Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-17 / 244. szám
4 1994. október 17., hétfő [><] A szerkesztőség postájából A reménység sugara Még mindig késlekednek a régi, tiszaföldvári rendőrségi épület átalakításával. Nem látszik az önkormányzat művelődésügyi „gondoskodása”. Egyszerűen nem értik meg, nem érzik, hogy tudományos szempontból mit jelent Magyarország első földrajzi múzeuma? Már eddig is igen nagy tudományos mozgalmat indított el a múzeum, az innen kikerülő tudományos szakirodalom kis könyvtárnyi. De itt nem használ semmi magyarázat, igazolási igyekezet! Azt hiszik, hogy egy kétnapos, egy éjszakás csápoló, ún. „fesztivál” nagy művelődésügyi győzelem? Miért nem értik meg, hogy a város rövid, néhány évtized alatt kis, magyar tiszazugi Weimar lehetne, ha nem is érné el az igazi Weimar nagyságát: Goethe, Schiller, Liszt, Herder, L. Granach ... Itt lenne a múzeum minden tudományos eredményével, a dr. Bányay Komél-emlékszoba, ami most eldugva Homokon, az elfeledésre ítélt Tipánko- vich-féle parasztedény-gyűjte- mény. S néhány tiszaföldvári festőművész művei adhatnák egy születendő tiszaföldvári galéria első darabjait. Tiszaföld- vár soha nem lesz híres különlegesen belterjes mezőgazdaságáról, különféle iparáról, hanem művelődésben kell(ene) nagyot, szépet, értéket alkotnia! Múzeum, Kossuth-ház, benne Kossuth, három aradi vértanú és dr. Somogyi Károly emlékszobák, a Tipánkovich-gyűjtemény, a leendő galéria, a gimnázium (de jellegzetes arculattal!); a templomok különleges értékeikkel, homokról behozva a dr. Bányay Komél-emlékszoba. Több megbecsülés a múzeumnak, s igyekezet, jó szándék a múzeum új helyének véglegesítésére. Mert aki nem törődik a mával, hogyan törődik a holnappal? Évtizedek keserves, pénztelen gyűjtőmunkája, alkotása, tudományos eredményei vesznek el új épület híján! Hiába dolgoztunk évtizedekig - 1956. szeptember 17-e óta -, ha a hozzáállás, az érdeklődés nulla. Lehangoló, elszomorító a közömbösség. Végül megsemmisül az évtizedek alatt keserves munkával létrehozott, s Magyarország első földrajzi múzeuma? Dr. Varga Lajos gimn. tanár - Tiszaföldvár A Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központban tavaly október 27-én alakult meg az Esély klub - a gyógyult rákbetegek közössége - Balkó Irén, a Napforduló munkatársa vezetésével. A klub összejöveteleit minden hónap utolsó szerdáján 14 órakor tartja. Sajnos még kevesen vállalják fel, hogy „osztályos társaikkal” találkozzanak. A Rákbetegek Országos Szövetségének III. vándorgyűlésén, mely egyben az Európai Pszichológiai Társaság 8. kongresszusához csatlakozó konferencia volt, meghívottként, mint kívülálló vettem részt szeptemberben. A három nap alatt neves professzoroktól hallhattunk számos előadást, ami hol megrázott, hol felemelt. (Sajnos 10 évvel ezelőtt a saját családomban tapasztaltam meg az ezzel a betegséggel járó gondokat, nehézségeket.) A beteg-orvos kapcsolatát illetően elhangzott, hogy a korábbi időszakra a beteg kívül maradása, a kímélő kegyes hazugság, a szűk gyógyítási lehetőség volt a jellemző; ma a beteg közreműködésével folytatott nyílt kezelés, tájékoztatás és az egyre javuló gyógyítási lehetőség. A gyógyuláshoz a betegnek hitre, bizalomra, lelki erőre van szüksége, s a segítségnyújtásban mindenkinek feladata Amióta az Új Néplap kézbesítői hozzák az újságot, csak jó tapasztalatról számolhatok be. Reggel hat órakor már olvashatom az újságot, és ennek lassan egy éve. Úgy gondolom, a mi körzetünk kézbesítői, Vágó László és aki kisegíti, Mátyus Attila igazán megérdemlik az elismerést. Magamról annyit, hogy 68 éves vagyok, és sajnos 14 éve van. A szövetség filozófiáját Mikéné Bodor Mária elnökasszony fogalmazta meg „Életminőség a rehabilitáció fókuszában” címmel. A betegek önmaguk akarnak tenni önmagukért és másokért is. Aztán szóltak az önkéntes segítőkről - kiemelve a klubok munkáját, egymás segítését, az összetartozás fontosságát, az összefogást. Az ügy szeretete áthallatszott mindenki hangján. Elhangzott, hogy a betegséggel kapcsolatos tabu oldására az egészséges embereket is be kellene vonni a klubok munkájába. Az ismeretek alapján ezúton is szeretném a ma még egészséges embereket felrázni: figyeljünk jobban egymásra, családtagjainkra, környezetünkre. A betegség megelőzésében, kialakulásában fontos az önvizsgálat. Több egészségügyi programra lenne szükség az iskolákban, közösségekben, ahol a betegség megelőzésén a hangsúly. Nagy érzelmi ingadozáson estem át a három nap alatt, és talán ilyen igaznak még sosem éreztem férjem búcsúlevelének legszebb mondatát: „Remek dolog az élet, csodálatos lény az ember”. Kérem, tegyünk érte mindannyian. Hívom, várom Önöket az Esély klubunkba - a hónap utolsó szerdáján, délután 2 órakor. Sülye Károlyné T örökszen tini klós beteg (agyvérzés következtében a jobb oldalam lebénult). Jólesik, hogy amikor a lapot hozzák, s találkozom velük, mindig van hozzám pár jó szavuk. Fáradozásukért, kedvességükért a nyilvánosság előtt is szeretettel, hálás szívvel mondok köszönetét, és a további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Földi Péterné - Újszász Köszönet a gyógyításért Mostanában sokszor olvastunk aggasztó híreket a szolnoki Hetényi Géza Kórház háza tájáról. Elsősorban azt, hogy rosz- szak a körülmények, hogy nincs pénz, de aztán az orvosokról sem csupa jót hallhatott az ember. Nos, erre szeretnék rácáfolni! A férjemen a közelmúltban súlyos veseműtétet kellett végrehajtani, és ezt megelőzően Tönköl Imre főorvos úrral beszéltem, aki mindjárt eloszlatta az aggodalmamat, s igyekezett megnyugtatni. Mint mondta, férjemet a legképzettebb orvoscsoport operálja majd, és a sikeres beavatkozás érdekében mindent megtesznek. Nem csalódtunk! A műtét után nem könnyű szavakba önteni az egyszerű ember háláját és köszönetét, de a férjem példája mutatja, hogy a kórház urológiai osztályán dolgozó főorvosok, orvosok, valamint az ápoló és kisegítő személyzet - a gondok ellenére is - teljes odaadással munkálkodik a betegek gyógyításán. És a hajdan tett fogadalmukhoz híven, minden ellenszolgáltatás nélkül! Felelősségteljes munkájukhoz további sikereket, és jó egészséget kívánok. Hamzi Józsefné Tiszatenyő Küldjön egy képet! Óvodás csoportkép - 1924-ből A mai Fenyő étterem és a Tisza-malom közötti utcában jártunk óvodába, s ez a kép 1924-ben örökítette meg kis csoportunkat. Szeretett óvónőnk: Kájlinger kisasszony volt. A kép felső sorában - balról, tollas sapkával és katonaruhában - engem láthatnak, jobb oldalon pedig Szarvas Lajos, a középső sor bal oldalán a második (kivont karddal) Szekrényesi Antal. (Sajnos már mindketten elhunytak.) A többiek arcára jól emlékszem, de a pontos nevük elmosódott előttem. Szabó Béla - Szolnok Mély fájdalommal és döbbenettel Utolsó búcsúzás ... Mélységes fájdalommal és döbbenettel írom e levelet. Férjem édesanyja, özv. Pintér Ferencné szeptember 24-én meghalt. Mint hozzátartozói, a Belvárosi nagytemplomban intézkedtünk az egyházi szertartásról, és kifizettük a kért 2000 forintot. Kicsit megnyugodva vártuk a temetés napját, ami szeptember 29-én, 15.30 órakor volt. A szertartás kezdetekor azonban csodálkoztunk, hogy nem a felkért tiszteletes érkezett. A ravatalhoz érve, a pap is észrevette, hogy a koporsón szereplő név nem egyezik a kezében tartott feljegyzéssel. Éreztük, nem erre a temetésre küldték, így nem is tudta, kiktől kell elbúcsúztatnia a halottat. Általános szentbeszédet mondott, majd szólt, hogy kísérjük utolsó útjára az elhunytat. A gyászoló hozzátartozók és a temetésen résztvevők suttogása közben - kilépve a teremből - kínos magyarázkodás után derült ki, hogy a tisztelendő úr nem erre a temetésre érkezett. Kérdezem: hogy történhet meg ilyen eset, s hol volt az általunk felkért tisztelendő? Mindezért ki a bűnös? Képzelhetik, hogy mit éreztünk és mit érzünk azóta is. Kérem, hozzák nyilvánosságra, hogy a rokonaink, ismerőseink is megtudják: a ravatalozóban nem a mi hibánkból maradt el a búcsúztatás. És reméljük, mással nem történhet meg ez a szomorú eset. Pintér Zoltánná (az elhunyt menye) * Olvasónk kérdésére Barotai Endre esperes úrtól kértünk választ, aki a történtek miatt őszinte sajnálatát fejezi ki és ezúton is a Hozzátartozók, a gyászoló közönség elnézését kéri. A tévedés abból származott, hogy a rokonok által felkért tiszteletesnek a temetés napján el kellett utaznia, és az elhunytról készített adatokat, a hozzátartozók kérését tartalmazó feljegyzést - amit mindenkor az ügyeletes papnak adnak át - az irodájukban a korábbi időpontban temetett elhunyt lapjával véletlenül felcserélték. A plébános azonban ezt a koporsónál észrevette, és a hibát, amennyire csak lehetett, helyrehozta. Amikor az utolsó útjára kísérték az elhunytat, szinte észrevétlenül igyekezett hozzájutni azokhoz az adatokhoz, ismeretekhez, amivel a sírnál a tévedést jóvá teheti. A szokásostól eltérően - a megszerzett ismereteket felhasználva - ott is mondott egy szép szentbeszédet. Mint eddig, ezután is arra törekszenek, hogy ilyen eset soha ne forduljon elő. Nagyobb megbecsülést érdemelne Mi lesz a Tiszazugi Földrajzi Múzeummal? Az országos döntő következik Jól szerepeltek Tiszavasváriban A szolnoki Hild Viktor városi könyvtár a Vasvári Pál Egyesület felhívására történelmi vetélkedőt szervezett ez év áprilisában. A továbbjutó öt legjobb csapat képviselte városunkul a Tisza- vasváriban október 8-án rendezett középdöntőn. Könyvtárunk az esemény színhelyére külön autóbusszal szállította a Hennán Ottó Általános Iskola 8. o., a Mátyás Király Általános Iskola 8. o., a Varga Katalin Gimnázium két II. o. és a Ti- szaparti Gimnázium II. o. versenyző csapatait, a felkészítő tanárokat. (Koncseeskó Lászlóné, Abonyi Lászlóné, Szép Ferencné és Varga Andrea.) Az egész napos megmérettetésen mind az öt csapat kitűnően szerepelt, és helyezéseik bizonyítják, hogy Vasvári Pál életművét. a korszak történelmi eseményeit alaposan megismerték. Az országos döntőre, amit november 12-én Budapesten rendeznek. városunkból a Herman Ottó Általános Iskola csapatát hívta meg a zsűri. Lászlóné Nagy Ilona, igazgató A kézbesítők dicsérete Mindig van pár jó szavuk Expressz - ajánlva Beázott a busz Kunmadarasi olvasónk arról panaszkodott, hogy szeptember végén, amikor szemerkélő esőben Karcagra utazott, a buszban „megázott”. Részlet a leveléből: Nemrég reggel, a kilenc órás busszal Kunmadarasról Karcagra indultam, a kórházba, ahova kivizsgálásra kellett mennem. A járat pontosan érkezett, hely is volt a buszon, de amikor leültem, nem is gondoltam, hogy hamarosan vizes leszek. Először csak cseppen- ként hullott rám az eső, de mire Karcagra értünk - ha nem is bőrig, de nagyon eláztam. Természetesen nem hagytam szó nélkül, a sofőrnek panaszkodtam, de ő csak a sajnálkozását fejezte ki - a helyzeten, a busz állapotán nem tudott segíteni. Nagyon kínos, kellemetlen érzés volt számomra, hogy félig átázva érkezem meg az egészségügyi intézménybe, ahol még ilyen állapotban várakoznom kellett a soromra - írta többek között olvasónk. És vele együtt mi is furcsának találjuk, hogy a Jászkun Volán Rt. egy beázó buszt üzemeltet ezen a vonalon, s mindjárt felmerni bennünk kérdés: az őszi nagy esőzések idején, no meg télen vajon mi lesz az utasokkal? E kérdéssel meg is kerestük dr. Márton Ágostont, a Jászkun Volán üzemigazgatóját, aki megígérte, az említett buszt leállítja, és műszaki vizsgálatra, javításra küldi. Mint elmondta, ez a panasz nem jellemző, hiszen járműveiket rendszeresen átvizsgálják. A szóban forgó esetben szerinte rejtett hibáról lehet szó. Valószínűleg a nagy nyári kánikula „szétszívta” a tetejét annak a 13 éves busznak, amivel akkor olvasónk is utazott. Ezúton szeretné megnyugtatni a kedves utasokat: hasonló eset nem fordulhat elő, mert az ilyen buszokat kivonják a közlekedésből. A Jászkun Volán Rt. arra törekszik, hogy folyamatosan lecserélje az elöregedett, rendre meghibásodó járműveit. Ez a csere azonban még nem fejeződött be, így azt nem ígérheti, hogy Kunmadaras és Karcag között is majd vadonatúj buszt indítanak, csak azt, hogy az utasokra nem esik az eső. Á levélben említett és ahhoz hasonló hibás busz egyszerűen nem vehet részt a forgalomban. Az igazgató a történtekért ezúton is a kedves utas szíves elnézését kéri. Mi pedig örülünk; hogy a Jászkun Volán Rt. olvasónk észrevételére és közbenjárásunkra - az utasok érdekében, védelmében - gyorsan és megnyugtatóan intézkedett. Köszönjük. Kedves Levélírónknak jó egészséget, és további kellemes utazást kívánunk. Egy rokkantnyugdíjas morgolódásaiból Akit sok csalódás ért már az életben Három hónap híján 40 éves munkaviszonyom van, de ha nem rokkanok meg, még most is aktív dolgozó lennék. Munkás éveim után 11 820 forintot kapok, amiből már igazán nem tudok semmit sem felajánlani a köz érdekében. Elsősorban az esetleges expóra gondolok. De talán mégis adakoznék valamennyit - tőlem telhetőén -, ha tudnám, hogy a nagy jövedelmű vállalkozók hány milliót ajánlottak fel. Naponta hallunk, olvashatunk arról, milyen könnyen és mily nagy pénzhez, keresethez, végkielégítési összeghez jutnak egyes emberek. Olyanok, akik nem állták meg a helyüket a rájuk bízott intézmény, vállalat vagy üzem élén, a felelősségteljes poszton. Ugyanakkor felmerül bennünk a kérdés: ezek az emberek hogyan tudnának szívvel lélekkel együttérezeni a kisemberekkel? Tisztában vagyok azzal, hogy olyan demokrácia nem létezik, amelyben minden ember egyformán vehet a bőség kosarából. Ezt Lenin sem tudta megvalósítani, de arra azért nem gondoltam, hogy néhány év alatt ennyi milliomos legyen a mi kis országunkban. Eszembe jut, hogy valamikor azt mondták: gazdag téesznek szegény a tagsága és fordítva. Ez most az országra is vonatkozik, szinte egy az egyben. Mert tessék csak megnézni a kormány tagjait: most is és három évvel ezelőtt is nagyon gazdag tagjai voltak. Ugyanakkor az ország pénztára üres! Nagyot csalódtam, és úgy érzem, nekünk, kisnyugdíjasoknak már teljesen mindegy, melyik párt győz ... Nem veszik észre, hogy szinte mindenki már a saját zsebére dolgozik, arra törekszik, hogy istenigazából megszedje magát? Mert tessék mondani, mi gondja van most például Grósz Károlynak vagy másoknak? Élik világukat. Mindegy, hogy ki mit mond rájuk, a szemrehányást, a sértő szavakat - mert pénzük, vagyonuk van - könnyen elviselik. Ezenkívül úgy vélem, az ország gazdasági helyzetében lényeges javulás nem várható mindaddig, míg az adósságaink révén mások lekötelezettjei vagyunk. Én egyik pártnak sem vagyok tagja, így igazán érthetetlen számomra, hogy a pártok mire kapják és mire költik azt az őrült nagy összeget, amit a költségvetésből kapnak? Emlékezzünk csak rá, hogy ezt az összeget milyen gyorsan jóváhagyták a Parlamentben, míg a nyugdíjak emelésében hosszú ideig egyezkedtek, húzták mint a rétestésztát. Vajon megérjük-e még azt, hogy először a nyugdíjakat emelik, utána az árakat? - írta többek között olvasónk. Simon László -Jászberény Levelekből - sorokban A szervezetek képviselői írták Törökszentmiklósról: A közelgő helyhatósági választások előtt, Törökszentmiklóson szeptember 30-án egy asztalhoz ültek a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fiatal Demokraták Szövetsége helyi szervezetének képviselői. Megállapodtak, hogy az önkormányzati választások előkészületében együttműködnek. * * * A szolnoki Árnyas Óvoda nagycsoportja nemrég - Angyal István szülő segítségével - a jászberényi állatkertbe látogatott. Az ide járó gyerekek közül többen először jutottak ahhoz a csodálatos élményhez, amit ez a kirándulás jelentett számukra. Az óvónők a gyerekek nevében is köszönetét mondanak a kedves szülő segítségéért. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
