, az szépre, jóra tanít, és a dolgok meneteiben ő mindig csak a jót látta. Az ifjú korok után, amikor el­érte a nyugdíjkorhatárt, a nyug­díjaskamara vezetői tisztét vál­lalta. Oltja belénk az irodalom, a versek iránti vágyat, szeretetet. Közreműködésével - verssel, mesével, zenével - országunk sok-sok városát bejártuk már, és örömet szereztünk az elesettek­nek, a magányukkal küzdő öre­geknek, ugyanakkor mi is örül­tünk, hogy adni tudtunk. Nem lehet szavakkal kifejezni, csak érezni tudjuk azt, amikor Nagy Istvánná megszeretteti a verset, a versmondást - még a 70 évesek­kel is, akik rogyadozó térdekkel, zsebkendőjüket izzadó tenye­rükbe szorongatva mondják kis versikéjüket, amit 60 évvel ez­előtt tanultak. Sokszor láttam átszellemült arccal, ahogyan a szavaiét nézte, s vele együtt halkan mondta a szöveget. S láttam, amint meg­könnyebbült, ha a versmondásba nem sültünk bele. Mindenre kész, hogy a kis csapatot előre­vigye. Rozsdás biciklijét törött oldalbordákkal ma is tapossa, hogy minden sorstársnak hírül adja, mikor lesz próba, összejö­vetel. Sok-sok munkáját köszönjük, és engedje az ég, hogy sokáig él­jen. Kosztolányi Dezső, nagy költőnk sorait a múlt időtől meg­fosztva idézem: Nem nagy ő, de kiváló, csak szív, a mi szívünk­höz közel álló. Szendrei Lajosné Mezőtúr érintetlenek, a porták félhold- nyi területűek, a „kunyhók” egy része pedig az utcai telek­határon áll. Az Aranykert útra kimenet, személykocsiból balra nem látni, s az úton olyan törés van, ahol sarkosan 45 fo­kot fordul az utca. S a burko­latba nem építhető ív, mert ott van az A-oszlop! Függőlegesen az út híven követi a terep dom­borzati viszonyait, és a 442-es útba félméteres szintkülönb­séggel csatlakozik. A Körösi és a Vásártér úton a keresztező utcák gyalogjárdáinak a folyta­tása a burkolatig nincs ki­építve, illetve csak ott van, ahol a sarki ház gazdája azt helyreállította - saját költsé­gére, saját kezűleg. (Az útpad­kákat is a lakosság építette.) A felsorolt hibák ellenére is azt mondom, a jelenlegi pol­gármesterünk tett annyit a tele­pülés érdekében, mint az eltelt 50 év alatt az előző vezetők együttvéve. Ettől függetlenül soraim azzal zárom, hogy a következő polgármesterünket talán a Hunyadi, Öcsödi vagy a Tavaszmező útról kellene vá­lasztanunk, mert ott télen kerékagyig ér a sár ... Erdős Lajos (nyugdíjas) Tiszaföldvár Az Új Néplap október 11-i számában „Kábel i zűrzavar - Avagy ki s mit vett Jászbe­rényben) címmel megjelent írás felvázolta azt az ádáz küz­delmet, ami a jászberényi Ká­bel TV megszerzéséért folyik. Ennek folytatásaként, a na­pokban a jászberényi lakosok közül többen levelet kaptak kézhez - a plgármester és a kft. ügyvezető igazgatójának alá­írásával, melyben a Kábel TV előfizetőinek felajánlják, hogy az évekkel ezelőtt befizetett „csatlakozási díj” fejében most részvényesei lehetnek a KTV-nek, csak nyilatkozniuk kell, hogy akarják-e. Ezt a la­kosság félrevezetésének tart­juk, és kénytelenek vagyunk a nyilvánossághoz fordulni. A városban gázvezeték, víz- és szennyvízvezeték, telefon- vezeték, út és járda készül. Ezek mind lakossági hozzájá­rulással épülnek meg, és ame­lyik lakos pl. a kész vezetékre rá kíván csatlakozni, a vízmű­nek csatlakozási díjat fizet. Et­től a közműtől a kábelhálózat semmiben nem különbözik. A víz, illetve szennyvíz stb. ese­tében sem lesz részvényes a Jászberényi Vagyonkezelő és Városüzemeltető Rt.-ben egyetlen lakástulajdonos sem. Miért lehetne éppen a Kábel Kft.-ben? A kábelhálózat a Jászsági Építőipari Szövetke­zet pénzéből létesült, a lakos­ság kezdetben 6000 forintot, később 8000-12.000 forintot fizetett a Kábel Kft.-nek - csat­lakozási díjként,, négy részlet­ben. Ott, ahol a hálózat elké­szült, az előfizető, mielőtt a pénzt befizette volna, élvezte a műholdas csatornák látványát. Ezért a most kibocsátott levél a lakosságot éppen úgy félreve­zeti, mint az a telefon-befize­téssel történt. Azt sem érti senki, csak sejti, hogy miért kellett a város pénzét - mint­egy 15 millió forintot - éppén most, és éppen egy magánem­ber közvetítő szerepét felhasz­nálva erre a célra elherdálni, amikor az önkormányzati ülé­sen az egyik iskolának porszí­vóra nagy vita után sikerült megszavazni 15 ezer forintot. Most, amikor a város lakos­sága egyre nagyobb küzdelmet folytat a megélhetéséért, könnyen elhiszi, hogy kap va­lamit, és nem gondol arra, hogy félrevezetik, manipulál­ják. Arra sem gondol, hogy a nyilatkozatát később mire használhatják fel. Az egész történet hasonlít Gogol Revizor című művére, csak itt a játszma a város la­kosságának a bizalmával fo­lyik. Galcsik Tibor önkormányzati képviselő Jászberény ízetlen, rossz tréfa voltI Egy beteg embert csalt el Október 15-én (szomba­ton) délután 3 órakor egy is­meretlen fiatalember a szol­noki Ságvári körúti piactérről a Széchenyi-lakótelep piacte­rére csalt egy 73 éves, testi­leg, szellemileg sérült idős hölgyet. Aztán azzal hagyta magára: úgy megy haza, ahogy akar. ízetlen, rossz tréfa volt tőle, és szégyeilje magát. Az idős hölgy azzal a szándékkal hagyta el délután a lakását, hogy egy kicsit sé­tál. Ez a séta azonban nagyon hosszú és bosszantó volt, mert szegény többszörösen eltévedt, s én, mint a gondvi­selője, nagyon aggódtam érte. Már mindenütt kerestem. Este hat és hét óra között jutott el a szolnoki Ady Endre úti kis kápolnához, ahonnan már csak ötpercnyi járásra volt az otthona, de iz­galmában nem talált haza. Zavarta a világítás, mert ilyen későn már nem szokott az utcára menni. Járda he­lyett az úttestet választotta, hátha valaki segít rajta, s jól gondolta, mert egy hasonló korú idős hölgy önzetlenül hazakísérte. A segítségéért ezúton is köszönetemet fejezem ki, és kérem, ha bármiben mi is a segítségére lehetünk, keres­sen meg. Surányi Miklós Szolnok Megtalálták a kocsit Köszönet a rendőröknek Köszönetemet fejezem ki a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának, a városi kapitányság gépjárműcsoport­jának, valamint a tiszabecsi ha­tárátkelőhely szolgálatában lévő állományának az október 18-ára virradóra ellopott DAB-541 forgalmi rend­számú, Szamara típusú sze- mélygépkosi megtalálásában s a tolvaj elfogásában kifejtett gyors tevékenységéért. Jelen esetben volt alkalmam látni, tapasztalni a rendőrség dolgozóinak szerteágazó, min­denre kiterjedő, határozott, fá­radságos, emberséges munká­ját, az ügyhöz'Való hozzáállá­sát, melyért ezúton is elismeré­semet és még egyszer köszöne­temet nyilvánítom. A tulajdonos Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné (befektetési közlemény) A Magyar Kárpótlási Részvénytársaság ezúton értesíti a tisztelt érdeklődőket, hogy az adóalap-csökkentésre is felhasználható Magyar Kárpótlási Részvények 1994. október 24. és november 11. között készpénzért, illetve kárpótlási jegy felhasználásával is jegyezhetők. A kárpótlási jegyeket a névérték 160%-án vásároljuk meg. Részvényértékesítés és felvilágosítás a Takarék Bróker Kft-nél, a Takarékbank Rt. fiókjaiban és a jegyzésben résztvevő takarékszövetkezeteknél. (Magyar Kárpótlási Részvénytársaság^

Next

/
Oldalképek
Tartalom