Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-07 / 210. szám
1994. szeptember 7., szerda Kunsági Extra----Kunhegyes 7 T avaszig nincs gond Hat év csend és némaság után ismét duruzsolnak a gépek a kunhegyesi nagymalomban. Igaz, előtte Monoki László felújíttatta, korszerűsíttette a helyiségeket, majd elkezdődött a finomkenyérliszt, rétesliszt, búzadara, korpa és egyéb malomipari termék gyártása. Az sem mellékes, hogy a malom harmincnégy embernek ad megélhetést. Olyanoknak, akik túlnyomó többségben munkanélküliek voltak. Gyártanak itt 1 kilós, 2 kilós csomagolású lisztet, illetve 50 kilós, zsákos lisztet. Ami az értékesítést illeti, mindenhová jut belőlük a Kö- zép-Tisza Vidéki Afész üzleteibe, de Szolnokra, Budapestre, Vácra, Debrecenbe és jószerével az ország minden jelentős városába. Sőt, legújabban Romániába meg Horvátországba is. Ha megindul a rendszer, három műszakban napi öt vagon lisztet állítanak elő. Annyi a jó minőségű, felvásárolt búza, hogy tavaszig gond nélkül őrölhetik a finom, kenyérnek való életet. Emil bácsi írhattam volna úgy is, hogy Bollók Emil esperes plébános úr immáron het- venesztendős. De valahogy az én szívemhez az a megszólítás a közeli, hogy Emil bácsi. Még gimnazista voltam Karcagon, amikor fiatalemberként ideérkezett 1959-ben, és tessék, máris élete fele a kunokhoz kapcsolódik. Igaz, itt már nem focizott, mert jó, ha tudják, ifjúkorában sikeresen kergette a labdát. Sőt, az ötvenes években, amikor gólt ragasztott az ellenfél kapujába, az egyik lelkes néző így kiáltott:- Éljen, ez igazi reakciós gól volt, plébános úr! Akkor sem sértődött meg a jelző miatt, és most sem sértődékeny. Mert nem volt reakciós soha, csak éppen tette a dolgát. Felderítette az 1848/49-es, Kunhegyesen eltemetett honvédek sírját, névsorát, tataroztatta a templomot, de nagyon sokszor ő is hordta, hordja a maltert. Ha kellett, turistáknak adott éjszakai szállást, buzdította, buzdítja az aranylábúakat, misét mond, hittanórákat tart, esket, temet, keresztel. Nem véletlen, hogy a város egyik önkormányzati képviselője. Friss, eleven ember ma is , és ha ígéri, pontosan mindenhová odaér. Hű társa egy kerékpár: fittyet hány minden olaj- és benzináremelésnek. Pár deci olajjal oda fuvarozza a gazdáját, ahová ő óhajtja. Ennyit dióhéjban egy hetvenesztendős plébánosról. Mit kívánhatnék neki azok nevében, akik ismerik, szeretik? Isten éltesse még sokáig! Ezzel már nem sok gond lesz, a raktárból lehet szállítani az üzletekbe írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Hét fiú, tizenöt lány egy osztályban Ili ír ^ * Vidámak a másodikos algimnazisták. Igaz, ottjártunkig még feleltetés sem volt - bár ők attól sem félnek. Távirati stílusban ennyi a Kossuth Lajos Általános Iskola 2. évfolyamának algimnáziumi osztálya. Különös ismertetőjelük, hogy mindahányan az átlagnál jobb tanulók. így érkeztek ide tavaly Gyendáról, illetve a szomszédvárból, a Dózsából is. Hogy kik is ők? A teljesség igénye nélkül néhány rövid diákportré: Fehér Judit jó négyes tanuló, a földrajz a kedvence; Végső András 4,3-as diák, a számítás- technika és a foci a kedvence; Zubor Katalin Tiszagyendáról érkezett, kitűnő, és Török- szentmiklósra, a Bercsényibe készül; Juhász Tibinek is dögunalmas, csupa ötös, a bizonyítványa. Ráadásul ő még nyolc tárgyból külön dicséretet is kapott, és állatorvos szeretne lenni; Párdi Krisztina bizonyítványa 4,5, és színészi képességekkel is rendelkezik, ezért speciális iskolába iparkodik Szolnokra. Mellesleg hat éve zongorázik, három éve tagja a színjátszó körnek. A legjobb sportoló Kovács Robi, aki kara- tében, fociban jeleskedik. Ő, ha minden igaz, rendőr lesz. Még egy dolog jellemző rájuk: mindahányan középiskolákba, gimnáziumokba készülnek. Arra a nagyon fontos kérdésre, hogy ki volt már szerelmes közülük, kivétel nélkül a magasba lódították a kezüket. Hogy ki az most is, erre jószerével alig akadt jelentkező. Nem csoda: ilyenkor a szeptemberi becsengetés idején fedni kell a füzeteket, könyveket, megvenni az iskolaszereket. Szóval rendezni a sorokat, azután esetleg jöhetnek a szívgondok is. Majd lehűtik őket az őszi esők. Nem igaz? A messzi mama csodaszép kertje A Dózsa György úton, szemben a parókiával, egy nagyon szép, mutatós ház és porta nyújtózik. Éppen ötven esztendeje költözött ide Ba- kondi János meg a felesége. Négy év teltével követték őket a fiatalok, ifjabb Bakondi János és neje, K. Szabó Róza. A házigazda két éve meghalt, és azóta özvegye egyedül műveli az 560 négyszögöles kertet, amelyben elöl rózsák díszlenek, az út mellett nyírott bukszusok, továbbá tizenhét sor szőlő, hátul pedig gyümölcsfák. A gyerekei távolra kerültek: a fia Kaposvárott vert gyökeret. Három gyereke született, a lánya Pesten lakik, nekik egy gyerekük van. Szeretnék, ha a messzi mama közelebb húzódna hozzájuk, de ő nehezen szakad el ettől a szép háztól, kerttől. Szinte állandóan tesz-vesz valamit, mindig dolgozik. A BHG-ból került nyugdíjba. Akkor 5 ezer 200-zal, ami most sem több 12 ezernél, úgyhogy jól jön az a kis mellékes a kert terméséből. így azután nincsen más: ilyenkor messzi mama nem mehet, de ottjártunkkor is nagyon várta őket. Hiszen a kaposváriak megígérték: péntek estére megérkeznek. Mi sem tartóztattuk tovább a ház asszonyát, elvégre akkor már kora estébe fordult a péntek délután ... Csodaszép, ápolt kert, mutatós lugasok - ez özvegy Bakondi Jánosnénak a „birodalma" Kiállítás az elmúlt évtizedek történetéből (Oláh Lajos gyűjtőmunkája) 1964. augusztus 20-án adták át Hegyesen az új kultúrházat, és jellemző, hogy kik voltak a legfrissebbek. Nem találják el, pedig a válasz kézenfekvő: a nyugdíjasok. Ők ugrottak, vagy ha rossz a szó, léptek leghamarabb, és október 25-én Végső Mihály, Oláh Miklós, Nemes Sándor, Antall Ferenc, Szendlai Vilmos, K. Juhász Imre, Oros Miklós, Szász Sándor, Botlik András, Rózsa Ferenc, Tiriba Kiss János, Mándi Károly, Lukács Imre, Ollósi József elnökségével megalapították a nyugdíjasklubot. A kaszás sajnos őket sem kímélte, és azóta már többször cserélődött a tagság meg a vezetőség. Egy azonban biztos: klubok, szakkörök jöttek létre, tűntek el örökre vagy időlegesen, de a nyugdíjasok csillaga mindig fennen ragyogott. Miért? Egyetlen szóval azért, mert ez a közösség biztosította a település időskorú tagjainak azt az egy- üttlétet, ahol szórakozni, olvasgatni, ismereteket szerezni meg olykor dalolni, énekelni - uram bocsá’ táncolni is lehet. Van is már vagy kétszáz tagja, jó né' hány műsoros esttel, országjáró kirándulással, vacsora- és klubtalálkozóval a hátuk mögött. Tévedések elkerülése végett ezeket a rendezvényeket nem a magyar állam, nem támogatók , hanem ők maguk fizették. A szerény-szegény kis nyugdíjukból. Mert jól akarták érezni ma^ gukat, mert vágytak a melég emberi szóra, mert ném akartak leírtakká, elfeledetté válni. Csak azért, mert nekik mára már a postás hordja a havi járandóságot. Ez az örökmozgó, csuda lelkes kis közösség szeptember 24-én az elmúlt időszak emlékeit szeretné felidézni mindazon csoportokkal, klubokkal együtt, akikkel az elmúlt időszakban baráti kapcsolatok alakultak ki. Éppen ezéft ezen a napon a helyi művelődési központban térségi klubtalálkozóra várják a megye nyugdíjasklubjait. A rendezvényt délelőtt kilenckor Szélekovszky István polgármester nyitja meg, majd a gyerekek köszöntője után visz- szaemlékezések következnek. A délelőtt folyamán a színpadon az ideérkező vendégcsoportok mutatják be felkészültségüket, délután kettőtől pedig az időskorúak szociális, egészségügyi, gazdasági kérdéseivel foglalkozó fórumon lehet kérdezni akármit, mert rangos a meghívottak köre, így: dr. Cse- hák Judit, a parlament egészségügyi és szociális bizottságának elnöke, Knoll István, a Nyugdíjas Klubok és Idősek Országos Szervezeteének elnöke, Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Györgyi Lajos, a megyéi népjóléti iroda vezetőjét Búzás Sándor, Hér- bály Imre országgyűlési képviselők, dr. Prágerné dr. Kádár Magdolna, a helyi egyesített szociális intézmény vezetője, Horváth Attila, a megyei művelődési és ifjúsági szolgálat igazgatója. No meg ha minden igaz, ott lesz e sorok írója, mert kíváncsi arra, hogy az őszinte kunok milyen kérdésekkel rukkolnak elő. Két évtizede teszi a dolgát a juhász Noha zuhog az eső, a juhász is, a pulik is éberen figyelnek Gyenda felől haladva, a csatornán átérve, a műút mellett jobbra óriási birkanyáj ropogtatja, szedegeti a füzet. Ä fa alatt, köpenyébe burkolva ül a juhász, és a záporon keresztül a messzeséget kémleli. Két jó kutya, Bogár és Bojtár lesi minden mozdulatát, mert ha a gazdi szól, akár kilométerekről is eléje kanyarítják a messzire elcsatangoló gyapjasokat. De most a juhász, Gulyás József - aki húsz éve teszi a dolgát - egy kukkot sem hallat, így a szünetelő, majd meg-megújuló zivatarban pár szót válthatunk. Elmondja magáról: jelenleg hétszáz gyapjast őriz. Hetven belőle a sajátja, kétszázhúsz a szövetkezeté, a többi háztáji. Akad, akinek egy-kettő van, míg másnak harminc. Ha jó az idő, kánikula várható, reggel három-négy között már kihajt. Ilyenkor hét után ered a mezőnek, és a legeltetés mindig estig tart. Itt aztán nincs se vasárnap, se ünnep, mert így telik a nap. Meg úgy, hogy figyel, mert sok a rossz szándékú ember manapság, aki könnyen meglovasítja az ebül őrzött jószágot. Hogy mettől meddig tart a legeltetési szezon? Ezt soha nem a juhász, hanem az idő mondja meg. Általában valamikor áprilisban indul a város környéki mezőknek, és ha jó az idő, november hátulján veri be a falkát. Mellesleg nyaranta a család is kinn, él vele a tanyán. Ha hívják, meg is főzi a gyapjasok földi maradványait, mondjuk lakodalmakban. Hogy mi a kedvenc étele? Ezek után talán nem lep meg senkit, hogy a csirkepaprikás. Elvégre aki az egész életét a bégetők között tölti, nem csoda, hogy a tányérjára olykor inkább kotkodácso- lót kíván ... Megrendelés bőven akad Kinőtték a régi telepet Bármilyen hihetetlen, a Kovács Bútor Kft., amelynek Kovács Sándor az egyszemélyi tulajdonosa, mára kinőtte a telephelyét. Nem csoda, hiszen a cég már száztíz embernek ad munkát. Zömük szakmunkás: asztalos, festő, lakatos, de akad a dolgozók között betanított és segédmunkás is. A tulajdonos gondolt egy merészet: ha már szűk a régi gyár, mi lenne, ha az évek óta üresen álló BHG-nagycsarnok felé terjeszkednének. Ez így leírva roppant egyszerű, de a valóságban számtalan akadály tornyosult a kivitelezés elé. Nem részletezem, végül sikerült megvásárolnia az úgynevezett szerelőműhelyt a hozzá tartozó helyiségekkel, szociális létesítményekkel együtt. Jelenleg az új gépeket szerelik a szakemberek, és ha minden igaz, a hónap utolsó napjaiban költözhetnek. Szükség is van a tágasabb térre, a jobb munka- és szociális körülményekre, ugyanis megrendelésük akad bőven. A német és francia vásárlóknak szállított előszoba-, kiegészítő és gyermekbútorok nem csak az idei kapacitásukat kötik le, de már 1995-re is érkeztek ajánlatok. A leendő, tágasabb csarnokba egyébként a tulajdonos Itáliából vásárolt modern gépeket, mintegy 15 millió forintért. Közöttük úgynevezett számjegyvezérlésűek is akadnak. Új hír az is a Kovács Kft.-nél, hogy ez évre 28 ipari tanulót vettek fel asztalosnak.
