Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-05 / 208. szám
1994. szeptember 5., hétfő 5 Körkép A politikai és gazdasági átmenet ára Szociális mutatók Kelet- és Közép-Európában- Kelet- és Közép-Európá- ban a szociális mutatók híven tükrözik, hogy milyen árat kell fizetniük az embereknek a politikai és a gazdasági átmenetért - írja az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) The Progress of Nations című időszakos kiadványa. Albánia, Bulgária, Románia, Ukrajna és az Orosz Föderáció a legerősebben sújtott országok. A felnőtt lakosok elhalálozási arányszáma növekszik, a középiskolákba felvett gyerekek száma csökken és a bűnözés példátlanul gyors növekedést mutat. Az Orosz Föderációban az elhalálozási arányszám emelkedése azt jelenti, hogy 1993-ban félmillióval több ember halt meg mint négy évvel ezelőtt, mégpedig legtöbben a felnőtt férfiak közül. Közép-Európában valamivel jobb a helyzet: A Cseh Köztársaságban lassan visszatérnek a normálisabb körülmények. Lengyelországban az élet- színvonal erőteljes csökkenése után a „lábadozás” első jelei mutatkoznak, Magyarországon pedig a növekvő halálozási arányszámoktól eltekintve sikerül megakadályozni a legtöbb szociális mutató romlását. Viszonylag kevéssé módosította az átmenet a térség országaiban a gyermekek jólétére vonatkozó legfontosabb mutatókat: az öt éven aluli gyermekek halandóságának arányszámait, a védőoltással való ellátás szintjét és az elemi iskolai beiratkozások számát. A gazdasági helyzet romlására utaló sokkal gyászosabb statisztikai adatok - a reálbérek csökkenése, a munkanélküliség növekedése és az egészségügyi ellátás költségeinek erőteljes felszökése - azonban azt sejtetik, hogy az a környezet, amelyben a gyermekek milliói felnövekednek, sokkal nagyobb mértékben romlik, mint azt a statisztikai adatok mutatják. Az UNICEF felmérést készített az 1989 és 1992 közötti időszakról. Ennek megállapításai közül idézünk néhányat.- Az öt éven aluli gyermekek halálozási arányszáma változatlan volt a legtöbb országban, de valamelyest csökkent Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, és növekedést mutatott Bulgáriában (1000 születésből 18-ról 20-ra nőtt.)- A védőoltással való ellátást a legtöbb országban a 90 százalékosnál magasabb szinten tartották, és ez sokkal magasabb átlag, mint a világ bármelyik más térségében. Az egyetlen jelentős kivétel az Orosz Föderáció, ahol a kanyaró elleni oltás szintje 82 százalékosról 62 százalékosra csökkent.- A majdnem általános alapfokú beiskolázás szintén változatlan maradt a térségben, kivéve Romániát és Bulgáriát, ahol 97 százalékosról 94 százalékosra, illetve 96 százalékosról 89 százalékosra csökkent.- Az óvodai ellátás Magyarország kivételével a térség országaiban mindenütt 15—20 százalékkal csökkent.- Az átlagos életkor Románia kivételével mindenütt valamelyest csökkent, az orosz férfiak esetében két évvel.- A házasodási és a születési arányszámok erősen csökkentek mindazokban a közép- és kelet-európai országokban, ahol erről adatokat tudtak szerezni.- A családi pótlék és az anyasági segély gyorsabban apadt mint a nyugdíj.- Az egy főre jutó hús- és halfogyasztás valamennyi országban csökkent, a legnagyobb mértékben a szegények körében.- Az egészségügyre és az oktatásra fordított állami kiadások a nemzeti össztermék arányában az 1989-1992-es időszakban az Orosz Föderáció kivételével mindegyik köt- zép- és kelet-európai országban elég jelentős növekedést mutattak. Az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás minősége azonban romlott, mivel a valós költségvetések leapadnak, a fizetések mind nagyobb részt vesznek el belőlük és operatív célokra egyre kevesebb pénz áll rendelkezésre. (MTI-Panoráma) A vidéki programokat megtartják Ha expo nem is, Magyarország-fesztivál lesz Érvényben van a világkiállítási törvényünk, és ismert a kormány véleménye arról, hogy nincs pénz az expo megrendezésére. A rövid ideje hivatalában lévő új világkiállítási kormánybiztost, Dérczy Ferencet kérdeztük: ezek szerint most exlex állapot alakult ki?- Amíg a parlament másként nem szavaz, addig érvényben van a világkiállítási törvény. Csak azokat az építkezéseket szüneteltetjük, amelyek kizárólag az expo céljait szolgálnák.- A magyar pavilon építkezése is leállt, pedig az később a műegyetem építészeti karának épülete lett volna.- Mint mondottam, bizonyos építkezések leállnak, mások viszont folytatódnak addig, ameddig az épületek nem kerülnek olyan állapotba, hogy konzerválni lehessen őket. A magyar pavilon cölöpözési munkáit például azért hagytuk abba, mert ha nem lesz expo, akkor azt másképpen kell megépíteni. Ha az expót is szolgálná az épület, akkor olyan födém- szerkezetre lenne szükség, amely négyzetméterenként 2000 kilogrammos terhelést bír ki, ha az egyetem céljaira szánjuk csak, akkor elegendő egy olcsóbb, 500 kilogramm teherbírású födémszerkezet is.- Több vállalat kártérítési igényt fog benyújtani, ha elmarad a kiállítás. Mennyibe kerül ez az országnak?- Még nem tudjuk, de azt hiszem, hogy ezt még a parlamenti vita idején sem fogjuk tudni megmondani. Konkrét kártérítési igény még nem érkezhetett, hiszen hivatalosan még nem mondtuk le a világkiállítást. Különben is a kártérítés mindig alku kérdése. Attól tartok, ennek a problémának most sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Mi nem kívánunk pereskedni, de olyan szándékot sem érzek, hogy az érintettek kívánnák mindenáron perre vinni az ügyet.- Eddig 75 vidéki település kísérőrendezvényeit engedélyezte a Világkiállítási Tanács. E pillanatban újabb 60 vár az engedély aláírására és a további pályázatokat szeptember 30-ig kell beküldeni. Úgy hírlik, hogy ezek a rendezvények Magyarország Fesztivál néven az 1100 éves évforduló eseményeivé válnak majd.- Két dologról van szó. Az országalapításunk 1100 éves évfordulójának megünneplésére 4-5 olyan nagy rendezvényt tervezünk, amelyet a Művelődési Minisztérium szervez. Az eredetileg expokísérő rendezvényként indult Magyarország Fesztivál valamennyi rendezvényét az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium „átveszi”, vagyis ezek megvalósulnak. így hát a vidéki rendezvények szervezői nyugodtan dolgozhatnak tovább. Ferenczy Europress „A vevő megérdemli, hogy tiszta legyen a kezem” Beszélgetés dr. Molnár Istvánnal, a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola főigazgatójával- Ön néhány hónapja nyerte el pályázat útján megbízatását. Sikerült-e feltérképezni a főiskolai viszonyokat?- Nyáron ezekről a dolgokról egy szűk körrel tudtam tárgyalni, viszont minden tanszékvezetővel beszéltem, s megpróbáltam gazdaságilag is tájékozódni. Ez utóbbi nagyon csekély mértékben sikerült, mert a munkatársak nagyon kevés információt adtak. Mindenkinek megmondtam, engem nem érdekel, ki mennyit keres, - az lenne a jó, ha milliókat keresne. Természetesen úgy, hogy ez a főiskola alapvető érdekeivel egybeesik. De azt nem tűröm, hogy a főiskola egy oktatója vagy alkalmazottja úgy legyen gazdag, hogy közben az intézmény elszegényedik.- Milyennek látja az oktatói kar színvonalát?- A magyar felsőoktatás egy darabja ez, a maga konzervativizmusával és a maga mozdulatlanságra való törekvésével. Szükségszerűen nem akarnak megújhodni. Általában. Nehezen mozdulnak egy megszokott életformától, egy megszokott kereseti lehetőségtől, egy gondolkodásmódtól, s ezen eszük ágában sincs változtatni. Nem hiszi el azt néhány oktató, hogy kicsúszik alóla az intézmény, és kicsúszik az az életforma is, amit az intézmény adott. Látok egy komoly ellenállást. Ez az ellenállás nem látványos, az illető nem száll vitába — olyan ez, mint a homokzsák. A lövedék a páncélról visszapattan, a homokzsák elnyeli. Lőhetsz te húszezret. Jön szembe, igen - bólogat, ellenállást nem tanú- -síL csak .passzív rezisztenciába vonul. Ezt mélységesen tapasztalom. Hogy ezen túllépjünk, gondolkodtam szervezeti változtatásokról. S döntöttünk bizonyos kényszerpályák kiépítéséről.- Beszélnek a docensek kinevezése körüli bonyodalmakról...- Megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindenhol máshol magasabb oktatói követelményeket támasztanak. Az egyik tanácsülésen, amikor még nem voltam itt, olyan határozat született, hogy egy meglévő követelményrendszert alacsonyabb szintre vettek. Mivel ez megtörtént, így gyakorlatilag mindenki docensi kinevezést kaphat, s megkezdődhet a Nemecsek-ef- fektus. Mondtam, hogy lassan ugyanúgy járunk, mint a Pál utcai fiúk, hogy itt a portás lesz az egyetlen Nemecsek. Glatz Ferenc azt mondja: a középiskolákhoz képest sok esetben visz- szalépést jelent a felsőoktatás. Mert, - ezt ő nem mondja ki, de nyilvánvaló -, a felsőoktatás ejtőernyős bázis lett az ilyenolyan kihullott nagyságoknak és a diák nem szólhat vissza, az oktatónak pedig esze ágában sincs semmi erőfeszítést tenni. A megújulás, önmaga fejlesztése, az önképzés a felsőoktatásban természetes folyamat. Ásatag dolgokkal csak a munkanélküli diplomások számát növeljük. Becsapod a társadalmat és becsapod a szülőt is. A társadalmat azért mert három év múlva jelentkezik a munkanélküli, a szülőt azért, mert semmire nem jó a diploma. Vannak vitathatóan tisztességes oktatási - főként magán - intézmények mostanság különböző szinteken. Át kell alakítanunk az oktatási struktúránkat úgy, hogy az automatikusan képes legyen előrevinni az oktatót, az ne várja, hogy új igazgató vagy valami sorsrendeltetés kényszerítse előrelépésre. Meg akarom az alapjait teremteni annak, hogy igenis be lehessen mutatni azt, hogy lehet gyakorlatias jellegű oktatást csinálni. Mint nem szolnokinak előnyöm és hátrányom is van ebben. Előnyöm, hogy nem vagyok kiszolgáltatva a helyi érdekszféráknak, a hátrány, hogy nem ismerem eléggé a helyi viszonyokat. Nyilván sok hibát vétek, amíg megtalálom az optimális megoldásokat. Az önálló főiskola léte egy adottság, amit különböző emberek kivívtak mások ellenében e városnak, e régiónak. A bizalomnak meg kell felelni, ez a feladat a tanári kar, a főiskola vezetése és diáksága előtt. Találkozom hamarosan vállalkozókkal. Szeretném elmondani, mit tudunk mi adni, és azt szeretném, ha ők is követelnének tőlünk. Szükség van erre, mert különben megint légüres térbe kerülünk.- Mi a véleménye az Önéhez hasonló intézmények pénzügyi helyzetéről? , Dr. Molnár István Nagykanizsán született, 55 éves. Általános és középiskoláját a Somogy megyei Csurgón végezte, a pécsi tudományegyetem állam- és jogtudományi karán „summa cum laude” fokozattal szerzett diplomát. Az egyetem földjogi, mezőgazdaság-jogi tanszékén tanított, eljutott a docensi kinevezésig. Ezután a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Agrária részlegénél dolgozott. Volt az Agrimpex vezető jogtanácsosa, a nemzetközi Pethö Intézet főtitkára, az ÉGI külkereskedelmi szakértője, a MAVAD vezető jogtanácsosa. Dolgozott Tanzániában, a kairói egyetemen, Észak-Jemen- ben. 1990-től a Külkereskedelmi Főiskolán tevékenyke- dik.Tanszékvezetői főiskolai tanárként nyújtotta be pályázatát a szolnoki főigazgatói cimre. Felesége szintén jogász. 20 éves lánya van, aki több nyelven beszél felsőfokú szinten. Pályázatának utolsó sorai a következők ^„..egyszerűen meg szeretném mutatni, hogy lehet erdményeseb- ben, nagyobb hatékonysággal és sokkal gyakorlatiasabban oktatni és képezni a leendő kereskedőit, illetőleg azt is , hogy olyan nagyszerű helyen, mint a Tiszaligeten, gyönyörű adottságok között, az önkormányzatok és a kollégák támogatásával létre lehet hozni egy olyan felsőoktatási intézményt, mely versenyképes nem csak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is. Magam is vidéki vagyok, mindig lokálpatrióta voltam, hiszek ebben..."- Ki legyen az intézmény gazdája? Az állam vagy az alapítványok finanszírozzák például egy főiskola tevékenységét? Ez kemény politikai kérdés, a kormányprogram, a pártok közötti vita e körül forog. Én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy az intézményfenntartó kizárólag az önkormányzat legyen. Napok óta tanulmányozom a Magyar Kulturális Minisztériumok 1867-1993. között című könyvet. Minden felsőoktatási miniszternek elolvastam a programbeszédét Klebelsberg Kunótól Eötvös Lórándig. Megdöbbentő volt, hogy mind azzal kezdte: köszöni azt, hogy annyit áldoztak a felsőoktatásért, s hány százalékkal volt ez az összeg több az előző évekhez képest. A mi miniszterünk pedig azzal kezdi, hogy vissza kell adjon pénzt a költségvetésnek. A magyar oktatás, az egyetemek, a főiskolák a világelsők között voltak. S most, amikor le vagyunk maradva, s már csak Albánia jön utánunk, a miniszternek vissza kell adnia a pénzt. Fantasztikus olvasmány érezni azt, hogyan értették meg a honatyák, a főrendek, a tisztviselők azt, mily öröm egy országnak kiművelt főket nevelni.- Hogyan vélekedik az intézményi felvételekről?- A felvételikről? Soknak tartom például a matematikát. Az, hogy a matematika, mint felvételi tárgy azonos írásbeli követelményt jelent a Közgazdasági Egyetemével, ez olyan szelekciót eredményez: nem hívhatunk be diákokat, akik kitűnőek a maguk vonalán, de matematikából gyengébbek. A matematika nem egészen biztos, hogy az a bázistárgy, amire épül az itteni oktatás. Nagyon lényegesnek tartom a gondolkodás kialakításában, de nem annyira, hogy meghatározza a szelekció körét. Ha ebből rossz központi írásbelit írsz, ide be nem kerülhetsz. Azután felháborítónak tartom az intézmény-kialakí- totta keretszámokat. Egy Köl- csey-s gimnazista labdába sem tud rúgni, olyan határozatot hozott korábban a főiskola vezetése. Be lehet jutni mindenféle előzetes megoldásokkal, felvételi révén pedig csak csekély számú tanulót vehetünk fel. Ezen változtatni fogunk. Beszélgetésünk elején szervezeti változásokról szólt. Új kifejezés az intézményi hierarchiában a szakigazgató.- A szakigazgató annyit tesz, hogy szinte önálló gaz- dálkodásszerűen műveli a szakmáját, felügyeletet gyakorol a tanszékek felett. Például az akkreditációs és tudományos szakigazgató dönti el a három hozzá tartozó bázisszak fejlődési sebességét, irányát. Ő jelöli ki a frontembereket, s teremti meg a személyi feltételeket, hozzá a nemzetközi kapcsolatokat, a hátteret a régióval, a gyakorlattal, s hozzá tartozik az általam alapvető fontosságúnak tartandó könyvtár. A pénzügyi és nemzetközi kapcsolatok szakigazgatója a források előteremtésében nélkülözhetetlen. Ha mi elismertek vagyunk a gyakorlat kiszolgálásában, akkor a gyakorlat valószínűleg hálás lesz nekünk. Ami nagyon háttérbe szorult itt, az a nyelvoktatás. A nyelvtanárok az úgynevezett szaktanárokkal szemben, mint mindenütt, itt is hátrányban vannak. Volt egy 29 személyes tanszék, ugyanakkor más tanszékek két-három oktatóval dolgoztak. Legyen tehát három nyelvi tanszék. A gyakorlat diktálta követelményeknek megfelelően egy angol, egy német és egy harmadik, ami most egyelőre latin és orosz nyelvi tanszék. S egy szak- igazgató, aki felel a nyelvi képzésért, annak stratégiai megvalósításáért, s azért is, hogy a nyelvi képzés árucikk legyen a főiskolán. A nyelvi szakigazgató keresse meg a piaci lehetőségeket, gondoskodjon önálló bevételekről, s ne kényszerüljön a főiskolai oktató bukott tanulók korrepetálására. Én nem azt mondom, hogy erre nincs szükség, de egy főiskolai tanár képzettsége magasabb rendű feladatok megoldására jogosít fel. Szaknyelv elsajátítására, külföldi kapcsolatok ápolására, nemzetközi cserekapcsolatok elindítására. Például szaktanárok cseréjére. Ami most nem lehetséges, mert nem beszélnek idegen nyelvet. Akármilyen szűkös a költségvetésünk, 700 ezer forintot elköltöttünk arra a célra, hogy a tanáraink nyelvi képzésben részesüljenek. Ez egy kényszerpálya. Azután egy másik ügy: a XX. századot nem lehet úgy átlépni, hogy valaki alapvető számítástechnikai ismeretekkel ne rendelkezzen, ne tudjon dolgozni például szövegszerkesztővel. Ezért szerveztünk az oktatók számára egy számítógépes tanfolyamot. Ugyanilyen feltételekkel, vagyis, aki tanítja, az pénzt kap érte. S még valami a nyelvoktatáshoz. Diszkrimináció az intézménnyel szemben az, hogy ugyanúgy tanítunk nyelvet, mint bármelyik hozzánk hasonló oktatási szerv, de a miniszteri rendelet mellékletében nem szereplünk úgy, mint egy nyelvvizsgáztatási joggal felruházott intézmény. Véletlenül kimaradtunk. Az a véleményem, nem lehet megvárni, amíg a jelenlegi jogszabályokat átdolgozzák, azt akarjuk, hogy ezt a mellékletet ezzel az egy szóval egészítsék ki. Simogató levelek mentek a minisztériumba. Eszem ágában sincs ilyeneket írni. Követelni kell ezt a dolgot.- A főigazgató tanít majd?- Igen, tanítani akarok minden évfolyamon. Nagy hiba lenne, ha kiesnék az oktatásból, arról nem is beszélve, meghal az a főiskolai vezetés, amely elszakad a diákságtól. Engem nem érdekelnek a pletykák, viszont kellenek az információk, mit hogyan gondolnak. Kell az, hogy az előadás végén odajöjjenek hozzám kérdezni, vagy megtudni azt, mikor van mód egy beszélgetésre. Szakmámnál fogva sokat segíthettem diákoknak. Intéztem lakást, műtétet, ab-t. Mindennél fontosabbnak tartom a pénznél, a szakmai előremenetelnél ennek a kapcsolatnak a fenntartását, s féltett gondolataikat mint gyónási titkot mind a mai napig megőriztem. Én ugyanezt éltem át diákéveim alatt, általam igen nagyra becsült, s életemet alapvetően meghatározó tanár-személyiségektől sajátíthattam el ismereteket.- Hogyan lehet lelki életet élni, amikor olykor elemi ismeretek: köszönés, viselkedés hiányzanak?- Erre azt válaszolhatom, hogy kereskedelmi etikát kellene tanítani. Egy diák nem nőhet fel annak szellemében 18 éves korától, hogy kaszálni és aratni. Alapvető etikai magatartási formákat kell elsajátíttatni vele, hogy a vevőt mindig tiszta ruhában fogadjam, hogy a vevőre mindig nyílt tekintettel nézzek, hogy a vevő igényeit megpróbáljam kielégíteni. Ha ez önmagában nem tudatosul a leendő kereskedőben, szállodásban, vendéglátósban, akkor vége. Ha a vevőt prédának tekinti és nem az én tevékenységi területemet erősítő embernek akkor vége. A vevő megérdemli, hogy tiszta legyen a kezem - a szó képletes és valóságos értelmében. Hajnal József
