Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-13 / 241. szám
4 1994. október 13., csütörtök [>•<] A szerkesztőség postájából Sima levélként kelt útra a pénz Hiába várták az ezrest Azt az esetet, ami szeptember végén történt velem, s ma sem hagy nyugodni, tanulságként, mások okulására tárom a nyilvánosság elé. A lányom Kenderesről telefonon keresett meg, hogy fizetésig tudnék-e rajta segíteni ezer forinttal. Legnagyobb örömömre tudtam, s hogy minél gyorsabban megkapja a kért összeget, egy félbevágott levélpapír közé tettem, s irány a kunhegyesi posta. Volt már rá példa, hogy a nálunk feladott sima levelet másnap megkapta a lányom. Arra gondoltam, a pénz ugyanígy ott lesz. Sajnos tévedtem, mert a gyors segítséget, az ezrest hiába várta ... Máig sem értem: hogyan tűnhetett el? Elképzelhető, hogy kézen-közön valaki szimatot kapott, megérezte a pénz szagát, vagy netán átlátott a borítékon, s jól jött neki az ezres? Az értékében is pillekönnyű pénz az elfogadható súlyhatárt nem léphette tűi - meditálok a dolgon. Tudom, hogy a sima levelet sehol nem veszik nyilvántartásba, ennélfogva nem is reklamálhatok, de talán némi megnyugvást ad számomra, ha a gondomat ily módon másokkal megoszthatom. A saját példám mindenkit arra int, hogy sima levélként ne adjunk fel pénzt, mert nem biztos, hogy az a címzetthez meg is érkezik! Végső Jenő Kunhegyes Jogi tanácsadónk A beépítési határidő kezdete K. J. olvasónk építési telket vásárolt. A szerződést a földhivatalhoz az előírt 30 napos határidőn belül benyújtotta, és a vagyonátruházási illeték mentessége érdekében vállalta a beépítést. A földhivatal - feltehetően a kárpótlási feladatokból eredő leterheltsége miatt - kérelmét közel egy év után továbbította az illetékhivatalhoz. Most az iránt érdeklődik - figyelemmel az illeték kiszabására -, hogy a 4 éven belüli beépítési kötelezettsége mikor kezdődött? Az illetékről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 26. paragrafusa szerint a lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ha az építkezést a telektulajdon átruházásáról készült szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül befejezik. A szerző félnek a lakóház felépítését az említett határidő lejártát követő 15 napon belül használatbavételi engedéllyel kell igazolnia az illetékhivatalnál. Tekintettel arra, hogy a 4 éves beépítési határidő számítása az illetékkiszabásra történő bemutatással veszi kezdetét, e törvényi meghatározást szükséges tisztázni. Eligazítást az illetéktörvény egyes eljárási rendelkezései között találunk. Ugyanis az illetéktörvény 91. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzését tartalmazó okiratot (szerződést) - az ingat- lan-nyilvánartást követő illeték kiszabása végett - a földhivatalhoz kell bejelentenie. Tehát az illetékkiszabást szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Az ismertetett rendelkezésekből következik, hogy a 4 éves beépítési határidő számításánál a szerződés földhivatali benyújtásának napját kell kezdő időpontnak tekinteni. Ebből a szempontból tehát közömbös, hogy az ingatlan- szerzés iratait a földhivatal mikor továbbítja az illetékhivatalhoz. Egyben felhívom olvasónk figyelmét arra, hogy az előzőekben írt határidőt igencsak érdemes lesz betartania, mert ellenkező esetben, vagyis a vállalt feltétel teljesítésének elmulasztása esetén az ingatlanátruházási illetéket az eredeti esedékességtől (az illetékhivatali határozat jogerőre emelkedésétől) kell megfizetnie - késedelmi pótlékkal növelt összegben. Dr. Lambert István Elszomorító látvány Kő Pál Kossuth-szobra másodszor áll kardjától megfosztva a szolnoki Kossuth téren, de a rendbontók már Abonyban Blaskó Sándor Kos- suth-domborművénél is garázdálkodtak. A reliefet pár napig sem díszíthették az emlékezés koszorúi, virágai, mert ismeretlen kezek leemelték az emléktábláról. Deformált koszorúcsonkokat láthatunk a Kálvin úton ... Lehangoló, nagyon elszomorító, hogy nem csak a múlt, de a jelen értékeit sem becsülik azok, akik erre a cselekedetre képesek. Csupán feltételezzük, hogy a vandál pusztítók azok közé tartoznak, akik hétvégeken, de más napokon is, egy-egy mámortól ittas éjszakán útjelző táblákat, szemeteskukákat döntögetnek, fákat csavarnak ki tö- vestől. Reméljük, mihamarabb sikerül őket kézre keríteni, és méltóképp felelnek a tettükért. „Aggódó abonyi olvasó” Küldjön egy képet! A szociális otthonokat patronáltuk Egykor - 1965-1985 között - a szolnoki papírgyár kis közössége patronálta a törökszentmiklósi és a helyi szociális otthont. Ez a kép az utóbbi intézmény vezetőit és a kis közösségünket örökítette meg a ’70-es években.Bérezi Jenő - Szolnok Szüreti vidámság az oviban Októberben a szolnoki Dobó Úti Óvodában évek óta megrendezik a szüreti mulatságot. A közelmúlt napon ez úgy kezdődött, hogy a szülők a kertekből, a hobbiról hozták a szőlőt, amit kis kosrakban itt-ott eldugtak az óvoda udvarán, majd a kisbíró kidobolta a szüret kezdetét. Ekkor mindenki a szőlő keresésére indult. A begyűjtés után a szemezés következett, a gyümölcsökkel feldíszített kapu mellett pedig csősz állt (beöltözött óvó néni), aki némi kergetés után pihenésképpen furulyázott is a gyerekeknek. A táncos lábú óvodásokat természetesen most is várta a táncház, amit az egyik óvó néni vezetett. Aztán a szőlő préselése következett, de volt olyan kis csoport, ahol pogácsasütéssel foglalkoztak, és mindenkit megkínáltak belőle. A felejthetetlen élményt nyújtó, hagyományőrző esemény jó hangultban ért véget, ami elsősorban az óvónők lelkes munkájának köszönhető. Sz. E. Eddig nem volt rendbontás A fiatalok egyetlen szórakozási lehetősége Önfegyelemre, megértésre lenne szükség címmel adtuk közre nemrég azt az olvasói levelet, amelyre ezúton - nyolcvan aláírással - válaszolnak Örményesről a fiatalok. Levelükben többek között ezt írták: Igaz, hogy az örményesi Ildikó presszóban tartott zenés rendezvény, a hétvégi diszkó bizonyos zajjal jár, de ez csak két-három békéden szomszéd szerint elviselhetetlen. A községünkben semmiféle klub, a fiatalokat összetató mozi, filmvetítés vagy más szórakozási lehetőség sajnos nincs. Egyébként a rendőrség körzeti megbízottja - éppen az egyik szomszéd közbenjárásával - éjjel egy órakor rendszeresen ellenőrzi a záróra utáni elvonulást, ami rendben zajlik. Eddig semmiféle rendkívüli esemény nem történt. És mi lenne, ha az országban a fiatalok számára rendezett zenés esték ellen - az örményesihez hasonlóan - a rosszakarók ellenkampányt folytatnának? Szeretnénk, ha az önfegyelem és a megértés - mindannyiunk érdekében - valóban kölcsönös lenne. Hogyan képzelik a reprivatizációt? Egymásban ne az ellenfelet, a társat lássák! Tisztelt Torgyán Úr! A parlamentben elhangzott szeptember 19-i, napirend előtti hozzászólásához fűzök néhány gondolatot. Számomra úgy tűnik, hogy az Ön által vezetett párt a parlamentben a többi ellenzéki pártnak is ellenzéke. Az Új Magyarországban jelent meg az a sajnálatos cikk és mellékleteként egy tulajdonlap, mely Ön szerint pártját valamilyen módon a Thürmer Gyula által vezetett Munkáspárttal próbálja azonosítani. Felszólalásának célja az volt, kérje a T. Házat, hogy egy bizonyos megfigyelés kapcsán a honvédelmi miniszter úr érdekében vizsgálatot folytató bizottsághoz hasonlót hozzon létre, illetve nevezzen ki - bizonyítva az említett újságcikk valótlanságát. Ugyanakkor felolvasta a rendőrségtől kapott levelet, melyben az állt: a számítógép hibája okozta a félreértést, így nem állapítható meg a bűncselekmény. A tény Ön szerint azonban tény marad, még abban az esetben is, ha azt bizonyítékok nem támasztják alá. Úgy gondolom, ha Ön a pártját és annak frakcióját ellenzékinek tartja, akkor a legnagyobb ellenzéki párt vezetőivel kellett volna erről tárgyalnia, nem pedig egy órát elvenni a törvény- hozás munkájából. A másik felszólalásához is lenne pár észrevételem. Tény, hogy Szekeres úr talán nem jó időpontban szólt a kárpótlási ügyről, de ha már megtette, az Ön reagálásában volt egypár olyan dolog, amivel sok állampolgár nem érthet egyet. Azt mondta: a privatizációs törvény megalkotása volt az a momentum, ami miatt az ön pátja kilépett a koalícióból. Én másként fogalmaznék: nem a Kisgazda- párt lépett ki a koalícióból, hanem Torgyán József és pár hozzá tartozó képviselő. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a kormánykoalíció utolsó napjáig 36 kisgazdapárti képviselő a parlamentben volt, és tevékenyen részt vett a törvényalkotásban. Már korábban leszögeztem, hogy a Kisgazdapártot egyetlen párt nem zilálta, nem osztotta szét, ezt a párt önmaga tette meg. Ki merem jelenteni, hogy a Kisgazdapárt lehetne az ország legnagyobb, legöregebb pártja, ha összefognának, és nem a nézeteltéréseket keresnék még ma is egymás között. Hadd bizonyítsam azzal: amikor szeptemberben Szolnokon tartották a megyei gyűlésüket, melyen Ön is részt vett, csodával határos módon a városi elnököt és jó pár kisgazdapárti tagot nem engedtek be. Vajon demokratikus eljárás volt? Ön a reprivatizációt hirdeti. Hogyan képzeli el? Az ’50-es évek óta új városok, városrészek épültek, a földterületeket - a rajtuk lévő, hatalmas értéket érő ingatlanokkal - vajon hogyan lehet reprivatizálni? Mert én úgy értelmezem: minden állampolgár kapja vissza azt az ingatlant vagy földet, ami családi jogon őt megilleti. Az viszont, hogy csak a föld képezze a rehabilitációt, lehetetlen, és kiszámíthatatlan viszályt szülne. Azt hiszem, ezek a hibás nézetek befolyásolták a Kisgazdapárt választási eredményeit. Azt a képviselői létszámot sem tudták elérni, amit az első szabad választáson... Ha azt akarjuk, hazánk mielőbb csatlakozzon Európához, akkor elengedhetetlen, hogy a jelenlegi vezető pártok toleránsabbak legyenek egymáshoz, és a tárgyalások során egymásban ne az ellenfelet, hanem a társat lássák. Ez szükséges most az új önkormányzati választások előtt. Döntsön a nép - írta többek között olvasónk. Szabó Sándor Szolnok Expressz - ajánlva Ha megbeszélik az iskolában Névtelen levelekkel nem foglalkozunk, most azonban kivételt teszünk. A Jászberényből pár hete érkezett levél arról értesített bennünket, hogy a gyakorló általános iskolában önkéntes felajánlásra kényszerítik a szülőket, ami azt jelenti, hogy az állami tankönyvvásárlási támogatás 860 forintos összegét fel kell ajánlani az iskolai könyvtár javára. A levélíró(k) úgy érzi(k), becsületesebb és humánusabb lett volna ezt az összeget kifizetni, ami szerintük államilag garantált. Soraikhoz mellékeltek egy nyilatkozatot is, amit a gyerekek vittek haza az iskolából. Sőt azt is leírták, hogy az ellenőrző könyvekbe is beíratták a gyerekekkel, hogy a nyilatkozat kitöltése és aláírása mellett a tanszertámogatás összege mikor vehető föl az iskolai pénztárban. „Kérdeznénk az iskola vezetését, ha mernénk” - írják. Sok szegény családnak nagyon kellene ez a pénz, de a gyerekek előmenetele miatt sokan felajánlják az összeget. A levélben talált sok ellentmondás is arra inspirált, hogy utánanézzünk a dolgoknak. Egyenesen az iskola igazgatójához, dr. Boros Dezsőhöz fordultunk. Ő elmondta, hogy a 860 forintos állami támogatást igen sokára kapta meg az intézmény. így a tankönyvvásárlások idején ezt nem tudták felhasználni, ezért úgy döntöttek, hogy kifizetik a szülőknek. Ugyanakkor azzal is tisztában van az iskola vezetése, hogy nem minden család szorul rá erre az összegre, s számukra kínálták azt a lehetőséget, hogy az iskolai könyvtárat támogassák, hisz azt is ezek a gyerekek használják. A kiküldött nyilatkozatokban egyébként egyetlen szó sincs arról, hogy ezt az összeget fel kell ajánlani. Azt a lehetőséget adja meg, hogy a 860 forintból valamennyit esetleg felajánljon a szülő. Az ellenőrző könyvekbe beírt üzenet is arról szól, hogy az iskola kifizeti a 860 forintos támogatást annak, aki ezt kéri. Az igazgató úr a szülők félelmével kapcsolatosan nem tudott nyilatkozni. Sőt a levél sugallta hátsó gondolatról sem, miszerint figyelik, hogy ki adakozik, s aszerint kezelik majd a gyerekeket. Ilyet az gondol, aki névtelen levélben bátor. Ezt a döntést az iskolaszékkel és a tantestülettel is megbeszélték. Nyilván minden osztályfőnök elmondta a szülőknek - már aki megkérdezte - a kifizetések részleteit. Szeptember 27-28-29-én egyébként sok szülő felkereste a pénztárat, és kérte a támogatást. Legtöbben 500 forintot vettek fel, és a többit felajánlották a könyvtárnak. Nagyon kevesen akadtak, akik az egész összeget az iskolának adományozták. Ez azt bizonyítja, hogy a levélírókkal egyetértve, sok a rászoruló család. Jászberény többi iskolájában is kifizették valamilyen módon ezt a támogatást. Mivel az összeg két részletben érkezett, előbb 670, majd később 190, a felhasználása különböző módon történt. Van, ahol a 670 forintokat vitték haza a gyerekek, más helyen a 190-et. Ahol időben érkezett a pénz, a tankönyvcsomagok árából leszámolták ezt, így a könyvekért kellett kevesebbet fizetni. A legtöbb helyen 500 forintnyi jutott gyermekenként egységesen, és a többi összeget differenciáltan a rászoruló családoknak adták. Hogy kiknek, azt az adott iskola pedagósai, az osztályfőnökök döntötték el. A pénz átvételéről mindenütt alá kellett írni egy papírt, hisz az iskolák másként nem tudnak elszámolni az összeggel. A gyakorló iskola igazgatója elmondta, ők nem akarták a differenciálást ily módon megoldani. Úgy gondolták, a szülők maguk döntsék el, hogy kérik-e ezt az ösz- szeget, vagy megtehetik-e, hogy felajánlják. Talán célszerű lett volna, ha erről szülői értekezleten váltanak szót, ahol részletesen elmondják az indokokat. Mindenesetre úgy tűnik, a nyiltkozatot a szülők többsége jól értelmezte, nem értette félre, és nem motivált bennük félelem. Szíves megértésüket kérjük. Ingyenes hirdetés = 806 Ft?! Kellemes meglepetés volt számomra, amikor arról olvashattam: már annyira megbecsülik az olvasókat, hogy a lapban ingyen közük a hirdetésüket. Kaptam az alkalmon, mindjárt fogtam a tollat, és a kockákba nyomtatott nagybetűkkel beírtam a megjelentetni kívánt hirdetés szövegét. A szóközöket szabályosan meghagytam, és kísérőlevéllel küldtem a megadott címre. Ezt követően nem is kellett sokáig vámom, néhány nap múlva kaptam egy levelet - rajta feladóként: „Acsi-Népszabadság Média Képviseleti Kft. 3300 Eger, Trinitárius. u. 2.” Bihari bicskámmal érdeklődéssel vágtam fel a borítékot, de legnagyobb meglepetésemre a saját hirdetésem és a kísérőlevelem volt benne - alján piros kézírással a következő: „26 szó, 806 Ft-ot kell fizetni. Nem ingyenes”. Mit mondjak, hogyan jellemezzem ezt az eljárást? Mondjam azt, hogy akkor az egész egy bődületes marhaság? Nem mondom. Inkább azt teszem szóvá, hogy ez már az olvasótábor semmibevétele, lenézése; a sajtó becsületének lejáratása. Nemcsak az anyagi kár miatt, ami abból származik, hogy az én levelemet Szolnokra 22 forintért, onnan Egerbe másik 22 forintért viszik, a válasz újabb 22 forint, és akkor még nem számítottam a „nem dologi kárt!” - az idegfeszültséget, a sajnálkozást afelett, hogy a magyar sajtó, a nemzet hírközlő, tájékoztató, nevelő, szórakoztató orgánuma ilyen - ha nem is égbekiáltó - embertelenségre képes! Id. Kanta Gyula Berekfürdő * Olvasónk sérelmére azt a magyarázatot kaptuk, hogy az általa megjelentetni kívánt szöveg, melyben a saját könyvét árulja, vállalkozás jellegű, így nem tartozik a lakossági apró- hirdetések körébe, mint pl. az ingatlan, a gépjármű adásvétele, a lakáscsere, a társkeresés stb. Az ingyenes hirdetésről egyébként a lapjukban már részletes tájékoztatást adtak. Sajnálják, hogy a kedves olvasó figyelmét elkerülte. (A szerk.) A segédrendörök sem kaptak fizetést Minduntalan halljuk, komoly gondokkal küzd az ország, mégis költenek olyan tevékenységre, amit korábban az emberek ingyen is elláttak. A városok őrző-védő szolgálatára gondolok, s az a javaslatom, a hajdani segédrendőrökhöz hasonlóan, fizetség nélkül, társadalmi munkában lássák el ezt a feladatot. Vagyis: termelői munkájukon túl vigyázzanak a lakosság nyugalmára, értékeire. Biztos vagyok benne, így nagyobb tisztelettel tekintenének rájuk. Sz. I. - Karcag Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
