Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-03 / 232. szám

1994. október 3., hétfő 5 Kultúra — horoszkóp Megváltozott körülmények, megváltozott igények tj lehetőségek az „amatőr” kulturális életben A tehetséges emberek lehetőséget keresnek a bemutatko­zásra, az önmegvalósításra - egymás után alakultak, ala­kulnak az „amatőr” művészeti egyesületek, színjátszó cso­portok. Ezek támogatására, érdekeiknek képviseletére alakult meg 1992-ben a Nem Hivatásos Színházak Szövetsége, majd az idén júniusban a Magyar Színjátékosok Szövet­sége. Farkasházy Istvánnal, a két szövetség elnökségi tagjával szerepükről, feladataikról beszélgettem.- Mi hívta életre ezeket a szövetségeket?- Az elmúlt öt évben meg­változtak a körülmények, egyre inkább bebizonyosodott, hogy szükség van úgynevezett amatőr művészeti csoportokra, melyek azonban a szó klasszi­kus értelmében nem amatőrök, hiszen magas művészeti, kul­turális értékeket képviselnek. A különféle csoportok egymás után hozták létre országos ér­dekképviseletüket: Magyar Bábjátékosok Egyesülete, Magyar Drámapedagógusok Társasága, Országos Diákszín­játszó Egyesület, Országos Versmondó Egyesület, Szak­munkástanulók Kulturális Egyesülete. Ezek a társaságok nagyon is létező igényeket és problémákat képviselnek saját köreikben, ugyanakkor a poli­tikai élettel nincsenek meg a kapcsolataik. Az 1992-ben létre jött Nem Hivatásos Színházak Szövet­sége ezen egyesületek, társula­tok élére állt.- Miért volt szükség akkor a Magyar Színjátékosok Szövet­ségének megalakulására?- Azért, mert az előbb emlí­tett feladatok 1994-re olyan nagyságrendűek lettek, hogy a Nem Hivatásos Színházak Szövetsége már nem volt ké­pes az összes probléma fel­elősségteljes megoldására. A szolnoki Globe fesztivál ide­jén tartotta a szövetség soron következő ülését, ahol már körvonalazódtak ezek a prob­lémák, de olyan sok szakmai kérdés vetődött fel, hogy a Magyar Színjátékosok Szövet­sége végül is nem ekkor, ha­nem valamivel később, Ka­zincbarcikán alakult meg.- Milyen feladatokat vállal fel a szövetség?- Politikai, kulturális fóru­mokon képes a teljes amatőr színjátszás problémáit össze­gyűjteni, megfogalmazni, képviselni, ugyanakkor képes az érdekképviseletet is ellátni, összehangolni és racionálni a Farkasházy: „Szolnokra kell irányítani a figyelmet” nemzetközi kapcsolatokat, ké­pes a gazdasági értelemben vett makrostrukturális kulturá­lis érdekek mecenatúráját is képviselni, s a szakmai kép­zést segíteni. Ilyen tárgyalási helyzetből képes kapcsolatot tartani a professzionális művé­szetekkel. Ez azért fontos, mert korábban elszigetelten működtek ezek az „amatőr” társulatok.- Hogyan jött a „színjátéko­sok" elnevezés ötlete?- Mert ez a kifejezés a versmondástól a táncig min­dent magába foglal - s mind­ezen csoportokat képviseli ez a szövetség.- A szövetség alig néhány hónapja „született”. Hol tart a munka?- A szakmai programok ki­dolgozása most van folyamat­ban. Eddig még nem volt egyetlen ülésünk sem, ezért ebből a szempontból még nem tudok mit mondani.- Az, hogy te ezeknek a szö­vetségeknek az elnökségi tagja vagy, milyen lehetőséget ad Szolnoknak, illetve a megyé­nek?- A Globe fesztivál szakmai sikere - mely egyrészt a Globe program, mint szakmai prog­ram, másrészt a fesztivál, .mint közművelődési akció - egy csapásra Szolnokra irányította a figyelmet; minden gimnázi­umban jól működő színjátszó csoport van; két-három társu­lat működik a városban; szep­tember 1 -jén elindult az iroda­lom- és drámaosztály a Szé­chenyiben; a HID színház kö­zel 30 éves - ezek mind-mind példa értékűek az országban. Ráadásul az elmúlt két év alatt 8-9 fesztivál volt Szolnokon, ennek is van egyfajta kisugár­zása, de említhetnék még sok példát, melyek javították Szolnok kulturális megítélé­sét. Ennek a térségnek nincs meg a lehetősége, hogy az or­szág ilyen irányú munkájában részt vegyen. Nekünk mindig utaznunk kell valahova - Bu­dapestre, Zalaegerszegre stb. Nem titkolt szándékunk az is, hogy ezentúl Szolnokra jöjjön a gyermek-, ifjúsági korosz­tály, illetve az alternatív szín­házi társulatok. Ennek egyik állomása a Globe fesztivál, melynek szakmai sikere mindkét szövetség munkáját hitelesíteni fogja. A megyében lévő bármilyen szakági rendszerben (vers­mondók, bábjátékosok stb.) nem kell Budapestre menni a problémákkal, elég egy tele­fon nekem, hiszen mint elnök­ségi tag azonnal képviselni fo­gom őket. Úgy gondolom, ez így helyes, s ilyen szempont­ból szakmailag vállalom is, hogy Szolnok megye koráb­ban mutatkozó hiányosságait most megpróbálom kiegyenlí­teni. Cs. Cs. R. E heti horoszkóp Kos (DL 21.-IV. 20.) Szerelem: Gondolatait most a család köti le. Valamilyen örömteli családi eseményt kell megszerveznie, és azt sem tudja, hol áll a feje. Hivatás: Az utóbbi időben túl sokat vál­lalt, és a végén megint keveset fog tudni teljesíteni. Mielőtt igent mond valakinek, mérje fel a helyzetét! Bika (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Érzelmei hul­lámzóak a héten. Egyszerre szeretne kiszabadulni a kötött­ségből, és közben biztonságra vágyik. Szerencsére mire a hét véget ér, ismét megleli lelki nyugalmát. Hivatás: Vágyik az elisme­résre, a dicsérő szóra. Ebben most nem is lesz hiány. Ikrek (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Apró félreértések miatt kár elrontani a szépen induló hetet. A hétfői vita ugyanis teljesen értelmetlen, és vasárnapig nem sikerül egyenesbe kerülnie partneré­vel. Hivatás: Egy csöpp pihe­nés nem ártana. Legalább any- nyit tegyen meg, hogy taka­rékra állítja energiáit! Rák (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Rózsaszín szem­üvegben jár napok óta. így az­tán nem csoda, hogy nem ve­szi észre az intő jelet. Leg­alább hallgasson a barátaira, akik a javát akarják! Hivatás: Addig kell takarékoskodni, amíg van miből! A hónap vé­gén váratlan kiadásra számít­hat. Oroszlán (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Határozottsága imponál a másik nemnek, de azért el is riasztja. Ne törjön ajtóstól a házba, ön mestere a szép szavaknak. Miért nem ezt az utat választja? Hivatás: Mindig történik valami, ami szépen ívelő karrierjét keresz­tezi. Olykor ön is felelős a megtorpanásért. Szűz (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: A szakítással már régóta foglalkozott, de most, hogy valósággá vált, nem tud beletörődni. Ha úgy érzi, mégis visszafordíthatóak az események, adja fel büsz­keségét, és kérjen bocsánatot! Hivatás: Anyagi helyzete hir­telen jobbra fordul, mert mun­kakedve feltámadt. Mérleg (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: A helyzetet nem szabad kihagyni - ez az elve. És ezen a héten megint „hely­zet lesz”. Igaz, csöppet sem egyszerű helyzet, mert túl sokba kerül. Hivatás: Eddig is jól haladtak ügyei, de most minden vállalkozása szeren­csével jár. Skorpió (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Ez az időszak nem kedvez a szalmaláng kap­csolatnak, de a szoros szálakat még szorosabbra lehet fűzni. Az apró flörtök azonban véget érnek. Hivatás: Ne hagyja, hogy mások irányítsák, mert akkor feleannyit sem tud pro­dukálni, mintha a saját feje után megy! Nyilas (XI. 23.-XII. 21.) Szerelem: Hogy mondja a közmondás? Lassú víz partot mos. És most a víz sodrása is mintha felerősödne. Minden­esetre előbb ér célba, mint hinné. Hivatás: Véleményére ugyan sokat adnak, csak az a baj, hogy ritkán van módja el­képzelései, ötletei kifejtésére. Bak (XII. 22.-1.19.) Szerelem: A szíve szomorú. Pedig a helyzetet nagyrészt ön irányította, tehát saját lelkén szárad, hogyha a kapcsolat zá­tonyra futott. Az is lehet, hogy csak túl borúsan látja a dolgo­kat. Hivatás: A munkahelyi gondok jó részét egyedül kell megoldania, de ez most sike­rülni fog. Vízöntő (1.20.-H. 20.) Szerelem: Bár akadozva in­dul, de egész jól halad a kitű­zött cél felé. Csak az a baj, hogy időközben mintha csaló­dott volna az illetőben. Más­milyen, mint hitte. Még nem késő, visszafordulhat! Hiva­tás: Hatalmi harcokba keve­redhet, és a jelenlegi pozícióját is elveszti. Halak (II. 21.-HL 20.) Szerelem: Változtatásra ki­tűnő az alkalom. Akár végleg magához akarja kötni szerel­mét, akár szakítani akar vele, most kell kimondania a végső szót, meglesz hozzá a kellő bá­torsága. Hivatás: Tele van tettvággyal, de mintha a munka nem lenne kedvére való! Ábrahámhegyi kételyek és kérdések Merre tart a gyógypedagógia? A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Bala- ton-parti, ábrahámhegyi üdülője így szeptember-október tájékán a szociális területen dolgozó szakemberek valóságos eldorádója. Szociális intézmények orvosai, gondozói, igaz­gatói, gyermekgondozók és -felügyelők adják tovább egy­másnak a faházak kilincseit, ahol - a két-három napos tan­folyamokra, munkaértekezletekre az ország különböző ré­szeiből érkezve - elszállásolást nyernek. A nyár végi kelle­mes időben és környezetben kellemetlen, az egyes szakma- csoportokat feszítő napi gondokat is megvitatnak itt rend­szeresen. Ezért aztán e csodás tájban a humán szféráról ké­szülő soros „tájkép” részleteiben néhol bizony komor szí­nek, elbizonytalanodó vonalvezetés is felderengenek. A rendezvények sorában van egy rendhagyó, amelynek nincs kötött tematikája, s amely dr. Göllesz Viktor személye körül szerveződik, mint baráti, szak­mai közösség, immár hetedik éve. A három napig tartó „áb­rahámhegyi napok” résztvevői zömében gyógypedagógusok és az úgynevezett fogyatékossá­gügy területén dolgozó egyéb szakemberek. Lapunk munka­társa idén már negyedik alka­lommal vett részt e találkozón, ahol a vita hevében bizony gyakran „kiborul a bili”, s ezekben a felelősségteljes, szakmát féltő szócsatározások­ban csak a kívülállónak tűnhet úgy, hogy éppen a gyógypeda­gógussal veszekszik az állam­titkár, vagy a szociológus töri a borsot a főigazgató orra alá. Az érintettek jól tudják: képletesen szólva, egyformán szorítja őket a cipő, csak azt nem tudják el­dönteni, cipőtágító krémet vagy sámfát használjanak a nyújtásá­hoz. A cipő a mindenkori társa­dalmi-gazdasági környezet, s amit szorít, az a gyógypedagó­gia, a fogyatékosságügy. *- Hányadszor vesz részi a napokon? - kérdezem Mezeiné dr. Isépy Máriától, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (MAGYE) főtitkárától.- Most először, bár régóta ké­szültem már, mivel mindig jó visszajelzése volt ennek a ren­dezvénynek. Göllesz professzor sikeresen mozgatja ebben a kör­ben a szociális szférát. Minden­nemű erőszak, felülről történő szervezés nélkül jönnek ide ön­ként az emberek. Itt határozatok helyett gondolatok születnek, amelyek a jelen lévő minisztéri­umi munkatársak számára is jel­zés értékűek lehetnek.- Sok téma terítékre került már az első nap délutánján. Ta- lálkoztak-e ezek a MAGYE Kő­szegen megtartott idei, 22. kong­resszusának témaköreivel?- Kőszegen az iskola - család - társadalom témakört vitattuk meg, amibe szinte minden bele­fér. Ott is, akárcsak itt, felvető­dött a fogyatékos gyerekek in­tegrált vagy szegregált (elkülö­nített) oktatása, de a magánisko­lák indulása is a gyógypedagó­gia területén.- Elhangzott itt többektől a kérdés: hol vannak a gyógype­dagógusok? Aggódik a szakma, hiszen ha ők elvándorolnak, nehezebb a pótlásukat megol­dani, mint a normál pedagógia területén. Ön hogyan látja?- Két évvel ezelőtt a gyógy­pedagógiai munkakörökben dolgozók 40 százalékának nem volt szakirányú végzettsége az országban. Bizonyos területe­ken ez az arány még rosszabb. Van ahol csak az igazgató gyógypedagógus. Előfordul, úgy lép ki az általános iskolából a fogyatékos gyerek, hogy gyógypedagógus nem is taní­totta. Hallottunk itt szociológiai megközelítéseket. Sajnálatos módon, egyre erősödő szem­pont: hol mennyit fizetnek. Van olyan magas szellemi színvonú fővárosi iskola, ahol a tanév kezdetén tizenöten (!) jelezték, hogy nagyobb fizetésért elmen­nek egy alacsonyabb nívójú, fogyatékosokat nevelő iskolába dolgozni. Ma már nagyon meg­határozó a bér. A jó iskola ön­magában nem elég vonzerő. Örök pedagógusgond az alulfi­zetettség. Gyönyörű, de iszonyú idegi, erőelszívó feladat úgy le­élni valakinek az életét, hogy egész napját a gyerekek között tölti.- Hangsúlyos módon került szóba a kamarák hiánya. Va­lóban ilyen nagy gondja ez a szakmának?- Fogas kérdés a kompeten­cia kérdése. Ki jogosult arra, hogy fogyatékost oktasson, ne­veljen? A pedagógia is olyan te­rület mint a futball. Mindenki­nek van róla véleménye, és so­kan gondolják, hogy értenek is hozzá. A gyógypedagógiáról is azt hiszik, meg tudják valósí­tani. Elkezdenek benne dol­gozni. Nem a legjobb tapaszta­lataink vannak e téren. Kerül­nek hozzánk olyan gyerekek, akik ilyen iskolákban kezdenek, majd miután sérülésük súlyos­bodik, visszakapjuk őket. Ve­szélyesnek látom ezt a helyze­tet. Etikai bizottság, kódex, ka­marai engedély kellene a ma­gániskolák működéséhez. Vé­deni szeretnénk a gyerekeket, hogy ne kerüljenek visszafor­díthatatlan helyzetbe.- Vagyis nem szerencsés a magánoktatás a gyógypedagó­gia területén?- Úgy van. Ezeket az intéze­teket ki felügyeli? Nincs szakfelügyelet. Az alapítványi iskolát felügyeli az alapítványa, de szakmailag senki. Kérhet ugyan szaktanácsadást, de erre senki sem kötelezi.- Mekkora jelenleg a MAGYE taglétszáma?- Kétezer körül van. A nyári kongresszuson hétszázan vol­tunk, és mintegy hatvan elő­adást hallgattunk meg. * Dr. Illyés Sándor, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fő­iskola főigazgatója. Tőle kérde­zem:- Ön már három évvel ezelőtt részi vett hasonló árahámhegyi napokon. Ma is, mint akkor, egyik gondolat hozta a másikat, nincs direkt módon irányítva ez a szakmai polémia, diskurzus. Kellenek-e ezek a napok?- Ábrahámhegyen las- san-lassan egy tradicionális, iz­galmas szellemi műhellyé növi ki magát. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy senki sem érzi úgy, kötelező részt venni ebben a munkában, nem érzi, hogy tel­jesíteni kell, de mindenki érzi e gondolati műhely nyitottságát. Elénk kapcsolat jön létre a kö­zös beszélgetéssel a szakma el­mélete és a gyakorlat között. Nagyon sokféle ember megfor­dul itt, szerintem ez jó. Döntő többségük olyan gyógypedagó­gus, aki közvetlenül, a gyakor­latban foglalkozik a szakmával. Göllesz Viktor szakmai ars poe­ticája mindig az volt, hogy léte­zik egy tágabb értelemben vett fogyatékosságügy, ami vala­mennyi - iskoláskor előtti, isko­lakorú és azutáni - fogyatékos problémáját magába foglalja. Ezt a szemléletet ő is örökölte a gyógypedagógia nagy teoreti­kusaitól, ami a tevékenységé­ben vált igazi gyakorlattá. Vi­tathatatlanul ez ez ő szakmai érdeme.- Éles párbeszéd alakult ki a délután során azzal kapcsolat­ban, hogy merre halad a gyógy­pedagógiai tanárképzés. A ma­gas fokú főiskolai elméleti kép­zés mintha önmaga fékje lenne akkor, amikor abbéli aggályu­kat fejezték ki többen, hogy a mostohább körülmények között működő vidéki intézetekbe már most sem szívesen mennek ki a fővárosban végzett gyógypeda­gógusok.- Több okkal is magyaráz­ható ez. A jelenlévők többsége elvégezte a gyógypedagógiai tanárképzőt, amely intézmény­nek ugyancsak itt vannak a ta­nárai ezen a baráti találkozón. Mivel országosan is csak egy ilyen intézmény van, az alma mater tehát közös, az összetartó szerepe is sokkal erősebb. Ez óhatatlanul is magával hozza a kérdést: mit csinál a főiskola, milyen irányba halad?- Aggódnak a kollégák.- Főképpen azért, hogy az új kihívások közepette mit tesz majd. A legáltalánosabb prob­léma, mivel itt főként gyakorló szakemberek ülnek, hogy mi­lyen a főiskola gyakorlati kép­zése, mennyire tud megfelelni a gyógypedagógiával szemben - az élet által - támasztott kihívá­soknak.- Elismerik a kollégák a magas szintű elméleti képzést, de félnek is tőle: egyre keve­sebben mennek vidékre, ma­radnak a szakmában.- A vidéki élet sajnos olyan életvezetési, életminőségbeli perspektívacsökkenést jelent, amit sokan nem vállalnak. Kö­zülük aztán többen a gyógype­dagógiai szakmán kívülre ve­tődnek. Ennek nem a főiskolai ' képzés elméleti jellege az oka, nem az, hogy kevésbé tudjuk megszerettetni a gyakorlatot, hanem azok a szociológiai kö­rülmények, amelyek egy vidéki állással járnak. Az állami szabályozottság megszűnésével két év múlva át­alakul a gyógypedagógiai főis­kola felvételi rendszere. Önál­lóságot kapunk e téren. Már most gondolkozunk azon, hogy például egy három éve kitűnően dolgozó pedagógus, aki eddig nem jutott be, hogyan kerülhes­sen be a levelező tagozatra. A magas intellektuális követel­mény, a szakmai gyakorlat és a szakma iránti elkötelezettség valamiféle jobb egységét kell megteremteni. A négyéves nap­pali tagozat a főiskolánkon je­lenleg mintegy háromezer óra képzési idejű, ennek egyhar- mada a gyakorlati képzés.- Felmerült-e Önökben a gondolat a vidéki gyógypeda­gógus-képzés bevezetéséről?- Nem csak felmerült, de erősen döngetik a kapunkat a vidéki tanítóképzők ez ügyben. Szeretnék átvállalni például az oligofrén (örökletes alapon, il­letve fertőzés, sérülés következ­tében fellépő gyengeelméjűség - a szerk.) képzést. Abban lá­tom a. gondot, hogy ezek az in­tézmények még nem felkészül­tek kellőképpen szakemberek tekintetében. Ha valamit fél­tünk, az a gyógypedagógia színvonala. Ugyanakkor a fel­sőoktatási intézmények auto­nómok. Úgy látom, tőlünk füg­getlenül pillanatnyilag egy in­tézmény sem eléggé felkészült a gyógypedagógusok . képzésére. Ettől függetlenül, egy-két iskola feltehetően komolyan vállalko­zik majd az új szak indítására. * Dr. Göllesz Viktortól, a na­pok házigazdájától afelől ér­deklődöm: profitált-e valamit a szakma a rendszerváltozásból, milyen a hangulata ma a hét éve együtt lévő baráti társaság­nak?- A szakmai érdeklődés, lel­kesedés nem változott, mi több, a jelen lévő harminc kolléga ki­válóan értelmezi a jogszabályi háttérben meglévő ellentmon­dásokat. A sérült, fogyatékos, rokkant személyek életminősé­gének jobbítását célzó szándé­kok változatlanok. Hiú remény lett volna azt gondolnom, hogy négy év alatt éppen a sérült, rokkant személyek iránti szem­léletmód változik meg ebben a társadalomban. Sok feltétele van ennek: politikai stabilitás, gazdasági fejlődés. El kell jönni a pillanatnak, amikor ember­számba veszik azokat, akik ön­hibájukon kívül az aluljáró lép­csőjén ülnek, és kalapjukba vár­ják az alamizsnát. Mint az ’50-es évek elején kiképzett szakember, rettenetesen fel va­gyok háborodva, miért kénysze­rülnek a vakok, mozgássérültek oda. Szakmai felkészültséggel, hittel ledolgozott 42 évvel a há­tam mögött kerülök szembe ez­zel a problémával, s kérdezem magamtól: Göllesz, mit csinál­tál te négy évtizeden keresztül?- Nagyon készültek az ex­póra, amely „elszállni” látszik.- Izgalmas kérdése ez napja­inknak. Az „Egymással-egymá- sért” szlogen jegyében 38 fo­gyatékos intézmény jelentett be programot, amelyeket akkor is szeretnénk megvalósítani, ha nem lesz expo. Nagyon fontos, hogy épek, fogyatékosak, egészségesek és betegek, moz­gásképesek és rokkantak közö­sen tegyék a jövőben dolgaikat. Ez esetben válhat csak - a fi­nanciális, jogszabályi és egyéb háttér mellett - emberibbé min­denki számára a földi élet. Simon Cs. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom