Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-07 / 210. szám

1994. szeptember 7., szerda Körkép 5 A tévé képernyője előtt „Megmozdult” a televízió; ha nem is alapjaiban, de például a műsorok rendjében, nap mint nap újabb változások tapasztal­hatók, mozgásban a műsorszer­kezet; programok költöznek egyik csatornáról a másikra, miként a Stúdió ’94 is, mely át­vándorol, vagy azt is mondhat­nánk, visszakerül az egyes fő­csatornára, mások éppen for­dítva, a Ki tud többet Magyaror­szágról? áthelyeztetik a kettesre. S ezek csupán példák. Sorolhat­nám tovább. Annyit viszont el­várhatnánk mi, nézők, hogy va­laki elmondja, vajon milyen szándékok, célok munkálkod­nak e változtatások mélyén, mert egy kissé öncélú játéknak tűnik az egész, mintha csak va­laki kevergetné a kártyát, de nem tudni, mit akar vele. A Múzsa és az Objektív Aztán új műsorok is feltűn­nek a képernyő egén. Van, ame­lyik sikerrel, van, amelyikről rövidesen kiderül, nem életké­pes jelenlegi formájában. Győrffy Miklósék vasárnap dél­előtti kísérlete, hogy kellemes és hasznos, szórakoztató perce­ket szerezzenek, fiaskóval vég­ződött. Igaz, az augusztusi sza­badságok idején próbálkoztak, amikor oly nehéz előteremteni alanyokat, szereplőket egy mű­sorhoz, amikor a tömegkommu­nikációban jóformán fű sem nő. Mindegy, helyüket legutóbb egy újabb vállalkozás foglalta el: 150 perces magazinféle, amely­ben öt közismert személyiség vagy televíziós szerkesztő ho­zott magával 30-30 percet a képernyőre, maga választotta témában. A Stúdió ’94 főszer­kesztője, Érdi Sándor olyan sportolókat szólaltatott meg, akik pályájuk egy-egy kudarcát idézték fel, azzal a végső gondo­lattal, hogy mindenben van va­lami jó, még a rosszban is. Ha képesek vagyunk magunkban feldolgozni a kudarc tanulságait m-k ahogy, sSzt .;a- -sikeres úszó, Gyarmati Andrea fogalmazta ^megvaki olimpiai győzelemmel végül is nem tudta megkoro­názni sikereit. Érdi ezen a szá­mára szokatlan terepen is bizto­san mozgott, és igazán érdekes félórát teremtett a képernyőn. Akárcsak Verebes István, aki Just Lászlóval az oldalán nyír­egyházi riportcsokrot tett a ké­pernyő asztalára, izgalmasan felfedve a zugárusok, a zava­rosban halászók világát, a sza­bolcsi valóság egy szegletét, melyre nem gyakorta esik nyil­vánosan fény. Ok belevilágítot­tak az élet sötétebb zugaiba is, de ugyanakkor azt is elárulták, vonzó módon, mennyire szere­tik hazánknak ezt a különös, változatos, nyüzsgő városát. Régen láttam ennyire őszinte és természetes riportfilmet! Ehhez kellett Just rámenős szemtelen­sége, a rég nem látott riporteré, aki - úgy látszik - ismét csata­sorba állt a televízióban. Csak a teljesség kedvéért: Baló Júlia két művésznőt kérdezgetett a nőiség mivoltáról, hogy mi is teszi a nőt igazán azzá, amire neme predesztinálja, Fellegi Ádám, a bűvös zenész pedig újabb ötleteivel állott elő, bemu­tatta az egyszemélyes zenekart, magát is propagálva a tőle meg­szokott könnyedséggel, Zorán saját dalaiból adott elő. Egyik... a másik után - ez a cím foglalta egybe a félórákat, melyeket szí­nes egyéniségekkel tölthettünk együtt, gondolok a megszólalta­tott alanyokra. Az ötlet, így lét­rehozni szórakoztató műsort: életrevaló, folytatható. Csak megemlítem, a siker zá­loga mindig lehet az érdekes ember. Ezért fordul most már naponta Friderikusz Sándor is a nyilvánossághoz, keresgélvén az élet labirintusában, hogy olyan beszélgetőtársakat talál­jon magának, kiket például ül­döz a balsorsuk, kiknek életútja kudarcokkal van kikövezve, il­letőleg olyan hölgyeket, akik a gazdagon férjhez menés titkáról tudják fellebbenteni a fátylat, saját esetüket adván közre, ne­kik hogyan is sikerült. Őszintén szólva, kíváncsi vagyok, ki az a bolond nő, aki ily módon kiadja magát országnak, világnak; de majd meglátjuk, ugyanis októ­bertől újra Friderikusz. Ez is a változások szele. Miként a tele­víziós hírszolgálatot bővítő két új program, mindkettő premi­erje most esett meg hétfőn, a kulturális Múzsa és a politikai Objektív; az előző tízperces, Váradi Júlia szerkeszti, az utóbbi félórás, és az egyenleges Bánó András főszerkeszti. Mondhatnánk: ilyen még nem volt, naponta híradás, önállóan a kultúra világából, ami történik itthon s ami történik a nagyvi­lágban. A kulturális miniszter is örömét fejezte ki a Múzsa indu­lásán. Jó dolog, kétségtelen, hogy több szó esik a Múzsával a kultúráról, legalább beszéljünk róla, ha belőle kevesebb is van, de aligha szerencsés híreit el­szakítani az élet eseményeinek sodrától. Nagy baj lenne, ha a Híradó nem szentelne továbbra is figyelmet annak, ami a kultú­rában esemény, ha csak a Múzsa késő esti órákba beiktatott tíz­perceire hagyatkozna a kulturá­lis napi híradás. A nézőben azt az érzetet kelthetné, mintha ami ezen a területen adódik, nem is az élet szerves része volna. A Múzsa csak akkor tesz jó szol­gálatot a kultúrának, ha nem a Híradó helyett, hanem mellette, vele együtt követi a kulturális élet kiemelkedő történéseit, csak így válht hasznossá néző­nek, kultúrának egyaránt. Egyébként nemcsak a kultúra jut több szóhoz és képhez a te­levízióban, gyarapodik a sport ideje is, hallhattuk, ezentúl na­ponta, pontban hétkor, meg­újulva - a munkatársak új öl­tönyt is kaptak: almazöld lett a divat - jelentkezik a Telesport. Ami az Objektívet illeti, kissé hasonlít az angol BBC hírműso­rához, igyekszik egy-egy napi esemény hátterét részletesebben megvizsgálni, felrajzolni; keve­sebb témát ölel fel, mint például a Híradó, de amit felölel, azt jól körüljárja. Valóban egy hát­térmagazin benyomását kelti. Magazin, erre utal a színesebb képi tálalás is, a frissebb, vizuá­lis élmény, amit nyújtani kíván. Az azonban elgondolkodtató, hogy itt is, most is az a Nika ' György jelérit' úieg műsorveze­tőként, akit a Híradóban js, a rá­dióban is gyakorta látunk, hal­lunk. Mintha csak egy, egy jó műsorvezető lenne a „gáton”. Ha az Objektív sajátosan egyéni arculatot akar, meg kell találnia a maga embereit, akik egyéni­ségüket csak neki adják. Zenei „hídverők” Ha eddig újdonságokról szól­tam, hadd folytassam ellenkező­leg; olyan programmal, mely mondhatni múltját tekintve sza­kállas öreg - másfélszázas adá­sához érkezett -, de érett kora ellenére megőrizte fiatalságát. A Zenebutikról van szó, amely va­sárnap délelőtt igen szellemes módon, legfőképp pátosz nélkül ünnepelte meg jeles évforduló­ját, a humor eszközét is felhasz­nálva az „ünneplésre”. Juhász Előd, aki kezdettől fogva szer­vezi, vezeti a zene magazinját, benne a könnyűt és a klasszikust mesteri módon elegyítve, mondván, a zenében csak jó és rossz muzsika létezik, a műfaj önmagában semmiképp nem minősít, Juhász olyan egyéni­ség, akinek vonásai karakterisz­tikusak, tehát jól kivehetők, sőt el is túlozhatok. Ahogy ez meg is történt e fura jubileumon: az egyre népszerűbb Maksa Zoltán olyan paródiát csavarintott Ju­hász Elődből, hogy a legrango­sabb kabaré is megirigyelhette volna. De maguk, a magazin munkatársai, élen Bodnár István rendezővel, ők is bőséggel szol­gáltak mulatságos pillanatokkal. A munkák során becsúszott ba­kik felidézésével önmaguk görbe tükrét is megalkották. A Zenebutik zenehíd is, címében is, miként valójában tartalma is ezt mutatja: hidat verni muzsika és néző között, s valóban, szé­les, biztos lábakon álló híd ez, s nem törékeny palló. Juhász Elő­dék méltán „ünnepeltek” a mi szórakoztatásunkra. Egyébként nemcsak „hidat” épít lelkesen Juhász Előd, muzsikusok, dalo­sok otthonába is szívesen ellá­togat, lásd a Zenéről, papucsban sorozatát; legutóbb Zalatnay Sa­rolta vendége volt, s oldott lég­körben csevegtek életről, mu­zsikáról, és valóban közelről ismerhettük meg a nézeteiről is hírhedett énekes-sztárt, kutyái­val egyetemben. Valkó Mihály Októberben Egerben Nemzetközi oktatótelevíziós szeminárium Nemzetközi oktatóteleví­ziós szemináriumot rendez október 17—21. között a Ma­gyar Televízió Egerben. A konferenciának az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola ad otthont - tájékoz­tatta a távirati irodát az MTV. A rendezvényen számos európai és tengerentúli televí­zió képviselője és magyar ok­tatási szakemberek vesznek részt. A televíziós műsorbemuta­tókkal kísért szakmai előadá­sok és konzultációk során megvizsgálják a televízió le­hetőségeit a különböző kép­zési, szakképzési és távokta­tási rendszerekben. Többek között arra keresik a választ, mi befolyásolja a távoktatási programok témaválasztását, milyen helyük van a tv-műso- roknak a felnőttoktatás mul- timediális rendszerében, il­letve miként lehet megfelelni egyaránt a szakmai és nézői igényeknek. Foglalkoznak majd az 1995-ös birminghami távokta­tási világkonferencia előké­születeivel is. (MTI) Egy nap a honfoglalókkal Egy nap a honfoglalókkal címmel korismereti találkozót rendez az Őskultúra Alapítvány szeptember 9-11. között a hár- mashatár-hegyi repülőtéri kat­lanban. A célja, hogy bemutassa a nagyközönségnek a honfogla­lás korát, másrészt, hogy lehe­tőséget teremtsen a korszakkal foglalkozó műkedvelők és szakemberek találkozására, eszmecseréjére. Az esemény kedden Budapesten tartott sajtó- tájékoztatóján Magyar Attila, az Őskultúra Alapítvány elnöke felhívta a figyelmet arra: a ta­lálkozó lehetőség arra is, hogy azok a kézművesek, szakembe­rek, akik részt kívánnak venni a honfoglalás 1996-ban esedékes évfordulójának rendezvényein, tájékozódjanak a bekapcsolódás módjairól. Ennek szakmai tá­mogatására létrehoznak egy al­kotóközösséget is. A korismereti rendezvény programja igen gazdag: a kora­beli tárgyak, használati eszkö­zök, korhű viseletek kiállítását kézművesbemutatók, harci já­tékok, állatbemutatók egészítik ki. A rendezők az ingyenes programra mintegy 50 ezer lá­togatót várnak. (MTI) Országos diákfilmszemle ’94 Az országos diák film- és videoszemle háromnapos rendezvény- sorozatának a Gazdagréti Közösségi Ház ad otthont szeptember 9. és 11. között. A fórum lehetőséget kíván biztosítani az ország bármely terüle­tén élő, filmezéssel, illetőleg videózással foglalkozó 10-18 év kö­zötti fiatalnak a bemutatkozásra, az első nyilvános megmérette­tésre. ............ ............. A z ifjú alkotók filmjeit öttagú szakzsűri értékeli. Az „ünnepélyes” eredményhirdetést vasárnap délután tartják a gazdagréti intézményben. (MTI) Emlékkönyv Ilosvai Varga Istvánról Rohan, száguld a végtelen idő: mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jövőre, 1995. augusz­tus 31-én lesz száz éve, hogy Kunhegyesen e világra érkezett a neves festő, Ilosvai Varga Ist­ván. Születésének kerek évfor­dulója alkalmából özvegye és Bihari József nyugalmazott szentendrei múzeumigazgató magánkiadásában könyv mél­tatja a Nagykunságról indult festő értékeit. Optimista, derűs ember volt, és valahol konok kun. Mi sem bizonyíthatja job­ban, mint az, hogy a hetvenes évek elejéig - közepéig - amíg romló látása ebben meg nem akadályozta - töretlenül dolgo­zott. Semmiféle izmusnak, di­vatirányzatnak, politikai áram­latnak nem engedve, elköte­lezve, csak a művészet megfel- lebbezhetlen belső parancsai­nak engedett. Képeinek tónusa nyomon követi a második nagy világégést, az utána következő nyomasztó világot, de a majd­nem négy évtizedes szentendrei tartózkodása során mégis vala­hogyan a kiválasztottak egyedi, máshoz nem hasonlítható útját járta. Berda József gyöngyház- derengésűnek nevezte sajátos módon létrehozott alkotásait. A könyv gazdag képanyaga, az adatok összegyűjtése Ilosvai Varga Istvánná féltő gondosko­dását, szeretetét tükrözi, a szer­kesztés Bihari József nyugal­mazott múzeumi igazgatót di­cséri, a méltó forma pedig a gyomai Kner Nyomda érdeme. Amit talán hiányolunk: az, hogy a festő 1935-ig, hosz- szabb-rövidebb útjai kivételé­vel, Kunhegyesen lakott. Sőt élt, meg alkotott számtalan táj­képet, csendéletet, portrét. Ezek valahogyan - egyetlen kivétel­lel - kimaradtak az emlék­könyvből. Pedig ez az első negyven év sem volt jelentékte­len az életében, munkásságá­ban. Annyi bizonyos: ezt a hi­ányt a centenáriumi méltatások minden bizonnyal pótolják. Eb­ben nagy szerepet vállalt Szent- ágothai János professzor, a jövő évi ünnepségek fővéd­nöke, akinek az emlékkönyv bemutatásához írott soraiból is jó néhány gondolatot átvettünk e rövid írásban is. Noha Ilosvai Varga István megkapta az Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát is, a kor valahogyan nem nagyon tu­dott mit kezdeni azzal a kunhe- gyesi művésszel, aki 1978. de­cember 18-án fejezte be földi pályafutását. Szülőházát ma emléktábla jelzi, és ha jövőre kiállítást szerveznek festménye­iből a lelkes gyűjtők, tulajdono­sok bizonyára sok csodaszép kunhegyesi témájú alkotását kölcsönzik az eseményre. Nem másért, mint hogy bárki gyö­nyörködhessen itt készült fest­ményeiben is. Szobrot állítanak a bányászok védőszentjének Szobrot állítanak Tatabánya Fő terén a bányászok védő­szentje, Szent Borbála tisztele­tére abból az alkalomból, hogy száz évvel ezelőtt kezdődött meg a szénvagyon kitermelése a T atai-medencében. Az életnagyságú bronzszobor Szent Borbálát bal kezében egy pálmaágat, jobb kezében pedig egy kelyhet tartva ábrázolja majd. Elkészítésére Péterfy László szobrászművész kapott megbízást. A szobrot december 4-én, Borbála napján avatják fel. Péterfy Lászlónak egyébként ez lesz a második köztéri alko­tása a komáromi megyeszékhe­lyen. A Guggoló kislány című szobra a Május 1. parkban lát­ható. A művész egyik legismer­tebb műve a fővárosi, Ve- kerle-telepi Koós Károly-szo- bor, s az ő feszületé díszíti az új paksi templomot. (MTI) Fotógaléria nyílik Budapesten A főváros első fotóművészet­tel foglalkozó galériája csütör­tökön nyitja meg kapuját a VIII. kerületi Leonardo da Vinci utca 40. szám alatt. A Bolt Galéria bemutatkozó kiállításán tíz mű­vész - Bozsó András, Dotvay Jenő, Drégely Imre, Fehér Márta, Halas István, Kerekes Gábor, Szert Károly, Szilágyi Lenke, Várnagy Tibor és Eper­jesi Ágnes - három-három munkáját mutatja be. A művé­szeti galéria havonta ad otthont új tárlatoknak. (MTI) Német nyelvű hetilap Neue Pester Lloyd címmel ismét van német nyelvű heti­lapja Budapestnek. Gotthard Schicker főszerkesztő tegnap mutatta be az újságot a sajtó­nak. Hangoztatva: az 1854-1944 között megjelent, legendás hírű Pester Lloyd hagyományaira építenek, amely a közép-euró­pai térség mértékadó, rendkívül befolyásos német nyelvű napi­lapja volt. A Neuer Pester Lloyd gazda­ságilag és politikailag függet­len, liberális és pluralista szel­lemű újságként határozza meg magát, s mintegy húszezres magyarországi német nyelvű kolónia tájékoztatását tekinti feladatának. A német nyelvterületen is ter­jesztett hetilap az első hóna­pokban tízezer példányban jele­nik meg, a tervek szerint az év végére 15.000-re, 1995-re pedig 20.000-re emelkedik a példány­száma. A lapbemutatón, az Opera Szállóban jelen voltak a buda­pesti diplomáciai képviseletek tagjai, Élorváth István minisz­terelnöki tanácsadó és Szalay Zsolt, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője. RÁDIÓTELEFONOK SZAKMAI BEMUTATÓJA SZCPTCMßCß 7 • Mezőtúr, Móricz Zs. Művelődési Ház 9-17 óráig A kiállítás alatt hívható a 0ó-ó0-38ó-220 telefon. 8. Jászberény, Déryné Művelődési Ház 9-17 óráig A kiállítás alatt hívható a Oá-óO-327-973 telefon. ((#))))))] l \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT Szolnok 5000 Baross u. 1. fsz. Telefon: 06-56-371-511 Rádiótelefon: 06-60-386-000, -001 Fax: 06-60-386-005 L6GVŐZZÜK fíTÁVOLSÁGOT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom