Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-06 / 209. szám
6 1994. szeptember 6., kedd Jászsági körkép A szakértő nyugodtan alszik A környezet megtisztítása körültekintően történik A hűtőgépgyár vadlerakóinak története 1990 óta íródik. A környezeti károk felszámolása lassan a végéhez közeledik. A Nullás-dűlő mellett lévő tároló - WDS1 lett a neve - hamarosan megtelik szennyezett és stabilizált földdel. Valójában egy 100 ezer köbméteres betonkeménységű földkupac lett a tisztítási munka eredménye, amit néhány héten belül fóliával takarnak be. A környezeti károk felszámolásával kapcsolatban az utóbbi időben minőségi kételyeket fogalmazott meg Nagy Varga Géza fuvarozó, a kábeltévé tulajdonosa, aki többször kifejtette, hogy ezeket a munkálatokat rosszul végezték el. Természetesen vizsgálatok indultak, különböző hatóságok méréseket végeztek. Volt egy lakossági fórum, ahol tájékoztatták az itt élőket a munkáról. A környezeti károk felszámolását az érintett hatóságok mellett egy társadalmi ellenőrző bizottság is figyelemmel követte 3 éven át. Ez a bizottság egy szakértőt is fizetett, hogy a dolgokba még inkább betekintésük legyen. Dr. Gabos György, a budapesti Ybl Miklós főiskola tanára a téma jó ismerője. Vele beszélgettünk arról, vajon biztonságosan megszüntették-e Jászberény határában a környezetszennyezést.- Ez a múlt heti fórum indokolatlanul pesszimistára sikerült. Az elhangzott aggályok megalapozatlanok. A WDS1 100 ezer köbméter szennyezett és ártalmatlanított földet fogad be. A Varga úr kocsiján, úgy tűnik, találtak 150 kiló szeny- nyezett földet. Tessék nekem elhinni, ha ezt beviszik a WDSl-re, semmi nem történik. Az aszódi veszélyeshulla- dék-temetőnek 4 rétegű a biztosítása. Itt 8 rétegű fóliára terítették a szennyezett földet, amit cementtel megkötöttek. Kérem, ha ide bekerült egy tízezrelék- nyi veszélyes hulladék, akkor sem történik semmi, hisz ezek az anyagok onnan nem tudnak kikerülni.- Ön vizsgálta-e a Varga úr bejelentése nyomán az ott talált anyagot?- A polgármester úr megkért, hogy a vizsgálati eredményeket elemezve adjak szakvéleményt. Átnézve az iratokat leírtam, hogy a környezetvédelmi felügyelőségnek valószínűleg igaza van. Úgy tűnik a minták alapján, hogy 150-200 kg veszélyesnek mondható föld van ott, amit javasoltam, vigyenek Aszódra, a többit pedig, a műanyaghulladékot a WDS 1-be temessék. Örömmel tapasztaltam, hogy javaslatomat a környezetvédelmi felügyelőség is reálisnak ítélte, s ilyen tartalmú határozatot hozott. Egy év után nem lehet százszázalékosan bebizonyítani, hogy mi került ki, illetve be a WDS 1-be. Indokolatlan ez a félelem, amit most tapasztaltam Jászberényben.- Vita van azon is, hogy ki dönti el, mi a veszélyes hulladék, s mi nem. Sajnos, Magyarországon nincs egyértelmű törvény, mely meghatározná pontosan, hol a határ. Úgy tudom, emiatt a társadalmi ellenőrző bizottságnak is voltak a munkát végző Comco Martech céggel.- Valóban, a kezdeteknél nem értettünk egyet. Az igazi probléma az volt számunkra, hogy mi apró részletességgel kidolgozott terveket szerettünk volna látni. Az amerikai szokások azonban mások. Lezsereb- bül terveznek, dokumentálnak. A kivitelezést azonban alaposan, jó minőségben végzik. Ezt el kell ismerni. Amerika sikeres ország, ha trehányul dolgoznának, nem lennének világelsők.- A társadalmi ellenőrző bizottság rendszeresen megnézte a munkák állását?- A dokumentumokat, terveket, a mérési eredményeket átnéztük, s helyszíni bejárásokon is voltunk. Nemcsak a vadlerakóknál, hanem a gyárterületen is megnézhettük a munkákat. Meggyőződésem, hogy a privatizáció jót tett a hűtőgépgyárnak. A kerítésen belül is nagyon szépen rendbe hoztak mindent. A dolgozók is gondosak, a vegyi anyagok kezelése, tárolása szigorú rendben történik. A jászberényiek nyugodtak lehetnek, a környezetszennyező anyagok - amelyekkel 20 éven át együtt éltek - ártalmatlanítása megnyugtató. A város környékét és a gyártelepeket is szépen, gondosan megtiszítot- ták. Én, ha tanácsolhatok valamit egy újságírónak, akkor a WDS7-re irányítanám a közvélemény figyelmét. Ez sokkal nagyobb horderejű, mint a most felvetett probléma.- Természetesen Gabos úr javasolhat bármit, szívesen fogadom. A WDS7 az úgynevezett katonák földje, ahol 45 ezer köbméter, állítólag kommunális hulladék van.- Ha tehetném, rávenném a gyárat, de az önkormányzatot is, hogy ezt is számolják fel. Jászberény környéke meg lesz tisztítva, ezt vétek otthagyni. A kommunálist, meg a szippantott szennyvizet - ez is nagy meny- nyiségben került oda információim szerint - az önkormányzat helyezze el a saját szeméttelepén. A gyárból származót gondozza a gyár. Ezt most kellene megoldani, míg a WDS1 nyitva van. Később erre nem lesz pénze senkinek.- Mindez pénz kérdése, s ma ebből mindenkinek kevés van.- S az nem pénzkidobás, amit a polgármester úr s Kertész Tibor úr, az Electrolux vezetője is megígért, hogy ellenőrző fúrásokat végeztetnek a WDSl-en, a Varga úr bejelentése nyomán? Felesleges pénzkidobás, s nem két fillér. Persze értem én, a lakosságot meg kell nyugtatni, a kételyeket igazolni szükséges. Meggyőződésem, hogy veszélyes hulladék nagy tömegben nincs a WDS 1-be temetve. Lezárása után sem jelent semmilyen veszélyt ez a tároló, hisz onnan semmi nem tud kikerülni. A tárolót két veszély érheti. Bombatámadás, vagy ha földrengés törésvonalába esne. Reméljük, egyik sem következik be soha, s nyugodtan élhetnek a jászberényiek unokái, dédunokái is ezen a környéken. Én nyugodtan aludnék a jászberényiek helyében. Kiss Erika Várszegi Levente Svájcból Harmincöt éves pávakör Fennállásának 35 éves évfordulóját ünnepli a Jászapáti ÁFÉSZ jászszentandrási pávaköre. Az alakulás „levezény- lője” az a Kunráth Sándor volt, aki ma is karnagya a csoportnak. Az idén 73 éves vezető idézi fel a múltat. Kunráth Sándor 1959-ben az áfész elnöke, Hevér Miklós szólt a kántortanítóból lett énektanárnak, hogy volna-e kedve énekkart alakítani. Miért ne, hiszen akkoriban már felvetődött a pávakörök gondolata. Viszont előbb felesége segítségével 20-25 tagból álló menyecskekórust szervezett Sanyi bácsi. Négy-öt év után alakultak pávakörré, méghozzá a megyében az elsők között. A kórus pályája szépen ívelt felfelé. A szolnoki rádióban többször is felléptek. A bevonulok is megemlegették őket, mert katonadalcsokruk bevonulások alkalmával mindig felcsendült. Aztán 1971— 72-ben felléptek Salgótarjánban egy szövetkezeti kongresszuson. Ekkor a tévében is szerepeltek, és bemutathatták a helyi gyűjtésű szokásokat. Annak idején egy népballadát is színpadra vittek, vagyis nem csak elénekelték, hanem meg is jelenítették. A „nőuralom” is ekkor ért véget náluk. Az asszonykórus férfiakkal egészült ki. Persze túlnyomórészt a férjek töltötték fel a sorokat. Valósággal családi pávakörré vált a kórus. Mostanában már baj van a fiatalítással. Legfiatalabb tagjuk ugyan 17 éves, de sokan az idősebb korosztályhoz tartoznak, legidősebb a karnagy úr. A 35 éves fennállás megünneplése most szeptember 25- én lesz. Az időpont egybeesik a jászsági dalostalálkozóval. Ezt az eseményt tavaly tartották először a Jászok Egyesülete kezdeményezésére Jász- apátin. A találkozó olyan jól sikerült, hogy elhatározták, folytatják. így következik most Jászszentandrás. Az egész napos programnak jeles védnökei vannak. Fővédnökök: Bartus Pál, az ÁFEOSZ elnöke, dr. Szekeres Imre országgyűlési képviselő és dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének vezetője. Védnökök is legalább hatan vannak, míg szponzorok is számosán. Hat vagy hét éve egy szakkör részére készítette első művét Kálmán József Jászapátiban. Az alkotás négy ökör volt, amelyek anyagául kukoricaszár szolgált. Készült hozzájuk egy szekér is. Jásziványban ki is állították a fogatot, de hogy később hova lett, nem tudni. Aztán az 56 éves férfi fából egy traktort, hozzá ekét, boronát és simítót is barkácsolt. Pusztán az unokák szórakoztatására. Most meg mit csinált? „Nekünk ez üzlet, megtérülésre számítunk” Miniatűr tanyavilágot barkácsolt A telefonfejlesztés végkifejlete a svájci és a holland partnerekkel a megvalósulás felé tart. Várszegi Levente a Budapesti Műszaki Egyetemen 1964-ben szerzett diplomát. Villamosmérnökként települt gyermekkora színhelyére, Svájcba, 1964-ben. A jászsági telefonügy hazájához húzta. Ő történetesen a Swiss Telecom PTT-nél dolgozott, amikor cége Magyarország felé tájékozódott.- A világon mindenütt lebontják a monopóliumokat, a piacokat a liberalizáció jellemzi. így van ez Svájcban is. Az én cégem is elvesztette korábbi telefonszolgáltatási monopóliumát. A meglévő tudást, tapasztalatot azonban gyümöl- csöztetni kell. Ebben a helyzetben nem tehet mást egy cég, mint hogy szétnéz külföldön. így kezdett tájékozódni a Swiss PTT is a külföldi lehetőségekről. A svájci faluszövetségtől jött az információ, hogy a Jászságban nagyon kell a telefon. Magyarországgal egyre bővülő kapcsolat alakult. Az európai telecommuniká- ciós kiállítás 1992-ben itt volt Budapesten. Szétnéztünk az országban. Tárgyaltunk Gödöllővel és Jászberénnyel. 1993 februárjától a Jász-Com Rt.-vel már egészen szoros kapcsolatunk lett, ekkortól már rám bízták a magyarországi tárgyalásokat.- Ön és a Swiss PTT nyilván profik a távközlési szakmában. Mit vizsgáltak, ami alapján eldöntötték, hogy itt fektetnek be?- Először megnéztük a piaci igényt. A 3 százalékos ellátottság semmi. Egy fejlődő országban minimum 25-30 százalékos vonalszámnak kellene lenni. Vizsgáltuk a technikai lehetőségeket. Tárgyaltunk a Matávval, amellyel nekünk igen jó nemzetközi kapcsolatunk van. Hosszú időt vett igénybe, míg bedolgoztuk magunkat a magyar törvények dzsungelébe. Finanszírozó partnert is keresni kellett. Mi értjük a szakmát hálózatépítés és szolgáltatás terén. Ehhez azonban előbb pénz kell. így jutottunk el 1993 őszéig, amikor a koncessziós pályázatot végre kiírta a miniszter úr.- Felkészültek voltak tehát a pályázat elkészítéséhez.- Nem tétlenül vártuk a pályázatot, az biztos. Óriási munka következett azonban. A Jász-Com Rt. aránylag jó tervekkel rendelkezett. A pályázat feltételei szerint azonban ezt át kellett dolgozni, különösen finanszírozási oldalról, illetve gazdaságossági számításokkal kiegészíteni. Tíz évre szóló üzleti tervet készíteni, a megtérülést részletesen levezetve. Ilyet a Jász-Com előtte természetesen nem készíthetett. Meg kell mondjam, az ő előkészítő munkájuk óriási segítség volt. Ők alapozták meg, hogy végül a pályázatot megnyerjük.- A megtérülési mutatók mit mutatnak ? Mikor fog a beruházás hasznot hozni?- Sajnos a Jászság nem jó megtérülést mutat. Mi 8 évvel számoltunk, de inkább a 10 év mondható reálisnak. A lakósűrűség kicsi. A „távoli” előfizetők tanyákon élnek. Számukra nem légvezetéken visszük egyébként a vonalat. Olyan rádiótelefont kapnak, mely helyhez kötött, tehát autóban nem használható.- Kanyarodjunk vissza még a Jász-Tel Rt. megszületéséhez, melynek Ön az elnöke.- A board — azaz az igazgatótanács - elnöke vagyok. Tehát elkészült a pályázat, beadtuk, megnyertük. A Matáv az előkészületi munkában nem tudott részt venni. Amikor készen voltunk a tenderrel, bemutattuk nekik. A meglévő hálózattal és telefonközponttal - amit becsült értéken elismertünk - lett volna tulajdonos az rt.-ben. Csakhogy néhány ponttal ők nem értettek egyet. Vétójogot akartak, ami új magyar találmány lett volna. Olyan nincs, hogy egy kisebbségi tulajdonos megvétózza a többségi tulajdonos akaratát. így maradtak ki.- Milyen cég lesz a Jász-Tel Rt.?- A koncessziós jogot 25 évre kaptuk. Ezen belül 8 évre kizárólagosan. Egy felkészült, stabil céget hozunk létre. Egyelőre több svájci és holland vezetővel dolgozunk, de folyamatosan keressük a magyar szakembereket is. Tőke és tapasztalat nélkül nem lehet dolgozni. Mi, jelentős tőkebefektetés mellett, a svájci precizitást is szeretnénk idehozni. A jászsági fejlesztés megvalósításához 4 milliárd forint szükséges. Én személy szerint örülök, hogy szülőhazámnak segíthetek. Viszont ez üzlet. Tehát csak úgy lehet, úgy szabad dolgozni a Jász-Tel Rt.-nek, hogy rentábilis legyen. A tulajdonosok, akik között a Jász-Com s általuk a helyi önkormányzatok is ott vannak, ezt várják el tőlünk. A koncessziós szerződés kemény piaci feltételeket szab nekünk. Tehát kemény munka következik, melynek eredménye lesz, hogy végre lesz telefonjuk az itt élő embereknek. KE Az egész úgy kezdődött, hogy a jásziványi lányunokák a nyáron elkezdtek földből sa- razni, tapasztani. Meglátta ezt a nagyapjuk, és nemhogy leteremtette volna őket, hanem inkább olyat szólt, hogy ne csak úgy saraskodjanak, hanem egyikük szedjen füvet, a másikuk meg sarat készítsen, ő pedig csinál egy kis téglaverőt, vernek téglát, amiből tanyát építnek. Az ötlet megvalósult. A nagyapa léceket vert le, az unokák ezek közé tették a sarat. A harmadik kisunoka sem maradt ki a munkából. Készen volt egy ház három oldala. A negyedik csak azután lett meg, hogy megcsinálták a tetőt. A tető gallyra tett száraz szénából állt össze. Elkészült egy ház, tisztára olyan, amilyen a nagy író, Móricz Zsigmond háza volt. De ha már volt ház, építettek hozzá istállót, fészert is. A házakat be is pucolta Józsi bácsi, sőt, még be is meszelte. Nem volt még teljes a produkció. Készült a tanyához kerítés is, vesszőből fonva, akár a kosár meg gémeskút, árnyékszék és itatóvályú. Az összes tárgy elkészítésének ideje körülbelül egy hónap volt. Józsi bácsi nem készült népművésznek, pusztán megfigyelte, amit gyerek- és fiatalkorában a tanyájukon látott. Sőt, ő már kiskorában is segített. A miniatűr világban is minden pontosan úgy készült, mint a nagyban. Józsi bácsi nagy örömét lelte az unokák ötletének megvalósításában. Ráadásul még telt is az idő, mert abból bőven van, hiszen leszázalékolták. A szívével már kétszer is műtötték. A szövetkezetben is van egy tanyamúzeum, már ott is kérték Józsi bácsi segítségét. A régi házat részben az ő segédletével újították fel. Át kellett alakítani a tetőt, új homlokzatot és kerítést kellett csinálni, valamint az ámbitusajtók elkészítése is rá hárult. A kőkút is az ő keze munkáját dicséri. A kicsiny tanyavilágnak a környékről a csodájára járnak. Mi is ezt tettük. A kisunokák nagy örömüket lelik a játékvilágban
