Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-08 / 211. szám
4 ® A szerkesztőség postájából ® 1994. szeptember 8., csütörtök Utóvégre a megrendelő zsebére, idejére megy a játék... Ha megmondta - nem mondta Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó - szól a közmondás. Mint a többiben, úgy ebben is évszázadok bölcsessége sűrűsödik. Aktualitására manapság - a csalások sorozata mellett - a szolgáltatást végző mesterek sokszor megkérdőjelezhető szavahihetősége figyelmeztet. A közelmúltban általánosan érvényesített elv szerint mindenkinek munkát kellett biztosítani. A munka minősége viszont sok helyen csak másodlagos volt. Főleg lakásaik javításánál voltak kényszerhelyzetben az emberek. Örülhettek, ha valamelyik vállalat vagy szövetkezet szakembere egyáltalán megérkezett hozzájuk. Mennyi, de mennyi ezért elfuserált szabadnap miatt panaszkodtak már az emberek. Azt hittük, hogy a gazdasági-társadalmi helyzet változásával, a konkurencia megjelenésével, az egyéni érdek kötöttség nélküli évényesítésével alapvetően megváltozik a hely- ( zet. Sajnos tévedtünk. A tapasztalatok szerint jószerével csak abban történt fordulat, hogy a vállalkozó a megbeszélt időre pontosan megérkezik a munka felvételére, el is kezdi a javítást, de aztán különböző okokra hivatkozva, kisebb-nagyobb megszakításokkal húzza az időt. Közben kiderül, hogy azért van munkaszünet, mert a mesternek egyszerre két-három helyen akad „határidőre” elvállalt munkája. S ugyebár az, akinél már elkezdték a lakásfelújítást, nem néz másik mester után. Nem tehet mást, eszi a kefét, s vegyes érzelmekkel várja a határidő-tologatások végét, azt, hogy az ilyen szakembertől megszabaduljon. Most még tömegével vannak új vállalkozók. A lakosság a nagyobb településeken nem ismeri munkájuk minőségét. Jó hírüket - saját érvényesülésük érdekében - most kellene megalapozniuk. Szavahihetőségükkel s minőségi szolgáltatásaikkal. Sajnos, manapság jó részük szavahihetősége is megkérdőjelezhető. Ezért tartja róluk az ember azt, hogy ha megmondta - nem mondta. Úgy van ez, mint az olajbányászoknál volt korábban. Bese Vilmosnak hívták trösztjük vezérigazgatóját. Róla mondták: „Bese ígérte, be se tartja”. Lassan azonban ki fog tisztulni a kép, s kirostálódnak a lakosságra fittyet hányó mesterek. Hiszem, hogy ismét érvényesül majd az az évtizedekkel ezelőtti gyakorlat, miszerint nem a vállalkozó, hanem a megrendelő akarata érvényesül. Utóvégre az ő zsebére és idejére megy a játék.-B.Küldjön egy képet! Kézilabda-leventecsapat Tiszapüspökin - 1940-ben Ez a felvétel a hajdani kézilabda-leventecsapatunkat örökítette meg 1940-ben. Közülük Pomázi később a törökszentmiklósi csapatban, majd a Szolnok megyei válogatottban játszott. Ez utóbbiban nyolc éven keresztül. Az emlékképet őrzi és beküldte: Pomázi István, Tiszapüspöki A Flamand pékség dicséretére Zárás előtt fél áron Több mint egy éve láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy Szolnokon a Pozsonyi úti péküzem nemcsak kívülről nézve szép, hanem belülről is: az eladótér tiszta, vonzó. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a különféle kenyér és pékáru illata - a külső és belső képpel keveredve - egyenesen mámorító. Ezenkívül nem hagyhatjuk dicsérő szavak nélkül a kiszolgáló személyzetet, hölgyeket, akik középen, a pult mellett állnak, és kedvesen, mosolyogva szolgálják ki a vásárlókat. A Flamand Kft. vezetősége hamar felismerte, hogy a legfinomabb kenyérrel, süteményfélével - ha zárás előtt olcsóbban adják - nagy örömet szereznek a kispénzű, kisnyugdíjas és beteg embereknek. így nem csoda, ha hétköznap és ünnepnap zárás előtt az emberek - idősek, fiatalok egyaránt - fegyelmezetten várakoznak, sorban állnak, hogy fél áron juthassanak a finom termékeikhez. Ilyenkor a kiszolgáló személyzet a megszokottnál is kedvesebb. Úgy fogadják az idős, beteg embereket, mintha azok a hozzátartozóik lennének. Olykor széket is adnak a roskadozó néniknek, bácsiknak. A kft. vezetésének és valamennyi dolgozójának - a vásárlók nevében - ezúton is köszönetét mondunk a jólekűségü- kért, segítségükért. És örülnénk, ha embertársaink a megye más városaiban, településein is ilyen, ehhez hasonló humanitást tapasztalhatnának. Olej Zoltán Szolnok Hogy a felvásárló is olcsóbban adhassa a mákot „Megáll az ember esze ... - Háromszoros áron adják tovább a mákot?” cím alatt, szeptember 5-i számunkban jelentettük meg azt a levelet, amit Kovács Eé- rencné kisújszállási olvasónk juttatott el hozzánk. Soraira az érintett Bottyán Kereskedelmi Kft. ügyvezetője, Bottyán László válaszában többek között ezt írta: A Bottyán Kft.-nél jelenleg a mák ára kilogrammonként 298 forint, aminek a felvásárlási ára 240 forint volt. Most 180-200 forintot ajánlottunk a mák kilójáért - azzal a megfontolással: amennyiben olcsóbban tudjuk felvásárolni, úgy a vevőknek mi is kedvezőbb áron értékesítjük. Jelzőtáblák — takarásban! Szigeti György olvasónk hívta fel a figyelmünket arra az állapotra, ami elsősorban a gyalogosoknak szúr szemet a szolnoki Táncsics Mihály utcában. Arról van szó, hogy a Verseghy Gimnázium sarkánál gesztenyeág hajlik a várakozni tilos táblára (montázs a kép jobb sarkában), a Kossuth tér felé haladva pedig az útvonal-tájékozató takarja a másik, ugyancsak várakozni tilos táblát. E helyen nemrég szemtanúja volt annak az esetnek, amikor a közlekedési rend betartására okították, büntették a figyelmetlen (!?) gépkocsivezetőt. Olvasónk észrevételéhez talán annyit fűzhetünk: jó lenne, ha a gépkocsivezetők számára először is a a jelzőtáblákat tennék láthatóvá, s ha az útra, a táblákra hajló ágak gallyazásával nem várnák meg a őszi lombhullást. (Fotó: Bíró Tibor) Köszönet „Karodban mindig legyen erő, tekintetedben melegség, s szívedben lakjon szíves szó, ha velük találkozol. Mert sajnálatodra nem, de együttérzésedre és segítségedre mindig számítanak...” (Zsótér Pál) Kunszentmártonról, a „Tiszazugi” Mozgáskorlátozottak Csoportja nevében Szabó András producer, Rácz István csoportvezető-helyettes és Bódi Gergely vezetőségi tag aláírásával kaptuk az alábbiakban közreadott levelet, meleg hangú köszönő sorokat: A „Zenével a sérültekért” című, közelmúltban zajlott rendezvénysorozatunk segítség, támogatók nélkül nem jöhetett volna létre, ezért az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik - lehetőségeikhez mérten - a programok sikeres lebonyolításában és bármiben közreműködtek, a segítségünkre voltak; akik a legszükségesebb forintokat eljuttatták hozzánk, és nem utolsósorban azoknak is, akik imáikba foglaltak bennünket, s gondoltak ránk. Továbbra is meleg szeretettel várjuk a nem csak anyagiakban, forintokban mért segítségüket, és kívánunk erőt, nagyon jó egészséget, hitet - Isten áldásával. Termőföldjeink védelmében Hozzászólás cikkünkhöz „Kérdezze csak a bajbajutottakat!” Még egyszer a razziáról Nem először javaslom, hogy módosítsák a termőföld védelméről szóló törvényt, s immár a harmadik kormánynak küldöm izenetünket. Töröljük el a közel két évtizeddel ezelőtt megjelent termő- földvédelmi törvény azon paragrafusát, amely előírja, hogy a tanyaépítéssel elvont termőföld aranyakoronáját 20-30-40-44 ezerrel kell megszorozni, s ezt az összeget befizetni a tanyaépítési engedély kérésekor, ami az első osztályú földeknél összesen kb. egymillió-kilencszázöt- venezer forintot tesz ki. Ugyanakkor a parasztság 95 százalékának még arra sincs pénze, hogy a földjét felszán- tassa, vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szert vásároljon. A napokban akkor kapcsoltam be a tévét, amikor éppen a városunkban történtekről esett szó, amikor városatyáink többek között az utcai névtáblákkal foglalkoztak. Volt, aki Prágát hozta föl példának, ahol az utcatáblákat pirosra festik, s volt, aki azt javasolta, az új táblák tervezésével helyi művészt bízzanak meg, akik egyébként is panaszolták már, hogy a várostól nem kapnak megrendelést. Nekem pedig az a szerény véleményem, hogy a jelenlegi nehéz helyzetünkben ne pocsékolják ilyesmire a város amúgy is kevés pénzét. Mert ha egy kicsit körülnézünk, láthatjuk, hogy némely utca sarkán már két Tanyaépítésre talán öt százalékuknak ha van lehetősége, de még őket is mellbe vágja ez a törvény. Egy, még korábban kelt jogszabály pedig előírja, hogy gazdasági épületeket szabad ugyan építeni, de hozzá lakóházat csak ott engedélyeznek, ahol műúton megközelíthető a föld, s a villanyhálózat is a közelben van .. . Tisztelettel kérem a sorsunkat, a mezőgazdaság sorsát intézőket, hogy a jövedelmező, korszerű gazdálkodás útjából - a sok-sok akadály közül legalább ezt a kettőt - legyenek szívesek elhárítani. A többit áz utána következő hetekben is ráérnek módosítani! Id. Kanta Gyula Berekfürdő tábla is van: az egyik kb. 60-80 éves öntvény, a másik 10 éve került oda, aztán az utcanevek megváltoztatásával újabbak - bádogból, amelyek máris rozsdásak. És ezzel még nincs vége? Az a véleményem, csak ott pótolják a táblákat, a házszámokat, ahol hiányoznak, s ha lehet, a régi szép, tartós táblákat vegyék alapul, tekintsék mintának. Az egyéni számozást pedig, amennyiben az nem ízléstelen, bízzák a ház tulajdonosára. E megjegyzésemmel nem akartam senkit megsérteni, de úgy vélem, ezzel a témával talán most kár ennyit és ilyen szinten foglalkozni. Id. Sándor János nyugdíjas - Szolnok Tisztelt D. Szabó Miklós! A kétezer éves lakóháztól a rendőrségi razziáig című, augusztus 29-i jegyzetében megdorgált bennünket, szolnoki rendőröket, mert Szent István ünnepének éjszakáján ellenőrzést tartottunk. Néhány ismeretbővítő sorral hadd egészítsem ki az Ön mondandóját. ■*' ' » v v Augusztus 20-án este 11 óra után valóban rendőri ellenőrzés kezdődött. Abban részt vettek mindazok a kollégáim, akik addig az ünnepséget és a tűzijátékot vigyázták, illetve annak a több tízezer embernek a baj nélküli hazajutását biztosították, akiknek igazi ünnep volt az a nap. Gondolom azzal egyetért, hogy éjfélhez közel - különösen a kamionparkolóban, a Lézer diszkóban - nem csupán az „új kenyér, az államalapítás és Szent István” történelmi szerepe, fontossága itatta át áhítattal az általunk ellenőrzött állampolgárok jó részét. Ón úgy vélte - ad absurdum -, hogy tán ünnepet sértettünk, s akkor ezeket a sértéseket kiterjeszthetnénk karácsonyra is. Drága Uram! Elkésett. Kiterjesztettük. A Belvárosi nagytemplom kanonoka ugyanis már évek óta egyenruhás rendőröket kér az éjféli misék biztosításához. Ugyanis sokan akadnak, akiknek nem ünnep mások ünnepe. Nem átallanak hangoskodni, részegen verekedést kezdeni, törni, zúzni. Sőt! Ezeken az estéken fokozzuk az ún. megelőző járőrszolgálatot, hiszen a betörők - éppen üres lakásra számítva - az éjféli mise idején igen serények! Javasolja, május elsején is razziázzunk a Tiszaligetben. Hadd bővítsem ismét ismereteit. Évek óta rendőrőrsöt működtetünk ott - a majálisozók érdekében. Ugyanis szükség van rá! Kérdezze csak a bajbajutottakat, a megtámadottakat! Ők ugyanis örömmel gondolnak a rendőri jelenlétre, mint augusztus 20-ának éjszakáján a Körösi, a József Attila vagy a Kossuth L. és Táncsics M. utca lakói. Őket ugyanis megkíséreltük megóvni a részeg hangos- kodóktól, a kukaborigatóktól, a garázdáktól. Nem gondolom, hogy hibátlanul végezzük munkánkat, de igyekszünk. Tudom, hogy jobb eredményeket is elérhetnénk. Megpróbáljuk. Mindenkit nem védhetünk meg. Az olvasót sem a rossz szándékú soroktól. Van mit javítanunk . . . Vörös Miklós r. alezredes városi kapitány Kellemes „száguldás” a tandemen Ne pocsékolják a pénzt Ahova nem a kajaktáboron át vezet az út Gyerekekkel Európa tetejére? Manapság divatos sport lett a hegymászás, és egyre többen művelik. Ki ésszel, ki meggondolatlanul. Vannak, akik a sportteljesítménnyel szemben a szenzációt próbálják előtérbe helyezni, ily módon igyekeznek a nyaralásukhoz szponzorokat találni, sőt attól sem riadnak vissza, hogy mások sikereit megkérdőjelezzék. Ennyi bevezető után néhány észrevétel az augusztus 27-i számban megjelent, Szolnokon kapós a Mont Blanc című íráshoz. Az ebben említett két hegymászó - mindketten tapasztalt oktatók - nem véletlenül hagyta biztonságos helyen a tapasztalatlan társait. Ennek okát persze - a körülmények ismerete nélkül - bajos lenne megítélni, mint ahogy azt a cikk írója tette. A Mont Blanc az Alpok 4000-es csúcsai közül valóban könnyűnek számít, azonban az összes magashegyi veszély előfordul rajta (pl. kőomlás, lavina, magashegyi betegség, vihar stb.). Nem véletlen, hogy ez a csúcs évente több mint tíz halálos áldozatot szed. Az ilyen magassághoz a gyerekek jóval nehezebben alkalmazkodnak, főleg ha ehhez még megerőltető fizikai és szellemi igénybevétel is társul. Szerencse, hogy mindez a túravezetőnek még idejében eszébe jutott. Mert szép dolog lenne ilyen fiatalon Európa csúcsán állni, ám ehhez talán nem a kajaktáboron át vezet az út... És aki azt írja, hogy a Mont Blanc „nem egy nagy durranás”, az inkább maradjon otthon. A Különleges Sportok Klubja nevében: Vágó Csaba Szolnok Régebben is divat volt a tandem, napjainkban ismét népszerűvé vált - főleg a fiatalok körében. Az igazi azonban mégiscsak az, ha az ember saját maga készíti, mint tette ezt az idén nyáron a jászjákóhalmi Tóth Attila és Hol- czer Csaba. Előbbi a tiszafüredi, utóbbi a jászberényi szakközép- iskola tanulója, akiknek bizony sok-sok kellemes percet szerzett a „száguldás” - négy láb-meghajtással. (Beküldött kép: F. I.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
