Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22 / 249. szám
. káposztába- Budapestre kérek egy retúrt - mondom a pénztárosnőnek, közben egyre az óra felé pillogok.- Egészet?- Igen. Egészet, csak tessék adni, mert lemaradok - válaszolom türelmetlenül, amikor hirtelen taszít rajtam valaki, és megszólal mellettem egy reszelős hang:- Mongya mán meg aranyom, mikor megy legközelebb Karcagra masina? Legszívesebben magam igazítanám el a teljes szélességében pénztár elé tornyosuló kérdezőt: „Tudakolja meg az információnál”, de aztán inkább hallgatok. A tolakodóból ugyanis nem sok belátást nézek ki, meglehetősen lobbanékony természetűnek látszik az asszonyság. Sötét színű, ősz szálakkal tarkított kócos hajában élénk rózsaszínű masni virít, hosszú bő szoknyáját hatalmas piros rózsák díszítik, s e színka- valkádhoz illően, széles, gyors gesztusokkal kíséri mondandóját. Telnek a drága másodpercek, a pénztárosnő a menetrendet bújja. „Na, talán végeztek!” - sóhajtok fel, amikor látom, hogy a vaskos könyv összecsukódik.- Oké! - hallom jólesően a „rózsás hölgy” érces baritonját, s örömmel nyugtázom, hogy végre a kezembe került a jegy, már csak az ezresemből visszajáróra várok. Ám ekkor ismét lök rajtam az iménti amazon, és az ablakhoz nyomul:- Osztán mennyi az idő? No, ezt már csak nem bírom szó nélkül:- Ott van a falon a nagy óra. Meg kell nézni! A bő szoknyás egy pillanatig megrökönyödve rám mered, aztán iszonyatos hangerővel felbődül:- Tígedet meg osztán ki kérdett?! - és szidalmak, átkok özönét zúdítja rám. Mindenki minket néz, legfőképpen engem. Talán sajnálnak, de még inkább lesajnálnak, amiért ilyen perpatvarba keveredtem hazánknak eme kisebbséghez tartozó leányával. Némi töprengés után könnyű belátni, igazuk van. A bölcs honpolgár messzire kerüli a zűrös ügyeket. Nem nyakaskodik, nem „köti az ebet a karóhoz”, és igenis enged a negyvennyolcból. Ha meglökik, odébbáll, ha nem kérdezik, szava sincs. Éles szemmel felmérvén a helyzetet rájön, a maga temperamentumával bizonyos esetekben úgysem megy semmire. Nincs elég jó torka, kellő határozottsága, esetleg megfelelő erőnléte, hogy egy ehhez hasonló szituációban „meggyőzze” igazáról a másikat. Akkor meg minek strapába magát?! Arról nem is beszélve, hogy a korszellemnek és az európaiság ismérveinek megfelelően toleráns a mássággal szemben, és híve a kisebbségek védelmének. Ez teljesen rendjén is való. Milyen groteszk volna a „nagyobbság” védelmét hangoztatni! Hát nem? Summa summárum. Itt vagyok például most én. Hát kellett nekem európai mivoltomról megfeledkeznem?! Egyre csak záporoznak rám a szitkok, minden szempár rám szegeződik... és még a vonat is elment. kelt —. Huszonegy érme van Aki az ördög bibliáját forgatja, tudja, hogy a kártyában a 21 nyerő szám. Nos, a tisza- gyendai Bató Gabriella esetében is, aki tizenhárom és fél éves kora ellenére már ennyi érmet gyűjtött össze a különböző szintű, rangú, megyei, területi, országos atlétikai versenyeken. Gabi 174 centijéhez 55 kiló társul, és a testnevelésórákat is beleszámítva heti öt edzés vár rá. „Mellesleg” kitűnő tanuló, és a tanár úr, Durdon János szerint mindezt úgy érte el, hogy a sulinak igazából tornaterme sincsen. Kint edzenek az udvaron, a gyepen, és Gabi egyaránt ügyes magas- meg távol ugrásban, nyolcvan és száz méteren, súly- és diszkoszvetésben, gerelyhajításban. Ha minden igaz, szeretne Szolnokra kerülni, a ruhaipariba. Az is tény, az itteni edzők már felfigyeltek a jó felépítésű, magas lányra, és valóban kár lenne máshová, más megyébe elengedni, ha a megyeszékhelyen is biztosítható a fejlődése. Egyébként szabad idejében olyan, akár a társai. Szeret kerékpározni, magnót hallgatni, a többiekkel beszélgetni, kaca- rászni. Az iskolával nyári táborban volt Tiszapüspökiben, az osztállyal Hajdúszoboszlón, de hát ennek' már vége. Ismét elkezdődtek az edzések, a dolgos hétköznapok, a tanulás. És mint mondottam, Gabi bizonyítványa roppant unalmas és egyhangú: ötössel kezdődik, azzal folytatódik, a végéről nem is beszélve. De hát aki szakközépiskolába szeretne kerülni Szolnokra, annak nem árt, ha hajt az órákon. Mert ezt teszi a zöld gyepen, meg a salakon is... D. Sz. M. Ez „csak” tizenkilenc érem, kettő még otthon van, mutatja szerzeményeit a tiszagyendai Bató Gabriella az iskola dicsőségtábláján. (Fotó: Mészáros) iHÜHH H O H --o '” < -Sj .. Az Új Néplap családi fotóalbuma Gálné Hatvani Mária olvasónktól kaptunk nagyon kedves hangvételű, okos megállapításokat tartalmazó levelet, melyből néhány sort és a fotókat nagy örömmel közreadjuk. „Sajnos mostanában háttérbe szorulnak a családi ünnepek, nem jelent értéket á köztudatban egy jól sikerült kirándulás a Tisza-parton vagy egy vidáman eltöltött délután a gyerekekkel. A mi családunk jókedvű, szeretjük a természetet, a szabadban töltenénk legszívesebben minden időnket.” Ezen a fotón kislányuk 4. születésnapját ünnepük. Ez a felvétel, mely négy éve készült, bo- hókás pillanatot örökített meg. Olvasónk férje kedvet kapott az ősi mesterség, a vályogvetés kipróbálására. A kép a munka befejeztével készült az udvarukon. Szimbolikus, ahogy a családfő a kerti szerszámokat elrendezte: a család összetartozását fejezi ki. Tepsi lesen Túrótorta Marcipán módra Jogi jo-jó Móra László 1956-ban kezdte a szakmát, Budapesten, a Zser- bóban volt tanuló. Azután Szolnokra került, s már jó néhány éve a Marcipánban dolgozik. Gyermekkorában már korán, 9-10 évesen segített édesapja cukrászműhelyében, így elég könnyen választotta ő maga is ezt a pályát, s igen sikeresen tevékenykedik benne. Több világkiállítást nyert, ’82-ben és ’84-ben a világ legeredményesebb cukrásza volt, s közben 6-7 világbajnoki aranyérmet is gyűjtött, a hazaiak számát nem is tudja megmondani. Külföldre ma már csak zsűrizni vagy szakmai tanácsadásokra jár. Kap meghívásokat „cukrásztovábbképzőkbe” is. Ausztriában a karamellvirágok készítését, cukorfúvásokat, a cukoröntést mutatták be, ezek különleges dolognak számítanak még szakmán belül is. Nem könnyű a 120-130 Celsius-fo- kos cukrot kézzel formázni, emellett még gyorsan is kell dolgozni, és szükségeltetik hozzá fantázia is. Móra László előre megrajzolta a terveket, amikor egy-egy bajnokságra készült, és adott kollégái véleményére is. Itthon most választották meg a Cukrásziparosok Szövetségének területi elnökévé. Az üzlet - a Marcipán cukrászda - népszerű a városlakók körében, olyannyira, hogy a zsúfoltság elkerülése érdekében tavasztól 17 óra helyett már 19 óráig lesznek nyitva. Kinőtték a kicsiny épületet is, egy-másfél éve jött az ötlet, hogy építeni kellene egy nagyobb üzletet műhellyel. Ezzel Móra László álma valóra válna, hogy egy szép, impozáns cukrászdát működtessen egy jó, korszerű üzemmel. A műhely a legújabb olasz gépekkel lesz fölszerelve, pl. a kemence teljesen automata rendszerű, 20 perc alatt 100-120 tortakarikát süt ki, miközben rá sem kell nézni. A cukrászat valahol képző- művészetnek is felfogható, persze Móra László nem csak így vonzódik a művészetekhez, hanem pártolóként, sőt maga is A mester éppen jubileumi tortát készít festeget. S mivel az irodalom is közel áll hozzá, van egy olyan elgondolása is, hogy az üzlet első szintjén majd irodalmi-művészeti kávéházat alakítanának ki, ami persze nyereséges nem lesz, de egy városnak szerinte szüksége van ilyenre. A most felvett cukrásztanulókat pedig már az új üzem kívánalmainak megfelelően nevelik. A sláger újabban a vajmentes tortakrémmel készült torta több változatban, de népszerűek a joghurtos, túrós készítmények is. Most pedig nézzük, mit ajánl a mestercukrász a háziasszonyoknak: Túrótorta Hozzávalók: Egy készen vásárolt tortakarika, 20 dkg túró, amelyet szitán át kell törni, 10 dkg porcukor, 2 tojás, 2 dkg zselatin, citromhéj, vanília és mazsola, gyümölcsök. Először elkészítjük a tölteléket: összekeverjük a túrót, a porcukrot, a tojásokat, az elkészített zselatint (1,5 dl hideg vízben feloldva felmelegítjük, majd visszahűtve a krémhez adjuk), a citromhéjat. A simára kevert krémhez hozzáadjuk a kevés cukorral felvert tejszínt, és lazán ösz- szekeverjük. A félbevágott alsó tortalapot megszórjuk mazsolával, megtöltjük a krémmel, majd hűtőszekrénybe téve jól lehűtjük, így a krém megszilárdul. Díszítéshez használhatunk gyümölcsöket, tejszínhabot, de megszórhatjuk a tetejét porcukorral is. - em Nem az anyuka pártjára állok, hiszen ha egyszer már úgy döntött, odaadja fiáéknak az ingatlant, most minek akadékoskodik. Nem megoldás, hogy kitiltja a gyerekeket, ez nem fair a részéről. A jognak is ezen a véleményen kell állnia. Dénes Lászlóné üzletvezető Előző Jogi jo-jónkban elmeséltük Ibolya történetét, aki a férje halála után megörökölt üdülőt fiának, Sándornak adta, de a haszonélvezeti jogát megtartotta az ingatlanon. Sándor feleségével, Klárival együtt több százezer forintos ráfordítással felújította és bővítette a házat. Örömmel vették birtokukba az épületet, és közösen használták egészen addig, míg Ibolya és Klári csúnyán összeveszett. Ekkor Ibolya, hivatkozva haszonélvezeti jogára, kitiltotta a fiatalokat az üdülőből. Kortuohátó Ismerkedjünk meg röviden azokkal az italokkal, alapanyagokkal, amelyek a klasz- szikus koktélok készítéséhez szükségesek. Az italok sorát a borpárlatokkal kell kezdenünk. Általánosságban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy ezek az italok tulajdonképpen borból készített pálinkafélék, de szakmailag, valamint már törvényileg is (Nyugat-Euró- pában) szigorúan differenciálni kell a brandy, a borpárlat és a pálinkák között. Konyak (cognac): a legismertebb pálinkaital, amely negyvenszázalékos alkohol- tartalmú, szakaszos lepárlással készül. Ahhoz, hogy a konyak (cognac) elnevezése megillethesse az italt, pontosan meghatározott fehér szőlőkből kell előállítani, amelyet Dél-Franciaországban Cognac városa körül telepítenek. A konyak előállítását szigorú előírások alapján, törvényileg ellenőrzött módon végezhetik csak. A konyakosüveg címkéjén csillagokkal, illetve különböző kifejezések rövidítésével jelzik az ital minőségét. A 3 csillag, illetve a V. S. jelzés azt jelenti, hogy a kész konyakot legalább 2 évig érlelték tölgyfa hordókban, de pl. az X. O. jelzésű konyak 6-10 évig érlelődik. Armanac: A cognac egyik testvére, amely szintén csak meghatározott franciaországi területeken termesztett fehér szőlőből készíthető. Folyamatos lepárlással készül, s a 3 csillag jelölés legalább egyéves érlelést jelent. Brandy: A pálinka angol megnevezése. E név alatt Magyarországon többnyire a borpárlatokat hozzák forgalomba. De ezek nem konyakok (cognac)! Metaxa: A legismertebb görög pálinka. Vörös szőlőből kétszeres lepárlással készül, alkoholtartalma kb. 40 százalék. Grappa: Olasz, színtiszta, 40 százalékos alkoholtartalmú pálinka, amely friss szőlőtörkölyből készül. A vörös bortörkölyből készült Grappa erősebb, mint a fehérből készített ital. Marc: A francia bortör- kölypálinka, amely szintén kétszeres lepárlással készül. Ideális aperitif önmagában is. Gin: Az egyik legnélkülözhetetlenebb tiszta pálinka, amely minden házi bárban is szükséges. Árpából és rozsból készítik, és ehhez jönnek a különböző fűszernövények keverékei (boróka, koriander, citrom- és narancshéj, ánizs, kardamom stb.) A legfontosabb ginfajták a nem édesített „Dry Gin” és a „London Dry Gin”. Az „Old Tom Gin” cukorsziruppal kissé édesített, a „Sloe Gin”-hez pedig kökényt adnak. Sonyák Béla * * * Végezetül pedig következzék egy finom koktél, amelynek az alapanyaga gin. 5 cl Gordon gint veszünk, amelyet 2 csepp cukorsziruppal és 2 csepp Orange Bittérré! keverőpohárban összekeverünk. Ä poharakba öntött italra citrom- karikát és egy-egy szem olí- vabogyót teszünk. Proszit!
