Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-06 / 209. szám
1994. szeptember 6., kedd Jászsági körkép 7 Magánosított tehenészet Mint egy üstökös, amelyik eléri a Föld légkörét, úgy hullott darabokra a magyar mezőgazdaság. Egy ilyen „darab” a jászjá- kóhalmai Bosmilk Kft. Telephelye a falu határától nem messze, a dósai elágazásnál található. Borics Béla, az egyik ügyvezető meséli a „történelmet”. A társaság tavaly április 1-jén alakult. A volt Béke Tsz 10 éve felújított, korszerűsített tehenészeti telepét vették át, ahol 350 tehén és szaporulata található; átlagban 750-800 szarvasmarhájuk van. Kizárólag a tejtermelésért tartják a kérődzőket. Napi átlagban 5 ezer liter tejet fejnek, amit a Jásztejnek szállítanak. A jászapáti céggel nagyon korrekt a kapcsolatuk, a felvásárló nagyon megértő és megbízható, időre fizető partnernek bizonyul, de még azt is megteszi, hogy előre fizet! Harmincmilliós reorganizációs hitelt vettek fel, de ez nem futotta az egész telephely megvételére. Ezért csak bizonyos részeket tudtak megvásárolni, más részeket bérelnek a szövetkezettől. Ahhoz, hogy az állatok „étkeztetését” meg tudják oldani, 750 hektár földet is bérelnek. Nem sok különbség van a té- esz és a kft. között, csak egy paraszthajszálnyi - mondja az ügyvezető. Előbbinek, utóbbinak is volt/van előnye és hátránya. Régebben egy vezetőnek talán könnyebb volt, ma azonban mindent neki kell intéznie az anyagbeszerzéstől a pénzügyek vezetéséig. Lényegesen kevesebb emberrel dolgoznak, a termelésirányítók ketten vannak, míg a beosztottak száma nem éri el a negyvenet. Ahogy a vezető szavaiból kivesszük, ha nem veszik saját maguk sorsát a kezükbe, bezárhatott volna a telep, és akkor mindenki mehetett volna, amerre lát. Azzal, hogy kft.-vé alakultak, a munkanélküliséget előzték meg. Most azért bizakodóak, mert a téli takarmány biztosítva van, Borics Béla ami pedig éveken át nem volt ígyLényegében a vállalkozás életképes, de hiú ábránd, hogy az itt dolgozók keresetükből meggazdagodnak. Örülnek, ha van munkahelyük, mert manapság nem nagyon lehet válogatni. Egy felsőfokú végzettségű szakember is csak nagyon nehezen találna magának munkát, hát még egy „sima” dolgozó. Silózzák a téli takarmányt Úgy készül, mint a Luca széke Sűrű állványerdő borítja a szép templomot Túlzás lenne azt mondani, hogy gyors munkát végeznek a jászberényi főtemplomon. Az 1700-as években épült műemlék épületet tavaly kezdték felújítani, de még a felállványozással sem végeztek. Pedig a múlt év év végére már régen el kellett volna felejteni, hogy egy ideig tartócsövek és pallók borítottak a templomot. Állványozni azért kellett tu- lajdonképppen, mert az 1956-ben megsérült toronysisa- kot 1968-69-ben ugyan kijavították, de a toronytestet burkoló lemezeket nem szakértelemmel illesztették össze, így ott a víz becsorog. A munkákkal az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség ajánlására egy szegedi céget bíztak meg, de az kiadta a feladatot alvállalkozásba másoknak ... A felújításért előre kifizetett pénzzel a cég ráérősen intézi az ügyeket, ezért is lehet, hogy ilyen lassan halad a felújítás. Az állványozást már tavaly be kellett volna fejezni, sőt, a lemezmunkát is régen el kellett volna feledni. Csakhogy nem így történt. Az állványozást végre ismét folytatják, igaz, nagyon gyötrelmesen, mert hol ez, hol az nincs hozzá. Nemrég éppen pallóból érkezett kevesebb. Azért, hogy a guta ne üsse meg a megbízót, és valamit azért cselekedjen, a már felállványozott részen megtisztítana a kőszobrokat, kőpárkányokat, kőcsipkéket. Ez a munka 3 millió forintba került, s újabb 3-ba kerül majd a restaurálásuk. Váratlan munka is adódott. A közút forgalma nagyon közel halad el a templomhoz, és a nagy teherautók rezgésbe hozzák egyes részeit. Ennek következtében tavaly nyáron leszakadt egy boltívről egy négy méterszer másfél méteres vakolat- darab, ami szerencsére nem okozott balesetet. Ezt sürgősen ki kellett javítani; erre 1 millió forintot áldoztak. A felújításra 30 millió forintot irányoztak elő. Ha a toronytestet immár tisztességesen megcsinálták, lefelé jövet az állványbontással, be is festik a templomot, aminek alsó falazatát már víztelenítették. Ha mindez meglesz, akkor belül a villanyhálózatot is felújítják, és ezután - ha már ott az állvány - belül is kifestenék a templomot. A freskók felújítására azonban már nem biztos, hogy jut pénz. Mindenesetre 1 millió forintos tőkével számlát nyitottak a Magyar Hitelbank jászberényi igazgatóságánál, amire várják a befizetéséket. A számla száma: 451-97516^7605. A jászberényi főtemplom méltó arra, hogy ismét régi fényében pompázzon. Az Alföld egyik legszebb műemlék temploma, tele kőszobrokkal, kőpárkányokkal, amivel igen kevés hasonló jellegű építmény dicsekedhet. De azzal is büszkélkedhet, hogy hazánk területén egyes-egyedül rajta - a toronysisakján - van szent korona. Ezenkívül még egy templomon van, de hogy melyiken, azt jobb nem elárulni, mert nem Magyarország területén található, és talán még; leveretnék az ottani nacionalisták.... Ez az öntöde talpon maradt, sőt, szépen fejlődik Hiába volt a bizakodás, csak nem lettünk a vas és acél országa. A gépgyártás hazánkban drasztikusan leépült, nem kell már annyi alapanyag, mint amennyit régen előállítottak. Kohók, öntödék épültek le. Öntés közben Nem így a jászberényi Acélöntöde Kft., amelyet az aprítógépgyár alapított még 1975 októberében. Akkor a létrehozó igényeit elégítette ki, hogy ne kelljen a nagy beszállítókra sokat várni. Hiszen egy Lenin Kohászati Műveknek éves lekötése volt, nem lehetett csak úgy hirtelen ötlettől fogantatva, hű- belebalázs módjára rendelgetni az anyagot. Az öntöde átvészelte a nehéz időszakot, már csak azért is, mert nagy szerencséjükre betársult hozzájuk egy német cég. A jászberényiekre szemet vetettek a Junkers, a VOEST-Alpin és a PHB cégek, közülük az utóbbi nyert. A sikeres privatizáció 120 millió forintos tőkerészesedést adott. A vegyes vállalat létrehozására azért volt szükség, mert az aprítógépgyárban az egyedi gépgyártási igény nagyon lecsökkent, sok piac megszűnt. Termelési problémák adódtak, ezért olyan partner után néztek, akinek korszerű technológiájával előállított minőségi terméke külföldön is megállja a helyét. A világhíres PHB GmbH 1990. május 1-jén történt betár- sulása az üzletbe nagyon jó húzásnak minősült. Óriási változások következtek. A formázástechnológiában teljes váltás történt. Egy új, olasz formázó gépsort telepítettek a gyárba. Ezzel a hagyományos, vízüveges bentonitos formázókeverékről átálltak a műgyantás, önkötő formázókeverékkel való formázásra. így lényegesen méretpontosabb, valamint sokkal jobb felületminőségű termékeket tudnak előállítani, ráadásul gyorsabban is. A németek segítségével az olajüzemű hőkezelő kemencét is átalakították gázüzeműre. Végeredményben nagyon hatásos privatizáció zajlott le. A tőkéstárs gépeket, és ami a döntő, piacokat hozott! Lehet, az öntöde egy-két éve már nem is létezne, ha nincs ez a jó ma- gánosítási manőver. Ráadásul magasfokú gyártási kultúra teremtődött meg az üzemben. Ezáltal a selejt a harmadára csökkent, ugyanakkor bonyolultabb termékeket kell előállítaniuk. Mihelyt az új gyártósor megkezdte üzemét, a külföldi partner egyre több olyan terméknek a mintáját küldte el a gyárnak, illetve olyan terméket rendelt tőlük, amelyek a világpiacon már be voltak vezetve, csak máshol készültek. A skála csak bővült. Törő- és zúzógépekhez kopásálló verőléceket, malmoknál használt bélésanyagokat, kopóbetéteket, futó- és fogaskerekeket gyártanak. Ezek rendszeres előállításán kívül mást is készítenek hazai megrendelőiknek, például a cement- és az erőművi iparnak. Visszatérő termékeik még a járműipari alkatrészek, minthogy az Ikarusnak is beszállítói. És hogy el ne felejtsük, termelésük 20 százalékát az aprítógépgyár köti le. Részükre a földmunkagépek részegységeihez készítenek alkatrészeket. Magyarországon senki más nem gyárt nekik acélöntvényt, csak az Acélöntöde Kft. Gyártmányaik zöme azonban külfödre megy. Természetesen egyedi megbízásokat is teljesítenek, például gazdák kéréseit is kielégítik. Mondhatni, hogy sem a két kilogrammos, sem az 1800 kilogrammos öntény legyártása nem fog ki rajtuk. Az új technológiával jobb minőség is párosult. Csakhogy ez még mindig nem a csúcs, ezért a manapság oly szükséges, Nyugat-Európában már elterjedt minőségjavítási rendszer bevezetésén most dolgoznak a gyárban. Kohászati üzemre ez hazánkban nemigen jellemző lépés. Az egész céget tanúsíttatni akarják egy külföldi szervezettel. Ennek érdekében most dolgoznak a minőségbiztosítási kézikönyvön. Azt tűzték ki célul, hogy az ISO 92 szerinti rendszert bevezetik, ehhez kaptak már segítséget a német partnertől. Idén odáig szeretnének eljutni, hogy a kézikönyv és az ehhez tartozó munka- és eljárási utasítások kidolgozásra kerüljenek. Jövő év elején pedig minőségi felülvizsgálaton kell átesniük, miután kiszűrhetik az összes olyan hibát, ami még akadályt képez a minősítésben. Nagy szükség van erre, hiszen hazánkban is egyre nagyobb igény van az ilyen minősítési tanúsításokra, hát még Európa nyugati részén! Egyedi készítésű ívfénykemencéjükben előállított ötvözetlen és gyengén ötvözött, nemesíthető acélokból, hő- és korrózióálló, valamint krómmal erősen ötvözött szürkevas alapú anyagokból gyártják különféle termékeiket. Hetvenen dolgoznak az öntödében. Sajnos szakmai utánpótlás alig akad. Könnyebbség viszont, hogy az új gépsorral szinte automatikusan megy a munka, ezért betanított munkás is helyt tud állni mellette. Még szerencse. Az oldalpárt írta és szerkesztette; Tóth András Fotók: Mészáros János A munkadarabokat készre köszörülik
